Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

1083. november 10.

Képújság 13

Dijak Tilnától Baranyáig

Hétköznapjainkról a gyerekek tudnak legtisztábban vallani, különösen, ha nem szóban, hanem érzelmeiken átszűrt képekben nyilatkoznak meg. Mert az apróságok és a tinédzser korúak nem tűrik az igaztalan dolgokat, nem viselik el a szemforgatást és a pátoszt, éppen ezért érezzük néha kegyetleneknek őket, s néha irigyeljük őszinteségüket. Hazánk mindennapjairól küldtek üzenetet az általános iskolások az ország legkülönbözőbb vidékeiről Indiába és Japánba, két gyermekrajz-kiállitásra. A hivatalos eredményhirdetés a közelmúltban zajlott le az Országos Pedagógiai Intézetben.

A díszteremben dr. Bakonyi Pál, az intézet íőigazga- toheiyettese ismertette a magyar vonatkozású eredmé- nyeKet. Az indiai Shankar- pályázatra összesen kétszáz gyerek rajzát küldték el, és ebből huszonkettőt díjazott az igényes zsűri. Shankar ma is aktív képzőművész, és vagyonának tekintélyes részéből hozta letre az alapítványt, hogy a világ valamennyi gyerekét csábítsa az emberséget, a szeretetet és a békét kifejező alkotásokra.

A Csendes-óceán apró szigete a Japánhoz tartozó Ka- nanawan, ahol a shankari eszméhez hasonló gondolatkörben rendeznek évente gyermekrajz-pályázatot. Erre ötven rajzot, akvarelt, olajképet, illetve linómetszetet küldtek a hazai kisdiákok, és ezek közül kettő részesült elismerésben. A két pályázat tehát huszonnégy díjat eredményezett a magyar gyerekeknek ebben az évben.

Ritka nagy sikert hozott az indiai értékelés: Imre Mariann makói diák Önarckép pávákkal című képét Elnöki aranyéremmel jutalmazták. Ezüst plakettet tizenhármán kaptak, köztük a szegedi Herke Andrea és Ordi Ildikó, a túrái Meleg Zoltán és a Siklóson élő Sárosi Krisztina. Bronz érmet nyolcán vehettek át, s talán nem is véletlenül ismétlődtek a lakóhelyek, ugyancsak makói Ecsedi Ágota, és túrái Fejes Zsolt, de elismerésnek örülhettek Monoron, Pakson és Kecskeméten is. A Kanana- wa-pályázaton két Tolna megyei gyerek kapott ezüstérmet, mindketten Hőgyészi- ek: Martin Ladiszlausz és Dunszt Orsolya.

A makói Imre Mariann kinőtt a kisdiák sorból, mire az aranyérmét átvehette: már a szegedi Tömörkény István Képzőművészeti Szakközép- iskola tanulója.

— Nagy álom: festőművész szeretnék lenni, s ha ez egyszer sikerül, sohasem felejtem el, hogy milyen nagyon sokkal tartozom Jámborné Balog Tünde néninek, általános iskolai rajztanáromnak — mondta a győztes. — Egészen kicsi korom óta a rajzolás, a festés volt a kedvtelésem, a szórakozásom. Dis- cóban? Még sohasem voltam. A komoly zenét szeretem, és most ismerkedek a dzsesszel.

Nem különleges gyerekek a mostani érmesek. Többségük csak szeret rajzolni, élvezni az alkotás folyamatát. De az valószínű, hogy egész életükre megmaradt a vizuális kultúra iránti érdeklődésük, érzékeny befogadó- képességük.

KRISZT GYÖRGY

Deák Mór:

A költő fejedelem

Bizony-bizony, Piszka, a megzöldült tengerészbaba túllőtt a célon. Mert jaj, nagyon jó verset írni, jó verset írni különösen; megosztani valakivel, s együtt örülni vele, pedig talán a vers célja és értelme maga... de Piszka túllőtt a célon. Túl, mert tetszelgett a Költő szerepében.

Ha befejezte az Alkotást, a tükör elé lépett, s mélyen meghajolt önmaga előtt. Szeméből ilyenkor sugárzott a hódolat, s az is előfordult, hogy leborult saját lábaihoz, művészete nagyságától eltelten. A babapolc lakói eleinte nem is tudták mire vélni a dolgot, később azonban a megzöldült tengerészbaba felvilágosította őket, hogy halhatatlan költészet születésének a szemtanúi.

És ez sem volt elég! Ahogy önismeret, s okos vélemény híján a versek létrafokain Piszka egyre följebb hágott, arra utasította a babákat, hogy állandóan hordják maguknál a műveit. Átszellemült arccal járt-kelt attól kezdve a megzöldült tengerészbaba, ahogy az egy Költőhöz illik, s egy-egy kézmozdulattal jelezte, ha valamelyik versét hallani kívánta.

Hát csoda, hogy Puszáló megirigyelte a halhatatlanságot? Hát csoda, hogy ez a mindig csókolózó barnamedve tollat ragadott? Először tanulni és olvasni kezdett, hiszen az ő tehetsége nem volt, és nem is lehetett olyan sugárzó, mint a Költőfejedelemé. Azzal kezdte, hogy elolvasta a Megsárgult Barna- mackók Lehetőségei című könyvet. Ám abban, mivel Piszka írta, szó sem esett arról, hogy Puszálóból költő válhat. Sebaj, elolvasta a Költők Könyvét. Szerzője maga a Fejedelem volt, de arról, hogyan lett azzá, említés sem történt. Szegény Puszáló! Egyetlen könyve maradt már csak hátra, a Verseké, és attól sem sikerült kikupálódnia. Talán azért, mert azt is Piszka írta ... ?

így hát kétségek között hánykolódva ugyan, de papírra vetette első költeményét a megsárgult barnamackó. Saját kútfőből, arra törekedve, hogy a megzöldült tengerészbaba egyetlen sorára se hasonlítson benne semmi. Hiszen Piszka-verset Piszka is tud írni! Puszáló- verset viszont csak én! — gondolta a mindig csókolózó barnamackó, s mihelyt megszületett a költemény, torkában dobogó szívvel járult a Fejedelem színe elé.

— lm, verset írtam — szólt, s igyekezett költői lenni. — Hát elhozám, hogy megítéltessen.

Piszka azonban nemigen szerette, ha mások voltak költőiek, így igencsak gyanakodva nézegette a mindig csókolózó barnamedvét.

— Hm — hümmögte, azt

mondod, verset?

— Igen, ó Piszka — rebeg- te Puszáló.

— Hm — dünnyögte a Fejedelem —, aztán tudod-e, mi az egyáltalán, hogy vers?

A megsárgult barnamackó hápogni kezdett.

— Hát — dadogta —, úgy igazából nem, de mentségemül szolgáljon, hogy pontosan még senki sem tudta meghatározni.

— Ohó, barátocskám! — mondta felsőbbségesen Piszka. — Nem úgy van az! S azt tudod-e, mi az a szemantika?

— Öööö, nem — esett kétségbe Puszáló.

— Meg a szintaktika?!

— Nem! — felelte a barnamackó, s majdnem sírvafa- kadt.

— Hát a szpondeusz? A daktilusz? A hexameter?

— Nem, nem, nem — válaszolta Puszáló kétségbeesetten. — Mi az?

Piszka zavarba jött.

— Hogyhogy mi? — legyintett. — Mindegy. Te úgysem értenéd.

Puszáló fürkészően nézte a Fejedelmet.

— Most mit bámulsz? — rivallt rá a megzöldült tengerészbaba. — Inkább olvasd azt a ... azt a verset.

— A ház falán apró fény- csepp, égig kószál, szép mesékkel takarózhat messzi tónál, csillagok a barátai, ott marad, a ház falán könnyezik a vakolat — szavalta Puszáló.

— Hm — húzta el a száját Piszka. — Csak tudod, ez a verselés már teljesen elavult. Arról nem is beszélve, hogy nyomát sem látom benne bizonyos avantgarde törekvéseknek, amitől a vers vers lesz, és nem érzem a saját hatásomat sem.

Amikor Puszáló megszé- gyenülten eloldalgott, a Fejedelem felsóhajtott. Megkönnyebbülten, felszabadultan, egy szóval úgy, mint aki verset készül írni. S már írta is, mert emlékezete az volt:

A ház falán apró fény- csepp, égig kószál, szép mesékkel takarózhat messzi tónál, csillagok a barátai, ott marad, a ház falán könnyezik a vakolat.

Mikor elkészült, összehívta a babákat.

— Imé, a Mű — mondta mély átéléssel, s elszavalta a verset.

— Hm — jegyezte meg Puszáló. — És a szemantika?

Piszka elvörösödött.

— És a szpondeusz? — folytatta Puszáló, mert emlékezete, az neki is volt. De hiába hagyta szégyenben a Fejedelmet, a mindig csókolózó barnamackó, valahogy nem tudott örülni.

