Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-13 / 293. szám
a Képújság 1983. december 13. Moziban Ma is Hódit Donald és a (lúd) unokatestvér ... és hódítani fog valószínű még jó ideig Walt Disney, az 1966-ban elhunyt amerikai filmvóllalkozó, aki gyermekiekeit és felnőtteket egyaránt szórakoztató alkotásaival, jellegzetes figuráival tette halhatatlanná magát. Ismerve az elsősorban kicsinyeknek készült filmek repertoárját — melyeket itthon is forgalmaznak —, csöppet sem lehet csodálkozni azon, hogy a szekszárdi Panoráma filmszínházban egy héten át első előadásként vetített Donald •kacsa és a többiek című színes amerikai rajzfilmsorozatot eddig rendre telt ház előtt vetítették. Persze, az előbb említett tény semmit sem von le a filmrajzolóként indult Disney harmincszoros Oscar-dí- jias, tizenegy epizódból álló sorozatának értékéből. Legfeljebb nagyobb aktivitásra, ötletességre ingerelhetné a gyermekeknek szóló rajzfilmek •mai készítőit, akik ki tudja miért — itiszteiet a kivételnek —, oly gyakran nem ismerik a gyermekek lelkét... Bezzeg ismerte Walt Disney! S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az önfeledt kacagás, a nézőtéren folyton felcsattanó taps, az együttérző izgalom. És az, hogy a feliratos film csupán az első öt percben lepte meg a kicsinyeket, az olvasni 'tudók a „de gyorsan el-vitték”-et motyogták, a kisebbek pedig a „mit mondott a kutya?” kérdést tették fel az őket kísérő felnőtteknek. Ám a következőkben hamarosan megszűntek a kérdések, az aprócska megjegyzések, s mozdulatok, színek, jól megformált alakok „beszéltek”, a gyerekek pedig „vették ia lapot”. Vették most 'is, idehaza is, csakúgy, minit a negyven-öt ven évvel ezelőtti gyerekek. A bemutatott filmek ugyanis 1927. és 1937. között készülitek. Bebizonyosodott tehát, hogy teljesen fölösleges lett volna a meglehetősen kevés szöveget szinkronizálni, mert azzal a roppant találó, kifejező hangok „semmisültek” volna meg. Nem gyönyörködhettünk volna Plútó kutya időnként vagánnyá merészkedő hanglejtésén, a mókusok pimaszul kaján kacaján, a joggal öntelt és roppant bájos teknős magabiztos beszólásain. E szép karácsonytáji filmajándék bizonyára feledtette a szekszárdi nézőkkel az előadás megkezdése előtti tortúrát, melyben a ruhatár részeltette őket. Ennyi kellemes, üdítő szórakozás fejében és gyermekeikért csöndesen viséliték a szülők a hosszas sorbanállást a vetítés után. V. HORVÁTH MÁRIA Rádió Hófehérke pop-együttest alakít Remek harminchét percet tölthettek .el azok a rádió- hallgatók az elmúlt hét vasárnapjának délelőttjén készülékeik mellett, akik baráti viszonyban vannak Hófehérkével és a hét törpével. No, nem a klasszikussá vált mese megszokott történetét frissítette fel a Magyar Rádió újfent. Napjaink forrongó és fortyogó alakját percről percre változtató világából talán hiányzott is volna, ha éppen Hófehérke ne akart volna hét barátjával a megszokott környezetből kilépve vállalkozni valamire. Szabó Éva írónő, Gryllus Dániel zeneszerző és Kőváry Katalin rendező gondoskodott arról, hogy vállalkozási meglepetésben legyen .részünk. A rádió Százszorszép Színháza ugyanis Hófehérke és a beat-törpék címmel mutatta be zenés mesejátékát. Fergeteges sikert jósolok ennek a rádiójátéknak. Már az alapötlet is díjat érdemel. Hófehérke fellázad életnívója, a törpék kiszolgálása ellen és arra veszi rá Szendét, Szundit, Vidoxt, Hapcit, Morgót, Kukát és Tudort, hogy alakítsanak beat- együttest, hogy még sikeresebbek legyenek. Mi kell ehhez? Nagy írói fantázia, remek történet és rengeteg humor. És a törpéknek szakítaniuk kell eddigi, mesebéli jellemükkel. A címszereplőnek és hét barátjának meg kell valósítani önmagát. Lehetetlen visszaadni, hogy milyen pukkasztóan vidám poénokat játszottak el az éppen önmegvalósítás szakaszában álló, ülő és alvó törpék. Ezen nem is kell csodálkozni, mert a törpéket olyan kiváló színészek keltették életre, mint Csákányi László, Székhelyi