Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

1983. november 19. ^ÉPÜJSÁGII A kecskeméti rajzfilm-műterem Beszélgetés Mikulás Ferenccel Naptárak 1984-re Tájak, népviseletek, aktok A közelmúltban tűzte mű­sorára több budapesti és vi­déki filmszínház az egész es­tét betöltő Vízipók, csodapók című, animációs rejzfilm-ösz- szeállítást, amely a kecske­méti stúdióban készült. Milyen körülmények hív­ták életre Kecskeméten a Pannónia Filmstúdió fiókvál­lalatát? — kérdeztük a mű­terem vezetőjét, Mikulás Fe­rencet. — Különösebb hagyomá­nyai nem voltak Kecskemé­ten a rajzfilmezésnek. A budapesti Pannónia Filmstú­diónak a hetvenes években kapacitásgondjai voltak, így aztán létrejött egy megálla­podás a Pannónia és a me­gyei tanács között. A város­nak természetesen kultúrpo­litikai szempontból is fontos volt a műterem létrejötte. — Mikor alakult meg a műterem ? — 1971 július .1-én indul­tunk, mint a Pannónia Film­stúdió rajz- és animációs mű­terme. — Honnan verbuválódtak az első munkatársak? — Az ország különböző ré­szeiből próbáltam munka­társakat toborozni. A jelent­kezők némi válogatás után felvételi vizsgát tettek. Ezt követte egy háromhónapos tanfolyam és újabb vizsgák. Több lépcsős szűrés után vá­logattuk össze az emberein­ket, akik a legkülönbözőbb foglalkozásúak voltak. (Pél­dául rajztanár és repülőgép­műszerész). A felvételinél döntő szempont volt a rajz­készség, az animálásá kész­ség, fantázia, ritmusérzék, íziéskulitúra, és a színész) adottság is, hiszen a rajzfi­gurák karaktereit nekik kel­lett később megteremteniük. — Az eltelt tizenkét év alatt bizonyára kinőtte ma­gát a műterem, hiszen mo­zikban, televízióban, vagy fesztiválokon találkozhatunk filmjeikkel. — Valóban sokat fejlőd­tünk. A műteremben ma már ötvenen dolgozunk, jó­nak mondható körülmények között. Antikor kezdtünk, még helyiségünk sem volt. Most viszont színvonalas technikai felszereltséggel rendelkezünk. Rövidfilme­ket, és animációs rajzfilme­ket, reklámfilmeket készíthe­tünk. — Munkájuk miként ítél­hető meg? — Nyilván az a lényeges, ami a gyártott filmekben megvalósult. Hadd mond­jam, nem volt könnyű lét­rehozni vagy akár megtar­tani a műtermet. Sokat kel­lett tanulnunk. Kezdetben csak részfeladatokat bíztak ránk; kifestést, kihúzást, fá­zisrajzolást, társrendezést. Később saját forgatókönyve­inket kezdtük megvalósítani. Ma sorozatokat és egyedi fil­meket készítünk. A közön­ség a televízióból egyre több munkánkat ismerheti meg. Így a magyar népmese soro­zatunkat, vagy a Vízipók, csodapók estimese-sorozatot, amelyből most egész estes film lett. Az egyedi filmek között hadd soroljam fel Szoboszlay Péter, Megmuta­tom messziről, Horváth Má­ria, Az éjszaka csodái, vagy Üjváry László Északi szere­lem című animációs mun­káit. Rajtuk kívül még több rendezőnk filmjét is láthat­ták a mozikban. — Mivel foglalkoznak most a kecskeméti rendezők? — Befejeztük a Mesék Má­tyás királyról című soroza­tot. Űjabb magyar népmese­sorozatot készítünk, valamint a magyar történelmi mondák sorozatának előkészítésén munkálkodunk. De készítünk más szórakoztató filmeket is. Ilyen lesz az egyperces kiis- filmekből álló filozofikus töl­tésű Ajitók-epizódjai, vagy a 13 részes Leó és Fred gye- rekfi'lmsorozat, valamint a Kentaur gyerek című soro­zat. — Szuverén vállalkozás­nak tekinthető-e a kecske­méti műterem? — Jogkörünk, szuverénítá- sunk — egyre nagyobb fel­adatokat kapva és végezve — fokozatosan bővült. Ma önálló alkotóműhely va­gyunk! Saját művészi tema­tikával, tárgyalási és üzlet­kötési jogkörrel dolgozunk. Ehhez természetesen bizo­nyítanunk kellett, hiszen vol­tak ellenlábasai vidéki vál­lalkozásunknak. — A film- és a műterem jelenléte mennyire hatott a város szellemiségére, kultú­rájára ? — A város és a műterem között kölcsönös kapcsolat fejlődött (ki. Mi mindig is tudatosan törekedtünk arra, hogy szerepet kapjunk a vá­ros szellemi életében is. Kecskeméthez a munkánkon keresztül kapcsolódunk első­sorban. Lektori véleménye­ket kérünk, pályázatot hir­detünk forgatókönyvírásra, és én magam is részt veszek a Közművelődési Tanács, va­lamint a Színházművészeti Tanács vitáiban. szEmann Béla Finom hangulatú képek az esti Budapestről, a reprezen­tatív herendi porcelánokról, a káprázatos matyó népvise­letről, múlt századi életké­pek, romantikus tájak, szín­pompás virágok, mesebeli léggömbök, bravúros grafi­kák, életteli fotók. Fali, asz­tali naptárakon és határidő­naplókon, reklám- és kártya- naptárakon. Valamennyi a Képzőművészeti Kiadó gon­dozásában megjelentetett ki­advány. Gazdag tartalom­mal, szép kivitelben a Kos­suth, a békéscsabai Kner, az Offset, a Révai Nyomda pro­dukciójában. 1984-re 28-féle művészeti naptár közül válogathatunk, amelyet egymillió százhu- szonhatezer példányban ad­tak ki. A választék gazda­gabb, mint a korábbi éveké volt. (A választékot bővítik a vállalati reklámnaptárak, 56-féle változatban, 870 ezer példányban.) Fotóművészeti alkotások­kal a naptárak kétharmada, képzőművészeti alkotások reprodukcióival egyharmada készült. Van naptár, amely főváro­sunk szépségeit, régiségeit tárja lapjain a néző élé. Má­sokon hazai tájak, hangula­tos városok, a Dunakanyar, a magyar népviseletek jelen­nek meg. Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Mészöly Géza, Molnár József, Orlai Petrich Soma, Bihari János, Deák- Ébner Lajos, Aba Novak Vil­mos, Patay László, Szász Endre, Bálványos Huba ne- ve_ fémjelzi egy-egy naptár művészi színvonalát. Az Iparművészeti, a Herendi, a Közlekedési, a Budapesti Történeti Múzeum anyaga szolgáltatta más naptárakhoz a képanyagot. A fotósok név­sorát a múlt század jeles fo­tóművésze, Klösz György nyitja, s olyan mai fotómű­vészek, mint Czeizing Lajos, Lussa Vince, Reismann Ma­riann, Schiller Alfréd, Ba­lassa Ferenc, Kisbán Gyula alkotásai folytatják a sort. Az idén van először jó gye­reknaptár, s választék is az igazán játékos, mesebeli il­lusztrációkból. A tinédzserek­nek vasútmodellleket, rock­együttesek fotóival teli nap­tárakat kínál a kiadó. A há­ziasszonyok naptára klasszi­kus magyar festők műveinek reprodukcióját és különleges ételrecepteket tartalmaz. Mivel sokan szeretnek kül­földi és hazai barátaiknak, ismerőseiknek naptárral ked­veskedni, mindjárt postára adható, igényes csomagolás­ban kerültek az üzletekbe. K. M. A matyó népviseleti naptár címoldala jellegét, karakterét fejezi ki, s ezzel kínálja is. Az elmúlt évtizedekben alászállt az alkalmazott gra­fika becsülete, az áru, mint tény jelent meg, azzal kínál­va önmagát, hogy van. Schu­bert Péter művészete az áru jellegét emeli ki, a benne rej­tőző esztétikai lehetőségek­kel együtt, egy márkához, névhez, tájhoz asszociációk sora társul, s ezzel az áru kilép az eladhatóság prakti­kumából, mert egy műalko­tás része lesz. Természetesen nemcsak a hagyományos értelemben vett árunak kell megterem­teni környezetét, itt van a könyv is, amelynek művé­szete évszázadokra nyúlik vissza, s nálunk különösen gazdag hagyományai vannak. A hajdani nyomdász, gondol­junk Heltaira, Huszár Gálra vagy Tótfalusi Kis Miklósra, nem egyszerűen mesterem­ber volt, hanem fölkészült művész, akinek még a he­lyesírás kialakításában is volt szerepe. Kner Imre, Lengyel Lajos, Haiman György, Szántó Tibor a nagy elődök példáján indulva, nemzetközi tekintélyt szer­zett a magyar könyvművé­nangot adjon a címkének, melynek funkciója ebben az esetben kettős: olyan önálló művészi alkotás, amely a bor Az elmúlt évek legszebb katalógusa hívja a látogatót Schubert Péter bonyhádi ki­állítására, amit szerényen já­téknak nevez, „a színekkel, betűkkel, formákkal, egy ki­állítási prospektus ürügyén”, de első pillantásra tudjuk, hogy ez a játék nagyon is komoly, mert egy grafikus- művész teszi mérlegre eddigi pályájának eredményeit. Köz­ben a játékba a látogató is bekapcsolódik, a kiállításon ugyanis váratlan meglepetés fogadja: grafikai tervek, vál­tozatos címkék, két festmény, a terem egyik oldalán pedig borosflaskák sorakoznak, amelyeknek címkéiből össze lehet állítani ar ország bor­termelő vidékeinek térképét. A játék azonban itt ko­molyra fordul, mert ebben az esetben nem a búitól iákban levő borok a fontosak, ha­nem az őket kínáló címke, Schubert Péter pedig arra vállalkozott, hogy művészi l 1 fi . SíWUW | szetnek, van tehát kiktől ta­nulni a fiatalabb nemzedék­nek. Schubert Péter pedig okosan sáfárkodik a hagyo­mánnyal és saját tehetségé­vel, egyaránt vezeti a biz­tos szakmai fölkészültség és az invenció. Könyvborítóin a szerző szándéka találkozik a kor követelményével, mert az Ízlés soha nem állandó, a művész pedig, bármilyen te­rületen működjék is, saját korában él, kifejezve annak reményeit, törekvéseit. Az alkalmazott grafika azonban nemcsak az ízlés­szint tükre, bizonyos nevelő feladata is van, éppen azzal, hogy napi szükségleteinket emeli ki az ár és áru keres­kedelmi fogalmából, művészi rangot adva mindannak, ami állandóan a kezünk ügyében van. A könyv természetesen azért van, hogy elolvassák, de távolról sem mindegy, hogy milyen keretben jele­nik meg a gondolat. Schu­bert Péter erre is ad példát, midón nyomdai folyamatokat mutat be, érzékeltetve azt is, hogy minden igazi nyomdai termék kollektív munka eredménye, s egy katalógus elkészítéséhez is sok szakem­ber hitéhez, lelkesedéséhez és tudásához van szükség. Schubert Péter bonyhádi kiállítása egy kitűnő grafi­kus eddigi pályájának össze­gezése, s mindenképp rá­szolgál arra az érdeklődés­re, ami Bonyhádon kísérd. CSANYI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents