Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

2^HéPÜJSÁG \ 1983. november 10. Washington mindenképpen rakétákat akar telepíteni Újabb tüntetések a NATO-tervek ellen Kenneth Dam amerikai külügyminiszter-helyettes szerdán az atlanti szövetség székhazában tanácskozásokat folytatott a NATO állandó tanácsának tagjaival — a tagállamok nagyköveteivel — és Luns főtitkárral. Dam nyugat-európai körúton jár, hogy utoljára egyeztesse Wa­shington álláspontját a szö­vetségesekkel az eurorakéta- kérdésben a genfi tárgyalá­sok jövő héten esedékes be­fejezése előtt. Meg nem erősített, de jól értesült körökből származó értesülések szerint azonban Washington és a /NATO még egy — áltáluk utolsónak és „kompromisszumnak” minő­sített — javaslatot készül tenni Genfben, mielőtt a je­lenlegi tárgyalási forduló vé­get érne. Ez a javaslat is ar­ra irányulna, hogy Washing­ton mindenképpen megkezd­hesse a telepítést: mintegy 100 szovjet SS—20 rakéta megtartására és 300 Per- shing, illetve cirkálórakéta telepítésére szólna, a francia és brit atomerő figyelmen kívül hagyásával. iA brit nukleáris leszerelé­si mozgalom nőaktivistái kedden éjjel gyertyával a kézben virrasztónak az or­szág területén lévő vala­mennyi amerikai katonai tá­maszpont előtt — jelenti az MTI londoni tudósítója. A tiltakozás a cirkáló szár­nyasrakéták (robotrepülőgé­pek) nagy-britanniai telepí­tésének szólt, amelynek a té­nyét befejezettnek nyilvání­totta előző este Bonnban Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök — és vele, az NSZK viszonylatában, Kohl kancellár is. Iripoliban tovább folytatódtak a harcok Az arab országok komoly politikai erőfeszítésekkel próbálnak felülkerekedni a palesztin belviszályon, illet­ve Szíria és Jasszer Arafat nézeteltérésén. Kedden a szaúd-arábiai külügyminiszter kuvaiti és katari kollégájával egyidejű­leg tárgyalt Damaszkuszban a PFSZ VB kilenc tagjával, valamint Abu Muszával, a palesztin lázadók vezetőjé­vel. Eredményről nincs érte­sülés. Hírügynökségi jelenté­sek szerint Hafez Asszad Szí­riái elnök kedden hozzájá­rult ahhoz, hogy a későbbi­ekben maga is fogadja az arab képviselőket. Az ENSZ főtitkára kedden felhívást adott ki, amelyben sürgette, hogy az észak-libanoni Tri- poliban küzdő palesztin fe­lek kössenek tűzszünetet és nézeteltéréseiket a tárgyaló- asztal mellett rendezzék. Magyar napok kezdődtek Olaszországban. A rendezvé­nyek két fő színhelye a főváros és Bologna, ahol 34 ha­zai külkereskedelmi vállalatunk mutatja be termékeit. A rendezvényekre Marjai József miniszterelnök-helyettes vezetésével küldöttség utazott Olaszországba. Marjai József Bolognában megtekintette a magyar kiállítást. Magyar napok Olaszországban Munkásemlékek századunk első harmadából (23.) A munkásegységről Bár egyéni életemben ala­posan megszaporodtak a gondok, azt azonban nem engedtem, hogy ezáltal moz­galmi munkám korlátozód­jék. Részt vettem a kispesti végrehajtó bizottság és alap­szervezetem munkájában. Látogattam rendszeresen a Wágner vezette szemináriu­mi foglalkozásokat is. Rövidesen — a válság sú­lyosbodása közepette — ta­pasztaltam, hogy mennyire szükséges volt ezeken a sze­mináriumokon a válságje­lenségek megvitatása. Logi­kusan azt lehetett volna gon­dolni, hogy a válság okozta szenvedések hatására a munkások szorosabbra von­ják soraikat. De ez nem így volt. Egy napon elképesztő nézetek kaptak lábra, minde­nekelőtt a mechanikai üzem­részben, elsősorban a szak­munkások körében. A bizalmiak néhány mun­katársunk követelésére a következő javaslatokat to­vábbították a szakszervezeti csoport vezetéséhez: A veze­tőség — mármint a szakszer­vezeti — követelje a fővá­rosban és a peremvárosok­ban lakó munkások nevében, hogy a vidékről bejárók ke­rüljenek elbocsátásra és a megmaradók számára állít­sák vissza a normális mun­kahetet és keresetet. A ja­vaslattevők azt hozták fel indokul, hogy a faluról bejá­rók otthon házzal, kerttel, egyik-másik még egy-két hold termőfölddel és állat- tartási lehetőségekkel is ren­delkezik. Akik közülük te­hát elbocsátásra kerül, an­nak és családjának sem kell nélkülöznie. A városban la­kók azonban a felsorolt adottságokkal nem rendel­keznek és munkanélkülivé válás esetén azonnal kataszt­rofális helyzetbe kerülnek. Egyes szélsőségesen gon­dolkodók — vagy talán pro­vokátorok, nem lehetett fel­deríteni, hogy kik — a kö­vetkezőképpen fogalmaztak: „A parisztokraták — a fa­lun lakó munkásokra hasz­nálatos gúnynév volt ez a megjelölés — úgyis csak azért jönnek gyárba, hogy több jusson nekik flancra.” Szakszervezeti csoportunk természetesen azonnal fellé­pett a helytelen nézettel szemben. Vita közben kellett felvilágosítani munkástársa­inkat e káros nézetekről, bi­zonyítva nekik, hogy az ilyen elképzelések a munkást mun­kással állítják szembe és a nevető harmadik minden­képpen a tőkés lesz. A válság hatása negatív módon jelentkezett a szak- szervezeti mozgalmi életben is. A felső vezetés az egyre elkeseredettebb munkásokat igyekezett a harcosabb fel­lépéstől visszatartani, s en­nek a hatása a mi gyárunk­ban is érezhető volt. Az öntöttvas kályhákat összeszerelő üzemrész dolgo­zóit majdnem teljes szám­ban elbocsátották, hivatkoz­va a megrendelés hiányára. Alig két hónap alatt ugyan­azokat a dolgozókat újra munkába állították, de most a korábbinál 20 százalékkal alacsonyabb munkabér elle­nében. Az igazgatóság ezút­tal azzal indokolta eljárását, hogy csak olyan áron jutha­tott új megrendelésekhez, amennyiben lényegesen ol­csóbban tud a megrendelő­nek szállítani. Az igazgató­ság magyarázatának senki sem adott hitelt, és a dolgo­zók felháborodtak, s készek lettek volna az eljárás ellen fellépni. A főbizalmi, nyil­ván felsőbb intencióra, meg­akadályozta a készülő meg­mozdulást. Az eset hatására, üzemi csoportunkon belül feszült­ség keletkezett a tagság zö­me, továbbá a jobboldal fe­lé hajló főbizalmi és néhány híve között. A jobboldali vezetéssel va­ló elégedetlenség másban is kifejezésre 'ütött: felmerült az osztályharcos alapokra helyezett szakszervezetek létrehozásának szükségessé­ge. (A harmincas években még nem ismerhettük — ma persze ismert —, hogy az osztályharcos alapon álló szakszervezetek létrehozásá­ra a Kommunisták Magyar- országi Pártja 1930. február 27. és március 15. között a szovjetunióbeli Aprilovká- ban ülésező II. kongresszusa hozott határozatot.) Az új szakszervezetek lét­rehozásával kapcsolatos vita zavart okozott a baloldali gondolkodású tagság köré­ben is. A kiválást követelők­kel szemben jelentős szám­ban voltak, akik a meglévő keretek között tartották szükségesnek az ellenzéki csoportok kialakítását. Kö­vetelni kezdték a baloldali magatartás miatt kizártak visszavételét és törekedtek elősegíteni baloldaliak bevá­lasztását a vezető testületek­be. A Vasmunkás Szövetségen belül is erőre kapott a forra­dalmi ellenzék. Mi, kint a gyárban, annak részleteiről akkor értesültünk, amikor Kruzslák Béla, majd Varga István elvtársak felkeresték szákszervezeti csoportunkat. Kruzslák és Varga elvtár­sak látogatása után megbe­Reagan-látogatás Szerda esti kommentárunk. Reagan amerikai elnök megkezdte hivatalos látoga­tását Japánban. Tokió után egy rövidebb dél-koreai utazás következik, bár eredetileg egy hosszabb, össze­sen öt országot érintő távol-keleti kőrútról volt szó. A program két okból változott meg: Aquino szenátor meggyilkolása mind politikai, mind biztonsági szem­pontból lehetetlenné tette a Fülöp-szigetek felkeresését, s mivel újra-jelöltetése eldöntöttnek tűnik, Reagan nem akart túlságosan hosszú időt Washingtontól távol tölteni. Az út fontosabb állomása mindenképpen a felkelő nap országa. Az amerikai—japán viszony Nakaszone kormányfő alatt felszálló ágban van. Elsősorban azért, mert kabinettje minden eddiginél jobban a magáévá teszi a Pentagonnak a térségre vonatkozó katonapoli­tikai koncepcióját. Reagan — a világ más térségeihez hasonlóan — itt is szeretne szovjetellenes, erőpolitikát követő blokkot kovácsolni, méghozzá úgy, hogy ebből az Egyesült Államoknak gazdasági haszna is származ­zék. Ha ugyanis Japán (amelyet alkotmánya gyakorla­tilag eltilt a jelentősebb fegyvekezéstől) a jövőben töb­bet áldoz fegyverkezésre, ezzel óhatatlanul csökken az amerikai ipar és kereskedelem számára annyi gondot okozó japán konkurrencia is. Már az utazás előestéjén világossá vált, hogy a láto­gatás e kettős koncepció jegyében történik. Japánban közölték: az USA esetében kivételt tesznek és a jövőben megosztják haditechnikai kutatásaik eredményeinek jó részét Washingtonnal. Ezzel egy időben bejelentették, hogy meghosszabbították a japán autók amerikai ex­portjának „önkéntes” korlátozását. (Az amerikai keres­kedelmi deficit idén így is eléri a 22 milliárd dollárt.) A tárgyalások mindkét fő témáját illetően Nakaszone alig titkolja: a látogatás sikerével szeretne belpolitikai támogatást nyújtani Reagannek a közelgő választási kampányra, mert „a jelenlegi elnök személyében látja a legjobb biztosítékot a Csendes-óceáni térség bizton­ságának közös kialakítására”. A világ számára így aligha hoz jót a látogatás, amelytől a kétoldalú egyez­ségeken túl nyilvánvalóan a szovjetellenes szembenál­lás szintjének emelkedése várható. Szöulban a lényeg azonos, vagy igencsak hasonló. Csőn Tu Hvan diktátor egész rezsimjének pillére a washingtoni támogatás. Dél-Korea földjén több tízezer amerikai katona állomásozik. Reagan célja itt várha­tóan az, hogy a Csonnak juttatott mindenoldalú segítség áraként a korábbinál is jobban bevonni Szöul emberi és anyagi erőforrásait a térséggel kapcsolatos amerikai elkéozelések megvalósítására. HARMAT ENDRE Szejm-bizottságok az amnesztiáról PANORAMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Púja Fri­gyest, hazánknak a Finn Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki a kö­zeljövőben utazik állomás­helyére. * Fennállásának 10. évfordu­lója alkalmából szerdán ün­nepséget rendeztek a Szovjet Kultúra és Tudomány Há­zában. Az eseményen meg­jelent Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, vala­mint Lakatos Ernő és Horn Gyula, az MSZMP KB osz­tályvezetője, továbbá Ábra­hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter is. Iván Bagyul, a Szovjet Ba­ráti Társaságok Szövetségé­nek magyarországi képvise­lője, a Szovjetunió budapes­ti nagykövetségének taná­csosa mondott ünnepi beszé­det, majd Vlagyimir Ba- zovszkij, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete méltatta a szovjet—magyar barátság elmélyítésében kimagasló eredményeket elért központ munkáját. Ezután az MSZBT és az Országos Béketanács köszöntötte a ház dolgozóit. BERLIN Luther Márton születésé­nek 500. évfordulója alkal­mából nagyszabású ünnepsé­get rendeztek szerdán a ber­lini Német Operaházban. A rendezvényen megjelentek a Német Demokratikus Köz­társaság párt- és állami ve­zetői, valamint a közélet ki­magasló személyiségei. szélést tartottunk, hogy mi­lyen módon fékezzük az op­portunista politika romboló hatását munkatársaink gon­dolkodásmódjára. A vita eredményeként megállapítot­tuk, hogy Rozenfeld főmű­vezető és Thián Henrik, a helyettese becsületes mun­kásemberek, értékes mozgal­mi munkát is végeznek, őket tehát nem támadni, hanem meggyőzni kell arról, hogy helyük nem az opportunista politikát sugalló szövetségi vezetők mellett van. A meg­győzés feladatát Nyemecz és Notny elvtársak kapták. M' gállapodtunk abban is, hogy bírálni kell ugyan a jobboldali, opportunista ma­gatartást, de olyan régi szer­vezett munkásokat, mint Ro­zenfeld Dezsőt, Thián Henri­ket és a nézeteiket helyeslő néhány munkatársunkat méltatlan volna „szociálfa- siszta” jelzővel illetni. (A szociálfasiszta terminológia használata — amint az ké­sőbb kiderült — nem volt hasznos eszköz az opportu­nizmus elleni küzdelemben. Akadályozta a munkásegy­ség megteremtését. A Kom­munista Internacionálé 1934- ben elvetette e jelző haszná­latát.) Elhatároztuk a tagtobor­zást is. Ez nem ment köny- nyen, legfőképpen azért, mert a keresetek megcsap­pantak és a tagsági díjat e kevésből nehezen lehetett le­csípni. A fő érvünk az volt, hogv a kivált esztergályosok is visszatértek a nagy vasas­családba. s velük egvütt ha­tékonyabban léphet fel a szakszervezet a munkásérde­kek védelmében. Az osztályharcos alapra helyezett új szakszervezet ki­alakításával szemben mi is helyesebbnek tartottuk a baloldali csoport létrehozá­sát az üzemi szervezet ke­retei között. (Következik: Gyilkos sze­méthegyek.) HARMATI SÁNDOR A lengyel parlament bél­és igazságügyi, valamint tör­vényhozási bizottságai ked­den megvitatták az amnesz­tiatörvény módosítását célzó, a kormány által előterjesz­tett törvénytervezetet. A PAP lengyel hírügynök­ség a hír kapcsán .emlékez­tet rá: a Hazafias Nemze­ti Űjjászületési Mozgalom Országos Tanácsának Elnök­sége a minap javasolta a szejmnek: hosszabbítsa meg az amnesztiatörvény hatá­lyát — vagyis az önként je­lentkezés határidejét — azok számára, akik a szükségálla­pot idején politikai jellegű törvénybe ütköző tevékeny­séget folytattak. ' (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak legutóbbi ülésén két kö­zépfokú oktatási intézmény igazgatója számolt be. Ku- rucz Géza az 516. sz. Udvari Vince Szakmunkásképző In­tézet igazgatója elmondta, hogy az iskola képzési fel­adatait a vállalatokkal együttműködve látja el. Alapvetően szükségesnek tartja, hogy az iskola és az adott vállalat között megfe­lelő munkakapcsolat legyen, ami a kölcsönös érdekeket figyelembe véve segítse a nevelő-oktató munkát. Meg­határozó jelentőségű a szak­munkásképzésben a vállala­tok szerepe, hisz Dombóvá­ron a gyakorlati oktatás tel­jes egészében a vállalatok által működtetett és fenntar­tott tíz tanműhelyben folyik. Jó kezdeményezés az, hogy néhány üzem (CSIV, Láng Gépgyár) a végzett szakmun­kástanulókat „szakmunkás­avató ünnepségen” veszik át az iskolától. Ezt követően Kovácsik At­tila az Apápzay Csere János Szakközépiskola igazgatója előterjesztésében szólt arról, hogy a szakközépiskola ha­zánk közel egyhatodán tölt A törvénytervezet szerint azok a személyek, akik tör­vénybe ütköző tevékenységet folytattak, de nem jelentkez­tek október 31-ig, az amnesz­tia hatályának lejártáig, még ez év végéig önként jelent­kezhetnek az igazságügyi szerveknél, vagy a lengyel diplomáciai képviseleteknél. A tervezet hangsúlyozza, hogy az amnesztiatörvény hatályának meghosszabbítá­sát a közélet normalizálódá­sa, az állandóan javuló köz- biztonság és közrend, a fo­kozatosan megszilárduló tár­sadalmi fegyelem teszi lehe­tővé. A képviselők támogatták a törvénytervezetet. be jelentős szerepet a közép- káder-utánpótlás szempont­jából. A nappali tagozaton a postai munkaterületek va­lamennyi ágában történik képzés, a vasútnak forgalmi területre, az egészségügyi szakon általános assziszten­seket és ápolónőket képez­nek. A szakmai képzésben nagymértékben támaszkod­nak a Pécsi Posta- és Vasút- igazgatóságára, valamint a városi kórház különböző in­tézeteire. 1973 óta az intézetben fel­nőttoktatás is folyik. Előter­jesztésében az igazgató még beszélt arról, hogy a kollé­gium és az iskola összevoná­sa után a tárgyi feltételek erősen megromlottak. A ta­nulótermek nagyobb részé­ben a bútorzat még a 40-es évekből maradt meg, és az oktatási célú eszközök is el­használódtak. Igen nagy gon­dot jelent az épület karban­tartása is, amelyben már ed­dig is a városi tanács nagy­mértékben segített. A végre­hajtó bizottság határozatba foglalta, hogy az intézmény épülete állagának megóvásá­ra, felújítására minden lehe­tőséget meg kell keresni. MAGYARSZÉKI ENDRE Vb-ülés Dombóváron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents