Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

8 NÉPÚJSÁG 1983. november 12. Egykori kalóz-búvóhely Az ifjúság szigete Lengyel gazdaság Folytatódó beruházások A lábadozó és a legyengült szervezetű betegek hatásos gyógyszere a Vitádon elne­vezésű cseppfolyós méhpem- pő-kivonat. Hasonló hatású a Polenovital. Külön érdemes felhívni a figyelmet a Melcalcinra. Ez a méhpempőből, mézből és glicerinfoszforos kalciumból kombinált gyógyszer előse­gíti a gyermekek és az idő­sebbek csontképződését, siet­teti a csonttörések gyógyu­lását és leküzdi a főleg idős korban jelentkező mészhi- ányt. Az újdonságok közé tartoz­nak a méhviasz alapú, bak­tériumölő hatású szerek, így a Proposept kiválóan alkalmas a légúti és torok- bántalmak, a köhögés, a grippés megbetegedések gyó­gyítására. A méhviaszos spray-t pedig I. és II. fokú égési sebek kezelésére hasz­nálják. A gyógyszertárakban természetesen más propolisz­kenőcsök és balzsamok is kaphatók, amelyek szintén a laboratórium termékei és a különböző bőrbetegségeket kúrálják velük. Ilyen példá­ul az Acneol. Gondoltak a reumatikus bántalmakban szenvedőkre is: részükre kí­sérletezték ki a méhek ful­lánkmérgéből készített Api- revent. A gyógyszerújdonságok már beváltak a klinikai gya­korlatban. Isla de Pinos (a Fenyők szigete) Havannától mintegy 155 kilométerre délre fek­szik, területe alig 2 ezer négyzetkilométer. Területét —nevével ellentétben — mégsem fenyők, hanem cit- rusok uralják. 1959 januárja, a kubai forradalom győzel­me óta itt is óriásit változott a világ. Megváltozott a táj arculata, az egykor elha­gyott és gyéren lakott szi­get benépesült, élettel telt meg. Aki manapság Nueva Geronába, a sziget székhe­lyére látogat, annak aligha juthat eszébe, hogy a kis földdarab valaha rettegett martalócok birodalma volt, a XIX. század elejéig csak úgy emlegették: a kalózok szigete. A világtól távoleső, jó kikötőkben bővelkedő szi­get valóban ideális búvóhely lehetett. A spanyol gyarmat- tartók a múlt században bör­tönszigetté változtatták, itt raboskodott például a kubai függetlenségért folytatott küzdelem vezető alakja, Jó­sé Marti is. így lett a sziget­ből a száműzöttek szigete, s e státusa csak a kubai for- rodalommal ért véget. A sziget talaja és éghaj­lata különösen kedvező a citrusféléknek, s a kubai mezőgazdasági reform kez­deményezői erre építve kezd­ték a citrustelepítés nagy­arányú programját. A tíz­egynéhány éve ültetett cse­metékből mára dúsan ter­mő gyümölcsfák lettek, a citrom és narancs mellett világszerte ismert az itt ter­mő grape fruit, vagy aho­gyan Kubában nevezik, a „toronja”. A sziget fejlesz­tésére kidolgozott lépcsőze­tes terv első látásra furcsa elemeket is tartalmaz. A me­zőgazdasági termelést olyan iskolai nevelési program­mal kapcsolták össze, amely­nek keretében a szigeten létesült hatalmas oktatási bázis középiskolásai a tanu­lás mellett a citrusültetvé- nyeken ismerkednek a fizi­kai munkával. A diákok, váltott turnusokban, napi három órát töltenek a föl­deken. A szigeten ma már több mint negyven iskola működik, s a 25 ezer diák — agrárszakemberek felügyelete mellett — 23 ezer hektár ül­tetvényt gondoz. Az „új né­pesség” névváltoztatásra ösz­tökélte a sziget gazdáit: 1978-tól Isla de Pinost az Ifjúság szigetévé keresztel­ték. Az iskolák és a gyerekek számával együtt nő az ültet­vények száma is. 1980-ban a szigetről már 100 ezer ton­na citrust szüreteltek, a ter­vek szerint ez a mennyiség 1985-ig megduplázódik. A teendők megvalósításához persze elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése. Nagy segítséget jelentenek az itt dolgozó szocialista or­szágbeli szakemberek. Az együttműködési program ke­retében szovjet szakemberek szerelték fel a sziget energia- ellátását biztosító áramfej­lesztő központot. Az NDK segítségével épült meg re­kordidő alatt a szigetet az ország többi részével össze­kötő automata telefonköz­pont. Bolgár szakemberek segédkeztek az új víztárolók és öntözőrendszerek meg­építésénél, magyar szakem­berek pedig nagy teljesítmé­nyű magyar permetezőgépek alkalmazásával járultak hoz­zá a bő termés eléréséhez. NAGY CSABA A 70-es évek túlzott mér­tékű lengyelországi beruhá­zásainak folytatása megha­ladta volna a nagy összegű külföldi adósságokkal ter­helt népgazdaság lehetősé­geit, ezért 1980-ban mintegy 1600 beruházás építését fél­be kellett hagyni. A fő fi­gyelmet a termeléscsökkenés megállítására, a fogyasztói piac újjáteremtésére, a kül­kereskedelem rendbe hozásá­ra és a legfontosabb szociális kérdések rendezésére kellett összpontosítani. Jelenleg, a társadalmi­gazdasági válság felszámolá­sa felé vezető út megkezdé­se után lehetőség nyílt a félbehagyott beruházások ügyére való visszatérésre. Számuk egyébként időközben 964-re csökkent, mivel a ki­sebb létesítmények építését a vállalatoknak sikerült új­ra folytatniuk, sőt jelentős részüket be is fejezniük. A fennmaradó 964-ből a dön­tésre hivatott kormánybizott­ság 444-et nyilvánított foly­tatásra érdemesnek, 520-at viszont véglegesen törölt. A 444 folytatandó beruhá­zás összköltsége mintegy 150 milliárd zlotyt tesz ki; eb­ből 47 milliárd zloty a ko­hó- és gépipari beruházá­sok, 28 milliárd zloty a vegyipari és könnyűipari, 19 milliárd zloty pedig a mező- és élelmiszergazdasági beru­házások befejezéséhez szük­séges. Az 520 végleg abba­hagyott beruházás közül is a legtöbb kohó- és gépipari, valamint vegyi- és könnyű­ipari létesítmény lett volna. Némelyikük felelősét köte­lezték a már elkészült léte­sítmény-részek hasznosítási lehetőségeinek kidolgozására valamilyen társadalmilag hasznos célra, vagy pedig pályázat formájában más felhasználónak történő át­adásra. A 70-es évekből áthúzó­dott tervektől függetlenül a lengyel népgazdaság külön­böző ágazataiban természe­tesen most is folyik — bár jelentősen visszafogott mér­tékben — beruházási tevé­kenység: az idei év első fe­lében majdnem 3 000 új lé­tesítmény megvalósítása kezdődött meg. Igaz, leg­gyakrabban kisebb felújítá­si vagy üzemkorszerűsítési feladatokról van szó, ame­lyeket az üzemek saját esz­közeik és bankhitelek segít­ségével végeznek. Románia Gyógyszerek méhészeti termékekből A bukaresti Méhészeti Kombinát kutatólaboratóri­umainak munkatársai hosz- szú évek óta folytatnak eredményes kísérleteket a méhészeti termékeknek ter­mészetes gyógyszerként tör­ténő felhasználására. Ezeknek a gyógyszereknek nagy előnyük, hogy nincs semmilyen káros utóhatá­suk, s emellett a szervezet könnyen és gyorsan asszimi­lálja őket. A virágpor, a méhpempő és egyéb ilyen termékek sok vitamint és természetes fehérjét tartal­maznak, s megtalálható ben­nük az összes alapvető ami- nosav. A méhészeti kutatólabora­tórium egyik legújabb ké­szítménye : a Polenolecitin például méz és virágpor ke­veréke. Jótékonyan hat az idegrendszerre, általános erősítő gyógyszer. A Pole- napin a különböző májbe­tegségek kezelésében bizo­nyult meglepően hatásosnak, de ja vallható egyes emész­tőszervi zavarok gyógyítá­sára is. Jelenleg egy teljes virágpor-kivonat előállítá­sán dolgoznak, amely a vi­rágpor valamennyi ható­anyagát értékesíti. Ha a kí­sérletek eredményt hoznak, az alapanyag egész sor újabb gyógyszer kiindulópontja le­het. Virágpor és egy bizo­nyos gyógynövényfajta ele- gyéből állították össze a Fi- ernotint, amely a szervezet vashiányát pótolja. Jó néhány természetes gyógyszer alapanyagát al­kotja a méhpempő. A fehér­jéket, aminosavakat, enzime­ket, hormonokat és az ösz- szes B-vitamint tartalmazó méhpempő-drazsét, amelyet cukorka formájában forgal­maznak, erősítőszerként fo­gyaszthatják az egészségesek is. Kitűnő kondicionálószer. elkopárosodott övezet zöld­növényzettel való beülteté­sét is. A Tátra látogatói szá­mára több nyilvános tábor­helyet létesítettek, s meg­kezdték a turistaösvények kijelölését is. — Az erdők minden két­séget kizáróan Csehszlovákia legnagyobb természeti kin­csét képezik. Mit tesz a TA- NAP az erdők védelmében? — Elsősorban azt kell hangsúlyoznom, hogy Szlo­vákia védett területének 90 százalékát erdők teszik ki. A tátrai erdőségek kiterjedése majd 40 000 hektárnyi. Így az erdőgondozás egyik leg­főbb feladatunk. Ez idáig majdnem tizenháromezer hektárnyi területet fásítot­tunk be. Figyelmünket je­lenleg azokra a területekre összpontosítjuk, ahol tovább kell bővíteni a törpefenyő és cirbolyafenyő erdőket, továbbá a mezőgazdasági vállalatok tevékenysége so­rán tönkretett területek vé­delmével és