József és Buss Gyula. A popénekesnői karrierre vágyó Hófehérkét Zsurzs Kati játszotta. Egy klasszikus mesét újraigazító mesejátékot úgysem lehet így visszaadni, tehát nem is fárasztom tovább írásommal az olvasót. Csupán azt szeretném elénekelni — Gryllus Dániel fülbemászó melódiáját utánozva —, hogy nem történt szentségtörés a legszentebb olvasmányélmény, a mese ellen. Szabó Éva kiötlött valamit, ami az életben nagyon is hétköznapi. Hogyan lesz, miként alakítja meg önmagát egy beat-pop-rockegyüttes ? Milyen akadályt kell leküzdeniük, amíg felléphetnek? És mi történik, ha megbukik a banda? A mese ellen nem történt merénylet, mert Hófehérke és a hét törpe visszavonhatatlanul visszatért a mesék birodalmába. Nem valók ők popsztároknak, sokkal régebbiek annál. Hófehérke .és a hét törpe Szabó Éva által medornizált változata igazán megért egy misét. Bocsánat: mesét. szűcs Színházi esték Karnyóné A Tempefői és a Gerson du Malhereux után, csurgói tanár korában írta Csokonai Az özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak című bohózatát, s a csurgói diákok is mutatták be 1799-ben. Ha az első kettővel vetjük egybe, kerekebb, egységesebb azoknál, bár ebben is felismerhető a XVIII. századi iskoladráma hatása. Van azonban egy fontos eleme, ami minden rokokó kedvességével együtt messze előre mutat, a tündéri játék, ami néhány évtized múltán kap polgárjogot, elsősorban Nestroy népi játékaiban. A Karnyóné is népi játék, jól megfigyelt alakokkal, elmés fordulatokkal, pergő párbeszédekkel, s egy olyan szereppel, amely előtt nagy jövő áll, mert magyar színpadon itt jelenik meg az első szubrett. Az is Csokonai ötlete, hogy zenés bohózatot írt, amelyben a zene fontos funkciót kap, amihez esetenként kissé erős verseket írt, de amelyek igazán telve humorral, mint ez a strófa az öreg, szerelmes Kar- nyónéról: Szeme nem sír, mégis nedves, Képe ráncos, foga redves, Horgas lába fittyen tottyan, Sovány fara egyet lottyan. A vers az Ódák között is szerepel, de itt van igazi helye, ebben csúfondáros bohózatban, melyben a végén minden jóra fordul; Karnyóné, aki bánatában megölte magát, a tündérek szavára feltámad, s hazaérkezik Karnyó úr is, teljes tehát a boldogság. Nem merészség-e ma színpadra vinni Csokonai bohóságát, amikor a nézőben végig ott kísért a gondolat, hogy tulajdonképpen drámatörténeti emléket lát? Tömön/ Péter rendező mindenesetre igazított rajta, bár az eredeti szövegen alig változtatott, így végig élvezhetjük Csokonai friss nyelvét, leleményeit. A javítás, pontosabban a mai színpadhoz való igazítás, nem megy túl az illem határán: Tömöry Péter, aki a műsorfüzetben oly szépen beszél felfogásáról, módszeréről, tiszteli a klasszikust, nem is tett semmit ellenében. Az előadás friss, eleven és mulatságos, a színpadképen viszont nem érezzük ízt a boltot, amelybe Csokonai helyezte a vidám cselekményt, a középpontba állított fekete koporsó pedig meglehetősen mor- bid ötlet. A színészeknek tetszik az enyhén régies szöveg, amiből kitűnőre vizsgázlak, s tna- guk is örülnek a komédiának. Elsősorban Csák Zsuzsa, aki valóban szubrett, ahogy Csokonai elgondolta, de a többiek is jók, Hőgye Zsuzsanna, Balogh Tamás, Három- széki Péter, és a két szeleburdi, Bakai László és Szélyes Imre. Csokonai játékát a veszprémi színház újította fel, örömünkre, sikerrel. CSANYI LÁSZLÓ Dalosünnep Szekszárdim Lassan másfél évtizede annak, hogy évről évre december táján találkozót adnak egymásnak Tolna megye legjobb kórusai. A Liszt Ferenc nevét viselő seregszemle megrendezésére idén a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ vállalkozott — sikerrel. Ka- czián János, az intézmény igazgatója köszöinitöitte az együttesvezetőket, majd a színházteremben — adózva a nagy költő emlékének — Babitsról készült filmet vetítettek. A hangverseny színhelyén, a márványteremben a Babits-centenárium kiállításának itablói, a poéta doc- tus szobrai, bensőséges, ihletett környezetet varázsoltak a vokális zene számára. Rehák Róbert, a városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársa üdvözölte a jelenlevőket, majd a gimnázium tanulói szalagot kötöttek a kórusok zászlóira. Az ünnepélyes aktus után a koncerten kilenc együttes mintegy négyszáz dalosa adott számot az elmúlt évben végzett munkájáról, felkészültségéről. Huszonhat szerző harmincöt kórusműve csendült fel, közöttük több megzenésített Babits-vers. Las- sus, Bach, Haydn, Mozart, Schütz, Bruckner darabjai mellett Bartók, Kodály, Bárdos, Szőnyi és a ma élő fiatal generációhoz tartozó Cse- miczky darabjai jelentettek maradandó élményt. Impozáns volt a záró számként elhangzó Kodály: Magyarokhoz, melyet Jobbágy Valér dirigált. A hangversenyt követően Mohainé Katanics Mária vezetésével karnagyi megbeszélésre került sor; a kitűnő szakember értékelte a dalostalálkozó tapasztalatait. Elismeréssel szólt a megye kórusainak fejlődéséről, egyre elmélyültebb munkájáról. Felhívta a figyelmet a művek betanításának, értelmezésének és előadásának néhány tanulságára. Említést tett a közönségszervezés fontosságáról, a hallgatóság légkört teremtő erejéről, majd hasznos útmutatásokat adott a jövő számára. A jól sikerült rendezvény baráti találkozóval ért véget. L. Z. Tévénapló Szekszárdon született A Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója a Szekszárdon született költő előtt, a maga sajátos eszközeivel kívánt fejet hajtani. Nem egyszerű emlékezés, szokványos költőidézés volt a film, hanem inkább példa. Példa arról, hogy miként kell, lehet — adott technikai eszközökkel — o magyar irodalmat népszerűsíteni, irodalmi ismereteket (erjeszteni. „Adott technikai eszközök". És ha ezek nincsenek? A filmből kiszűrhettük, hogy vannak viszont éppen a környezetünkben olyan emberek — Vendel-Mohai Lajosné, Csányi László —, akikkel a személyes találkozás, az élőbeszéd varázsa hitelesebbé tehetné a tankönyvek igazát. Az említett két név mögött Babits-kutató ismerős áll. A kutatásaik során bizonyára olyan mennyiségű ismeret- anyag halmozódott föl a korabeli társadalom képéről, amit feltétlenül közre kell adniok. Ezen élmények megosztásának színterére leginkább a szűkre szabott irodalom órák alkalmasak. Ezt természetesen igényelni kellene. Mert amilyen meggyőzően, tisztelettel beszélt e két ember, feltételezzük, hogy ugyanígy tenne eleget kisebb létszámú, de őszintén érdeklődő közönség kérésének is. Kiderült, hogy az élet zárójeles számai (született-meghalt), vagy a paródiaként fennmaradt alliterált mondat mellé még nagyon sok minden kívánkozik a Babits-képhez. Például egy-egy szekszárdi ihletésű vers, vagy égy-egy regényből kiemelt jelenet. Erre jó példa a pécsi körzeti stúdió filmje. Az elmúlt hónapokban megtudtuk, miként lehet centenáriumot ülni, tisztelegni méltatlanul feledett „földi” emléke előtt. Megtudtuk azt is, mit kellett volna megtanulnunk Babitstól. Csak azt nem tudtuk meg, hogy miért éppen a halálnak kell igazolni a halhatatlanságot... —decsi— A piac László-Bencsik Sándor ezúttal a piac világát választotta, nem egy meghatározott piacot szemelve ki, hanem általában „a” piacot, sejtetve, hogy a kép általános, valamennyi ilyen. S itt zavarba is jöhetünk, ugyanis egyszerűen nem tudjuk, hogy-milyen a piac mechanizmusa, milyen erők munkálnak a mélyben, ahol üzleti érzék, kapzsiság, kíméletlenség váltja egymást. Mi csak azt tudjuk, hogy drága a tojás, egyébként is magasak az árak, de arról már fogalmunk nincs, milyen alapon, ki dönti el, hogy mi legyen a napi ár. Erről nem is tudtunk meg semmit, a történet a jól megrajzolt alapok után éles fordulatot vett, ü a végén már mintha nem is zöldségről, tojásról lett volna szó, hanem egy titkos társaság sötét üzelmeiről, valahol Amerikában, ahol napi szükségleteink fölött emberek és érdekek irgalmatlan harca dúl. Zavarban is vagyok, mert elképzelni sem tudtam, hogy a tojáshoz vér tapad, embereket ütnek le miatta, sőt