Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

1983. november 3. NÉPÚJSÁG 5 A közművelődés kérdései Grafikai mnvésztelep a Sötétvölgyben Aki figyelemmel kíséri megyénk képzőművészeti életét, tapasztalhatja annak kiteljesedését. Pontosabban nem lehet nem észrevenni, a teljességre irányuló kísérle­teket, kezdeményezéseket. Az elmúlt hat évben me­gyénkben élő képzőművésze­ti alaptagok száma tizen­négyre emelkedett. Nem rontva a bevezetésben fog­laltak örömét, tegyünk fel néhány kérdést, hogy az itt élő művészek hogyan érzik magukat? Erzik-e, hogy szükség van rájuk? Vagy mi, befogadók tudomásul vesz- szük-e létezésüket? Azért merültek föl ezek a kérdések, mert amikor a már említett kiteljesedésről esik szó, egy újabb kezdeménye­zés kapcsán ismét olyan em­berekről kell beszélnünk, akik megyénkhez kötődésük­nek jeleit adják ezekben a napokban. Miről van szó? Arról, amiről a cím beszél. Grafikai művésztelep létesül a Szekszárd melletti Sötét­völgyben. A grafikai mű­vésztelep kialakulása tizen­két évvel ezelőtti esemé­nyekkel indult. A városi ta­nács és a városi KlSZ-bi- zottság levélben kereste meg akkor a képzőművészeti fő­iskola KISZ-szervezetét, hogy néhány főiskolást szí­vesen vendégül látnának itt a megyénkben. Akkor Decsi Ilona, Kéri Imre és Kiss György jelent­keztek. Jöttek, láttak... Az idén nyáron már három tár­sukkal együtt töltöttek há­rom hetet Sötétvölgyben. Muzsnai Ákos, Parádi Ta­más és Pató Károly csatla­kozott hozzájuk. Az akkori főiskolai hallgatók most a művészeti alap és a képző­művészek szövetségének tag­jai. A hat fiatal grafikus- művésszel való beszélgetés közben kiderült, hogy a ba­rátság és a munka tartja őket össze, és ez hozta va­lamennyiket Tolnába. Ko­rábban alig, vagy egyáltalán nem jártak megyénkben. Az itt töltött néhány hetes idő­szak azonban évekre megha­tározója lett terveiknek, amit a megyei tanács műve­lődési osztályával közösen szerződésben fogalmaztak meg. Szándékaik komolyságát jelzi az a bemutatkozó kiál­lítás, amit a megyei művelő­dési központban október 28- án Császár József, megyei tanácselnök nyitott meg, és amely november 12-ig te­kinthető meg. Ezen a kiállí­J Decsi Ilona, Parádi Tamás, Paté Károly, Muzsnay Ákos Kiss György és Kéri Imre elsőként jelentkezett tizen­két évvel ezelőtt táson a látogató hiába ke­resné a Sötétvölgyben szer­zett élményanyagot, bemu­tatkozásuk inkább a kötődés, a megyéhez való csatlakozás egy közös célért tenni akarás igényével született. Grafiku­sok ők, akik egyszerű, vilá­gos gondolataikat vonalak­kal közvetítik. Annak a mű­fajnak hangadói, amely in­kább a megértés, mint a lát­vány szintjén szól a közön­séghez. A kiállított alkotások közül jó néhány irodalmi vonzódásról is tanúskodik. A grafika műhely jellege, kísérletezést, együttgondol­kodást, együttmunkálkodást igénylő ereje úgy tűnik, jó otthonra lelt Sötétvölgyben. A tárgyi és — a bemutatko­zó kiállításból ítélve — sze­mélyi adottságok megvan­nak, hogy megyénkben ezen a területen is megpezsdüljön az élet. Lássuk tehát a kiteljesedő képzőművészetünk arcula­tát: országosan híres lett a kölesdi kísérlet, ahol a mai magyar képzőművészet jeles képviselői sorakoznak évről- évre egymás után, majd kö­zös tárlatokon is bemutat­koznak. Ez a hely elsősorban a festészetet honosította meg. A közelben — erről is hírt adtunk már — a tengelici kastélyban Kiss István, Kos- suth-díjas szobrászművész alakított ki alkotói műhelyt, ahova szobrászművész ta­nítványait kívánja maga kö­ré gyűjteni. A grafikai mű­vésztelep pedig Sötétvölgy­ben lelt otthonra. Kívánjuk, hogy a három műfajban, itt élő és ide érkező művészek, fiatalok és idősebbek egy­aránt olyan környezetre lel­jenek, amelyben valóban otthont találnak. DECSI KISS JÁNOS Tapasztalatok kínálata Korszerűsödő művelődési házak Négy esztendővel ezelőtt ösztönözte a megyéket a