Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

2 Képújság 1983. november 19. PANORÁMA Usztyinov marsall cikke a Pravdában „A Szovjetunióban meg­van a kellő mértékű jóaka­rat ahhoz, hogy lépésről lé­pésre haladjon a biztonság megszilárdítása, a világpoli­tikai légkör egészségesebbé tétele felé. De megvan a megfelelő erőnk is , ahhoz, hogy szembe szálljunk az im­perializmus támasztotta bár­minemű katonai fenyegetés­sel” — állapítja meg Dmitrij Usztyinov a Pravda szom­bati számában megjelenő cikkében. Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere terje­delmes cikkében részletesen elemzi a nemzetközi helyze­tet, az Egyesült Államok és a NATO agresszív célkitűzé­seit, a hadászati egyensúly felborítására irányuló törek­véseit. A cikk kitér az euro- rakéták kérdésére is, részle­tesen szól arról, milyen el­lenintézkedésekre kerülne sor, ha az Egyesült Államok rendszerbe állítaná Európá­ban közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereit. „A feszült nemzetközi hely­zetben az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány szilárd és következe­tes békepolitikát folytat, min­den lehetőt megtesz, hogy megóvja és tartóssá tegye a békét, ne engedje meg az atomháborút” — írja a cikk. A szovjet honvédelmi mi­niszter cikke leszögezi: a Reagan-kormányzat hata­lomra kerülésével jelentősen megnövekedett az ultrareak­ciós imperialista erők ag­resszivitása, arra töreksze­nek, hogy megdöntsék a NATO és a Varsói Szerződés közötti hadászati egyensúlyt, amely visszarettenti őket a kalandor tettektől. Usztyinov cikke különösen veszélyesnek minősíti ezt a politikai irányvonalat, mivel a Reagan-kormányzat meg­kísérli annak gyakorlati meg­valósítását, jelentősen fokoz­za a katonai előkészületeket. Washington hatalmas mér­tékben megnövelte katonai költségvetését, megkezdi a hadászati támadó fegyverzet új rendszereinek kiépítését, átfogó rakétaelhárító rend­szereket akar megvalósítani. „Az amerikai adminisztrá­ció azon törekvése, hogy ka­tonai fölényre tegyen szert, érzékelhető módon megnyil­vánul a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és csökkenté­séről folyó tárgyalásokon ta­núsított magatartásában is — írja Usztyinov. — A Fe­hér Ház a jelek szerint nem érdekelt abban, hogy a gen­fi tárgyalásokon pozitív ered­mény szülessen. Számára a tárgyalások kizárólag arra kellenek, hogy leplezzék az Egyesült Államok által ki­bontakoztatott fegyverkezési hajszát és lehetőséget adja­nak a közvélemény félemlí­tésére.” „A megegyezés sorsa most azoktól az alapvető kérdé­sektől függ, hogy lemond­ják-e az amerikai rakéták európai telepítését, a felek erőviszonyának meghatáro­zásában figyelembe veszik-e az angol és a francia rakétá­kat, csökkentik-e a közepes hatósugarú hordozó repülő­gépek számát, és a felek kö­zepes hatótávolságú rakétái­nak és repülőgépeinek terén valóban egyenlő szintet ala­kítanak-e ki Európában. A Fehér Ház vezetőinek javas­latai nem teszik lehetővé ezeknek a kérdéseknek meg­oldását.” „Az amerikai fegyveres erők annak a katonai doktrí­nának megfelelően épülnek fel, amely egyebek között az ellenféllel szembeni megelő­ző csapásmérést is magában foglalja” — szögezi le a cikk. amely részletesen fel­sorolja az Egyesült Államok katonai előkészületeit, az újrafegyverkezési program intézkedéseit. Mindennek az a célja, hogy az Egyesült Ál­lamok katonai téren uralko­dó hatalom legyen a világ­ban. A cikk emlékeztet, hogy a Varsói Szerződés tagállamai az atomfegyverék radikális csökkentéséért szállnak sík­ra. A Szovjetunió kijelentet­te, hogy a kölcsönösség alap­ján kész befagyasztani min­den atomfegyverzetet, egy­oldalú kötelezettséget vállait arra, hogy nem alkalmaz el­sőként nukleáris fegyvert. Az európai nukleáris fegy­verzet terén a Szovjetunió ikész az igazi nullamegoldás­ra, vagyis az összes közép­hatótávolságú nukleáris fegyver és harcászati fegy­ver kivonására Európából. Ugyanakkor kész arra is, hogy 140-re csökkentse SS— 20-as rakétáinak számát az ország európai részén, kész a többi megsemmisítésére, feltéve, hogy az Egyesült Ál­lamok nem telepíti rakétáit Európába, és hajlandó a kö­zéphatósugarú hordozó repü­lőgépek mennyiségi szintjé­nek kiegyenlítésére. Az Egyesült Államok azonban ezt a javaslatot is elutasítot­ta. Álláspontja változatlan: a Szovjetunió szereljen le, az Egyesült Államok és NATO-beli partnerei pedig fegyverkezzenek. A cikk szól azokról az erő­feszítésekről, amelyeket a Szovjetunió a világűr milita- rizálásának megakadályozá­sára tesz. Cikke jelentős részében foglalkozik Usztyinov azzal, hogy a Szovjetunió szükség esetén rákényszerül a meg­felelő ellenintézkedésekre. Leszögezi: a bonyolult nem­zetközi biztonság biztosításá­ra irányuló politikát valósít meg. „A Szovjetunió soha senkit nem fenyegetett, sen­kire nem támadt, senkit sem szándékozik megtámadni” — szögezi le Dmitrij Usztyiriov. Hangsúlyozza: a szovjet fegyveres erők korszerű fegyverekkel, haditechniká­val vannak felszerelve, meg­felelő kiképzést kapnák, er­kölcsi-politikai szintjük ma­gas. A szovjet hadászati erők készek arra, hogy határozott csapást mérjenek bármiféle agresszorra. „A Szovjetunió minden tő­le telhetőt megtesz annak ér­dekében, hogy a nemzetközi ügyekben a józan ész diadal­maskodjék; a jövőben is folytatja békepolitikáját. Még van lehetőség arra, hogy megállítsuk az események ve­szélyes alakulását és egészsé­ges mederbe tereljük azo­kat.” Cikke végén Usztyinov le­szögezi : éhhez a Szovjetunió­ban megvan a kellő jóakarat —, de megvan a megfelelő ereje is ahhoz, hogy szembe­szálljon az imperializmus bárminő katonai fenyegeté­sével. Munkásemlékek századunk első harmadából (28.) A néma séta előtt., Főbizalmink, Rózenfeld Dezső a szakszervezeti vá­lasztmány üléséről beszámol­va körölte, hogy a szaktanács szeptember elsejére egy nagy­szabású munkásfelvonulást készít elő. Az akció országos lesz, tehát Budapesten és a vidéki ipari központokban zajlik majd. Figyelmeztetés lesz ez a kormánynak, hogy végre komoly intézkedéseket tegyen a munkanélküliség fokozódásának megállítására és adjon rendszeres támoga­tást az önhibájukon kívül munka nélkül lévőknek és családjaiknak. A következő napon Garami Ernő tollából cikk jelent meg a Népszavában a választmá­nyi ülés döntéséről. Garami, mint pártvezető indokolta a határozatot és felszólította a munkásokat a tömeges rész­vételre. Emellett hangsú­lyozta, hogy a megmozdulá­soknak minden rendzavarás nélkülieknek, méltóságtelje­seknek kell lenniük. Rózenfeld az alkalmat fel­használva bizonygatta — ép­pen a választmány határoza­tára hivatkozva —, hogy igaztalanok és rosszindulatú- ak azok az állítások, amelyek szerint a felső vezetés oppor­tunista politikát folytat. Ezek után kérte a bizalmiakat, hogy mozgósítsanak minél több dolgozót a néma sétán való részvételre. Csoportunkat Kruzslák elvtárs is felkereste és erő­teljes mozgósításra kérte. „Impozánssá kell tenni a szeptember elsejei felvonu­lást, bizonyítva, hogy a mun­kásosztály ereje töretlen, és ha szükséges, erélyesebb lé­pésekre is képes” — hangsú­lyozta szenvedélyes hangon a íszakszervezeti ellenzék képviselője. A kispesti végrehajtó bi­zottság ülése is foglalkozott a szeptemberi megmozdulás­sal kapcsolatos helyi tenni­valókkal. Linhard Antal,, a végrehajtó bizottság vezető­je, kötelezte a testület tag­jait, hogy működjenek közre az esetleges rendzavarások megfékezésében: „Nem sza­bad okot adni a hatóságok­nak arra, hogy beavatkozza­nak — hangsúlyozta. — Va­lószínű, hogy a kommunis­ták is akcióba lépnek és a munkásoknak maguknak kell rendre inteni őket.” Ügy tűnt, hogy a tervezett demonstrációk útjából min­den akadályt sikerült eltávo­lítani. ■ A Bethlen-kormány azonban megrettent a követ­kezményektől és mindent megpróbált, hogy lehetetlen­né tegye a felvonulásokat. Budapesten a főkapitánnyal: Bezzegh Huszágh Károllyal egy közlekedési szabályra hi­vatkozva — amely szerint ti­los a járdákon csoportosulni —, tiitatta be a demonstrá­ciót. A rendőrfőnök rendel­kezésének megszegőit karha­talom felléptetésével fenye­gette meg. Ezt követően Sztranyavszky Sándor bel­ügyi államtitkár a vidéken tervezett megmozdulásokat tiltatta be. A felső vezetés most már nehezen állhatott volna meg a megkezdett úton. Augusz­tus 27-re a Vasmunkás Szö­vetség a Magdolna utcai székházba rendelte az üze­mek főbizalmijait. Rózenfeld Dezső a megbeszélésről be­számolva Elmondta, hogy a Hősök terére tervezett nagy­gyűlés elmarad, a néma séta azonban a hatósági tilalom ellenére megtartandó. A fő­bizalmiak testületé ugyanis — vita után — tudomásul vette a vezetés döntését. Er­ről a Népszava tájékoztatott volna, de a hatóságok elko­bozták ezt a lapszámot. A tá­jékoztatás hiánya bizonyos zavart okozott a felkészülés­ben. Üzemi szakszervezeti cso­portunk megállapította, hogy a felső vezetés a burzsoá kormány nyomására újból hátrálni kezd ahelyett, hogy a munkásokhoz fordulna és végrehajtaná eredeti elhatá­rozását. A szakszervezeti el­lenzék e kritikus helyzetben igen cselekvőkésznek mutat­kozott. Képviselőit kiküldte a gyárakba, hogy a betiltó rendelkezések és a szakta­nács hátrálása ellenére a felkészülés ne torpanjon meg. Varga elvtárs, aki a mi cso­portunkat tájékoztatta, azt állította, hogy a szakszerve­zeti vezetők a betiltott fel­vonulás szervezésével akar­ják bizonyítani, hogy a mun­kásérdekekért szembe mer­nek szállni a hatalom urai­val, de eleve biztosítják a kormányt, hogy nem kell tartania komoly zavargások­tól. „A felvonulóknak — mondta — a szaktanács ve­zetőinek elképzelésével szem­BUDAPEST Az MSZMiP küldöttsége, amely Hárs Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Magyar Rádió el­nökének vezetésével részt vett az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Párt­ja XXIII. kongresszusán, pénteken visszaérkezett Bu­dapestre. * t Dr. Szendi József veszpré­mi megyéspüspök — akinek kinevezéséhez az Elnöki Ta­nács az előzetes hozzájáru­lást megadta — pénteken Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett a Ma­gyar Népköztáfrsaság alkot­mányára. Az eskütételen je­len volt Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Lékai László bíboros, esz­tergomi érsek, a magyar ka­tolikus püspöki kar elnöke. PÁRIZS Párizsban befejeződött a lengyel pénzügyi-gazdasági küldöttség és a Lengyelor­szágnak hitelező nyugati ál­lamok képviselői között a lengyel adósságok törleszté­séről folyó tárgyalások újabb fordulója. A tárgyalásokat a közeljövőben folytatják. BEJRŰT Péntekre virradóra a Jász- szer Arafathoz hű erők meg­rohamozták a Tripoli melletti Badavi menekülttábort, amely szerdán került az Abu Musza vezette lázadók kezé­re. Az ellentámadást vissza­verték. Az An-Nahar című bejrúti lap rendőrségi forrá­sokra hivatkozó összeállítása szerint 969 halottja és 1572 sebesültje van eddig a pa­lesztin beiháborúnak. TOKIÓ Üjabb egyéves fegyverszü­net következik a Japán és a Közös Piac közötti képmag­nó-háborúban. Több napos alkudozások után jött létre a megállapodás arról, hogy Japán 1984-ben 5,05 millió kész, illetve félkész képmag­nót exportál Nyugat-Európá- ,ba, s — úgymond — mérsékli magát motorkerékpárok, te­levíziók és egyéb „érzékeny” termékek Nyugat-Európa fe­lé irányuló kivitelében is. ben, hangulatilag is ki kell fejezniük forradalmi elszánt­ságukat. Szeptember elsején félreérthetetlenül meg kell mutatni a munkásosztály erejét. Egy forradalmi len­dületű tüntetés felhívja a nemzetközi közvélemény fi­gyelmét is a magyar mun­kások súlyos helyzetére...” Mindössze két nap válasz­tott el bennünket a néma séta napjától. Varga elvtárs tájékoztatóját alapul véve, a bizalmiak kettőzött igyeke­zettel mozgósítottak az egyes üzemrészekben. Munkástár­saink — akiket bosszantott, hogy az igazgatóság még mindig nem foglalt állást a normális munkatempó visz- szaállítását követelő memo­randum ügyében — harcias hangulatban, szinte kivétel nélkül vállalkoztak a tünte­tő menetben való részvételre. Az utolsó előtti napon — váratlanul — a Gyáriparosok Szövetsége bejelentette, hogy a gyárakban szeptember el­sején munkaszüneti nap lesz. Nyilvánvalóan ezzel is nehe­zíteni akarták a tüntetés megszervezését. Mindezen túl, egyetértésben a hatósá­gokkal, a szövetség elérte, hogy a MÁV a vidékről in­duló menetrendszerű mun­kásvonatokat szeptember el­sején nem indította. Ilyen módon lehetetlenné tette, hogy a pestkörnyéki helysé­gekből beiárók — a mi dol­gozótársainknak mintegy a fele — részt vehessenek a de­monstráción. Az új helyzet­ben szakszervezeti csopor­tunk úgy döntött, hogy min­denki a lakhelyéhez legköze­lebb gyülekezőkhöz csatla­kozzon... (Következik: A ligeten túl találkozunk...) HARMATI SÁNDOR Chilei máglyák Péntek esti kommentárunk: Májusban kezdődött, s a jelek szerint egyre nagyobb ará­nyokat ölt Chilében a diktatúraellenes tömegmozgalom. Teg­nap rendezték a nyolcadik országos tiltakozó napot. Távoz­zék Pinochet! — ez ma Chilében az első számú jelszó. Két- három esztendeje nyilvánosan még nem mertek megfogal­mazni ilyen követelést: a diktátor titkosrendőrségétől, a CNI- től joggal tartottak az ellenzéki erők. Ma azonban merőben más a helyzet. Iszonyú máglyák jelzik: az emberek semmilyen eszköztől, még az önégetéstől sem riadnak vissza, csakhogy kifejezésre juttassák gyűlöletüket, elszántságukat a tábornok uralma ellen. Legutóbb Dél-Chile egyik városában egy ifjú munka- nélküli, az elmúlt szombaton a concepcióni székesegyház előtt egy ötvenéves családapa gyújtotta föl önmagát. Aligha lehet csodálkozni az ilyen drámákon. Az ország ellenzéki erői bizonyos párbeszédre kényszerítették ugyan a kormányzatot, de lényeges eredményt a dialógus eddig nem hozott. Pinocheték mindenekelőtt azon fáradoznak, hogy a baloldalt — az illegalitásban egyre szélesebb tömegbefo­lyást kivívó kommunistákat is beleértve — szembeállítsák a kereszténydemokraták vezette Demokratikus Szövetséggel (AD), amely már-már nyíltan beszél a Pinochet utáni kor­szakról. Figyelemre méltó tényező, hogy míg korábban a pénzromlás és az állástalanság miatt leginkább szenvedő munkásosztály köréből kerültek ki a rendszer ellen tünte­tők, addig ma már a sokáig kivételezett helyzetet élvező tő­kések közül is egyre többen csatlakoznak a diktatúra ellen­feleihez. Az utóbbi években ugyanis ezrével jutottak csőd­be kis- és középvállalkozók, üzletemberek és gyárosok a junta elhibázott gazdaságpolitikája miatt. Jelentős erőt kép­visel az ellenzéken belül a chilei katolikus egyház, amely pedig annak idején, a tíz évvel ezelőtti katonai hatalomát­vételt, Allende népi egységének összeomlását megnyugvás­sal vette tudomásul. A harminc százalék körüli munkanélküliség, az ipar ter­melésének 14 százalékos visszaesése, a növekvő külföldi ela­dósodás nem hagy kétséget afelől, hogy a diktatúra helyzete alapjaiban megroppant. Csakhogy az elnyomó rendszerek természetrajzának gyakran ismétlődő azonos vonása, hogy a végjáték olykor hosszú ideig elhúzódhat, s nem nélkülözi a Véres elemeket. Pinochet taktikája világos: Jarpa belügyminiszter — aki egyszersmind az ügyvezető miniszterelnöki tisztséget is be­tölti — laza párbeszédet folytat a Demokratikus Szövetség képviselőivel, azt a látszatot keltve, mintha a tábornok-el­nök hajlanék az ellenzék meghallgatására, némely követe­lésének teljesítésére. A diktatúra igazi arculatát a brutális rendőrterror mutatja. Híven illusztrálva azoknak az igazát, akiknek meggyőződésük, hogy Pinochetet és társait csakis a népharag, az erőszak ellen erőszakot szegező tömegmozga­lom távolíthatja el az ország éléről. GYAPAY DÉNES SPD-kongresszus Kölnben megkezdődött a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) rendkívüli kongresszusa. A tanácskozás fő témája: amerikai rakéták telepítése az NSZK-ba. A kongresszus elnökségében Hans-Jochen Vogel és Willy Brandt pártvezetők. (Telefotó) Magyar-indiai üzenetváltás A magyar—indiai diplomá­ciai kapcsolatok felvételének 35. évfordulója alkalmából üzenetváltásra került sor dr. Várkonyi Péter külügymi­niszter és P. V. Naraszimha Rao, az indiai diplomácia ve­zetője között. (MTI) Helyszíni jelenjfcések Managua készül a védekezésre A nicaraguai főváros, Ma­nagua környékén fiatalok és idősek sáncot ásnak, óvó­helyet építenek, mert az Egyesült Államok grenadai invázióját követően attól tar­tanak, hogy a következő cél­pont az ő országuk lesz — írja az amerikai AP és a francia AFP hírügynökség tudósítója. A két nyugati újságíró helyszíni beszámolójában így ír: Nicaragua baloldali kor­mánya hetek, sőt hónapok óta arra figyelmeztet, hogy küszöbön áll az Egyesült Ál­lamok, vagy szövetségeseinek inváziója. A polgári lakosság körében átfogó katonai moz­gósítást rendeltek el: ennek jegyében Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter negyvenezer tartalékost és milicistát utasított arra, hogy katonai kiképzésben vegye­nek részt. A fővárosban har­minchat kiképző központ van. A hírközlő szervek ar­ról tájékoztatják a lakossá­got, hogy mit kell tenni lé­gitámadás esetén. Egy kato­na pedig a tv esti program­jában azt magyarázza a né­zőknek, hogyan kell kezelni a géppisztolyt, A háborúról szóló híresztelések minden­napos témát jelentenek az utcán, a stadionok lelátóin, az üzletekben. A sandinista, hatóságok vé­leménye szerint november harmadik hetében invázió várható. Nem nyugtatja meg őket Quainton managuai amerikai nagykövet „bizto­sítéka” sem, miszerint nem lesz invázió.

Next

/
Thumbnails
Contents