Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-14 / 294. szám

1983. december 14.

^PÜJSÁG 5

Koppány mente.

A Koppány patak a Kapós folyó legnagyobb baloldali mellékvíz- gyűjtője. A Somogy megyei Kisbárapáti és Fiad községek határában ered és miután közel negyven kisebb-nagyobb vízfolyást magához ölelt, Regöly alatt a Kapósba ömlik. Az 55,5 kilométeres vízfolyást széles, lapos völgyek szelíd, lankás dombok kísérik, szórványos erdöf jóikkal. A Koppány völgyében fejlett mezőgazdasági kultúrát kia tó szorgos emberek élnek. Olyanok, akiket nemcsak a mindenna de a patak is összekötött egy kicsit.

Csendes község

Értény nem tartozik ugyan közvetlenül a Koppány- menti községek közé, mégis ide sorolandó. Mindezt megtehetjük azért, mert a patak közelsége, a Kop- pány-menti, vagy ha úgy tetszik, a Koppány-völgyi kultúrához kapcsolódik ez a település. Nincs már iskolája, nincs „önállósága”, csak maga a község, ami még mindig fogalom. Fogalom, hisz orvosok, mérnökök, jogászok, tanárok kerültek ki az összevont osztályokból, a községből.

Az utóbbi években úgy tűnt, hogy kihal a falu, de aztán egyszerre csak jöttek az emberek. Jöttek a környező tanyákról, később az ország más részéből. Mikó Károly és felesége Budapestről költözött le ez év májusában.

— Miért?

— Üjsághirdetésből értesültem róla — kezdi a beszélgetést Mikó Károly —, hogy Értényben eladó egy kis ház. Leutaztunk és nagyon megtetszett, rögtön, ahogy megláttuk... Csendes község ez, kérem, és nagyon rendesek, segítőkészek a népek. Idekerülve beállítottunk száz csirkét, húsz kacsát, négy disznót, és kihasználjuk a kertet is...

Nagyon szeretünk itt lakni, mert valahogy meghozta a kedvemet, hogy minden úgy sikerült, ahogy elterveztem.

Felesége szavaiból is úgy tűnik, befogadták őket, és nem bánták meg, hogy Értényt választották. Elbeszéléseik hatására Pesten élő fiúk is ide „orientálódik”. Mindketten állítják, ha mégegyszer házat vennének, itt telepednének le.

Talán az ő esetük és szavuk hitele megmagyarázza, hogy miért költöznek egyre többen az üresen maradt házakba.

Gyerekkori emlékek

Csutorás Lajos 1924-ben született Nagykónyiban. Kis túlzással azt lehetne mondani róla, hogy azóta ismeri a Koppányi.

— Gyerekkoromban nagyon sokat fürödtünk a víz által kimosott, 2—3 méteres mélyedésekben — kezdi az emlékezést Csutorás Lajos, majd tovább fűzi a gondolatsort. — Akkor még tele volt a patak gyommal, fűzzel és főleg hallal. A csíkhalat, a törpeharcsát, a csukát és a rákot is megtermetté a „folyó” s kinek mije volt — kézi hálóval, vesszőkosárral —, azzal halászott. Volt aki abból élt, hogy eladta a fogást.

Peregnek az emlékek. A valamikor Koppány-parti vászonfehérítések — ahol mindig kotnyeleskedni szoktak a gyerekek —, a gyerekPá rínál

Hivatalos nevén csatornaőr idős Grüber József, aki 1957 óita vigyázza a Koppányi innen Pánitól egészen Somo- gyúg, a megyehatárig. Tél van, hideg, a víz alacsony, így aztán a gátőr otthon találja fel magát.

— Nem kotorta ezt a vizet senki, tele lett bokorral, hor- dalékkad. A fából vetett gyalogjárók, vagy ahogy errefelé mondják, bürühidak felfogták az iszapot. A töltés is rendezetlen volt, vízsziimtre emelkedett minden, s ott ment ki a víz, ahol akart.