Művelődéskutató Intézet arra, hogy térképezzék fel mű­velődési házaik állagát, az intézmények tárgyi, személyi feltételeit. Volt, ahol ezt a felszólítást komolyan vették, volt ahol nem is foglalkoztak vele. Bé­kés megye Tanácsa viszont az elsők között ismerte fel a ja­vaslat fontosságát. Meg is bízta ezért a megyei műve­lődési központ módszertani csoportját még 1979-ben a felmérés elkészítésével. A „körkép” a vártnál is söté- tebbre 'sikerült, de végül is egy nagyszerű összefogáson alapuló korszerűsítési folya­mat kiindulópontja lett. A több évre szóló, összehangolt előkészítő, tervező munka — igazi csapatmunka terméke — amelyben a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának közművelődési cso­portja, a megyei művelődési dési házak vezetői, az adott központ, az érintett művelő- települések tanácsi vezetői és az építészek együttes erővel, közös koncepció alapján, az érintett helységek lakosságá­nak áldozatvállalásával vé­gezték munkájukat. Az új művelődési igények kielégítésére, kiszolgálására alkalmatlanná vált épületek közül a korszerűsítés során Békés megyében 17 művelő­dési központot, művelődési házat újítanak fel és bővíte­nék. Ez önmagában sem ke­vés, de az igazi újdonságot mégis a korszerűsítésnek az a módja jelenti, mely azt pél­dázza, hogy az összefogással kapcsolatban nem fölöslege­sen emlegetünk rejtett tarta­lékokat esetenként. A felméréseket követően pályázatot hirdetett a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya, majd a pályázó tanácsok vezetőivel folytattak tárgya­lásokat elképzeléseikről, s helyi lehetőségeikről. A ta­nácsi vezetők többsége fel- készülten, határozott elképze­lésekkel, az anyagi lehetősé­gek reális számbavételével vett részt ezeken a 'tárgya­lásokon. A kollektív munka követ­kező állomása egy olyan szakmai megbeszélés volt, melyen a megyei tervezők, a mesteriskola építészmérnö­kei, a népművelők és tanácsi vezetők — tehát minden ér- kedelt fél — vettek részt a megyei művelődési központ­ban. Itt arról is vitatkoztak, beszélgettek, hogy milyen új funkciókat kell hogy szolgál­janak a művelődési házak. Röviden fogaLmazva: a te­lepülések lakóinak második otthonává kell válniuk, nö­velve ezen települések né­pességmegtartó képességét is. A szabadidő kellemes el­töltése — a kiállítások, a színházi és zenei estek mel­lett a sportolásnak, a csalá­di eseményeknek, a gyerme­kek és fiatalok játékainak egyaránt színhelyet, teret kell biztosítani — szögezték le. Mégpedig úgy kell ezt csinálni, hogy a véletlenül betévedő is jól érezze magát. Ördöngös dolog ez? Egyálta­lán nem az, bár tehetséges, szakmájukat jól értő népmű­velők nélkül csupán egy ön­magában korszerű épülettel nem oldható meg a sokféle hasznosítás. A tárgyalásokon az egyes települések helyi sajátossá­gait is figyelembe vették, hi­szen a művelődési házak ve­zetői funkcionális tervekkel segítették az építészek mun­káját. A tervezési folyamat során — melynek munkájá­ban kitűntek a budapesti Műszaki Egyetem mesteris­kolásai, akik igen olcsón ké­szítették el a terveket a GE- NERALART példamutató se­gítségével — nemcsak a mű­velődési ház feladataival, de a település lakóival is meg­ismerkedtek. Ez, megint csak hasznára vált a vállalkozás­nak. Dőreség volna azonban azt állítni, hogy gondoktól men­tes volt a munka. Már az elő­zetes beszélgetések során vi­lágosan látták a megyei ta­nács szakemberei, hogy az e célra létrehozott megyei ta­nácsi alap, az Országos Köz- művelődési Tanács által biz­tosított támogatás, s a tele­pülések helyi erőforrásai is végesek. Éppen ezért, szinte minden építészeti terv lép­csőzetes megvalósításra, hosszabb távra készült. így valósulhat meg a tartalmi feladatoknak megfelelő, az anyagi lehetőségeket is figye­lembe vevő munkálatok el­kezdése zátonyra futtató ál­modozások nélkül. Mielőtt bárki diadalme­netnek gondolná e jól és kö­rültekintően megszervezett korszerűsítési akciót, gyorsan megjegyezzük, hogy ha keve­sen is, de voltak olyan köz­ségi vezetők, akik a tálcán nyújtott lehetőségekre sem reagáltak. Feltehetően azért, mert még mindig nem tart­ják lényeges feladatnak a közművelődés feltételeinek helyi javítását. Az igazság­hoz tartozik az is, hogy né­hány közművelődési dolgo­zó sem tudott mit kezdeni a felkínált lehetőséggel. Szin­te bosszantotta némelyiküket, hogy több évre szóló „rama- zurival” megzavarják intéz­ményük és maguk csöndes vegetálását. Akadt aztán olyan település is, ahol a gazdasági egységek és a la­kosság együttműködését, anyagi támogatását nem tud­ták, vagy nem akarták meg­szervezni. Pedig a majdan' használók a lakosság társa­dalmi munkája, felajánlásai nélkül, a helyi gazdasági egy­ségek támogatása nélkül nem .lelhet korszerűsíteni a közmű­velődést. A reális tervezés­ben csak e tényezők együt­tes erejére lehet és szüksé­ges támaszkodni. A művelődési házak kor­szerűsítésének folyamata te­hát már elindult. A megva­lósítás utolsó állomásáig a békésieknek azonban még sok — .időnként megoldha­tatlannak látszó — feladattal kell megküzdeniük. De ... azt a munkát, mely itt elindult, a többi megyében itt nálunk Tolna megyében is folytatni kellene, hasznosítva a felkí­nálkozó Békés megyei ta­pasztalatokat. Döntitt a Legfelsőbb Bíróság Antikvár könyvaukció Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat immár tizen­nyolcadik alkalommal ren­dezi meg könyvárverését, ezúttal november 18—19-én, a pesti Vigadó hangver­senytermében. Az érdeklő­dők 459, magánszemélyektől és budapesti antikváriumok­ból összegyűjtött kötetből válogathatnak. Nem egy, igencsak kere­sett könyvritkaság is szere­pel az aukció listáján. Ilyen például Alexander Aphro- disiensis, Aristoteles és Plu- tarchos problematái, ame­lyek 1488-ban Velencében egy kötetben jelentek meg. Az ősnyomtatvány egy szé­pen restaurált példánya ke­rül most árverésre. A régi magyar nyomtatvá­nyok közül kiemelésre mél­tó Tótfalusi Kis Miklós Amszterdamban nyomtatott bibliája, XVIII. századi, kü­lönlegesen szép, színes, fes­tett bőrkötésben. Heltai Gás­pár 1575-ben Kolozsvárott készített magyar nyelvű Chronicáját Bonfini műve után készült reneszánsz fa­metszet ékesíti a díszcímla­pon. Pázmány Péter „Igaz­ságra vezérlő kalauzának” 1637-es, pozsonyi kiadása is kalapács alá kerül. Diákbaleset a nyári munkán Egy egyetemi hallgató az egyik tsz-ben betakarítási munkálatoknál segédkezett. Már az első napon baleset ér­te és emiatt bal keze gyű­rűsujját csonkolni kellett. Az történt ugyanis, hogy .leug­rott egy teherautóról, amely­nek kiálló végébe az ujján levő gyűrű beakadt, és ez okozta a súlyos sérülést. A fiatalember ezért huszonöt- ezer forint nem vagyoni kár megfizetéséért a tsz ellen pert indított. Arra hivatko­zott, hogy balesetvédelmi ok­tatásban nem .részesítették. Az üzemi baleseti jegyző­könyv szerint a kocsi mellett létra volt, de az egyetemi hallgató nem használta. Az elsőfokú bíróság a ke­resetet elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy a fiatalok munkába állításakor tartott eligazításon a balesetvédelmi szabályok betartására is fel­hívták a figyelmet. Arra is intettek, hogy az autókról ne ugráljanak le. Ha ez az ok­tatás formális is volt, éppen arra a veszélyhelyzetre fi­gyelmeztetett, ami azután be­következett. A fiatalember korábban többször vett részt mezőgazdasági munkában, tehát az általános magatar­tási szabályokat ismernie kellett. A balesetet saját gon? datlansága okozta. Ezt az ítéletet a megyei bíróság jog­erőre emelte. A legfőbb ügyésznek a dön­tés ellen emelt törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíró­ság a következőket mondta ki: — A tanulók foglalkozta­tásával kapcsolatos jogokra és kötelezettségekre a mun­kaviszonyra vonatkozó sza­bályokat kell alkalmazni. A dolgozót ért kárért a mun­káltató csak akkor nem fele­lős, ha kizárólag az illető vétkes magatartása okoztál és ezt a munkaadó nem há­ríthatta el. Rendeletek és munkaügyi szabályok igen nagy jelentőséget tulajdoní­tanak annak, hogy a bizton­ságos munkavégzés feltételei meglegyenek, és az óvó rend­szabályokat betartsák. A munkáltató ezzel kapcsolatos kötelezettségeit — a balese­tek megelőzése érdekében szükséges intézkedéseket is — a munkavédelemről szóló rendelet részletezi. Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az egyetemi hallgató kerese­tét nem e jogszabályi rendel­kezések figyelembevételével bírálták el, és a tsz felelős­ségét nem tisztázták. Ezért mindkét alsófokú ítéletet ha­tályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hoza­talára kötelezte. Kártérítési per a sikkasztok ellen Nagyszabású visszaélést lepleztek le egy gyárban. A raktárból a megrendelőhöz történő fuvarozást az egyik szállítási vállalat intézte. A raktárvezető, a vállalati so­főrrel összejátszva, a bizony­latok meghamisításával, a megrendeltnél több árut vite­tett ki, és azt ketten értéke­sítették. A bíróság jelentős kárt okozó, részben bűnszö­vetségben, magánokirat-ha­misítással leplezett sikkasz­tás bűntette címén súlyosan elítélte őket. Az okozott kár megtérítéséért a gyár a két sikkasztó ellen kártérítési pert indított, és a bíróság mindkettőjüket egyetemlege­sen 327 ezer forint megfize­tésére kötelezte. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a raktárosra vonatkozó rendel­kezését hatályon kívül he­lyezte, és vele szemben a pert megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy a gyárral va­ló alkalmaztatási viszonya folytán ügyében a polgári bí­róságnak nincs hatásköre, hanem a Munka Törvény- könyve szerint kell ellene el­járni. Ami pedig a sofőrt il­leti, reá a Polgári Törvény- könyvnek az a rendelkezése irányadó, amely kimondja: ha az alkalmazott munkavi­szonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság őt is törvénysértéssel marasztalta el. Ezért a rávo­natkozó ítéletet hatályon kí­vül kellett helyezni, és a ke­resetet elutasítani. Ezek szerint a két sikkasz­tó közül a gyár raktárosának felelősségét a Munka Tör­vénykönyve alapján kell el­bírálni, míg a sofőr tízeiméi­ért munkaadója: a szállítási vállalat köteles a gyárnak kártérítést fizetni. Ezt az ősz- szeget azonban a sofőrtől visszakövetelheti. A BÁV sem kivétel Egy vállalat a Bizományi Áruháztól 23 ezer forintért csónakmotort vásárolt. Alig hat hét telt el és a motor máris üzemképtelen lett. Ki­javítását azonban az arra felkért vállalat, alkatrész- hiány miatt, nem tudta elvé­gezni. Ezekután a Bizomá­nyihoz fordultak, amely a vásárlói kifogást elutasítot­ta. Ezért — szavatossági el­állás címén —a vételár visz- szafizetése iránt pert indítot­tak ellene. Az első fokon eljárt bíró­ság szakértőt hallgatott meg. A vélemény szerint a motor alkatrészhibája miatt hasz­nálhatatlan. Rendeltetéselle­nes üzemeltetés azonban nem állapítható meg. A Bizomá­nyi arra hivatkozott, nincs igazolva, hogy a szakértő ál­tal megvizsgált motor azo­nos-e azzal, amit tőle vásá­roltak. Mind áz elsőfokú, mind fellebbezésre a Legfel­sőbb Bíróság a Bizományi Áruházat a vételár visszafi­zetésére kötelezte. Az ítélet indokolása rá­mutat arra, hogy a Bizomá­nyi védekezése, amely sze­rint a motor azonossága nem bizonyított, alaptalan. A szakértői vélemény figyelem- bevételével, még kétely sem merülhet fel, hogy a vállalat azt a motort kifogásolja, amelyet az áruházban vásá­rolt. Ezenkívül a forgattyú- házon olyan betűjelzések vannak, amelyeket a Bizo­mányi az eladáskor a számla másolatán feltüntetett. A vállalat jogosan állt el az ügylettől, mert a hiba — al­katrészhiány miatt — nem szüntethető meg. Hajdú Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents