Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

A "tÜÉPÜJSÁG 1983. november 11. Körzeti labdarúgás SZEKSZABD Felnőttek: 1. Tolna 19 12 1 - 45- 8 25 2. Bátaszék 12 10 — 2 29- 8 20 3. Sióagárd 13 9 1 3 37-19 19 4. Zomba 13 7 2 4 35-16 16 5. öcsény 13 7 — 6 32-19 14 6. B.-varasd 13 4 5 4 16-15 13 7. A.’-tengelic 13 5 3 5 29-29 13 8. Szedres 12 5 2 5 23-26 12 9. Izmény 13 5 2 6 13-20 12 10. Báta 13 5 1 7 21-22 11 11. Fadd 1.3 4 2 7 27-34 10 12. Kakasd 13 4 2 7 22-30 10 13. Győré 13 3 3 7 14-40 9 14. Bogyiszló 13 4 — 9 17-26 8 15. Kéty 13 3 2 8 13-39 *8 16. Cikó 13 3 — 10 17-39 6 Ifjúságiak : 1. Bogyiszló 11 9 2 — 33-12 20 2. Öcsény 11 9 1 li 35- 8 19 3. Kakasd 10 6 1 3 23-21 13 4. Tolna 10 € — 4 31-15 12 5. Bátaszék 9 4 3 2 31-11 11 6. A.-tengelic 9 4 2 3 15-19 10 7. Cikó 12 4 2 6 32-26 10 8. Fadd 10 4 — 6 10-28 8 9. Sióagárd 10 2 3 5 19-24 7 10. Szedres 9 2 3 4 11-18 7 11. Zomba 10 1 3 6 12-26 5 12. Báta 10 2 — 8 15-27 4 13. Kéty 9 2 — 7 7-37 4 PAKS Felnőttek: 1. Gerjen 11 9 1 1 33-12 19 2. D.-sztgy. 11 8 2 1 22- 5 18 3. Atomerő. 10 7 1 2 28-13 15 4. S.-tornya 11 7 ■ 4 28-19 14 5. Paks II. 11 5 2 4 31-22 12 6. T.-némedi 11 5 ■ 6 23-26 10 7. Kajdacs 11 3 4 4 10-14 10 8. Bölcske 11 4 2 5 14-25 10 9. Pincehely 11 4 1 6 29-33 9 10. Gyönk 11 4 1 6 22-28 9 11. P.-hencse 1.1 3 3 5 14-20 9 12. Madocsa 11 2 2 7 22-25 6 13. Pálfa Ili — 1 10 14-48 1 Ifjúságiak : 1. D.-sztgy. 4 3 1 — 17- 3 7 2. Atomerőmű 4 3 1 — 15- 3 7 3. S.-tornya 4 3 1 16- 6 6 4. T.-némedi 5 1 1 3 8-23 3 5. Madocsa 4 — 2 2 1-11 2 6. Gerjen 5 — 1 4 2-13 1 DOMBÓVÁR Felnőttek: 1. Hőgyész 10 8 2-37-7 18 2. I.-szemcse 10 8 1 1 30-11 17 3. Szakcs 10 7 1 2 20-14 15 4. Dalmand 10 6 2 2 29-13 14 5. Szakály 10 6 2 2 25-15 14 6. Kisvejke 10 4 1 5 25-18 9 7. Döbrököz 10 2 2 6 16-27 6 8. Závod* 10 3 1 6 19-28 5 9. Attala 10 1 3 6 12-23 5 10. Nak 1.0 1 1 8 13-30 3 11. Regöly 10 — 2 7 8-48 2 Megjegyzés: * = büntetőpont-le­vonás. Ifjúságiak: 1. Hőgyész 8 7 1 _ 4 2- 7 15 2. Kisvejke 8 5 1 2 34-12 11 3. Dalmand 8 3 4 1 20-21 10 4. I.-szemcse 8 2 3 3 18-18 7 5. Döbrököz 8 3 1 4 18-19 7 6. Kurd 8 2 2 4 11-17 6 7. Szakcs 8 3 5 11-22 6 8. Szakály 8 2 1 5 7-17 5 9. Attala 8 2 1 5 6-34 5 Évzáró elnökségi ülést rendez ma délután a szak- szövetségek szék-házában a Magyar Atlétikai Szövetség. .A sok fontos napirendi pont közül kiemelkedik Nyerges Mihály [főtitkár beszámoló­ja, amely a szövetség elnök­ségének, intéző bizottságá­nak, különféle bizottságai­nak és apparátusának 1983. évi munkáját elemzi, s már összegzi is az 1984. évi fel­adatokat. Ez alkalommal vi­tatja meg az elnökség Bakai József szövetségi kapitány 1984-re szóló felkészülési programját. A szakvezetőre jellemző pontossággal és kö­rültekintéssel készült anyag­ról elöljáróban csak annyit, hogy tartalmazza az úgyne­vezett olimpiai „A” és „B” keret javasolt listáját. Az Oldalhalo *83 Márkus gólörömében a társak is osztoztak KÖNNYEK A SZÁZADIK PERC VÉGÉN A Kisdorogi MEDOSZ együttese „készült Bolyból”, így az előre kiadott szerep- osztás szerint vette fel a küz­delmet az ősszel ugyancsak pontínségben szenvedő ha­zaiak otthonában. Szó se ró­la, érdekes mérkőzés volt ez a javából. Azzal kezdődött, hogy az első félidő 51 per­cig tartott. Az izgalmakban bővelkedő összecsapást fel­tehetően a játékvezető is „élvezte” — s ezért hat per­cet hosszabbított. Döntést azonban csak a második fél­idő hozott. Ekkor ért góllá a vendég kisdorogiak fölénye. Jobbnál jobb helyzetek el- ügyetlenkedése után, végül Kiss II. révén vezetéshez ju­tott Losonczi edző legénysé­ge. Főleg a hajdani teveli gólrekorder, Kerekes járt élen a ziccerek kihagyásá­ban. Kerekesnek nincs sze­rencséje a területi bajnok­sággal... Játékával Kisdoro- gon elégedettek, csakhogy tőle vezetők és szurkolók egyaránt, elsősorban gólokat várnak, ősszel eddig hiába. A találkozó utolsó negyed­órájában a bólyiak mindent elkövettek az egyenlítés ér­dekében. Kiss I. kapus azon­ban úgy tűnt, „lehúzta a ro­lót”. És ekkor jött az újabb hosszabbítás, pontosabban négyperces ráadás. Éppen 99 perce folyt a küzdelem, ami­kor Baumholczer 'kiegyenlí­tett. Pálfy játékvezető aztán a századik percben lefújta a mérkőzést. Mint kiderült, még mindig nem ért véget valójában a két MEDOSZ- csapat derbije. A pályáról le­vonuló kisdorogi játékosok közül Kiss I. kapus „hango­san gondolkodott”, megjegy­zését a játékvezető azon nyomban piros lappal hono­rálta. A kapus, aki a száz­perces mérkőzésen biztos őre volt kapujának, a piros karton láttán földre rogyott és könnyékre fakadt. A szo­katlan látvány megrázta a nézőket és a játékvezetőt egyaránt. A tekintetekben tükröződött: sajnálják a tör­ténteket. Pontszerzés reményében utaztak a kisdorogiak Boly­ba, tervük teljesült. Feltehe­tően örök tanulságul szolgál számukra, hogy csak akkor ér véget a mérkőzés, ha fel­hangzik a játékvezető hár­mas sípszava. Még akkor is, ha néha-néha erre éppen száz percet kell várni. (bittner) A „NAGYMELLÉNY” BOSSZÜJA A területi bajnokságtól ez év nyarán búcsút vett, fiata­lokkal teletűzdelt Dombóvá­ri VMSE csapata ősszel ed­dig jobbára „napfényes” ol­dalt képviselve került az Ol­dalháló ’83 hasábjaira. A megyei bajnokság 12. for­dulójában aztán az önmaguk áltál kiállított „bizonyít­vány” ezúttal beárnyékolja a DVIMSE együttesét. Abban a „szerencsében” részesültem, hogy szemtanú­ja lehettem a dombóvári le­génység alsónánai kudarcá­nak. Már-már mindenki el­könyvelte, hogy nincs a baj­nokságnak olyan csapata, amelyik az őszi idényben megállíthatja a vasutasok tizenegyét. Alighanem ma­guk a DVMSE játékosai is elhitték ezt. Ügy okoskod­tak: az idényzáró négy ta­lálkozóból három ellenfél újonccsapat, és ugye egy te­rületi bajnokságból kiesett csapatnak ezek ellen igazán ildomos nyerni. Az alsóná- naiak vasárnap délután el­lenkező véleményen voltak. A hazai gárda ugyan nagy nehezen állt össze ezen a délutánon, aztán annál na­gyobb meglepetéssel szol­gált. Csak kutatni lehet a DVMSE vereségének okait. A nagymellény, no meg a csak kitesszük a cipőnket és máris miénk a két pont el­mélet még a megyebajnok­ságban is többszörösen bu­kott tétel. Szemtanúként állítom: minden elismerés az alsóná- naiak újonc csapatáé, amely 0-2 után, amikor már „pad­lón volt”, talpra állt, határ­talan lelkesedéssel küzdve, élő példaként bizonyította: nincs előre lefutott mérkő­zés. A nagyobb tudást lelke­sedéssel ellensúlyozni lehet. A Dávid újfennt legyőzte Gó­liátot. Talán még idejében jött ez a figyelmeztetés a második helyezett dombóvá­riaknák: az elbizakodottság, a kelleténél bővebb mellény rendre megbosszulja magát. (gaál) „CSIGA” SIKERES VISSZATÉRÉSE Amikor Formaggini edző befejezte a követendő takti­ka felvázolását, az öltözői padokról felálló játékosok tekintetében régen tapasz­talt elszántság tükröződött. Kimondatlanul is érződött: a cívisváros második számú csapata elleni kiesési rang­adót meg kell nyerni! Ellen­kező esetben tovább mélyül a szakadék, végleg elszállnak a felzárkózási remények. A Szekszárd utoljára szeptem­ber 25-én, a Sopron ellen győzött. Azóta hat héten át folytatta vesszőfutását, 540 perces játékidőben írd és mondd, három gólra futotta erejéből. A Debreceni Kinizsi elleni 90 perc tétje egyértelmű volt. Csakhogy, ki fog itt gólt lőni? — kérdezgették egymástól a nézők. A lila-fe­hérek őszi góliszonya isme­retében a szkeptikusok nem késtek a válasszal: majd a vendégek. Fél óra elteltével Sebők találata már-már őket igazolta... S ekkor „villant” Márkus László, a dózsáso'k szőke, hajdanán az ifjúsági válogatottat is megjárt kö­zéppályása. Ütközött, szerelt, fáradhatatlanul szervezte a lila-fehérek támadójátékát. Aztán pedig egy hálószagga­tó felsősarkos, meg egy szem­füles góljával visszahozta a hazai reményeket. „Csiga” — játékostársai becézik így —, döntő érdemeket szerzett csapata sikerében, ám a ta­lálkozó végén mértéktartóan fogalmazott: — Ősszel másodszor kap­tam helyet a Dózsa kezdő ti­zenegyében. „Angyalbőrben” visszaesett a formám, erőnlé­ti problémák is kiütköztek, no meg az edzésmunkám sem a régi... így aztán jobbá­ra csak a kispadot koptattam eddig. Hogy mikor lőttem utoljára gólt? Van annak már egy éve is... Hétközben éreztem, hogy lassan sikerül visszajutni a régi kerékvá­gásba. Jó érzés ez a kétgólos visszatérés, nagyon ránk fért már egy siker. (fekete) Kosárlabda NB I ■%'..:. •: •’ •:::: •: :;; •' •' ■:.. • • _ •:.; •';::;; •. • •::.'. •;.::;': •' _: Sikerül-e visszavágni? Ma délután a Pécsi VSK otthonában lépnek pályára a Szekszárdi Dózsa kosaras lá­nyai. Az idei bajnokságban már egy alkalommal Szek- szárdon összemérte erejét a két együttes, akkor rendkívül szoros küzdelemben, nagy csatában a lila-fehér gárda maradt alul egy ponttal. — Sikerül-e a visszavágás? — kérdeztük Vertetics István vezető edzőt, — Bár legutóbb nagyon szoros mérkőzésen, teljesen egyenrangú félként szenved­tünk minimális különbségű vereséget a pécsiektől, úgy gondolom, a mai találkozó­nak is ők az esélyesei. Nem­csak mint vendéglátó együt­tes, de játékosait, egységes csapatát tekintve is. Mi azon­ban mindent megteszünk a jó szereplés érdekében, nagy akarással, elszántsággal lé­pünk pályára. Hiszen mint azt a Csepel elleni mérkőzés bebizonyította, nincsen le­futott találkozó, az utolsó percek lelkes játékával is meg lehet fordítani az ered­ményt. A viszonylag szűk felkészülési idő alatt — no­vember 7-én fejeződött be az ÓIK — megpróbáltam a lá­nyokat formában tartani, kondíciójukat helyreállítani. Remélem, nem jelentett nagy kiesést a csapat formájában, hogy két hete játszottunk utoljára bajnoki mérkőzést. Sajnos, Smolczerné hét köz­ben betegeskedett, és csak szerdától kapcsolódott be az edzésmunkába, Szabó Tündé­nek pedig térdpanaszai vol­tak. Mégis: lelkes, jó játék­kal szeretnénk helyt állni és esélytelenként is jó ered­ményt elérni. — Válaszolta a fiatal szakvezető. Kerékpár Tízen az utánpótlás-keretben A Magyar Kerékpáros Szö­vetség elnöksége — a la­punkban korábban már kö­zölt felnőtt válogatott-kere­tek meTlett — kijelölte — az utánpótlás korosztályúak ke­reteit is. Az ifjúsági korosz­tályúak országúti keretében három szekszárdi — Auth László, Szabó József és Já­vor Péter —, a serdülőkeret­ben pedig öt szekszárdi — Dohoczki Gábor, Kasza Zol­tán, Újvári Balázs, Kirchner Zoltán, Jaszanovics Géza — és két (tamási — Egyedi Zol­tán, Nagy Lajos — verseny­ző is helyet kapott. Megyénk kerékpársportjá- nak megbecsülését, a Szek­szárdi Spartacus és a Tamá­si Spartacus szakosztályai­nak eredményes működését bizonyítja a válogatott ke­rettagoknak az országos szö­vetség elnöksége által most közzétett listája. Az után­pótlás korosztályúnknál tíz, s mint arról már beszámol­tunk, a felnőtteknél három Tolna megyei kerékpáros is helyet kapott az 1984. évi feladatokra készülő váloga­tottak keretében. „A” keretben azokat a ver­senyzőket készítik majd föl, akik az olimpián pontszer­zők lehetnek. A válogatás igazán reálisnak mondható, hiszen az 1983-ban nyújtott teljesítményeket mérlegelve Bakai József csak Szalma Lászlót, Bakosi Bélát, Bakos Györgyöt, Juha Olgát és Va- nyek Zsuzsát javasolta az „első vonalba”. Az úgyneve­zett „B” keretet 29-en alkot­ják, azok az atléták és atlé­tanők, akiknek legmagasabb célkitűzése Los Angelesben a döntőkbe kerülés lehet. Az olimpiai keretekben 15 klub képviselteti magát. * Befejeződtek az 5. ázsiai atlétikai bajnokság verse­nyei, az ötödik napon a kí­nai sportolók újabb 4 arany- és 2 ezüstérmet nyertek, és végeredményben nagy fö­lénnyel végeztek az első he­lyen. A hírügynökségek jelenté­se szerint a kínai fölény vár­ható volt (Kína 24 érmet nyert, a 2. helyezett Japán csak 14-et, míg az „arany­gyűjtő” versengést Kína 16-4-re nyerte meg Japánnal szemben), meglepetésnek számított viszont a- thaiföldi atléták jó mérlege (4 arany, 3 ezüst) és a Kína—Tajpej néven szereplő tajvani ver­senyzők előretörése (3 arany, 6 ezüst, 6 bronz). Harmincéves jubileum Veteránok kézfogása. Balról Horváth László, a tekecsa­pat volt edzője és Király István, a Spartacus SE egyko­ri elnöke. (Fotó: Dombai) A Dombóvári Spartacus SE elnöksége ünnepi ülésen emlékezett meg tekeszakosz­tályának 30 éves jubileumá­ról. A Marx Károly utcai te- kecsarnokban Topa Imre, az egyesület elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, majd dombóvár város sport­vezetése nevében dr. Somo­gyi György, a városi TSF osztályvezetője méltatta a szakosztály elmúlt 30 éves munkáját. Felelevenítette az elmúlt három évtized ma már spottörténelmi esemé­nyeit, a sportfelügyelőség osztályvezetője hangsúlyozta: — 1980-ban Dombóvár vá­ros párt- és állami vezetése Koptyik István (jobbról) a szakosztály alapító tagjai­nak egyike volt látva a tekeszakosztály sike­res szereplését, együttmű­ködve a fenntartó és bázis- szervekkel, a megyei és az országos sportvezetés támo­gatásával új, négysávos au­tomata tekecsarnok építését határozta el. A csarnok el­készültével Dél-Dunántúl ‘legmodernebb sportági léte­sítményét avatták a város­ban. A Spartacus férfi teke- csapata 1980-tól az NB I- ben szerepel. Ez év tava­szán az egyfordulós bajnok­ságot a hatodik helyen zár­ták. Minden remény meg­van arra, hogy a csapat si­kerrel veszi az 1983—84. évi NB I-es évad feladatait is, ezzel a város reprezentáns szakosztálya eredményesen szerepel a sportág élvonalá­ban. A Dombóvári Spartacus SE vezetése nevében Topa Imre elnök ajándékokat nyújtott át a sportmunkában megfá­radt egykori vezetőknek és versenyzőknek. Azoknak, akik 30 évvel ezelőtt úttörői voltak az eredményes szak­osztályi tevékenységnek. A jubileumi ünnepséget egy barátságos verseny zárta. A szakosztály veteránjai száz vegyes dobásos versenyen mérték össze erejüket az egyesület mostani aktív te- kézőivel. A veteránok csa­pata Bán, Soós, Filótás, Csonka, Kübli, Topa összeál­lításban szerepelt. Közülük Soós Lajos 397 fás teljesít­ményével végzett az első helyen. A legjobb tárolónak Filótás Károly 134, a legjobb telizőnek pedig Csonka Ist­ván 280 fával bizonyult.

Next

/
Thumbnails
Contents