Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

1983. november 10. NÉPÚJSÁG s Évszakonként ugyan nem változik az ember, de ■ “IOwL« változnak feladatai, tennivalói. S vannak olyan üzemek, vállalatok amelyeknek tevékenysége bizonyos évszakokban az érdeklődés középpontjában áll. Megkülönböztethetünk télre, illet­ve nyárra jellemző feladatokat, szórakozási lehetőségeket, s ugyan­csak gondokat. Oldalösszeállításunkban — a teljesség igénye nél­kül - ezek körül „nézelődtünk”, ezek között tallóztunk. A „húsos ember” Ha egy ember nagy darab vörös húsok között mozog, dolgozik, akkor a másik em­ber, aki a kirakatüvegen ke­resztül figyeli őt, arra is gon­dolhat, hogy milyen szeren­csés helyzetben van a „hú­sos ember”. Nem kell idejét töltve az élelmiszerboltokban sorban állni, ha éppen kol­bászt akar vásárolni. A kül­ső szemlélő itt követi el a hibát, mert többet ad a lát­szatra, mint a lényegre. Szabó János, a Tolna me­gyei Népbolt Vállalat szek­szárdi 54-es számú húsbolt- jának üzletvezető-helyettese bizony nem igen szereti a húst. — Nagyon keveset fogyasz­tunk belőle otthon — mond­ja. — Van otthon baromfink, malacunk. Minden hétvégén csirkét eszünk. Az a disznó, amit tartunk az elég is a családunknak. — Közismert, hogy a hente­sek vagy a hús szakértői, a kolbászkészítésnek mesterei. — Igaz, hogy ismerem a receptet, meg egyetlen disz­nónkból a kolbászokat saját szájízem szerint készítem el, de csak magunknak. Senki plásnak. Szabó János tizenegy éve szerezte meg hús- és hentes­áru eladói szakmunkás-bizo­nyítványát. Nem is olyan régóta dolgozik ebben a hús­boltban. De most inkább azokról a húsokról beszéljünk, ame­lyeket ilyenkor a tél küszö­bén nagyon keresnek a szek­szárdiak. — Ezekben a napokban eleve nagyobb a forgalom, mint máskor. Itt a töltési szezon. Háromtól harminc kilóig vásárolnak húst az emberek. Legszívesebben combot, vagy lapockát. So­kan mélyhűtött ládájukba pakolnak be, hogy állandó­an legyen otthon tőkehúsuk. Az oldalt készítették: Czakó Sándor, Decsi Kiss János, Ékes László, V. Hor­váth Mária, Kapfinger András, Klie Ágnes, Szabó Sándor és Szűcs László Já­nos. Felkészülés a télre Az idei napfényes ősz könnyen feledteti velünk a naptár törvényszerűségét — pedig nem is olyan sokára már tél lesz. Még csak az sem biztos, hogy olyan enyhe, tavaszias-őszies, mint amilyen a tavalyi volt. Felkészültünk-e rá? Ha hirtelen ránktör havas-hideg szépségével a tél, lesz-e elegendő téli­kabát az áruházakban, kapunk-e meleg csizmát? A Skála áruházban ottjártamkor éppen télikabátokkal meg­rakott szállítókocsit tolnak az eladótérbe. — Lesz még több is belőle, úgy helyezd el őket — figyelmezteti társát az egyik eladó. Az. áruház igazgatója, Mikóczi György mondja: — Áru­alapunk a felsőruházati termékek terén kedvezőbb, mint tavaly volt. Természetesen felelőtlenség lenne azt állítani, hogy nem lesz hiánycikk, vagy választék- és mérethiány, de folyamatos az ellátásunk. Ami problémát okoz, az a gyerek­cipő, zokni, harisnya, alsó kötöttáru termékek terén lassan már évek óta tartó „döcögés”. Hol van, hol nincs. Ennek meg­oldására — bármilyen fájó kimondani — komoly reményünk egyelőre nincs. — A vásárlók érdeklődése a téli holmik iránt pillanatnyilag nem számottevő — oka ennek az idei enyhe ősz. Így valójá­ban az igényeket sem tudtuk felmérni még. Nyolcvanötmillió forintos árualappal készültünk fel a téli időszakra, s úgy ér­zem, nem adódhat olyan helyzet, hogy áru nélkül maradjunk. ' A Korzó konfekcióosztályán is hasonló a helyzet, még alig akad vásárló, aki bundát, télikabátot kívánna beszerezni. Aradi János igazgatóhelyettesnek hasonló a véleménye — Az enyhe idő a „bűnös". De mi sem félünk a hirtelen vásár­lási láztól. Hatmillió forint értékű például a cipőkészletünk, ha „megrohanják" az áruházat, akkor is két hónapig álljuk. Gondot okoz azonban az úgynevezett középkorosztály igény­nek megfelelő kiszolgálása. Kevés a lányka és bakfis kon­fekció, a gyermek tréningruha. Jónak minősítjük a női ruhá­zat választékát, 30—35 féle modell közül válogathatnak, a férfiak ellátása sem rosszabb. Legkurrensebb cikkeink a már­kás farmernadrágok, kordnadrágok, ebből az ellátásunk idő­szakos, az import függvénye, összegezve azonban azt mond­hatjuk: felkészültünk a télre. Melyiket szeressem? És a Makovics család hogyan? Utak mellett Amennyire szemetgyönyör- ködtető a hófúvások kanyar­gó, csillogó, fehéren szik­rázó éle, legalább annyi kel­lemetlenség okozója is lehet. Ezért a közúti igazgatósá­gok november 15-i határidő­vel az utak mellett elhelye­zik a hófogó rácsokat. így történik ez a KM szekszárdi üzemigazgatóságánál is. A Kun Béla szocialista brigád tagjai már az elmúlt héten elhelyezték a hórácsokat, az 5122-es számú közlekedési út mentén, Szekszárd és Duna­szentgyörgy között. Az elhe­lyezéskor ügyelni kell arra is, hogy a rácsok az utak ten­gelyétől legalább 30 méter távolságra legyenek szél­irányban. Figyelni kell arra is, hogy a vadak számára megfelelő szabad helyet biz­tosítsanak a rácsok között. Az évek óta elhasználódott fa­rácsokat selejtezik, helyükre fémbői készülteket állítanak fel. Az időjárástól függően március 15-ig maradnak a földeken a hófogó rácsok. Ha a naptárt elejétől pör­getjük végig, a novemberi számjegyig, akkor sokunk­nak eszébe juthat mindaz, ami egyúttal felkészülés is a háborította évszakra. Ma­kovics Jánosné, a Tolna me­gyei Növényvédő Állomás te­lefonközpontosa végső soron fel is és nem is készült fel a téli hónapokra. — Sok ember úgy készül a télre, mint várúrnők az ost­romra. Feltankolnak élelmi­szerből, italból — mondom. — Mi nem tettük és nem is tesszük így. Ezután is csak azt követjük, mint eddig. Fi­zetéskor egy hónapra előre vásárolunk, a mindenna­pokra csak a tej- és kenyér- vásárlás marad. — Családi házban laknak Mözsön. A tüzelő megvan?! — A nyáron már több hor­dó olajat vettünk, de pótolni kell. Ha jól számolom, akkor két hordónyival. — Disznóvágásra nem ké­szülnek? — Nem. Pár éve még vág­tunk disznót. Ma már nem. Nincs is nagyon szükségünk rá. A mözsi Makovics család iménti példája bizonyít va­lamit. Nevezetesen azt, hogy ma már nem mindenki vár­ja úgy a telet, mint évtize­dekkel ezelőtt. Életmódválto­zást és ellátási biztonságot is jeleznek Makovicsék tettei. Berek János brigádja munka közben a mözsi határban Úttörők tervei Rajvezetőségi megbeszélés A szekszárdi 1070. számú Garay János Ijttörőcsapat József Attila rajának sző­kébb rajvezetőségével ültünk össze egy kis tereferére. Azt tudakoltam Wallner Tamás, Boros Erika, Légrádi Gabri­ella, Lencz Karola és Pa­lotás Péter 5 b osztályos paj­tásoktól, mit terveznek a té­li hónapokban. A kis „ku­paktanácsból” Lencz Karola bátorodik meg elsőként: — Kész a tervünk. December­ben osapatmegbízatás alap­ján dolgozunk. Készülünk karácsonyra, a szeretet ün­nepére. Ajándékokat készí­tünk testyérrajunknak, az 1 b osztálynak és családunk tagjainak. A karácsonyi tea- délutánra vetélkedőt szerve­zünk. A szünetben is „élnek” az őrsök. Téli túrát, közös színház- vagy mozilátogatást szeretnénk megvalósítani. Minden hónapban beszélge­tünk az úttörők törvényéről, a 12 pontról is. — Anyagot gyűjtünk raj­névadónk megünnepléséhez — veszi át a szót Wallner Tamás, majd így folytatja: — Készülünk a kulturális szemlére és az értékelő csa­patösszejövetelre is, ahol a raj tanulmányi munkáját, szorgalmát és magatartását értékeljük. — Elképzelhető, hogy téli kiránduláson is részt ve­szünk, hiszen az őszi hulla­dékgyűjtésért 1 napos juta- lomutat kaptunk a csapattól — mondja Légrádi Gabriel­la, majd hozzáteszi: — ösz- szejöveteleket tartunk a csa­ládoknál és régi játékokat, dalokat gyűjtünk. Szeret­nénk megismerni úttörő elő­deink életét is. Palotás Pé­ter a farsangi karnevált és a leendő üzemlátogatást emlí­ti. Boros Erika múzeumláto­gatás tervezéséről szól. A gazdag közösségi tervek mellett mindegyik pajtásnak van egyéni elképzelése is, melyek között a nagyszülők meglátogatásán túl a játék, a kötelező olvasmányok és új könyvek elolvasása is sze­repel. il mözsi hiitötaroloban Dr. Mityók Ferenc, a ZÖLDÉRT Vállalat mözsi hűtőtárolójának igazgatója tájékoztatott téli felkészülé­sükről, a lakossági ellátás várható helyzetéről. — A szállítások folyamato­sak. Nálunk ez az időszak je­lenti a csúcsot. Felkészülünk a lakosság téli zöldség- és gyümölcsellátására, a héten befejezzük a zöldségfélék tá­rolási munkáit. — Miből mekkora készle­tük van? — Burgonyából 162 vagon már tárolóban van. Az idei termés gyengébbnek bizo­nyult. A mözsi termelőszö­vetkezet a szerződésben fog­lalt 250 vagon burgonya he­lyett 213 vagonnal tudott szállítani. Ez a mennyiség azonos a tavalyival és ele­gendő lesz az ellátásra. Vö­röshagymából 9 és fél, ká­posztából 13 vagont raktá­roztunk el. A sióagárdi tsz- től 5 vagon sárgarépa már beérkezett, várunk még árut Makóról is. — Gyümölcsből lesz-e ele­gendő? — Igen, lesz elegendő gyü­mölcs a télen. Eddig 13 és fél vagon almát tárolóba he­lyeztünk és szerződésünk van a Hosszúhegyi Állami Gaz­dasággal is, ők folyamatosan szállítanak az igényeknek megfelelően. — A „szedd és vidd” akció hatása érződik? — Részben igen, mert a lakosság által szedett alma eltart -jó darabig a családok­nál. Ami itt nálunk készleten van, az a következő évi za­vartalan ellátásra került a raktárakba. Nyugodtan néz­hetünk a tél elébe, felkészü­lésünk sikeresnek mondható. Város környéki esték — A tél... az a népművelők évszaka — mondja szinte örömmel Paksi András, a bonyhádi művelődési központ igazgatója. — Részben azért, mert télen rengeteg a munkánk, sok a rendezvény, sokan láto­gatnak be a művelődési intézményekbe. No és ezekben a hónapokban látjuk va­lóban igazolódni munkánk értelmét. És ez nagyon jó érzés. Aztán megtudtuk, hogy Bonyhád idén sem szakított a saját maga kialakította ha­gyományókkal: sok és színvonalas szóra­kozási lehetőséggel várja az embereket — fiatalokat, időseket, gyerekeket egyaránt. S mivel a tél a bálok szezonja, hát azt is rendeznek — ugyancsak a hagyományok jegyében — Bonyhádon. Többet is. A hí­res svábbál, a pávabál, a gazdászbál... mind-mind a település arculatára jellem­ző dolgoktól gazdagok. És „mennek” a szokásos rendezvények: lesz színházi elő­adás, hangverseny, s jó csalogatónak bizo­nyultak eddig is a klubok. — Idén újdonságaink közé tartozik a már elkezdődött Város környéki esték ren­dezvénysorozatunk — tájékoztat az igaz­gató. — Programjaink időben elkészültek, amelynek most csupán a lényegét mon­dom el. Mivel Bonyhádra és környékére a kétlakiság jellemző, ezért a hétközbeni es­téken és hétvégeken -lakóhelyükről kimoz­dulni nem vágyó embereket magunk ke­ressük fel sokak érdeklődésére számot tar­tó kínálatainkkal. Minden kis települést minden hónapban két teljes napon át tar­tó programsorozattal látogatunk meg. A kicsinyeknek mesedélelőttöt, bábelőadá­sokat, játszó- és táncházat rendezünk, az ifjúságnak filmvetítést, izgalmas előadást és természetesen diszkót tartunk. Az idő­sebbeknek is tartunk előadásokat, szakkö­ri bemutatót és kiállítást a bonyhádi kép­tár anyagából. És mivel ezek a kétnapos rendezvénysorozatok a hétvégeken lesz­nek, nem marad el a szombat esti bál sem. A város környéki esték keretében a bonyhádi művelődési központ október 1. és december 31. között folyamatos közmű­velődési munkával segíti Izmény és Győ­ré községeket. S az izgalmasnak ígérkező rendezvényekbe a pávabusszal átviszik az érdeklődőket egyik településről a másik­ba ... Kisvejke térségében közművelődési hetet rendeznek februárban, s természete­sen kiemelten foglalkoznak a nemzetisé­gekkel. — Német nemzetiségi énekkarunk már van. Jól működik a nemzetiségi klubunk, viszont „hiánycikk” a tánc. Ezért a télen szeretnénk megszervezni a német nemze­tiségi tánccsoportot — hiszen igény és je­lentkező van — mondja befejezésül Paksi András. f

Next

/
Thumbnails
Contents