— Az én területem a 16 ezres kilométertől a 34 ezresig tart. A szemcsepusztai hídtól egészen Somogyig, a határig. Van itt munka éppen elég. Én végzem a munkavezetést, kibakrolam, ki- liszapolom a zsilipen az ajtókat, hogy azok működőképesek legyenek. Ha meg árad a Koppány, bezárom a zsilip- ajtókait, ha viszont kintről kap vizet, 'leengedem. Ennyi.

— Magam csinálom az egész évi menetrendemet, napra beosztom, hogy mi a munkám. Ma, hetedikén

kori tutajozások, mosóteknő- vel való csónakázások idéződnek fel elsőként. Aztán az 1940-es úgynevezett „nagy árvíz”, ami a Város utca mentén elvitte a szalmakazlakat, majd az első „szabályozás” képe elevenedik fel.

— Nagy élmény volt — mondja Csutorás Lajos —, kubikusok végezték ezt a munkát. Kirekesztették Pári alatt és Kónyi fölött a patakot és a vizet kiengedték a rétre. A vízleeresztés után háló nélkül összeszedtük a halakat.

— Ma gyakorlatilag semmire sem használják a patakot. Szennyezett. Hogy mit jelent a Koppány a falunak? — kérdez vissza, majd válaszol is — Történelmileg a kónyi ember vele együtt érzi jól magát.

Nagykónyiban a zsilipek kar- banitaritása vollt a dolgom. Gyalog mentem Kónyiig, kaszát vittem a vállamon, baltát a kezemben. Körbekaszál- tam a zsilipet, ha kell, hát tudjon működni. Reggel indultam, a balparton mentem, a jobbparton jöttem. Délre, ebédre haza is értem.

— Énnékem szakmám nincs ■semmi. Gátőr vagyok. És jövőre már nyugdíjas. Építettünk itt Pártban egy kis házait, abba költözünk. Ki jön utánam? Azt majd a főnökség eldönti. A fiamat akartam, de nem állt kötélnek. Pedig szolgálati lakás jár, illetményföld, és kaszáló. És munkaruha, formaruha. Egy öltő (tropikál, egy öltő kam- gárn, meg egy öltő posztó- ruha. Gumicsizma, bőrcsizma, rnikádó, pufajka, kesztyű, íélii meg nyári sapka.

— Igaz, a fizetés nem nagy, de ilyen járandóság mellett ■ki lehet jönni belőle, öt gyereket neveltünk fel ditt a gátőrházban, férjbezmentek, megnősülitek, szakmát tanultaik. És gátőr közülük egy se akar lenni...

a gátőr

Az értényi vegyesbolt

Nagykonyi, teesz

Átok és áldás a Koppány

Hydrot kasza ti sztítja a töltést

■Értényben az áfész-bolt az egyetlen hely, ahol jól el lehet beszélgetni. Bár többnyire csak az alapvető cikkeket veszik meg itt, a fontosabb dolgokért Tamásiba járnak. Mert a boltban sokmindent nem lehet megkapni.

Mostanában például hol van, ihol .nincs cigaretta, ka- ikaó. Otthon kávé, vegyiáru, hypó ... Vasárut Tamásiból kapnak, de üst, meg üstház nincs, pedig most kéne, disznóölés idején. Töltelékárut, azaz szalámit, hurkát, kolbászt hetente egyszer hoz a járat Szekszárdról, de akkor is csak annyit, amennyi két nap alatt elfogy. Igaz, márciusig kitart a friss disznó- ság, de nyáron 'több kellene, mint amennyit hoznak. Ügy „ígérik”, nemsokára kapnak egy kiselejtezett hűtőtárolót.

Mint minden falusi boltban, itt ás árulnak konyhai eszközöket, és ruhaneműt is. Az idősebbek bizony hiába keresik a meleg alsóneműt, a flanelilinget, nincs, mert a gyárak nem kapnák alapanyagot. Sorbanáliás egyébként csak reggel van a boltban, különösen az őszi munkák idején, amikor mindenki szeretné idejében megvenni a tejet, kenyeret. De még így is előfordul, hogy pénteken csütörtöki címkés kenyér jut Érténynek, s némelyik olyan, mintha átment volna .rajta az úthenger.

A bolt egyébként szombaton nincs nyitva, ilyenkor a maszek péknél van kenyér, az italboltban pedig tej. A -bolt havi ’ forgalma így is 450—500 ezer forint körüli, s itt lehat bejelenteni például azt is, hogy elromlott a tévé, a háztartási gép ...

Nagykónyiban, a Koppány menti Egyesült Tsz-ben Rácz Vince elnökhelyettessel beszélgetünk arról, hogy mit jelent a szövetkezetnek a Koppány.

Nekünk a Koppány több bosszúságot okozott,* mint örömöt. Bár most már egyre kevesebb a baj vele, hisz Andocstól Eledényig már szabályozták. A törökkoppá- nyi részt alagcsövezták, a réteket 4—5 éve szántóföldi művelésbe vonták. Eledény egyébként a félútján van annak a résznek, ami átfolyik a tiéesz területén, s minthogy alatta nem történt meg a szabályozás, a Koppány az előző években elöntötte a földeket.

— Mekkora területet öntött el a víz?

— Körülbelül 150 hektárt, itt semmit sem tudtunk termelni, igaz, gyepterületként használtuk, de savanyúfüvet termett, a szénát meg elvitte a víz.

— Tavaly már itt is szabályozták a Koppányt.

— Idén már lényegesen jobb a helyzet, mint korábban volt, Pariitól a nagykonyi hídig szabályozták, idén meg Eledényig mentek. Ügy néz ki, hogy jövőre rendbe teszik a vízfolyást végig. A szövetkezetünket 10 kilométer hosszan szeli át a Koppány, ebből 8 kilométer a szabályozott szakasz. Ha végleg elkészül a szabályozás a Koppány völgyében, 3—400 hektár gyepterületet nyerünk, amin szálas takarmányt tudunk termelni a jószágoknak. De lesz olyan terület, ami szántónak is alkalmas, ide ipari növényeket vetünk.

— Mennyire szennyezi a csatornát a téesz?

— Rendelet írja elő, hogy az élővíztől 200 méteres távolságban milyen vegyszer •alkalmazható. Mi ehhez tartjuk magunkat — természetesen ez meghatározza a termelés módját.

— öntöznek-e a Koppány- ból?

— Igen bő a vízhozama, de amikor még öntöztünk, a mellékcsatornákat használtuk erre a célra, öt éve annak, hogy megszüntettük a kertészeti ágazatot, mert nem volt gazdaságos. A bő vizű mellékágaik most a halastavakat táplálják.

— Milyen a víz minősége?

— Nem volt vele semmi baj, míg a szennyvizet bele nem eresztették —. a szeny- nyezett Balaton-vízből bizonyos mennyiség most a Kop- pányba folyik. Talán az a baj, hogy több gazdája is van ennek a víznek: a főágat a székesfehérvári vízügyi igazgatóság, a mellékágakat fjedig a Kapós—Koppányvöl- gyfi Vízügyi Társulat tartja rendben — ennek tagja a szövetkezetünk is.

— Okozott-e gondokat a Koppány mostanában?

— Nem sokat, mert nagy volt a szárazság. Korábban egy-egy bővebb csapadék után fél kilométer szélesen kiöntött a víz. A szabályozás után magas tett a part, mostanában nem lép iki a víz a medréből. Mi mindenesetre nagyon örülünk a szabályozásnak,' hisz ezzel jelentősen megnőtt a téesz használható földterülete.

Népviselet - hagyományápolás

Az, hogy a Tolna megyei Koppány-völgyének népviselete hasonlít a Somogy megye azonos vidékének népviseletéhez, nem véletlen. Nem véletlen azént, mert a patak nemcsak falvakat, hanem embereket, emberi sorsokat, kultúrákat, szokásokat is ösz- szekapcsolt és összekapcsol ma is. A közös történelmi múlt, a népszokások azonosak még mindig. Csak a helyszín változó. Egyik helyen jobban, a másikon pedig kevésbé jól ápolják a hagyományokat. Példa enre a viselet is.

