Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

1983. november 30. >srÉPÜJSÁG3 Javaslatok a közoktatás fejlesztésére Ifitcile után Napjaink sokakat érintő, izgalmas kér­dése közoktatásunk fejlesztése. A Műve­lődési Minisztérium programtervezete szeptemberben jelent meg Köpeczi Béla művelődési miniszter előszavával a Köz­nevelés című oktatáspolitikai hetilapban. A szándék az volt, hogy alkotó szakmai- társadalmi vitákkal, illetve az azokon ki­alakult álláspontokkal segítsék a közok­tatás távlati fejlesztését. A Tolna megyei Tanács V. B. művelődési osztálya is szer­vezett véleménygyűjtő tanácskozásokat, melyek tapasztalatait már összegezték és elküldték a minisztériumnak. A viták után Vida Jánosnét, a Tolna megyei Ta­nács V. B. művelődésügyi osztályának osz­tályvezető-helyettesét beszélgetésre kér­tük. — Rövid volt a határidő, hisz szeptem­ber 16-án. illetve 23-án jelent meg a Köz­nevelésben a tervezet, és október 3-ig kellett a véleményeket elküldeni. Hogyan sikerült megoldani a feladatot? — Valóban rövid volt a határidő, mé­gis sikerült több vitafórumon megtár­gyalni a tervezetet. A Köznevelés min­den iskolába eljutott, ezenkívül körleve­let írtunk ki az iskolákba, hogy beszéljék meg a közoktatás fejlesztésére vonatkozó javaslatot és juttassák el véleményüket. De a művelődési osztály apparátusa — ki­bővítve a járási, városi igazgatókkal — is megtárgyalta. Azonkívül a középfokú in­tézetek igazgatói, a pedagógiai és szakfel­ügyelők, néhány munkaközösség-vezető, a dombóvári igazgatók munkaközössége is megvitatta. Szekszárdon és Dombóváron minden intézménynek kiírtuk, hogy aki­nek van mondanivalója, jöjjön be, és mondja el a véleményét. — Provokálhatom? Nem hiszem — ez kiderült pedagógusismerőseimmel folyta­tott beszélgetésekből —, hogy sokan is­merik a gyakorló pedagógusok közül ezt a tervezetet, legfeljebb azok, akik köz­vetlenül „szervezettek” voltak. Vajon a novemberi nevelési értekezleten szóba ke­rült-e, vagy mereven ragaszkodtak az elő­re betervezett témákhoz? — Feltételezzük, hogy ismerik az isko­lákban. A munkaközösségvezetők bizto­san. Hogy szóba került-e a nevelési ér­tekezleteken? Direkt témaként ritkán. Nem hiszem, hogy az egészet napirendre tűzték, de az értekezletek tárgya lehet. — Kérem, összegezze a tapasztalatokat! — A terv általános egyetértéssel talál­kozott. A javaslat az előttünk álló 1—2 évtized várható társadalmi, gazdasági fo­lyamataira alapozó, átgondolt közoktatási koncepció. A közoktatási rendszer társa­dalmi funkcióját olyan új tartalmi jegyek­kel határozza meg, amelyekkel azt tovább­fejleszti, társadalmi folyamatainkba he­lyezi és korszerűvé teszi. Sokan helyesel­ték a család nevelési szerepének kiemelt hangsúlyozását, az iskola társadalmi kap­csolatainak szorgalmazását, a tanulókkal való kapcsolat, a humánus és demokrati­kus iskolai légkör módszertani követelmé­nyeinek megfogalmazását. Ezenkívül a társadalmi munkamegosztásra való tuda­tos felkészítés és a társadalmi mobilitás­ban betöltött szerep hangsúlyozása mel­lett helyesnek vélték a magasabb általános és szakműveltség igényének megfogalma­zását mind az általános iskolai, mind a középfokú oktatásban. — Van-e, amivel nem értettek egyet? — Igen. Merevnek tartjuk, Vitatjuk a tíztanulós alsótagozatos iskola létjogo­sultságát és fenntartásának kötelezővé té­telét. Garantálni kell — mondották többen — a szülő jogát, hogy gyermekét az ösz- szevont osztályból nagyobb iskolába, osz­tott osztályba irathassa. A kistelepülés kisiskolájában pedig méltó feltételeket kell teremteni a pedagógus letelepítéséhez, megtartásához. Valamennyi vitafórumon kétkedve fogadták a személyi és tárgyi feltételek számottevő javításáról megfo­galmazottak realitását és a pedagóguspá­lyán a nemek egészségesebb arányának kialakíthatóságát. A férfiak számának nö­velésében ..döntő fordulatot kell elérni” megfogalmazást indokoltnak, de illuzóri­kusnak minősítette szinte valamennyi felszólaló. — Végigolvasva a tervezetet, azt ta­pasztaltam, hogy következetesen használja a kell megfogalmazást. — Igen. Ez a tény a felszólalókban is kiváltott különböző reakciókat. Ilyenek voltak például: „Sok a kell, kevés a le­gyen és még kevesebb a hogyan”, vagy „A követelmények jelentős része ismerős, de megvalósítására eddig is hiába vár­tunk”. Egy másik vélemény szerint: „Az anyagi, személyi feltételek feltétlen meg­teremtése utáni időpontra tolja ki a meg­valósítás lehetőségét és nem keresi a már mától is, a feltételek nélkül megvalósít­ható!.” E reagálások alapján szükséges­nek tartottuk az árnyaltabb — „feltétle­nül kell”, és „a lehetőségek függvényében megvalósítható” — megfogalmazást. — Mi a vélemény a tartalmi fejlesztéssel foglalkozó részről? — Helyeslik, hogy a társadalmi de­mokratizálást kísérő iskolai folyamatokra figyelmet fordít a tervezet. Fontosnak tartják az iskolai demokratizmus, az ön- kormányzat fejlesztését, a tevékenységek kiszélesítését, a diákok érdekeltségének növelését a tanulásban, a humánus, ösz­tönző értékelési módok meggyökerezte­tését és a gyermek- és ifjúságközpontú iskolai szellem, légkör kialakítását. Töb­ben a „nevelő iskola” koncepciójának jobb, részletezőbb kidolgozását várták a terve­zettől, illetve várják a végleges tervben. — Az intézményrendszer fejlesztése cí­mű fejezet részletesen foglalkozik a kü­lönböző iskolatípusokban várható válto­zásokkal. — Jónak találáták, hogy minden eddigi tervezetnél nagyobb figyelmet fordít a gyógypedagógiai intézményekre és a ne­velőotthonokra, viszonylag keveset szól a diákotthonokról, pedig ez az új intéz­mény funkcióváltozáson megy keresztül, annak tendenciáit elemezni kellene, hogy az intézmény jövőjét, jövőbeni társadalmi funkcióját meg tudjuk határozni. Az óvodáról írtak általában megnyerték a pedagógusok tetszését. Helyeselték a gyermekek egészségügyi vizsgálatát 4 és fél — 5 éves korban, ugyanígy azt a kité­telt is, hogy a családok nem nevelik meg­felelően gyermeküket, a gyámhatóság kö­telezővé teheti az óvodába járást. Egyet­értés fogalmazódott meg az iskola előké­szítéséről is. Az általános iskoláról meg­fogalmazottak, az alapfokú képzés jelen­tőségét aláhúzó követelmények egyetértés­re találtak. A tankötelezettség kezdetének differenciált megállapítását is jónak érté­kelték. Az iskola belső tagozódása, a sza­kaszok megállapítása általában egyetértő véleményeket kapott. Elhangzott olyan javaslat is, amely szerint az egész napos nevelés legyen teljes a felsőtagozatban is, mert ez biztosítékot nyújt a tankötelezett­ség időbeni teljesítésére. — Bennünket a megyében a középfokú oktatás várható fejlesztése érint még... — A középiskolai oktatásról szóló rész kilátásba helyezi a 3 éves szakmunkás- képző iskola távlati, fokozatos megszűné­sét. Többen elmondották, hogy ez az egyet­len iskolatípus, amely a fizikai munka­végzés szokását, kultúráját fiatal korban alakítja. Számításba kell venni, hogy az általános iskola teljesítőképességének mai szintjén ez az iskolatípus ad reális pers­pektívát magasabb iskolafok elvégzésére egy jelentős ifjúsági rétegnek. Ne mond­junk le a gyengébb eredményt elért, álta­lános iskolát végzett