Sőt. A mindig csókolózástól is elment egy időre a kedve.

Betűoszlop

Rakjátok helyére sorrendben egymás mellé a felcserélt betűoszlopokat úgy, hogy a betűk vízszintesen, folyamatosan olvasva Petőfi Sándor János vitéz című művének első két sorát adják eredményül. Hogy szól ez az idézet?

Megfejtés: Múlt heti rejtvényünk bűvös négyzetét így lehetett kitölteni:

90

20

70

40

60

80

50

100

30

ROZSA ENDRE:

Egetlen a föld és földtelen az ég, bolyhosan borít még mindent a sötét.

Szem nélküli nézés, szájtalan beszéd — hunyt szemmel hallgatom a lombok neszét.

„Virradj föl már, szép nap, ébressz, jó anyánk!”

— Álmukban ilyesmit mormognak a fák.

Ágak nyújtózkodnak, levéltenyerek, lassan-lassan följebb tolják az eget,

s talpra szöknek sorra a fekvő füvek! Harangvirágok közt kiscsikó üget ..

Végtére hatalmas világosság tárul, fönt a nap — s a tóban sásliliom sárgul!

pályázatot hirdetőnk

a bátaszéki Cserép- és Vázkerámia Gyárba

miszaki vezetői

munkakör betöltésére (gépész vagy szilikátipari vegyészmérnöki képesítéssel, legalább 5 éves vezetői gyakorlattal, szükség esetén összkomfortos szolgálati lakást biztosítunk.)

Felveszünk:

— tömeggyártásban jártas építőanyagipari szakközépiskolát végzett dolgozót meós munkakörbe;

— tmk-előadót üzemmérnöki vagy gépésztechnikusi végzettséggel, legalább 5 éves gyakorlattal;

— erős- és gyengeáramú berendezések karbantartásához irányítói munkakörbe villamos mérnököt;

— automatikus vezérlésű, gáztüzelésű tüzeléstechnikai berendezések üzemvitelében jártas szakirányú mérnököt üzemvezetői munkakörbe:

— rendészeti vezetőt,

— villanyszerelőket,

— elektroműszerészeket,

— szerkezet- és géplakatosokat (égőkarbantartói, illetve hengermesteri munkakörbe),

— modern, automatizált gépek kezelésére több műszakra érettségizett férfi és női dolgozókat,

— laboránst, meóst (több műszakra),

Jó kereseti lehetőségekkel, munkásszálló biztosításával, bérlettérítéssel, illetve munkásjáratok biztosításával. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportvezetőjénél. Érdeklődés: telefonon Bátaszék 140, 141, 142-es számon.

(191)

Nagy értékű és nagy teljesítményű papírgyártó gépsorokhoz, korszerű félautomata és automata gépeinkhez

felveszünk

LAKATOS, VILLANYSZERELŐ, MŰSZERÉSZ és FORGÁCSOLÓ szakmunkásokat,

(akiket papírgyártó szakmára ótképzíink), FÉRFI BETANÍTOTT és SEGÉDMUNKÁSOKAT gépmunkára betanítunk.

Munkaidő: folyamatos munkarendben 40 órás munkahét, minden hat nap után két szabadnap, ezenfelül évenként 13 többlet szabadnap.

Jó kereseti lehetőség: szakmunkásoknak havonként

6000—8000 Ft, betanított és segédmunkásoknak havonként 5200—6000 iFt.

Szociális és kulturális juttatások. Utazási hozzájárulás, kedvezményes étkezés (ebéd), férfiaknak munkásszállás. Albérletben lakóknak havonként 370 Ft hozzájárulási díjat fizetünk.

Jelentkezni lehet személyesen: a

Papíripari Vállalat Budafoki Papírgyárának munkaügyi osztályán, Budapest, XXII., Gyár u. 15. 1222. (409)

A Tolna megyei Tanács Kórház-Rendelőintézete, Szekszárd,

FELVESZ

dolgozókat az új kazánházhoz:

2 LAKATOST (géplakatos szakmával) folyamatos három műszakba,

*>

1 VILLANYSZERELŐT folyamatos három műszakba,

1 MŰSZERÉSZT (elektroműszerész szakmával),

egy műszakba.

Műszerész csoporthoz:

2 MŰSZERÉSZT (elektroműszerész szakmával).

Bérezés a 30/1980. (XII. 29.) MüM. sz. rendelettel módosított 3/1977. EüM.—MüM. sz. együttes rendelet alapján.

Jelentkezni az intézet munkaerő- és bérgazdálkodási osztályán lehet.

(382)