Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

1983. november 20. Képújság 5 Családtag vagy ellenség? Manapság bármilyen sajnálatos, egyre több családban marad üresen az egyik szü­lő helye. Többnyire az apáé, bár egyre sza­porodik azoknak az eseteknek a száma, amikor válás után az anya távozik a csa­ládból. Marad a nem túl szép kifejezéssel illetett csonka család, ahol az egyedül ma­radt anya vagy apa igyekszik kettő helyett helytállni. A gyermekeit egyedül nevelő szülő nem könnyen köt új házasságot. Részint, mert nem mindenki örül, ha új házastársával együtt egész családot kap nászajándékul, jórészt azonban azért, mert nem tudja fel­mérni, mennyire okoz törést gyermeke életében az új partner. Ha mégis házassá­got köt, sokáig aggódva figyeli, tud-e, akar-e beilleszkedni a családba az új társ. Ez a beilleszkedés a legnagyobb jóindu­lat mellett sem könnyű. Főként akkor, ha az új családtag a volt házastárs szülői sze­repkörét követeli magának. Az esetek több­ségében a gyermek kapcsolata távollevő szülőjével csak fizikailag, de érzelmileg nem lazul meg. Így természetesen tiltakoz­ni kezd, ha egy számára idegen ember pró­bálja betölteni életében anyja, vagy apja helyét. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha az a szülő, aki válás után önként hagyta el régi otthonát — beletörődve, hogy gyer­meke mindennapjaiban nem vehet részt —, erről értesül, és akcióba lép. A tanácsok gyámhatóságainál egyre gya­koribbá válnak a késleltetett válási ügyek. Azaz: a szülők válás után minden gyerme­kükkel kapcsolatos kérdésben megegyez­nek egymással, hatósági beavatkozás nél­kül. Aztán egy idő után a gyermeket ne­velő szülő új házasságot köt, s a távollévő szülő természetes aggodalma, kétségbeesés­be vagy gyűlöletbe csap át a pozícióját ve­szélyeztető első kísérletek után. „Nálunk lakik egy bácsi, Anyu azt mond­ta, hogy ő lesz az új apukám!” Ez a mon­dat nemrégiben valóságos lavinát indított el az egyik gyámhatóságon. Az igazi apa kétségbeesetten kért hatósági közbenjárást, s ezután vége-hossza nem volt a kölcsönös vádaskodásnak, feljelentgetésnek, békél­tető tárgyalásoknak. Az apa árgus szemek­kel figyelte látogatóba érkező gyermekét. Elég volt egy viseltes zokni, olcsó pulóver, rosszabb osztályzat, már íródott a feljelen­tés a gyámhatóságnak. Vádpontok; az anya elhanyagolja a gyermekét, nem törő­dik iskolai előmenetelével, a tartásdíjat elpazarolja. Az anya viszonzásul elmesélte az össze­zavart elkeseredett gyereknek, hogy apja sohasem szerette igazán: ivott, nők után mászkált. Az „új apuka” pedig kétségbe­esetten figyelte a növekvő zűrzavart, s egyre gyakrabban gondolkodott el azon, vajon helyesen döntött-e, amikor jelenlegi feleségét megkérte. Nem vezet jóra az a megoldás sem, ami­kor a szülő gyermekével külön szövetséget köt az új családon belül. Vagyis, ha kíno­san vigyáz arra, hogy új társa semmibe ne szólhasson bele, még csak véletlenül se tehessen olyat, ami a családfői funkció kö­zelébe vihetné. Az új élettárs pedig bol­dogtalanul téveiyeg a „mi ezt nem így szoktuk, nálunk ez nem szokás” korlátái között, és egyre kevésbé érti, mit is keres ő ebben a közösségben. A csonka családot kiegészíteni, teljes értékű családdá formálni nem könnyű. Sok türelemre, megértésre van szükség. Első­sorban arra, hogy a gyermeket ne a vá­lasztott társ kellemetlen tartozékának te­kintse a családba érkező. Mert a gyermek hamar elfogadja őt, ha jóindulattal, barát­sággal közelít felé. Megérti, hogy nem pa­rancsolgató idegen, nem a távollevő szülő képét elhomályosítani akaró betolakodó érkezett, hanem valaki, akiben szükség esetén támaszra lelhet. Az sem elképzelhetetlen, ha az új élet- társ, baráti, vagy legalább elfogadható kapcsolatot tart fenn a volt házastárssal. Az elzárkózás, rivalizálás értelmetlen. A harc kétes kimenetelű. Csak a vesztes biztos; a gyűlölködő felnőttek közt hányó­dó, riadt kisgyerek. N. Sz. Borogatások A borogatásokat évszáza­dok óta alkalmazzák a gyó­gyászatban és a szépségápo­lásban, a kozmetikában' — igen jó eredménnyel. iKi ne borogatta volna még ütéstől sérült térdét, boká­ját, kibicsaklott csuklóját. Az erős torokfájást is sokszor enyhíti a langyos vizes boro­gatás. A fájós fogat, a gyul­ladást, hideg vizes 'boroga­tással csökkentjük. Belső szervek: szív, epe, vese boro­gatását is gyakran ajánlja az orvos. A magas lázat priznic- cel, gyakran váltott hideg borogatással mérsékelik. Hogy milyen borogatást — hideg, meleg, langyos vizes, ólamecetes stb. — alkalmaz­zunk a különböző betegsé­gek esetén, azt előírja az or­vos. Mi most néhány nyug­tató, szépségápoló borogatást ajánlunk, melyet bárki ki­próbálhat. áoteísf. Fáradt, kimerült szemre igen jó hatású a kamillá, borsmenta, vagy orosz tea borogatás. A langyos teafő­zettel átitatott és vékony la­pocskává széthúzott vatta­csomót helyezzük a sze­münkre úgy, hogy a szemöl­dököt és a j áramcsontot el­érje. Mielőtt kihűlne a vatta- csomó, mártsák meg újra a tealébe. Kétszer-háromszor ismételjük meg a cserét s a fáradt szem felfrissül. Váltogatott hideg-meleg vizes borogatások az arc, a nyak, a dekoltázs vérellátását frissítik, s a kezdődő ránco­kat kisimítják. Forró vízbe mártott, kicsavart törülköző­vel borítsuk be az ápolni kí­vánt bőrfelületet, majd két perc elteltével ismételjük meg hideg vizes kendővel a borogatást. Két-háromszori váltás után hideg vízzel be­fejezve, mindjárt tapasztal­hatjuk jó hatását. Az arcot borogathatjuk gyógynövényfőzetekkel, ka­millával, s a hideg vizet bát­ran lehűthetjük jégkockával is. így a nagy hőmérséklet­különbség rendkívüli módon serkenti a bőr vérellátását. A fáradt, kimerült arcot de­rűssé, frissé feszi a rendsze­resen alkalmazott borogatás. (Hetenként* egyszer-kétszer tanácsos.) Borogatást használunk ak­kor is, ha arcbőrünket vala­milyen kozmetikai kezelésre kívánjuk előkészíteni. A ned­ves, meleg vagy forró boro­gatás tágítja a pórusokat és elősegíti a vérellátást. Az előkészítő borogatás ne le­gyen túl forró, és a vizes géz vagy vékony ruha fölé borít­sunk száraz frottírtörülközőt. Két-háromszori csere után kezdődhet a kezelés vagy a maszk felrakása. Ajtók és A falak körülvesznek, be­zárnak. Az ajtók és ablakok összekötnek a külvilággal. A védelemnek (faiak) és a ki­tárulkozásnak (ajtók-abla- ko'k) jó arányban kell lenni­ük egymással. Egy falfelületen aránytala­nul nagy és aránytalanul 'ki­csi is lehet az ajtó- vagy ab- laknyílás. És nemcsak esz­tétikai értelemben. Mérsé­kelt övi éghajlatunk is ará­nyosságokat követel, hiszen az embernek az épület segít­ségével ki kell bírnia a leg­hidegebb .telet es a legmele­gebb nyarat is. Ebben még természetesen belejátszik a lakó egyénisége is. A fázó- sak, a betegek, az öregek .több védettséget igényelnek és vannak koruktól függetle­nül bezárkózó típusú embe­rek is. Nemcsak az ablak és az aj­tó méreteinek aránya fon­SONKÁS LIBAHÚS KIRÁNTVA Hozzávalók 4 személynek: 8 szelet libahús, 4 szelet son­ka, 4 szelet sajt, szerecsen­dió, zsemlemorzsa, liszt, to­jás, só, bors, kókuszreszelék, kisütéséhez olaj vagy marga­rin. A libaszeleteket kiklopfol- juk. Minden szeletre fél-fél szelet sonkát és sajtot te­szünk, majd összehajtjuk. (Esetleg fogpiszkálóval ösz- szeerősítjük.) A húst megsóz­zuk, borsozzuk és szerecsen­dióval megszórjuk. A tojá­sokat felverjük és belekever­jük a kókuszreszeléket és a zsömlemorzsát. A töltött liba­hús-darabokat először liszt­be, majd a tojásos keverék­be forgatjuk. Kevés olajban, illetve margarinban 4—4 per­cig sütjük mindkét oldalán. Ha grillsütőben kívánjuk megsütni, akkor a hús kül­sejét bekenjük kevés olajjal, ablakok ■mámra az ideális: egy lakó­szobában két ablak — vagy egy nagyobb — és két ajtó. Az egyajtós szobának mint­ha nem lenne teljes a lakás vérkeringésébe való bekap­csolódása. — Az az érzésem, hogy a kétirányú megköze­lítéssel szinte egy plusz szo­ba teremthető. Ennek nagyon okos példáit látjuk a lakó­telepeinken. A kétajtós meg­közelítés lehetővé teszi a családtagok pihenését, elkü­lönülését. A nyitott ajtó vi­szont a társasági életé, a kö­zösségé. Jó megoldás, ha az egyik ajtó az összekötőbe, vagy a fürdőszobába nyílik, így biztosítható, hogy a ké­sőn jövő vagy korán kelő családtagok ne zavarják egy­más nyugalmát. Az ajtók és ablakok nagy szerepet játszanak a beren­dezésben. Meghatározzák a bútorok elhelyezését, teret követelnek maguknak. \ és úgy tesszük a sütőbe, ahol szintén 4—4 percig sütjük. KÓKUSZOS RÁNTOTT SZELET Hozzávalók 4 személynek: 4 szelet sertéskaraj, 1 tojás, 3 evőkanál zsemlemorzsa, 2 evőkanál kókuszreszelék, 3 evőkanál olaj, só, citrom, 10 dkg liszt. A hússzeleteket vékonyra klopffoljuk, majd megsózzuk mindkét oldalán, és lisztbe forgatjuk. A tojást felverjük, a hússzeleteket belemártjuk. Lecsepegtetjük, zsemlemor­zsába forgatjuk és rányom­kodjuk, majd megszórjuk kókuszreszelékkel mindkét oldalán, és szintén rányom­juk. Az olajat felforrósítjuk, és a hússzeleteket mindkét oldalán 3—3 percig sütjük. Ha kész, mélyhűtött szalma­krumplit sütünk ki a meg­maradt olajban. A húst szal­makrumplival és citromszele­tekkel tálaljuk. Túlélő a Lakáskultúrában Az ötödik szám az idén már az utolsó előtti a Lakás- kultúra című kéthavonként megjelenő lakberendezési fo­lyóiratból. ■ Ezt a tartalma is tükrözi, hiszen számottevő terjedel­met kap benne a fűtés. Egé­szen pontosan a cserépkály- 'ha. Nincs ebben semmi, hi­szen ismét ráterelődött a fi­gyelem a hagyományos, szi­lárd tüzelőanyagú kályhákra. Ám ha jobban belegondo­lunk: a konvektorok, radiá­torok személytelenségeinek éppen az ellenkezője egy íz­léses, olykor iparművész ál­tal tervezett csempékből álló, duruzsoló „jószág”. Mond­hatjuk: 'társaság-szervezői tisztet is betölt és ne tagad­juk hogy még némely csa­ládban is elkél ez a „tevé­kenység”. A folyóirat szól a cserép- kályhagyártással foglalkozó műhelyekről, művészekről, a Zalaegerszegi Cserépkályha- gyárról, de az árakról is (8- tól 30 ezer forintig terjed). A kályhásmester nagy sze­retettel beszél róla, sok jó szakmai tanácsot ad, ám ezek közül a legfontosabb mégis­csak az, hogy aki ilyet akar, ne kezdjen el barkácsolni, ■hanem hívjon szakembert. Sárkány Kata iparművész a szabadalmáról 'beszél, a ko- rongozott csempékről, egye­bek között arról, hogy a lilá­tól a szürkés kékig minden színben készülhetnek a kály­hák. A másik nagy téma az elő­szoba. Nem kevesebb, mint hét oldalon szól erről a több­nyire kicsi, de nagyon fon­tos — és jól hasznosítható — területről. Az írások meggyő­zően szólnak arról, hogy ér­demes jobban odafigyelni, hi­szen a lakásunkba lépő itt nyeri rólunk az első infor­mációt, sőt hazaérkezve több­nyire mi is itt szerezzük az első képet a család „hely­zetéről”, arról, hogy ki van itthon. (í.) A teli divat meleg, lezser és sok darabból áll. Tetőtől talpig rétegesen burkolhatjuk be magunkat az egymás alá, fölé viselhető holmikkal. Kezdjük a fejtetőn, amely­re kendőt, sálat és sapkát ve­hetünk, esetleg egyszerre mind a hármat. A kalap vagy fülbe húzott svájci sapka alá köthetünk selyem-, kasmir- kendőt, de leköthetjük a sap­kát hosszú gyapjúsállal, óriá­si kendővel is. A sálakat, kendőket sokszorosan meg­tekerve, kötve viseljük a nya­kunkban, kabát alatt és ka­bát vállára vetve is. Az a lé­nyeg: a sál hosszú, a kendő nagy legyen. S akkor a vari­álásnak se szeri, se száma. A blúzok, ruhák kényelme­sen lezserek, denevérujjal szabottak, laza anyagokból készülnek. Alá vékony gyap­jú-, angóra-, esetleg rövid pamuttrikót ölthetünk. Ugyanilyen anyagokból ké­szült vékony, de hosszú szá­rú nadrágot ajánlhatunk hi­deg, féli mapokra. A szok­nyák rövidek és egyenes sza- 'básúak, a nadrágok kissé buggyosak, lefelé szűkülnek, csípőben kényelmesen bővek. Kedvelt a sok zippzárral, csattal, tűzéssel díszített ano- rák mindenféle anyagból, de különösen vízhatlan vászon­ból. Ruhára, anorákra, szoknya­blúzra gyakran kerül csípőt takaró mellény, káskabát. A Ismeretes, hogy a Szépmű­vészeti Múzeum kincsei kö­zül november 5-én értékes festmények tűntek el. A fila- telisták az elvitt képek közül kettőt bélyegről ismernek. Az olasz festményeket bemutató 1968. évi sorozat egyforintos címlete Raffaello Ifjú kép­mása c. művét ábrázolja. Ugyanebben a sorozatban a 40 filléres bélyegen a mester Esztenházy Madonnájában gyönyörködhetünk. Ezzel a képpel büszkélkedtünk a Raffaello születésének 500. évfordulóját köszöntő, idén megjelent blokkon is. Bízunk mellény lehet kötött vagy steppelt, vatelinnal bélelt, készülhet valódi vagy mű­szőrméből, bőr és szőrme kombinációjából, vastag posztóból, kabátszövetből. Az a fontos, hogy meleg legyen. A mellény is előlépett az öl­tözék főszereplőjévé. Felve­hetjük kosztümre, nagyka- 'bátra, ballon nadrágkosz­tümre. Csakúgy, ahogy a kiskabát is felvehető a kosz­tümkabát fölé, s ha a bősé­gé megengedi, még a nagy- kabát fölé is kerülhet. Kabá­tok, mellények fazonra és hosszúságra való tekintet nélkül viselhetők egymás alatt és felett egyaránt. A lábat meleg kötött ha­risnya védi. Különösen 'prak­tikus ez a rövidülő szoknyák miatt is. A pamut-, gyapjú-, pateníharisnyák a ruha szí­neivel harmonizálnak. Nem nélkülözhetjük a vastag ha­risnyákat, zoknikat, térdzok­nikat a nadrág alatt sem. De gyakran a nadrágot tűrjük a bő zokni szárába. Azaz a zokni kerül a nadrág fölé. A sportos lábbelik bőrből, gumiból, vízhatlan textíliá­ból készülnek, bokáig, félláb­szárig érnek. A kiscsizmák­ba beletűrjük a nadrágot, a bokacipővel pedig zokni kö­ti össze a nadrágot. Az ele­gáns csizmák között is sok a bokáig érő, s lassan maga­sodnak a sarkak is. s. e. abban, hogy a remekművek hamarosan visszakerülnek méltó helyükre és a múzeum látogatóinak ismét esztétikai örömet szereznek. A bélyeg, mint azonosításul szolgáló kis méretű reprodukció, a fi- iatélia története folyamán már segített eltűnt festmé­nyek felkutatásában. Az NDK postája a háború alatt elveszett képek megtalálása érdekében 1967-ben hatérté­kű sorozatot hozott forga­lomba. Ez a kiadás részben eredményre vezetett, csakúgy mint a franciák hasonló célú sorozata. fos, hanem a szama is. Sza­Bélyeggyűjtőknek Figyelem! Rétegesen, lezseren Lezser téli modellek

Next

/
Thumbnails
Contents