Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-16 / 270. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 270. szám ARA: 1,40 Ft 1983. november 16., szerda Mai számunkból SZOMSZÉDOLÁS (4. old.) TRAKTOROK, TRAKTORVEZETŐK (5. old.) MIRE FELNŐNEK A kAdArSZAKMARÖL — TÖBB TÉTELBEN (6. old.) (3. old.) i. Bizalom és felelősség Gyakran elhangzik most ez a két szó azokban a be­szélgetésekben, amelyeket a járások megszüntetéséről folytatnak a tanácsi vezetők, szakemberek, az állam­polgárok. Hiszen valóban a bizalom kifejeződése az, hogy évszázados közigazgatási formációnk, a járás megszűnésével jobban kiteljesedhet településeink ön­állósága, helyben intézhetik a lakosság minden ügyét, s határozhatják meg a feladatokat, a jövőt. Igaz, egy ideje — éppen a járási tanácsok tíz évvel ezelőtti meg­szűnése óta — lényegében nagy lépést tettek előre a települések az önállóság útján, de a járási hivatalok továbbra is sokfajta igazgatási felügyeletet gyakorol­tak a falu, a város fölött. Most ez a maradék függő­ség is megszűnik, a település tanácsa — az állampol­gároknak biztosított jogorvoslat, fellebbezési lehe­tőség meghagyásával — minden hatósági ügyet — köztük a szövetkezetek, gazdasági egységek hatósági ügyeit — saját kezébe yeheti. Nagyfokú bizalom nyilvánul meg a helyi szervek iránt ebben a döntésben. Természetes, hogy a szocialis­ta építés időszakára esik a járások megszüntetése, ami­kor kialakult a falu és a vezetés érdekegysége, tanult tisztségviselők vannak jelen. Fontos azonban, hogy te­lepüléseinken a formálni, fejleszteni akarás és tudás mellől ne hiányozzék a felelősség érzete sem. A biza­lom, amelyet a helyi vezetés, s a helyi közélet kap, nem vakbuzgalom. Csak felelősséggel párosulva, ön­kontrollal és demokratikus biztosítékok alkalmazásá­val lehet ez katalizátora a helyi fejlődésnek. A két szó tehát összefügg. Tudják-e ezt települése­inken? Többségében igen. Sok egyéb mellett bizonyít­ja ezt, hogy a helyben intézett hatósági ügyeknél sok­kal kevesebb a fellebbezés, mint a járási döntésekkel szemben. Bizonyítja ezt, hogy falvainkban, a kisváro­sokban is egy a törvény: a legfontosabb szociális, egészségügyi, ellátási közigényeket igyekeznek kielé­gíteni. A felelősség fedezetét a szakértelem is meg­adja: településeinken a vb-titkárok mind főiskolát, egyetemet végzett emberek. A két szó összefügg. Tudják-e ezt a felsőbb, irányí­tó szervek? Tudják, de nem felesleges, hogy e meg­győződésüket a járások, járási hivatalok megszűhését követő új munkamódszerekkel, munkastílussal is ki­mutassák. Erről gondolkoznak manapság a megyei ta­nácsok berkeiben éppúgy, mint a párt- és társadalmi szerveknél. A járás eddig úgyszólván hasznos közve­títője is volt a központi akaratnak — ha úgy tetszik, a társadalmi összérdeknek — és fordítva: fontos in­formációkat szolgáltatott a vezetésnek a döntések előtt a településekről. Ezt a szerepkört akkor sem kell lebe­csülni, ha egészében a járás már akadályozóvá vált az önállósággal meggyorsítható fejlődésben, ha telepü­léseink kinőttek a szárnyai alól. Sokkal inkább arra van szükség, hogy ezt a szükséges szerepkört az új követelményeknek megfelelően töltsék be. Sok he­lyen már ma is arra gondolnak, hogy a helyi pártbi­zottságok, társadalmi szervezetek fokozottabb figye­lemmel kísérjék a településeken kidolgozott fejleszté­si terveket, jobban felügyeljenek arra, hogy az orszá­gos érdekeket tiszteletben tartsák — például a környe­zetvédelemben, a gazdálkodásban. Igen megnő a helyi pártszervezetek, a helyi taná­csoknál dolgozó kommunisták felelőssége is. Ellen­őrző és segítő tevékenységük nélkül aligha tudna ma jól megbirkózni megnövekedett feladataival a helyi tanácsi irányítás és az igazgatás. Erre viszont fel is kell készíteni őket, hiszen ne feledjük, a kétfokozatú államigazgatás esetében egészen a településig kell el­juttatni a megítéléshez és ellenőrzéshez szükséges po­litikai információkat. Mondhatnánk úgy is: szinte ugyanazt kell tudni a városban, faluban, mint a me­gyeszékhelyen. Ez igényli, hogy a megyei, a körzet- központi politikai és társadalmi szervezetek új, hatá­sosabb eszközöket találjanak a helyi kommunisták, aktívák tájékoztatására, felkészítésére, munkájuk el­lenőrzésére. Ezentúl nem áll rendelkezésre járási hivatal, mint információforrás, márpedig valami módon gondos­kodni kell arról, hogy a megyei vezetésnek keze ügyé­ben legyen minden fontos helyi adat a döntéshez. Sok helyütt már ma is tudják, hogy a régihez hasonló adatszolgáltatással helytelen lenne a szakemberekben, munkaerőben amúgy sem dúskáló helyi tanácsokat ter­helni. Azzal számolnak tehát, hogy más módon, a technikai lehetőségek jobb kihasználásával, az adat­szolgáltatás egyszerűsítésével biztosítják majd a le­hető legjobb tájékozottságot a helyi ügyekben. Közügy, hogy a járások megszüntetése, az ügyinté­zés átrendeződése ne okozzon kényelmetlenségeket az embereknek. Ehhez viszont most a lehető legfontosabb, hogy a helyben dolgozókat megkíméljék a formális, felesleges munkától. Ezzel is minden eddiginél több segítséget, s nagyobb megbecsülést kaphatnak a biza­lom mellé. Havasi Ferenc a Solymárvölgyi Téglagyárban Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden felkereste és megte­kintette a Budai Téglaipari Vállalat solymárvölgyi gyá­rát. Részt vett a látogatáson Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter és Égető Lajos, a III. kerü­leti pártbizottság első 'titká­ra. Az iparág helyzetéről Andrasovszky György, a Tég­la- és Cserépipari Tröszt ve­zérigazgatója adott tájékoz­tatást. A 'többi között el­mondta: a Tröszthöz tartozó kilenc vállalatnál és 117 gyár­nál átfogó rekonstrukció kezdődött a 60-as években, s ehhez kapcsolódott a hőta­karékos falazóanyagok gyár­tásának fejlesztési program­ja a 70-es évek végén. Ennek ellenére az iparág csak nagy erőfeszítésekkel tud lépést tartani az igényekkel. Ez idén például csak szombat—vasár­napi műszakokkal sikerül a tervezettnél 80 millió tégla­egységnek megfelelő áruval ■többet termelniük. A Politikai Bizottság tagját Kornhoffer László, a Budai Téglaipari Vállalat igazgató­ja tájékoztatta a csehszlovák technológiával fölépített soly­márvölgyi gyár breüházásá- róir szerepéről a főváros el­látásában. A piacokon a helyzet - változatos Piacon vásárolni sokkal ér­dekesebb, mint a boltban, lehet válogatni, alkudozni, mindenből a legszebbet vá­laszthatja az ember, ha van hozzá kedve és türelme. Min­dent összevetve, az idén a piaci árukínálat nem volt rossz a megyében, az igénye-. két általában kielégítette. Hogy ez az általában mit is takar részleteiben, arra vol­tak kíváncsiak a fogyasztók tanácsai a megye négy váro­sában. A fórumok és egyéb tájékozódás után összefogla­ló készült, sőt, helyi intézke­dések is születtek. Ezt az összefoglalót tárgyalta meg a fogyasztók megyei tanácsa, kiegészítve a megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya táj ékoztatój á val. Talán természetes, de min­denesetre tény, hogy a fo­gyasztók tanácsai — a job­bítás, változtatás szándéká­val — elsősorban a hibákról, hiányosságokról szólnak, míg a megyei tanács illetékes osztálya főként az eredmé­nyeket emlegeti. Megyei jellegzetesség, hogy az országos átlagnál húsz százalékkal kevesebb pénzt költünk élelmiszerre. Ez az önellátás magas fokát jelzi, ettől függetlenül az igények nem kicsik. Dombóvár A kereskedelmi osztály azt írja a fogyasztók tanácsa ülésére, hogy a dombóvári és a bonyhádi piacok alapterü­lete mintegy 600 négyzetmé­ter, a városi FŐT anyagából viszont megtudjuk, hogy eb­ből Dombóváron mintegy 60 négyzetméter a betonozott rész, viszont vannak fedett árusítóhelyek. Éppen a FŐT javaslata alapján került új helyére a piac, mert a régi nem felelt meg a követelmé­nyeknek és emiatt a terme­lők a Napsugár Áruház előtt árultak. Az új hely bevált, viszont az utóbbi években stagnáló, illetve visszaeső volt a felhozatal. A