Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

1983. november 10.

NÉPÚJSÁG s

Évszakonként ugyan nem változik az ember, de ■ “IOwL« változnak feladatai, tennivalói. S vannak olyan

üzemek, vállalatok amelyeknek tevékenysége bizonyos évszakokban az érdeklődés középpontjában áll. Megkülönböztethetünk télre, illetve nyárra jellemző feladatokat, szórakozási lehetőségeket, s ugyancsak gondokat. Oldalösszeállításunkban — a teljesség igénye nélkül - ezek körül „nézelődtünk”, ezek között tallóztunk.

A „húsos ember”

Ha egy ember nagy darab vörös húsok között mozog, dolgozik, akkor a másik ember, aki a kirakatüvegen keresztül figyeli őt, arra is gondolhat, hogy milyen szerencsés helyzetben van a „húsos ember”. Nem kell idejét töltve az élelmiszerboltokban sorban állni, ha éppen kolbászt akar vásárolni. A külső szemlélő itt követi el a hibát, mert többet ad a látszatra, mint a lényegre.

Szabó János, a Tolna megyei Népbolt Vállalat szekszárdi 54-es számú húsbolt- jának üzletvezető-helyettese bizony nem igen szereti a húst.

— Nagyon keveset fogyasztunk belőle otthon — mondja. — Van otthon baromfink, malacunk. Minden hétvégén csirkét eszünk. Az a disznó, amit tartunk az elég is a családunknak.

— Közismert, hogy a hentesek vagy a hús szakértői, a kolbászkészítésnek mesterei.

— Igaz, hogy ismerem a receptet, meg egyetlen disznónkból a kolbászokat saját szájízem szerint készítem el, de csak magunknak. Senki plásnak.

Szabó János tizenegy éve szerezte meg hús- és hentesáru eladói szakmunkás-bizonyítványát. Nem is olyan régóta dolgozik ebben a húsboltban.

De most inkább azokról a húsokról beszéljünk, amelyeket ilyenkor a tél küszöbén nagyon keresnek a szekszárdiak.

— Ezekben a napokban

eleve nagyobb a forgalom, mint máskor. Itt a töltési

szezon. Háromtól harminc kilóig vásárolnak húst az emberek. Legszívesebben combot, vagy lapockát. Sokan mélyhűtött ládájukba pakolnak be, hogy állandóan legyen otthon tőkehúsuk.

Az oldalt készítették: Czakó Sándor, Decsi Kiss János, Ékes László, V. Horváth Mária, Kapfinger András, Klie Ágnes, Szabó Sándor és Szűcs László János.

Felkészülés a télre

Az idei napfényes ősz könnyen feledteti velünk a naptár törvényszerűségét — pedig nem is olyan sokára már tél lesz. Még csak az sem biztos, hogy olyan enyhe, tavaszias-őszies, mint amilyen a tavalyi volt. Felkészültünk-e rá? Ha hirtelen ránktör havas-hideg szépségével a tél, lesz-e elegendő télikabát az áruházakban, kapunk-e meleg csizmát?

A Skála áruházban ottjártamkor éppen télikabátokkal megrakott szállítókocsit tolnak az eladótérbe. — Lesz még több is belőle, úgy helyezd el őket — figyelmezteti társát az egyik eladó.

Az. áruház igazgatója, Mikóczi György mondja: — Árualapunk a felsőruházati termékek terén kedvezőbb, mint tavaly volt. Természetesen felelőtlenség lenne azt állítani, hogy nem lesz hiánycikk, vagy választék- és mérethiány, de folyamatos az ellátásunk. Ami problémát okoz, az a gyerekcipő, zokni, harisnya, alsó kötöttáru termékek terén lassan már évek óta tartó „döcögés”. Hol van, hol nincs. Ennek megoldására — bármilyen fájó kimondani — komoly reményünk egyelőre nincs.

— A vásárlók érdeklődése a téli holmik iránt pillanatnyilag nem számottevő — oka ennek az idei enyhe ősz. Így valójában az igényeket sem tudtuk felmérni még. Nyolcvanötmillió forintos árualappal készültünk fel a téli időszakra, s úgy érzem, nem adódhat olyan helyzet, hogy áru nélkül maradjunk.

' A Korzó konfekcióosztályán is hasonló a helyzet, még alig akad vásárló, aki bundát, télikabátot kívánna beszerezni. Aradi János igazgatóhelyettesnek hasonló a véleménye — Az enyhe idő a „bűnös". De mi sem félünk a hirtelen vásárlási láztól. Hatmillió forint értékű például a cipőkészletünk, ha „megrohanják" az áruházat, akkor is két hónapig álljuk. Gondot okoz azonban az úgynevezett középkorosztály igénynek megfelelő kiszolgálása. Kevés a lányka és bakfis konfekció, a gyermek tréningruha. Jónak minősítjük a női ruházat választékát, 30—35 féle modell közül válogathatnak, a férfiak ellátása sem rosszabb. Legkurrensebb cikkeink a márkás farmernadrágok, kordnadrágok, ebből az ellátásunk időszakos, az import függvénye, összegezve azonban azt mondhatjuk: felkészültünk a télre.

Melyiket szeressem?

És a Makovics család hogyan?

Utak mellett

Amennyire szemetgyönyör- ködtető a hófúvások kanyargó, csillogó, fehéren szikrázó éle, legalább annyi kellemetlenség okozója is lehet.

Ezért a közúti igazgatóságok november 15-i határidővel az utak mellett elhelyezik a hófogó rácsokat. így történik ez a KM szekszárdi üzemigazgatóságánál is. A Kun Béla szocialista brigád tagjai már az elmúlt héten elhelyezték a hórácsokat, az 5122-es számú közlekedési út mentén, Szekszárd és Dunaszentgyörgy között. Az elhelyezéskor ügyelni kell arra is, hogy a rácsok az utak tengelyétől legalább 30 méter távolságra legyenek szélirányban. Figyelni kell arra is, hogy a vadak számára megfelelő szabad helyet biztosítsanak a rácsok között. Az évek óta elhasználódott farácsokat selejtezik, helyükre fémbői készülteket állítanak fel.

Az időjárástól függően március 15-ig maradnak a földeken a hófogó rácsok.

Ha a naptárt elejétől pörgetjük végig, a novemberi számjegyig, akkor sokunknak eszébe juthat mindaz, ami egyúttal felkészülés is a háborította évszakra. Makovics Jánosné, a Tolna megyei Növényvédő Állomás telefonközpontosa végső soron fel is és nem is készült fel a téli hónapokra.

— Sok ember úgy készül a télre, mint várúrnők az ostromra. Feltankolnak élelmiszerből, italból — mondom.

— Mi nem tettük és nem is tesszük így. Ezután is csak azt követjük, mint eddig. Fizetéskor egy hónapra előre vásárolunk, a mindennapokra csak a tej- és kenyér- vásárlás marad.

— Családi házban laknak Mözsön. A tüzelő megvan?!

— A nyáron már több hordó olajat vettünk, de pótolni kell. Ha jól számolom, akkor két hordónyival.

— Disznóvágásra nem készülnek?

— Nem. Pár éve még vágtunk disznót. Ma már nem. Nincs is nagyon szükségünk rá.

A mözsi Makovics család iménti példája bizonyít valamit. Nevezetesen azt, hogy ma már nem mindenki várja úgy a telet, mint évtizedekkel ezelőtt. Életmódváltozást és ellátási biztonságot is jeleznek Makovicsék tettei.

Berek János brigádja munka közben a mözsi határban

Úttörők tervei

Rajvezetőségi megbeszélés

A szekszárdi 1070. számú Garay János Ijttörőcsapat József Attila rajának szőkébb rajvezetőségével ültünk össze egy kis tereferére. Azt tudakoltam Wallner Tamás, Boros Erika, Légrádi Gabriella, Lencz Karola és Palotás Péter 5 b osztályos pajtásoktól, mit terveznek a téli hónapokban. A kis „kupaktanácsból” Lencz Karola bátorodik meg elsőként: — Kész a tervünk. Decemberben osapatmegbízatás alapján dolgozunk. Készülünk karácsonyra, a szeretet ünnepére. Ajándékokat készítünk testyérrajunknak, az 1 b osztálynak és családunk tagjainak. A karácsonyi tea- délutánra vetélkedőt szervezünk. A szünetben is „élnek” az őrsök. Téli túrát, közös színház- vagy mozilátogatást szeretnénk megvalósítani. Minden hónapban beszélgetünk az úttörők törvényéről, a 12 pontról is.

— Anyagot gyűjtünk rajnévadónk megünnepléséhez

— veszi át a szót Wallner Tamás, majd így folytatja:

— Készülünk a kulturális szemlére és az értékelő csapatösszejövetelre is, ahol a raj tanulmányi munkáját, szorgalmát és magatartását értékeljük.

— Elképzelhető, hogy téli kiránduláson is részt veszünk, hiszen az őszi hulladékgyűjtésért 1 napos juta- lomutat kaptunk a csapattól — mondja Légrádi Gabriella, majd hozzáteszi: — ösz- szejöveteleket tartunk a családoknál és régi játékokat, dalokat gyűjtünk. Szeretnénk megismerni úttörő elődeink életét is. Palotás Péter a farsangi karnevált és a leendő üzemlátogatást említi. Boros Erika múzeumlátogatás tervezéséről szól.

A gazdag közösségi tervek mellett mindegyik pajtásnak van egyéni elképzelése is, melyek között a nagyszülők meglátogatásán túl a játék, a kötelező olvasmányok és új könyvek elolvasása is szerepel.

il mözsi hiitötaroloban

Dr. Mityók Ferenc, a ZÖLDÉRT Vállalat mözsi hűtőtárolójának igazgatója tájékoztatott téli felkészülésükről, a lakossági ellátás várható helyzetéről.

— A szállítások folyamatosak. Nálunk ez az időszak jelenti a csúcsot. Felkészülünk a lakosság téli zöldség- és gyümölcsellátására, a héten befejezzük a zöldségfélék tárolási munkáit.

— Miből mekkora készletük van?

— Burgonyából 162 vagon már tárolóban van. Az idei

termés gyengébbnek bizonyult. A mözsi termelőszövetkezet a szerződésben foglalt 250 vagon burgonya helyett 213 vagonnal tudott szállítani. Ez a mennyiség azonos a tavalyival és elegendő lesz az ellátásra. Vöröshagymából 9 és fél, káposztából 13 vagont raktároztunk el. A sióagárdi tsz- től 5 vagon sárgarépa már beérkezett, várunk még árut Makóról is.

— Gyümölcsből lesz-e elegendő?

— Igen, lesz elegendő gyümölcs a télen. Eddig 13 és

fél vagon almát tárolóba helyeztünk és szerződésünk van a Hosszúhegyi Állami Gazdasággal is, ők folyamatosan szállítanak az igényeknek megfelelően.

— A „szedd és vidd” akció hatása érződik?

— Részben igen, mert a lakosság által szedett alma eltart -jó darabig a családoknál. Ami itt nálunk készleten van, az a következő évi zavartalan ellátásra került a raktárakba. Nyugodtan nézhetünk a tél elébe, felkészülésünk sikeresnek mondható.

Város környéki esték

— A tél... az a népművelők évszaka — mondja szinte örömmel Paksi András, a bonyhádi művelődési központ igazgatója. — Részben azért, mert télen rengeteg a munkánk, sok a rendezvény, sokan látogatnak be a művelődési intézményekbe. No és ezekben a hónapokban látjuk valóban igazolódni munkánk értelmét. És ez nagyon jó érzés.

Aztán megtudtuk, hogy Bonyhád idén sem szakított a saját maga kialakította hagyományókkal: sok és színvonalas szórakozási lehetőséggel várja az embereket — fiatalokat, időseket, gyerekeket egyaránt. S mivel a tél a bálok szezonja, hát azt is rendeznek — ugyancsak a hagyományok jegyében — Bonyhádon. Többet is. A híres svábbál, a pávabál, a gazdászbál... mind-mind a település arculatára jellemző dolgoktól gazdagok. És „mennek” a szokásos rendezvények: lesz színházi előadás, hangverseny, s jó csalogatónak bizonyultak eddig is a klubok.

— Idén újdonságaink közé tartozik a már elkezdődött Város környéki esték rendezvénysorozatunk — tájékoztat az igazgató. — Programjaink időben elkészültek, amelynek most csupán a lényegét mondom el. Mivel Bonyhádra és környékére a kétlakiság jellemző, ezért a hétközbeni estéken és hétvégeken -lakóhelyükről kimozdulni nem vágyó embereket magunk keressük fel sokak érdeklődésére számot tartó kínálatainkkal. Minden kis települést minden hónapban két teljes napon át tartó programsorozattal látogatunk meg. A kicsinyeknek mesedélelőttöt, bábelőadásokat, játszó- és táncházat rendezünk, az ifjúságnak filmvetítést, izgalmas előadást és természetesen diszkót tartunk. Az idősebbeknek is tartunk előadásokat, szakköri bemutatót és kiállítást a bonyhádi képtár anyagából. És mivel ezek a kétnapos rendezvénysorozatok a hétvégeken lesznek, nem marad el a szombat esti bál sem.

A város környéki esték keretében a bonyhádi művelődési központ október 1. és december 31. között folyamatos közművelődési munkával segíti Izmény és Győré községeket. S az izgalmasnak ígérkező rendezvényekbe a pávabusszal átviszik az érdeklődőket egyik településről a másikba ... Kisvejke térségében közművelődési hetet rendeznek februárban, s természetesen kiemelten foglalkoznak a nemzetiségekkel.

— Német nemzetiségi énekkarunk már van. Jól működik a nemzetiségi klubunk, viszont „hiánycikk” a tánc. Ezért a télen szeretnénk megszervezni a német nemzetiségi tánccsoportot — hiszen igény és jelentkező van — mondja befejezésül Paksi András.

f