Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
1983. december 15. "ísTÉPÜJSÁG 5 A közoktatás kérdései Jogról mindenkinek Ketten a közoktatás fejlesztéséről A ■közoktatás fejlesztésére vonatkozó javaslatokat különböző szinten megtárgyalták és a tapasztalatok ösz- szegezését eljuttatták az illetékes minisztériumba. Ezekről már lapunkban is szóltunk. Most mégis újra szóba hozzuk, mert a téma nem veszített aktualitásából. iKét beszélgetést kezdeményeztünk a szekszárdi V. számú Általános Iskolában, Kékesi János igazgató és Kurucz Antalné megyei napközis vezető szakfelügyelő vállalta, hogy elmondja véleményét. o Először Kékesi János igazgatóval beszélgettünk. — Ma egy igazgató többnyire a működési és gazdasági feltételek megteremtésével foglalkozik. A pedagógiai irányító, ellenőrző munkára így kevés ideje, energiája jut. A közoktatás fejlesztésével foglalkozó tervezet — ha elfogadásra kerül — hogyan változtatja meg az igazgató munkáját? — Valóban az említett feltételek megteremtése veszi ©1 a legtöbb időt. Különösen így vagyok én, egy szeptemberben indult iskola igazgatójaként. Nálunk az igazgatóhelyettesek foglalkoznak inkább a pedagógiai és a szervezési munkával. Az igazgató ne legyen polihisztor, hisz nem érthet mindenhez egy ember. Engedje meg, hogy mindenki azt csinálja, amire leginkább képes, amit a legjobban tud. — A javaslat foglalkozik a munkaközösség-vezetők szerepével is. — Igen. Ha eljutunk oda, hogy a munkaközösség-vezetőket be tudjuk vonni a pedagógiai irányító munkába, akkor előbbre léphetünk. Megoldandó még, hogy any- nydra képzettek legyenek, hagy meg tudják oldani a rájuk háruló féladatokat. Ennek egyelőre még anyagi és egyéb okai vannak. Azzal a száz forint „többlettel”, amit kapnak, nyilván nincs elismerve a munkájuk. Nálunk egyébként ügyesen beálltak, nagyon jól tudunk támaszkodni rájuk. — Maradjunk az igazgatói munkánál! Mennyiben más, illetve milyen koncepcióval kell rendelkeznie a jövő igazgatójának? — Erre a kérdésre nehéz válaszolni... A központi előírás kötelező, a végrehajtás mikéntje azonban más-más. Sok múlik azon, hogy van-e a gyermekek érdekeit figyelembe vevő ötlet, javaslat. Ezért kell az előkészítésbe és a végrehajtásba is bevonni a neve'lőtestületet. Én nem tudom úgy előkészíteni a döntést, hogy én kérjem ki a véleményeket. A kérdésnél maradva elmondhatom, hogy bizonyos fokú vezetőd rátermettség is szükséges, de tovább kell fejleszteni a vezetők kiválasztását is. — Ezt szolgálná az a lehetőség, hogy pályázat útján töltsék be az igazgatói státusokat. — Igen. Egyébként teljes mértékben egyetértek a pályázattal. Jó, hogy gondoltak rá. Ki kellene azonban részletesebben dolgozni. Mert mi van akkor, ha nem ilesz pályázó? Kijelölnek valakit, vagy automatikusan marad a régi igazgató? Mennyire veszik figyelembe a tantestület véleményét, ami esettenként lehet fals is, és még sorolhatnám ... — Tudomásom szerint már eddig is figyelembe kellett venni a tanári kar véleményét, de ez nem mindig történt meg. Sőt... — Én is tudok ilyesmiről. Többek között azért is mondtam, hogy a javaslatnak ezt a részét részletesebben ki kéne dolgozni... Elméletben el tudnám mondani, hogy kik Kurucz Antalné Kékesi János pályázzanak, de mint már mondottam, szakmailag képtelenség polihisztornak lenni... Kurucz Antalnét a szakfelügyelői munkában várható változásokról kérdeztük, vagyis arról, hogy mennyiben lesz más az eddigi tevékenységük. — A tervezet szerint nagyobb önállóságot kapnának az iskolák saját területükön belül és szakimetodikában is. Egy területi munkaközösség irányítaná a szakmai munkát. Ez hosszú távon valósítható csak meg. Ügy érzem, a mai strukturális iskolai felállásban ez nehezen oldható meg, mert még kevés az olyan képzett munkaközösség-vezető, aki képes arra, hogy a szakmetodikai irányítást átvegye. Az igaz, hogy az eddigieknél jobban kell rájuk támaszkodni, buzdítani kell őket az újat alkotásra. — Milyen a szakfelügyelet jelenlegi rendszere? — Mi elsősorban szaktanácsot adunk. Azzal segítjük az iskolákat, hogy a jó módszereket hozzuk-visz- szük. Ezt kérik is egyébként az iskolák. A jelenlegi szak- felügyeleti rendszerben az ellenőrzésnek csökkennie kell és kimondottan a képzést, illetve a továbbképzést kell szolgálnia. Tehát nem ellenőrizni, nerp utasítani kell, hanem szaktanácsadóként belépni a pedagógiai folyamatba. A felügyeleti rendszer fenntartását hosszú távon indokoltnak tartom és elsősorban nem azért, mert én is szákfelügyelő vagyok, hanem a már elmondottá miatt. — Egy időben „ellenőr” jelzővel illették a szakfelügyelőiket. — Igen, tudok róla... Ma már csökkent azoknak a száma, ákik csak ellenőriztek. Egyre többen alakulnak át szaktanácsadóvá. Természetesen ha van közoktatást vagy éppen gyermeket sértő dolog, azt jelezzük a megyének. Ez ellenőrző funkció. — Van tehát előrelépés ? — Van. Sok a kezdő nevelő, akik — mivel eleget kívánnak tenni az új tanterv követelményeinek — sok problémával kell, hogy meg- küzdjenek nap mint nap. Ezék módszertani tapasztalatot, tanácsot és munkájuk elemzését igénylik. Sokkal többet kéne velük foglalkozni, naponta meg kéne beszélni a gondokat. Mert a kudarc — ami éri a fiatal pályakezdőket, a tájékozatlanságból fakad. — Köszönjük a véleményeket! —él—ka— Győzzön a jobb A gyermek elhelyezése válás után A sajtóban hónapokig vitatkoztak a „felesleges apákról”. A vitaindító cikk szerzője szerint a családjog eleve feltételezi, hogy a gyermek erősebben kötődik az anyához, mint az apához, a házasság felbomlása után is az anya és a gyermek kapcsolata a döntő. Ha az anya esetleg alkalmatlan a gyermek nevelésére, akkor ezt különleges eljárással kell bizonyítani, míg az apánál az alkalmatlanság magától értetődik. Ezek a megállapítások idézték elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelve, amely már majdnem egy esztendeje gyakorlattá vált, különböző vélemények keresztüzébe került. Valójában a gyermekelhelyezési perekben mindig a gyermek érdekét és biztonságát tartják szem előtt. Szerencsére a házastársak döntő többsége békésen megállapodik arról, hogy melyikük neveli tovább a gyermeket. Gyakran maga az apa dönt úgy, hogy a gyermek maradjon továbbra is az anyánál. Történelmi, társadalmi tapasztalat ugyanis,' hogy a nevelésben az anyáknak nagyobb a gyakorlatuk.. De ez nem jelenti azt, hogy a gondozásra mindig az anya az alkalmasabb. Az ítélkezési gyakorlat is azt bizonyítja, hogy nem egyszer pedagógus anya gyerekét is apára bízzák. A Legfelsőbb Bíróság elnökének helyettese erről így vélekedett : „Megkérdezte tőlem valaki, hogyan lehet az, hogy egy óvónő, aki negyven gyerek nevelésére alkalmas, nem alkalmas a saját gyerekének a nevelésére. Azt kellett válaszolnom: az igaz, hogy ez az anya alkalmas a gyermekek és a saját gyermekének a nevelésére, de férje, illetve volt férje alkalmasabb a közös gyermekük nevelésére, ezért kellett nála elhelyezni.” Az a legizgalmasabb az ítélkezési gyakorlatban, amikor mindkét szülő alkalmas a nevelésre. Ilyenkor nehéz a helyzete a bíróságnak. Hajszálon múlhat a per elvesztése vagy megnyerése. Ezért a bírák az összes körülményt együttesen, alaposan mérlegelik, mielőtt meghozzák döntésüket. A jelenlegi ítélkezési gyakorlat arra törekszik, hogy győzzön a jobb. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nem kell megbélyegezni, elmarasztalni az anyát, ha esetleg az apának ítélik a gyermeket. Előfordul, hogy a gyermekelhelyezési perekben drámai helyzet alakul ki. De gondoljuk csak meg, ki idézi elő ezeket? Rendszerint az ügy főszereplői, a házastársak, akik házasságuk kezdetén nyilvánvalóan azért választották egymást, mert a másikban vonzó tulajdonságokat fedeztek fel, vagy véltek felfedezni. Közben együttélésükből született egy vagy több kisgyermek. A szülők fegyelmezetlen marakodását a gyerekekért egy kívülállónak kell kiegyensúlyoznia. Aki bármennyire is körültekintően jár el, soha annyira nem ismerheti meg a belső tényezőket, ahogy azt a házastársak maguk ismerik. Kiemelkedő még egy szempont az ítélkezési gyakorlatból. A bíróság vizsgálja a vétkességet, vagyis azt, melyik házastárs miatt bomlott fel a házasság. Ez a vétkesség nem azonos a hűtlenséggel. A hűtlen házastárs, aki kalandba bocsátkozva elhagyja családját, vétkes lehet. De más elbírálásban részesül az, aki zsarnok, goromba, házastársát elhagyja, és új társat keres. Nem büntetni akarja a bíróság a vétkes házastársat akkor, amikor a gyermek gondozását a másik szülőre bízza, hanem mindenkor a gyermek érdekének megfelelően hozza meg a döntést. DR. KERTÉSZ ÉVA niriti ariansni rezftw Simpson Táncok /1611 / Pezel Szonáták 116851 Speer Musickalisch Türckischer Eulen-Spiegel /1688/ A/binoni ifj. Johann Strauss A-dúr szvit Kék-Duna - Művészétét j /XVII/. század/ Tavasz, hangok Bozza Déh rózsák Szonatina /1951 / Horovitz Music Hall Suite /1965/ Budapesti rézfúvós kvintett SLPX 12 486 ÁRA: 7G Ft Reggeli lapok keringő ^ Tik-tak-poika Anna-polka Redetzky-induló Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel: Ferencsik János SLPD 12 600 ÁRA: 70 Ft HXGAIOmW (461) Kiuálő a bogyiszlói együttes *n Zárókép az együ ttes műsorából — Több mint két évtizede, hogy az ország legjobb amatőr együttesei kitüntetésben részesülnek. Ez természetesen szakemberek javaslatai alapján történik. A Kiváló együttes címet a Művelődési Minisztérium és a Népművelési Intézet közösen alapította amatőr együttesek munkájának legmagasabb szintű elismerésére. E megtisztelő címet a legjobb közösségek három alkalommal nyerhetik el. Utána véglegesen birtokukban marad. A bogyiszlói együttes valóban kiváló eredményeket ért el, mind a belső nevelőmunkában, mind pedig a népi hagyományok ápolásában és színpadra állításában. Sok hazai és számos nemzetközi színpadon jelentős sikereket elérve öregbítették hazánk és falujuk hírnevét. Ezeket a gondolatokat fogalmazta meg dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője, amikor a bogyiszlói népi együttes oklevelének átadása után telefonon beszéltünk. A bogyiszlói együttesről többször szóltunk már, szinte valamennyi jelentős fellépésük alkalmával. Ezúttal dr. Kormos Sándor imént idézett mondataiból egyet emeljünk ki. Nevelő munka... népi hagyományok ápolása. A kettő elválaszthatatlanul összeforr egymással. Miről is van szó, amikor a bogyiszlóiak hagyományápolásáról beszélünk? Egyszerűen arról, hogy a falu egy nemzedéke úgy akar örülni, énekelni, táncolni, amint azt ősei tették. Azokon a dolgokon kesereg, amit már elődeik is reménytelennek tartottak. Valami kimondatlan belső parancsolat mozdítja a bogyiszlói fiatalokat, hogy tisztelettel kövessék, mondjuk Sánta József vagy Jóföldi Jánosné tánclépéseit. E két név az együttes legidősebb tagjai közül való. Hasonló tisztelet övezi egykori tanítóik — M. Szabó István, aki végül műtermes 1 kást építve telepedett meg Bogyiszlón, Rész Atal, vagy az együttest szakmai tanácsokkal is sikerekhez juttató Szabadi Mihály — nevét. Ezeket a neveket az együttes tagjai legutóbbi próbájukon szinte kórusban mondták ki, majd énekelték is nyomban kedvelt dalaikat. Fiatalokat kérdezgetve kiderült, hogy nem tudják megfogalmazni, miért is járnak hétről hétre rendszeresen az együttes próbáira. Vagy miért érzik hiányát, ha a paprika-, dohány- vagy almaszüret miatt ezek az ösz- sze jövetelek elmaradnak? Válaszuk azonban ott van abban a mozdulatban, ami akkor indul útjára, amikor Orsós Kiss János és zenekara játszani kezdi a „bogyiszlói kertek alatt” kezdetű dallamot. Ilyenkor nem is néznek egymásra, csák egyszerre indulnak a terem egy képzeletbeli pontja felé, amit később színpadokon^ vagy valamelyik ország kisvárosának főterén találnak meg. A bogyiszlói együttesben sok új fiatal arcot köszönthetünk. Ez bizonyára ama nevelőmunkának eredménye, amelyet a kiváló cím odaítélésekor az illetékes minisztérium szakefnberei is figyelembe vettek. A bogyiszlói népi együttes idén november 7-e alkalmából kapta meg a már említett Kiváló együttes címet. Tudjuk, hogy ilyen munkához a belső indíttatás már nem elegendő. Tudja ezt a bogyiszlói községi tanács, a helyi termelőszövetkezet, a tolnai áfész és tudja a Fogyasztási Szövetkezetek megyei Szövetsége is. Éppen ezért támogatja lehetőségeinek megfelelően a bogyiszlói emberek hírnevet szerző táncos-dalos kedvét. Decsi Kiss János Fotó: Báli János