a a hervadtságában is kéjsóvár öregasszony szerelmi praktikái is szerepet kapnak a vacsorára elfogyasztott rántot- támban. Lelkifurdalásom azért nincs, viszont a végén már követni is alig tudtam a tekervényes történetet, s László- Bencsik filmjét ez is megkérdőjelezi. S talán más akadályok is vannak azon az úton, amelyet a zöldségnek meg kell tennie, míg a termelőtől eljut a fogyasztóhoz. A műsorban két név is szerepel, a forgatókönyvet ugyanis Horváth Péter írta, s nem lehet tudni, ki mit tett az alaptörténethez. A végeredmény inkább azt mutatja, hogy a szerzők maguk is eltévedtek a piac regényében, s a leleplező szándékból romantikus elemekkel teletűzdelt történet lett, ál-izgalmakkal, fölös ékítményekkel. A téma sokkal többet ígért, s a szereplők, akik között egyaránt voltak profik és amatőrök, sokkal többre lettek volna képesek. <i Hangverseny az Augusz-házban A propaganda hiányosságai, no meg a hidegre fordult téli időjárás következtében jócskán üresen maradtak a székek az egyébként szép hagyományokkal rendelkező, közkedvelt Augusz-házi koncertsorozat 1983—84. évi első hangversenyén. A nagy ívű, igényesen összeállított műsor azonban kellemes délutánt szerzett mindazoknak, akik a barátságtalan időben is ellátogattak a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermébe. Bach kötheni tartózkodása idején, Lipcsébe kerülése előtt „Wohltemperiertes Kla- vier” címmel 24 tételpár gyűjteményből álló sorozatot komponált, amely elsőként veszi igénybe az akkor új, tizenkétfokú, egyenletesen hangolt hangszer valamennyi fokának dúr és moll hangnemét. E sorozatból választotta és mutatta be Ács Ágnes a c-möll prelúdium és fugát. A XVII. század végén — XVIII. század elején élt és alkotott a -neves olasz zenészcsaládból származó Bo- noncini, aki gazdag inven- ciójú, rendkívül termékeny zeneszerző volt. D-moll szonátáját M. Pálma Ilona (brácsa) és Ács Ágnes (zongora) mutatta be. Külön is ki kell emelni M. Pálma Ilona nyugodt, magabiztos, indulati elemekben gazdag játékát. Telemann-mű többször szerepelt már korábbi évadokban is Augusz-házi koncé. - tek műsorán. Ezúttal két fuvolára írt F-dúr szonátáját hallgathattuk. A négytételes (dolce, allegro, largo, vivace) darabot Dobai Tamás és Kör- tés József adták elő biztonsággal, differenciált zenei érzékenységgel. A zenés délután meglepetése volt Gattermayer: Brácsa-bőgő duója. A viola hangszercsalád e két képviselőjének együttes megszólalása ritkán hallható csemege-hangverseny. A szerzőről mindössze annyit tudunk, hogy mai modern komoonis- ta. A pikáns, érdekes disszonanciákból. helyenként a jazzra emlékeztető ritmikai megoldásokból építkező, technikailag igényes mű hibátlanul, a részletekben is kidol- gozottan csendült fel M. Pálma Ilona (brácsa) és Kayser Györgyi (bőgő) előadásában. Bartók 1915-tben komponálta a romániai népzenei hatásoktól erősen átszőtt Szonatináját, melvet befejezésül Ács Ágnes játszott megka- DÓan átélt, belső azonosulással. Lemle Zoltán Könyv Kilencvenhárom székely népmese Szép karácsonyi ajándéklehetőséggel kedveskedett a megyei könyvtár a felnőtt- és gyermekolvasóknak. A napokban jelent meg kiadásában a Bukovinai székely népmesék kilencvenhárom eredeti mesét tartalmazó harmadik kötete, amely négy jeles andrásfalvi és hadikfalvi, illetve marosludasi születésű mesemondó mesélt tartalmazza. A szövegeket Sebestyén Ádám 1970. és 1978. között vette hangszalagra Ka- kasdon. Az egyik mesemondó, Palkó József — vagy ahogyan hajdan emlegették: Lü- le JóSkacsa —, a folklórirodalom neves személyisége 1973-ban meghalt. Derék (Jádri) Károlyt, a sajátos mesemondót 48 esztendős korában, tavaly áprilisban veszítettük el. Tehát a könyv a kellemes szórakozást nyújtó meséken túl és a tudomány számára hasznos nyelvészeti értéken túl olyan más értékkel is bír, hogy megmentette számunkra azokat a meséket, melyek közül többet szinte az utolsó pillanatban vett magnószalagra Sebestyén Ádám. — h —