tanulóifjúság szerve­zett neveléséről, ha nem bírja a középis­kolai tempót. Több pedagógus véleménye szerint az érettségit is adó középiskolai oktatást olyan mértékben lehet általánossá tenni, amilyen mértékben az általános iskola al­kalmassá teszi a fiatalokat az igényes kö­zépiskolai továbbtanulásra. — Mi volt a véleménye az irányításról? — Egy dolgot emelnék ki a javaslatok közül. Az irányítási rendszert úgy kell fej­leszteni, hogy az előmozdítsa az iskolák pedagógiai önállóságát. Legyen az isko­lának pedagógiai koncepciója, fejlődje­nek az iskolai szakmai szervezetek, kap­csolódjanak be a munka meghatározásába és a belső ellenőrzésbe, segítsék az iskola- vezetést elemzésekben, ellenőrzésekben. — Köszönöm a beszélgetést. EKES LÁSZLÓ Gyorsan megtérülő anyagmegtakarító beruházások Az Állami Fejlesztési Bank a gazdaságos anyagfelhasz­nálást és a technológiák kor­szerűsítését szolgáló fejlesz­tések támogatására az idén eddig 460 millió forint érté­kű állami kölcsönt, illetve já­radékiköteles állami alapjut­tatást ítélt oda a vállalatok­nak, szövetkezeteknek. A pénzintézet 40 pályázatot fo­gadott el. A támogatással összességében 580 milliárd forint értékű anyagmegtaka- rító beruházás megvalósítá­sát teszik lehetővé. A beru­házások többsége kiegészítő jellegű, rövid idő alatt meg­valósítható és gyorsan megté­rülő fejlesztés — erről tájé­koztatta Szabó Sándor, az ÁFB osztályigazgatója Pich- ler Ferencet, az MTI munka­társát. A fejlesztések átlagos ér­téke nem haladja meg a 15 millió forintot. A vállalatok többnyire új, korszerűbb gé­pek üzembe állításával, nem ritkán hatékony technológiák bevezetésével, egyes esetek­ben pedig új találmányok hasznosításával teremtik meg az anyagtakarékosabb terme­lés feltételeit. A devizaráfor­dítások a beruházások befe­jezése után a devizabevétel­ből átlagosan egy évnél rövi- debb idő alatt megtérülnek. Kedvező továbbá, hogy a tel­jes beruházási ráfordítások megtérülése is gyorsabb, mint az Állami Fejlesztési Bank által összességében fi­nanszírozott teljesítéseknél. A népgazdasági terv lehe­tővé teszi, hogy az ÁFB jövő­re 50 százalékkal magasabb keretet biztosítson a gazda­ságos anyagfelhasználást és a technológiák korszerűsíté­sét szolgáló beruházások tá­mogatására. (MTI) Üzlet-e a kő? ismét Régen jártam a váraljai kőbányában. Ha jól vissza­számolom az időt, harminc- három éve ennek. Az útépítő vállalaté volt a bánya. Innen hordták a követ szerte a me­gyébe, ahova a tervutasítás engedte. Aztán a bányáról egyszer csak elhallgattunk. Megette az idő, a bánya be­zárt.' Most ismét megnyitották. Állunk a bánya „tövében”. „Azaz a „lábánál” ... Takács Zoltán termelőszö­vetkezeti elnök azt mondta, hogy egy robbantással tizen­ötezer köbméter követ hoz­tak le, most ezt 'kellene el­adni. Hirdetik az újságban, közlik a tanácsi szervekkel, viain kő, építsenek utat, mond­ják a házépítőknek, hogy ve­gyék, alapozáshoz, lábazat­hoz kiválóan 'lehet használni a váraljai mészkövet. A Gábor Áron Termelőszö­vetkezet a közelmúltban szé­lesítette repertoárját. A ki­váló állattenyésztési, nö­vénytermesztési ágazat mel­lett ipari munkához fogtak. Először a faiipart szervezték meg, majd pedig a textil­ipart, s most a kőbányásza­tot. A bányát nem a régi he­lyén nyitották. Ott túlságo­san sok földet kellene elhor­dani a kőről, beljebb mentek a Mecsek nyúlványába, itt, kétszázötven méterre a régi termelőhelytől nyitották az új bányát. Nem titkolt tervek alapján. Ugyanis köztudott, hogy eb­ben a térségben a bányászat fellendítését határozták el. A bányához lakás kell. A bá­nyához út kell. A lakáshoz meg az úthoz kő... Nomár- most, ha öt év múlva szépen művelt bánya áll majd a téesz kezelésében, akkor verseny­a bányában Gép is segíti a tizenötezer tonna rendezését, osztályozó sát A robbantott követ kiválogatják, s úgy értékesítik képesek lesznek. Az építőanyag aranyat ér. A kő is építőanyag ... Ebben az alig fél négyzet­kilométernyi környezetben valamikor négy mészégető is működött, ma egy sem. Eb­ben a térségben a bányabe­zárás után még idejártak vá­logatni követ kerítésnek, alapba, meg a lábazathoz a „rablók”. Most biztonságossá tették a termelést. Szakszerű „felmérés”, engedélyezési el­járás, szabályos robbantási terv, meg minden efféle dol­gok után lerobbantottak ti­zenötezer köbméter követ. Megnyílt a bánya ... En­sonló anyag, amelyet állat­tartáshoz, takarmánykiegészí­tőnek, almozáshoz stb. lehet használni. Folyik a kísérlet. Eredménnyel. Kétszáz tonnát már rnegőrlettek. Használják az állattartó -te Lepen. A vizs­gálat folyamatban. De ehhez is pénz kellene, sok pénz. Ügy tízmillió forint. Ez gé­pekre kellene, őrlő, törő, ren­dezőgépekre. És akkor még inkább megnyílna az út az új termék előtt. Mert most a kí­sérlet „csak” biztat, de jö­vőre imár ennék eredményét be kell vezetni! Micsoda ba­darság volna a Zemplén- hegységből idehozatni a zeo- litot! A bonyhádi járás állat- tenyésztői kultúrája évszáza­dosa át elismert volt arról is, hogy az újat merték vál­lalni, annak kockázatával együtt... nek termését kellene elhor­dani. Am hiába a szakszerű szá­mítás, a gazdasági nehézsé­gek „megfékezték” a községi útépítőket, a mezőgazdasági utakat építeni szándékozókat, s drágának tartják a lakás­építők is a követ. Most is drágának tartják, ám lehet, hogy jövőre már ez lesz a „menő”. A robbantómester, bánya­gazda: Kovács Károly ja, annál előbb lehet a még értékesebb 'kőhöz jutni. Most az a cél, hogy még az idén lehetőleg minél töb­bet eladjanak. Háromszázezer forintba került ugyanis a bá­nya megnyitása. Ezt kellene az eladás révén kigazdálkod­ni. Üzemében van a varroda. Megnyílt a kőbánya. Értékes áruvá fűrészélik a fát. Kísérleteznek a Riolit-tu- fával. Húsz hektáron idén ősszel diót telepítenek. A jövőre gondolnak Nagy- mányokon. Kovács Károly robbantó­mester, egyben bányagazda társával válogatja a követ. Válogatják „maszekok” is, eljönnek ide házat építeni akaró kispénzű emberek. Ki­válogatják a falazásra, alap­ba való követ, félre rakják, s kapják a kedvezményes fu­varozási lehetőséget, hazavi­szik a mészkövet... S ami­kor a vállalattok jönnek, örömmel fogadják a szövet­kezet ajánlatát: vigyék az út­alapba való követ, a sifrét, és építsenek jó utat. Mert mi­nél előbb tisztul a bánya al­A kőbánya tehát üzlet. Még akkor is, ha pillanatnyi­lag pangásnak tűnik a hely­zet, csak néhány községi ta­nács, meg egy-két .téesz vitt el 'kétezer tonna sdfrét, de a jövő itt áll a kapuban, ez pe­dig a szén bánya-megnyitással kapcsolatos üzlet. A bánya lábánál öreg ha­sábfákat égetnek. A tarisz­nyákat ágakra akasztották. Még nincs melegedőbódé. Nincsen fürdő. Van azonban vállalkozói kedv, munkára kész emberek. És vannak jö­vőbe látó, a jövőt építeni akaró munkások, vezetők. A helyzet azonban mégis biztatóbb, mint gondolnánk. Ugyan nem olyan nagy han­gon verték dobra a zemplén- hegységbelihez hasonló anya­got itt, mint annak idején Borsodban, de itt is van Rio- lit-<tufa, azaz a zeolithoz ha­Most ismét itt jártam a bá­nyában. Ennek élete talán hosszabb lesz, mint amelyik ide kétszázötven méterre volt PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents