Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
6 “nÉPÜJSÁG 1983. november 16. Országos serdülő ökölvívó-bajnokság Dombóvári siker Zalaegerszegen Három napon keresztül Zalaegerszeg adott otthont az 1983. évi serdülő országos ökölvívó-bajnokság küzdelmeinek. Megyénk színeit a Dombóvári Spartacus és a Paksi SE versenyzői képviselték. A sorsolás után, a verseny első napján nagy találgatások folytak: melyik egyesület nyeri az ez évi ösz- szesített pontversenyt. Legtöbb voksot a KSI, a PVSK és a Dombóvári Spartacus csapata kapta. A dombóváriak közül Sohonyai Zoltán és Kalocsai biztos esélyesként indultak súlycsoportjukban. Mindketten első számú kiemeltként vették fel a küzdelmet, mindhárom mérkőzésüket egyhangú pontozással megnyerték. A Dombóvári Spartacus ökölvívói nagy bravúrt hajtottak végre: a résztvevő 41 egyesület 104 versenyzője közül a dobogó legmagasabb fokára állhatták fel, miután 29 ponttal megnyerték az összesített pontversenyt. Ezek után nézzük a dombóváriak egyéni helytállását. Soho- nyairól és Kalocsairól már szóltunk, előbbi a papírsúlyban, utóbbi pedig a kislég- súlyban nyert országos bajnokságot. A legnagyobb meglepetés könnyűsúlyban a tavaly még úttörő-korosztályú Károlyi Árpád nevéhez fűvolna, de belázasodott, így az orvos nem engedte szorí- tóba lépni. Sohonyai Jenőnek meg kellett elégednie a bronzéremmel. Kisváltósúlyban Loe Attila egyhangú pontozással győzött Óvári (Kaposvár) ellen. Az elődöntőben Loe a későbbi bajnoktól szenvedett 3:2- es vereséget. Orsós János az országos bajnokság egyik legnagyobb mérkőzésén — pontozóbírói tévedésekkel — vesztett 3:2-re Kovács (KSI) ellen. A döntőkre maradt a csapatverseny végső kimenetele. Dombóvárnak két aranyéremre volt' szüksége ahhoz, hogy a csapatversenyt megnyerje — ez sikerült is. A különdíjak kiosztásánál a versenybíróság Kalocsai Zoltánnak ítélte a legharcosabb versenyző tiszteletére felajánlott díjat. Lampert Gábor, a Dombóvári Spartacus vezető edzője pedig azorszá- gos bajnokság legeredményesebb edzője különdíját kapta. Az összetett csapatverseny végeredménye: 1. Dombóvári Spartacus 29, 2. Pécsi VSK 22, 3. KSI 21 ponttal. Nagyváltósúlyban indult a Paksi SE egyetlen versenyzője, Ledneczki Antal, aki súlycsoportjában bronzérmes lett. Lampert Gábor edző érthető örömmel nyilatkozott az országos bajnokság befejeztével: — Ebben az évben három kiemelt eseményre koncentráltunk: a középfokú tanintézetek bajnokságának megnyerésére, a Nyugat-Magyar bajnokságon való eredményes helytállásra és legfőképpen a serdülő országos bajnokságra. Versenyzőim a felkészülés során fáradságot nem ismerve mindent megtettek a siker érdekében. A zalaegerszegi küzdelemsorozat előtt egy héten át napi két edzéssel, szívósan készültünk. Ügy érzem, ökölvívóinktól ennél szebb születésnapi ajándékot nem kaphattam volna. (A „mester” 45. születésnapját ünnepelte — a szerk.) Olimpiai pontjaink száma a tavalyi hússzal szemben 29-re nőtt. Ifjúsági versenyzőink közül Karmacsi László aranyjelvényes minősítést szerzett, Orsós, Matúz, Karsai és Kovács pedig bronzjelvényesek lettek ebben az évben. Ezúton köszönöm meg az általános iskoláknak, a szakmunkásképző intézetnek, valamint a vállalatoknak a szakosztályunknak nyújtott segítséget, amelyek nélkül elképzelhetetlenek lennének az idei sikereink. ződik. Károlyi egyhangú pontozással nyert a súlycsoportban első számú kiemelt, tavalyi magyar bajnok Gondi (H. Kun Béla SE) ellen. A döntőben még nagyobb csatában, 3:2-re verte Murgulyt (KSI). Ugyanebben a súlycsoportban mérkőzött Sohonyai Jenő is, aki az első találkozóját egyhangú pontozással nyerte. Az elődöntőben klubtársa, Károlyi lett Az összetett pontversenyben győztes Dombóvári Spartacus csapata, középen Lampert Gábor vezető edző. (Fotó Décsy László) Országos bajnokok (balról jobbra) Sohonyai Zoltán, Károlyi Árpád, Kalocsai Zoltán. Ma délután MNK-forduló Tamásiban a Videoton, Nagydorogon a K. Rákóczi Korai ebéd vár ma azokra a focirajongókra, akik a Magyar Népköztársasági Kupa országos „nagy köréiben” sorra kerülő mérkőzéseken kedvenceiket akarják biztatni. A kupaforduló tétje a legjobb 64 közé kerülés. Mint arról korábban már beszámoltunk, az MLSZ négyes csoportokba sorsolta a részvételre jogosult csapatokat. A csoportokon belüli ma délutáni győztesék egy hét múlva, november 23-án újabb 90 perc keretében találkoznak egymással. Tolna megyét három együttes képviseli az MNK-fordu- lóban. Közülük kettő a ma délutáni körben rangos ellenfelet fogadhat. Tamásiba a Videoton NB I-ben éllovas gárdája, Nagydorogra pedig a területi bajnokság Dráva- csoportjánák listavezetője, a Kaposvári Rákóczi látogat. Kicsik és nagyok párviadalát ígérő mérkőzések, amelyek azzal együtt, hogy szokatlanul nehéz feladat elé állítják a megyei 'bajnokságban szereplő együtteseket, számukra egy ritkán adódó igazi megmérettetéshez is lehetőséget kínálnak. Tavaly ősszel is Tamásiban vendégszerepeit az MNK- ban a népszerű „Vidi”. A MEDOSZ legénysége nem nyugodott ibele a kézlegyintéssel el intézettnek vélt eredménybe. Tudása, lelkesedése maximumát nyújtva csupán egygólos vereséget szenvedett nagynevű ellenfelétől. Szó se róla, a fehérváriak tavalyi csapatának játékereje mesz- sze nem volt azonos a maival. Nem véletlenül áll a Videoton az NB I. élén. A hajdanán szébb napokat megélt Kaposvári 'Rákóczi „patinája” sem szorul különösebb méltatásra. Igaz, hogy jelenleg csak a területi 'bajnokságban rúgják a bőrt a zöld-fehérek, — de a papírforma esélye kétségtelenül mellettük szól. Harmadik megyei csapatunk, a Kisdorogi MEDOSZ Kapolyba látogat. Ellenfele megyei első osztályú együttes lesz, de teljes erőbedobást igénylő 90 perc elé néznek a kisdorogiak — ha tovább akarnak jutni. Az MNK főpróbája sem sikerült számukra valami fényesen, vasárnap bajnoki mérkőzésen csak gól nélküli döntetlent játszottak Nagyatáddal. Tamási MEDOSZ—Videoton SC: 12.30 óra. V.: Lau- her. Az előjelek meglehetősen kedvezőtlenek a MEDOSZ háza táján. Tartalékosán lépnek pályára, Bazso- nyi és Kui sérülés miatt hiányzik a védelemből. Kovács Sándor vezető edző hétfőn kórházba került epebántal- makkal. Így ő sem léhet ott „fiai” ma délutáni MNK- meccsén. A szakvezetőt Csík Gyula helyettesíti. Lelkes játékot remélnek a tamásiak, amelyben kevés góllal tudják megúszni az NB I-es listavezető elleni vereséget. Nem titkolják: szeretnének valamit visszaidézni a Videoton elleni tavaly őszi 90 perc hangulatából, amikor csak minimális, egygólos vereséget szenvedtek. A Tamási MEDOSZ kezdő tizenegye: Bánás z — Vaszari, Liesz- kovszki, Varga, Répás! — Bóta, Hajdics, Kiss — Rab, Verbóczkii, Tóth. Nagydorog—Kaposvári Rákóczi: 12.30 óra. V.: Sárkány. Kirchner István edző: — Nagyon készülünk So- mogyország reprezentáns csapata ellen, szeretnénk velük szemben jól helytállni. Azzal együtt is, hogy tisztában vagyunk vele: az MNK- mérkőzés esélyese a területi bajnokság listavezetője, a Kaposvári Rákóczi. A környező községekben is kiipla- kátoltuk az eseményt, számítunk lelkes szurkolóink biztatására. Csapatunk a következő összeállításban kezd: Balogh — Harsányi, Éger, Bányai, Kisgyörgy — Honti, Kollár, Miklós — Horváth, Kulcsár, Fodor. Honvéd Kiss János SE— Kisdorogi MEDOSZ: 12.30 óra. V.: dr. Rákóczi. Loson- czi István: — Szeretnénk még egy MNK-fordulát játszani a ma délutáni kapolyi mérkőzésen kívül, mert a sorsolás szerint a szerdai győzelmünk esetében a Siófoki Bányász NB Il-es csapata lenne a következő ellen- telünk. Kapolyban így állunk fel: Kiss I. — Nagy, Fábián, Éppel, Pap — Szabó, Spiel, Klein — Meksz, Kerekes, Kiss II. —fekete— Lövészverseny lőtéravatással Nagykónyiban rendezték meg a Kapos-Koppány lövész vándorkupát, melyet 1979-ben a tamási tartalékosklub alapított. A kupaversenyen részt vettek a járás területén működő honvédelmi klubok és szakosztályok, valamint az üzemek és intézmények csapatai. A korábbi kupagyőztesek: 1979-ben járási rendőrkapitányság, 1980- ban nagykónyi honvédelmi klub, 1981-ben pincehelyi honvédelmi klub, . 1982-ben nagykónyi honvédelmi klub. Az idei versenyt a tavalyi győztes, kupavédő nagykónyi honvédelmi klub rendezte, melyet új lőtéravatással is egybekötöttek. A lőteret a nagykónyi Koppánymenti Egyesült Mgtsz építette társadalmi munkában, de besegített az MHSZ klubtagsága is. Az új lőtérrel a lövészsport színvonalának növeléséhez és népszerűsítéséhez kaptak nagyobb lehetőséget Nagykónyi, Értény és Koppányszántó lakói. Az idei versenyen 27 csapat 150 versenyzője indult, az alábbi eredmények születtek. Nők, kispuska egyéni: 1. Horváth Ferencné (Pincehely) 79, 2. Tóth Mária (Ozo- ra) 79, 3. Marsó Istvánné (Pincehely) 70 köregységgel. Férfiaknál: 1. Beréti József (Hőgyész) 85, 2. Viszló József, 3. Ötvös László (mindkettő Nagyszokoly) 83—83 köregységgel. MCM sportpisztoly: 1. Trubacs József (Ozora) 85, 2. Kocsándi Miklós (Tolnanémedi) 83, 3. Horváth Ferenc (Tamási ÁG) 77 köregységgel. A női * csapatversenyt a pincehelyiek nyerték, megelőzve a Tamási ÁG és a Tamási területi honvédelmi klub együttesét. Az 1983. évi vándorkupát és egyben a jövő évi rendezés jogát a nagy- szokolyi honvédelmi klub csapata nyerte Hőgyész és Nagykónyi csapata előtt. Labdarúgás NB-s serdülő- és ifibajnokság Serdülők: Ifjúságiak: Szekszárdi Dózsa—Nagykanizsai Olajbányász 3-1 (1-0). Sz. Dózsa: Póti — Szabó, Ul- bent, Nagy, Wittmer — Marsai (Ignácz), Bozsér, Máté (Szabó T.) — Kálmán (Varga), Beda, Bábád. Edző: Újvári Mihály. Egy idényre elegendő helyzetet puskázott el a pályaválasztó Dózsa, így a győzelemért meg kellett szenvednie. G.: Babai, Beda, Ignácz. Jók: Wittrrver, Babai, Bozsér, Ignácz. Szekszárdi Dózsa—Nagy- kanizsai Olajbányász 1-1 (1-0). Sz. Dózsa: Holler — Nagyfalusi, Vecsei, Ferger (Füller), Póti — Kiss, Máté, Boros (Topánka) — Magyar. Juhász, Nagy. Edző: Torny.i Barnabás. Az utolsó helyezett Nagykanizsa meglepte a dózsás ifiket és elvitte az egyik pontot. G.: Juhász. Jók: Kiss, Máté. Mire felnőnek... Üttörőverseny... Mindegy lenne, hogy melyik — ez történetesen cselgáncs. A kezdés előtt a gyerekek a szőnyegen jutkároznak, birkóznak, játszanak, valóságos méhkashoz hasonlít a terem — de hát gyerekek. Néhány perc múlva azonban mintha teljesen idegen helyre tévedtem, más emberek közé keveredtem volna... Megkezdődnek a küzdelmek. A szőnyegen egymással szemben az ellenfelek. Elszánt tekintetek, komoly, férfias arckifejezések (hol vannak már a néhány perc előtti csibészes mosolyok, csintalanságoki). Meghajlás, majd összecsapnak a párok. Két kisember küzdelme ez, teljes figyelemösszpontosítással, erőbedobással. Három percre megszűnik számukra a külvilág. Aztán vége. A győztes arcán diadalmas mosoly Férfias kézszorítások az edzőtől, társaktól. „Szép volt öreg'.’’ A másik oldalon elkeseredettség. „Vigye fene" az együttérző vállveregetéseket... Semmitmondó szavak... Majd legközelebb! Akárhogy végződik is a mérkőzés, bárki nyer is, nem látni közömbös, vállvonogató, az egészre csak le- gyintő versenyzőket. Olyanokat, akik lelkesedés nélkül, szívtelenül lépnek a tatamira. (Példámban említhettem volna ugyanúgy labdarúgómeccset is, ahol alig tíz éves gyerekek hajtottak — a szó szoros értelmében —, futottak, szereltek, cseleztek, sok hibával, gyakran sikertelenül. De! öriási akarással, elszántsággal, mintha életük (vagy kenyerük) múlott volna rajta.) Hogy mi hajtja ezeket a gyerekeket? A sport, sportáguk szeretete. A versenyszellem, hiszen győzni dicsőség. Ez utóbbiról azonban mintha sokan elfeledkeztek volna! Eszembe jutnak azok a mérkőzések — legyen az kézilabda, labdarúgó, kosárlabda —, ahol felnőtt játékosok, koruknál fogva érett emberek küzdenek, azaz küzdésnek éppen nem nevezhető módon lézengenek a pályán. Akarásnak, tűznek a szikrája sincs meg bennük. Holott gyakran egy gyengébb színvonalú összecsapáson is „segíthet", ha az ember legalább a szándékot látja. Nevezetesen: hogy győzni akar valaki, ellenfelénél jobb akar lenni. Miért hiányzik ez már egyre többször? Hova lesz az a lelkes játék, az a bizonyítási vágy, győzni akarás, ami a tizenegynéhány évesek — alacsony színvonalú, a sportágra nem is mindig emlékeztető — küzdelmeiben megragad sokunkat? Nem hiszem, hogy helyénvaló lenne az általánosítás: az évek múltával olyannyira megváltozik az ember ,hogy elveszti játékszellemét. Hiszen nem egy olyan „öreget" ismerek, akik nehéz helyzetekben húzták vagy még most is húzzák csapatuk szekerét, nemcsak tudásukkal, szívükkel is. Ok az ellenpéldái azoknak a nemtörődöm játékosoknak, akikben a sportszellem csírájában sem található meg, azoknak, akik számára a sportszeretet ismeretlen fogalom. Vigyáznunk kell tehát, hogy ezek a gyerekek ilyenekké ne váljanak, óvnunk kell őket ettől az érthetetlen módon egyre inkább terjedő jelenségtől! Hogy mire megnőnek, ne veszítsék el lelkesedésüket, sportszeretetük ne hagyjon alább, sót... inkább erősödjön, tudatosodjon bennük. T. Zs.