befásításával foglalkozunk. — A Magas-Tátra nyilván nem szenved látogatóhiány­ban. De az is ismeretes, hogy a turista itt nem mindenütt szívesen látott vendég, kü­lönösen a fontos természeti rezervátumokban. — Valóban, a magaslati területek látogatottsága okozza a TANAP igazgató­ságának a legnagyobb gon­dokat. Az utóbbi időben ez a látogatottság óriási mérete­ket öltött — évi ötmillió vendég keresi fel a Magas- Tátrát. Míg 1950-ben az egész év folyamán csak öt­venezer látogatót tartottak számon, ma — turistaidény­ben — a nemzeti park teljes területén naponta harminc­ezer látogató is van. A nagy látogatottság érzékelhető a környezet szennyezésében és rongálásában, néhány nö­vény- és állatfajta életkö­rülményeinek romlásában is. A Tátrai Nemzeti Park igazgatósága éppen ezért már nem engedheti meg, hogy a turisták és a látoga­tók a jelzéssel ellátott ösvé­nyeken kívül mozogjanak. Hiszen a kijelölt utak hosz- szúsága eléri a 70 kilomé­tert, s a tátrai természet kedvelői ezeken át is eljut­nak a nemzeti park legérde­kesebb részeibe. A természetvédelem érde­kében kénytelenek voltunk felszámolni néhány sátortá­bort és nyilvános táborozá­si helyet. Mivel a motoros járművek zaja és légszeny- nyezése csökkenti a park gyógyhatását, azzal is szá­molunk, hogy az egyéni gép­kocsiforgalmat minimumra csökkentjük. Tátrai Nemzeti Park Megvédik a természet szépségét Csehszlovákia természeti szépségekben gazdag ország, nagy számban van ritka nö­vénye és állatfajtája. Rend­kívüli jelentősége van tehát a természetvédelemnek. E célból csupán Szlovákia te­rületén 533 ezer hektárnyi területet nyilvánítottak vé­detté. Ebből három helyen létesítettek nemzeti parkot. Legismertebb közülük a Tát­rai Nemzeti Park, (TANAP), a Magas- és Bélai-Tátra, va­lamint a Nyugati-Tátra egy része tartozik hozzá, össze­sen 50 000 hektárnyi terüle­ten. Erről a hatalmas terület­ről a Tátralomnicon székelő Tátrai Nemzeti Park Igazga­tósága gondoskodik, amit már hosszú idő óta Juraj Turosik vezet. Öt kértük fel egy beszélgetésre. — Ismeretes, hogy a TA­NAP létrehozása nem csu­pán adminisztratív aktus volt, hanem a tátrai lakos­ság és a tudományos dolgo­zók hosszas erőfeszítésének eredménye is. — A mai TANAP céltu­datos természetvédelmének kezdete a XIX. század utol­só harmadáig nyúlik vissza, amikor a Magyar Kárpát Egyesület tagjai a zerge és a mormota, s a növények kö­zül a havasi gyopár és a cirbolyafenyő védelmére kü­lönböző intézkedéseket foga­natosítottak. Már abban az időben több növény- és ál­latfajtát fenyegetett a ki­pusztulás veszélye. A med­vét irgalom nélkül üldözték, a vaddisznó irtását a szó szoros értelmében propagál­ták. s egy-egy elejtett hiúz- ért nagy pénzjutalmat fizet­tek ki. Nagy károkat okoztak a múltban a Tátrában a pász­torok is. A törpefenyő kiége­tésével nyertek rendszeresen egyre nagyobb legelőterü­leteket a juhok és a szarvas- marha számára. Hatalmas tűzvész volt 1921-ben a jól ismert Jamniczky-tó partján, amely majd 150 hektárnyi zöldnövényzetet semmisített meg a Pavlov-hegy alatt. A tátrai erdőségek pusztulásá­hoz a nagyarányú fakiterme­lés is hozzájárult. Az ember meggondolatlan beavatkozása következtében egyre lejjebb húzódott a tátrai erdők felső határa. A Tátrai Nemzeti Park megalapítására és törvényes elismerésére csak 1948-ban került sor. öt évvel később nemzeti park létesült a Tát­ra lengyelországi oldalán is. Így a Magas- és Bélai-Tátra egész területe mindkét or­szágban közös természetvé­delmi elvek alapján irányí­tott nemzeti parkká vált. A TANAP a rezervátum területén felszámolta a le­gelőket, majd 1954-ben megvonta egyes vadásztár­saságoktól a vadászati enge­délyt, s ezzel lényegesen ja­vultak az állatvilág védel­mének feltételei. A drótkötélpálya naponta több száz látogatót visz fel Tátralomnicból a Lomnici-csúcs alatti hegynyeregre. A Magas-Tátra, a hegymászók paradicsoma A Tátra természetvilágát erősen rontotta a Tátraszép- lak melletti homokbánya és a barlangligeti kőbánya is. Az ötvenes évek végén nem csupán a kő, a kavics és a homok kitermelését szüntet­ték meg, hanem több más káros tevékenységet is. Ugyanakkor megkezdték az A Csorba-tó síelő- és turistaközpont 4

Next

/
Thumbnails
Contents