A Koppány mentén „gazdagok’ viselet dívott valamikor. A lányok, menyecskék a fekete lakkcipő fölött három-öt úgynevezett „sliingölt péntőt” viseltek, jól toikemé- nyítve, hogy a derékra költött „far” karikában tartsa a föléje kerülő piros, kék, zöld, sárga, rózsaszín, lila ...

Ferenczi Vince mit is tehetne ilyen télidőben? Várja, míg a pálinkafőzőben sorra kerül. Mert most, és nem máskor van ennek az ideje.

— Itt születtem Koppány- szántón, ismerem a Koppányt, mint a tenyeremet. Kiárkolták annak idején is, de nem ilyen szélesre, mint most. Mi, gyerekek itt nyaraltunk, fürödtünk a vizében. Az asszonyok a malom alatt mosták, sulykolták a

Ma már csak a szekrény mélye és a baba őrzi a régi népviseletet errefelé is.

és még ki tudja hány színben pompázó mintás bársony szoknyát. E fölé került az orgaratinibál készült blúz, melyet a ruha anyagának megfelelő mintázatú és színű

ruhát, az ágyneműt, meg a rongyszőnyeget. Mert vízimalom volt itt, nem is akármilyen, Frich Ferenc, majd Koleszár József volt a molnár. Bő vizet hozott a Koppány, ha meg kiapasztotta a szárazság, gép hajtotta a kerékhez a vizet. Az volt akkoriban a legolcsóbb, a vízienergia.

— Bedegkérről, Értényből, meg innen a faluból hozták az örletnivalót. Búzát őrölmellény egészített ki. Ezit gyönggyel és ointányérral díszítették. A viseleteit a menyecskéknél kiegészítette a szintén cintányérral díszített pille és a slingőlt kontytakia- ró, valamint 'az ugyancsak sllingőlt kötény. Az idősebb asszonyok virágos, „nyomott selyembe” öltöztek, hogy ezzel tetszelegjenek a fekete, merevszárú csizmát viselő, tizenhárom végből készített redesgatyájú, kézzel hímzett fehér ingben, fekete mellényben és kalapba bújt férfiaknak.

... A múltat már csak a megsárgult fényképek — melyéken az egykor külföldet is megjárt koppányszántói gyöngyösbakréta tagjai vannak — és az elődöknek tisztelettel adózó, néha még fellépő Koppány menti pávakör idézi. Ez utóbbi jelenti a sikert, a hagyományápolást és egy kicsit a nosztalgiát is.

tünk, kukoricát daráltunk. Vámért csinálta a molnár, minden kilencedik kilót kivette magának.

— Ezt a jó kis malmot a község építette úgy 1850 körül. De mióta téesz van, azóta nem megy a malom, 1958- ban élt utoljára. Az őrlés előbb szűnt meg, mint a darálás, majd amikor a népnek volt akkora tehetsége, darálót vett, otthon darálta le a jószágnak valót.

A csomagoló, mint melléküzem

Értényben a központban van a téesz melléküzemága, amely 1970 óta megszakítás nélkül üzemel. Csomagoltak itt már babot, borsót, lencsét, mazsolát, porcukrot — két éve polietilén zacskókat ragasztanak, a harisnyagyárnak, a Vörös Október Férfi- ruhagyárnak, a budapesti főpostának, meg a dél-budai áfésznak. Az alapanyagot a Tiszai Vegyikombinátból kapják, a hegesztőgépet pedig a Koppány menti Egyesült Téesz vásárolta.

Jó ez a munka, könnyű, egyszerű és tiszta, ráadásul jól is fizet. Az itt dolgozó asszonyok szezonban a té- eszben kapnak munkát, az erdőre járnak, csemetét kapálnak, cukorrépát szednek, és borsót forgatnak. A kis üzem nem csak a falubelieknek ad munkát, Koppány- szántóról is járnak ét néhá- nyan Érténybe, a melléküzembe.

Az oldalt készítették: D. Varga Márta, Ékes László, Kapfinger András.

Koppáínyszántón_ vízimalom is volt