megyei tanács vb. ke­reskedelmi osztálya szerint „A dombóvári piac alacso­nyabb volumenét a mérsé­keltebb kereslet is befolyá­solta, abból adódóan, hogy sok a kertes ház és magas az önellátás foka, valamint el­terjedt a háznál történő ér­tékesítés gyakorlata is”. A városi fogyasztók tanácsa szerint az az általános véle­mény a piacról, hogy ala­csony a felhozatal, szegényes a választék és magasak az árak. A választék bővítése érdekében jelenleg a Zöldért Budapestről szállít zöldárut Dombóvárra, ami nyilván nem csökkenti az árakat, de azt is bizonyítja, hogy ezek­re az árukra igény van, a minőségnek viszont aligha tesz jót a szállítás. Igaz, nemcsak a piacon lehet vá­sárolni, a boltok is jelentős mértékben járultak hozzá a város ellátásához. Paks Pakson a város gyors fej­lődésével lépést tartott a felhozatal. Az őstermelők mellett megjelentek a hob­bikertek árui is. A termékek többsége az Alföldről érke­zik. Az értékesítési lehető­ségek javítása és természe­tesen a jobb ellátás érdeké­ben a lakótelepen a tanács asztalokat állított fel, ahol a termelők értékesíthetik ter­mékeiket, még helypénzt sem kell fizetni. A fogyasztók megyei tanácsa követendő­nek tartja a példát, hiszen a cél végül is az, hogy semmi ne menjen veszendőbe és nő­jön a kínálat. A város tényleges piacán viszont egyre több gondot okoz annak viszonylag ki­csi területe — pedig ez va­lóban a nagyobbak közétar­tozik —, ezért a tervek kö­zött szerepel egy másik lé­tesítés is a lakótelepen. A meglevő sem korszerű, hi­szen rossz idő esetén az áru­sítás nem megoldott, mert nincs fedett rész. Jelenleg nincs a piacon jelen az áfész vagy a Népbolt, s a magán- kereskedők különféle termé­keikkel néha teljesen elfog­lalják a helyet a zöldség­gyümölcsárusok elől. Mind­két témában változtatást ter­vez a tanács, korlátozza az iparcikkek árusítását, az áfész viszont vállalja a zöld­ség-gyümölcs forgalmazását a piacon. A város ellátása egyértel­műen javult az elmúlt év­ben ugyanúgy mint Dombó­váron, a közvetlen bolti fel­vásárlás és értékesítés miatt. (Folytatás a 2. oldalon) A szekszárdi piac összkomfortos Bidapestre érkezett Fred Sinowatz osztrák kancellár Fred Sinowatzot Lázár György köszöntötte a Keleti pá­lyaudvaron. (Telefotó). Kedden a késő délutáni órákban Budapestre érkezett Fred Sinowatz, az Osztrák Köztársaság szövetségi kan­cellár ja, aki Lázár György­nek, a Minisztertanács elnö­kének meghívására hivata­los látogatást tesz Magyaror­szágon. Vele érkezett felesé­ge, Hermáne Sinowatz. A kancellár kíséretében van Heinz Fischer tudományos és kutatási miniszter, Erich Schmidt kereskedelmi és ipari minisztériumi állam­titkár, valamint az osztrák politkai élet több más vezető személyisége. Az osztrák kormányfőt és a kíséretében lévő személyi­ségeket a magyar és az oszt­rák zászlókkal díszített Ke­leti pályaudvaron ünnepé­lyesen fogadták. A vendégek fogadtatására megjelent 'Lázár György és felesége, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Várkonyi Péter külügy­miniszter, valamint politikai életünk több más vezető sze­mélyisége. A pályaudvar nagycsarno­kában a vonatról leszálló vendégeiket elsőként Lázár György és felesége üdvözöl­te szívélyesen, .majd Fred Si­nowatz bemutatta hivatalos kíséretének tag j ait. Az ünnepélyes fogadtatást követően a vendégek gépko­csiba ültek és szállásukra hajtattak. A kora esti órákban a két kormányfő Lázár György parlamenti dolgozószobájá­ban szűk körű megbeszélé­sen 'találkozott. A plenáris tárgyalások ma délelőtt kezdődnek meg az Országház­ban. Lázár György és felesége este a Parlament vadászter­mében díszvacsorát adott Fred Sinowatz és felesége tiszteletére. A díszvacsorán, amelyen részt vettek az oszt­rák kancélár kíséretének tagjai, s magyar részről ott volt a politikai és a gazda­sági élet számos vezető sze­mélyisége, a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. '(MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents