Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

1983. október 9. (T^ÉPÜJSÁG 3 Érdeklődve figyelik a munkánkat Beszélgetés Timmer Józseffel, a SZOT titkárával Az utóbbi időkben ismét nőtt az érdeklődés a szocialis­ta országok szakszervezeti élete iránt. Ma már többnyire nem az olyan alapkérdésekre keresnek választ, hogy milyen szerepet töltenek be ott a szakszervezetek, ahol a hatalom a munkásosztály, a nép kezében van; mit je­lent ott az érdekvédelem, miképp érvényesül ez a gya­korlatban stb. Ezeket az al apkérdéseket ugyanis lénye­gében megválaszolta az idő. Öreg vőfély nem vén vőfély Czakó Gergely és Gergely János, a kis és az öreg vőfély a televíziós vetélkedőből A mai, fokozottabb érdek­lődés abból a felismerésből fakad, hogy jelentős változá­sok mennek végbe a szocia­lista országok gazdasági és társadalmi életében. Vajon miképp vélekednek erről a szakszervezetek? — teszik fel a kérdést. Képesek-e ar­ra, hogy megújuljanak, a megváltozott feladatokhoz igazodjanak? Szükségük van-e pályamódosításra, vagy csupán körültekintőbb, árnyaltabb munkára? Van­nak, akik azt is megkérdezik még; Ezután Ls elkötelezet­tek maradnak nálunk a szak- szervezetek? Ilyen előzmények után ke­restük fel Timmer Józsefet, a SZOT titkárát. — A magyar szakszerveze­tek továbbra is elkötelezet­tek a szocialista társadalom törekvéseivel, céljaival — mondotta Timmer József. — Ebben nincs változás. Mint ahogy abban sem, hogy — egyik legfontosabb felada­tukhoz híven — a jövőben is védelmezik, s képviselik a dolgozók érdekeit. Hogy er­re miért van szükség, az meglehetősen ismert. Bár az alapvető társadalmi, gazda­sági céljaink közösek, a meg­valósításért felelős fórumok, szervezetek érthető módon mindig arra keresnek vá­laszt, hogy ők miért felelő­sek, nekik mit kell tenniük. Ilyen körülmények között óhatatlanul előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagy­nak bizonyos érdekvédelmi tényezőket. Ilyenkor jelez­nek, lépnek fel a szakszerve­zetek. — De ha még nincs ilyen gond, akkor is szükség van a szakszervezetek helyezt- elemzésére, saját álláspont­juk kialakítására, hiszen — ez is meglehetősen ismert — bár társadalmunk minden lényeges kérdésben egyetért, a részkérdések megítélésé­ben már gyakori az egymást keresztező csoport-, vagy egyéni érdek. Ezért a szak- szervezeteknek alaposan is­merniük kell ezeket az érde­keket. Egy hasonlattal élve nem érhetik be annak a meg- allapitasaval, hogy a Gellért­hegyről nézve nagyon szép A KISZ is kezdeményezte Módosítják az iskolai házirendeket Ezökben a hónapokban az ország valamennyi középfokú tanintézetében felülvizsgál­ják és módosítják az iskolai házirendet. Erre a munkára mindenütt kétévenként kerül sor, eddig azonban a felül­vizsgálatot nem egy időben szervezték valamennyi okta­tási intézménynél. Az idén egységessé váló házirend-mó­dosítást az tette szükségessé, hogy az ötnapos tanítási hét bevezetése miatt átalakult az iskolák belső élete. A felül­vizsgálatot a KISZ Központi Bizottsága is kezdeményezte, hiszen tapasztalatai szerint sok házirend nem felel meg az egyes iskolatípusok életét szabályoizó rendtartások be­tűjének és szellemének. A rendtartásokban — Tanuló- közösség és az ifjúsági szerve­zet címszóval — külön para­grafus tucatnyi pontja fog­lalkozik az ifjúsági szervezet jogaival. Szivi József, a KISZ KB középiskolai és szakmunkás- tanuló tanácsának titkára az MTI munkatársának elmond­ta. hogy a KISZ KB igyeke­zett felkészíteni az iskolai a Rákóczi út. Tudniuk kell, hogy ettől függetlenül egyik­másik házról még hullhat a vakolat... A valóságban persze sokkal bonyolultabb — olykor rendkívül bonyo­lult — hélyzetekben kell igent vagy nemet monda­nunk. A dolgozók egy része fő­ként a szakszervezet igen­jeit ismeri, s kevesebbet tud a nemekről. Mi lehet ennek az oka? Az talán, hogy ritkábbak a nemek? Vagy pedig inkább az. hogy kevésbé kerülnek nyilvánosságra az ilyen vélemények? — Már az elején leszögez­hetem: egyértelműen az utóbbi. Sajnos, nem kapnak kellő nyilvánosságot a vitá­ink. Pedig vannak ilyen vi­táink a tárcák vezetőivel, a kormánnyal, hiszen — amint mondottam — a szerepkö­rünknél fogva gyakran más­képp közelítjük meg, néz­zük ugyanazt a témát. Ezek közé tartoznak például az ár­emelések is. Mi is tudjuk, hogy vannak esetek, amikor ez elkerülhetetlen, bármeny­nyire kellemetlen is, mégis az a véleményünk: csak a legvégső esetekben nyúljunk ehhez az eszközhöz. Mert nem ez az egyedüli módszer, lehetnek, vannak más meg­oldási módok is. I Vitapartnereink ilyen­kor persze mindig felte­szik a kérdést: ha nem ez a kiút, akkor mi legyen az? Mondjátok meg!... — Minthogy a szakszerve­zetek is a hatalom részesei, letéteményesei, el kell is­merni: jogos ez a kérdés. Egyben persze azt is jelzi: milyen felelősségteljes, ne­héz a szakszervezetek mun­kája. S mégis ezt a nehéz, rögös utat kell járnunk, ami alatt azt is értem: nemcsak egyszerűen véleményt kell mondanunk a dolgokról, ha­nem önállóan kell kezdemé­nyeznünk a dolgozó emberek millióit érintő ügyekben. Ahogy ezt jó néhányszor megtettük, s a jövőben még inkább tenni kívánjuk. KISZ-szervezeteket az idei házirend-módosításokra. — Űtmutatót állítottunk össze, amelyet elküldtünk va­lamennyi középfokú taninté­zet KISZ-szer vezetőnek és igazgatójának. Az útmutató­ban közreadtuk a KISZ KB istéző bizottságának vélemé­nyét az iskolai házirendek­ről, felhívtuk a figyelmet a rendtartások előírásaira, s néhány szempont kiemelésé­vel igyekeztünk segítséget nyújtani a KlSZ-szervezetek- nek. Fontos előírás, hogy a há­zirendet mindenütt a KISZ- szervezet egyetértésével hagy­hatja csak jóvá a nevelő tes­tület. Ez gyakorlatilag közös döntést jelent, komoly fele­lősséget róva az iskolai KISZ- bizottságokra. Ma már ugyancsak nélkü­lözhetetlen, hogy az iskolai „alkotmányok” rögzítsék a KISZ-szervezetek - jogait. Egyebek között azt, hogy a KISZ önállóan dönthet az iskolai diákügyelet megszer­vezésében, maga határozhat­ja meg a társadalmi erőforrá­sokból szervezett diákkörök számát és jellegét, * egyetér­Nem kívánja meg ez a szakszervezeti munka kor­szerűsítését? Vagy — ha ez már elkezdődött — mi­ben nyilvánul meg e tö­rekvés? Miért beszélnek az egyes nyugati országok­ban magyar példáról? — A szocialista országok szakszervezetei, köztük a magyar szakszervezeti moz­galom útkereső szerepe való­ban nemzetközi elismerést váltott ki. Érdeklődéssel fi­gyelik a munkánkat, még nyugaton sem vonják két­ségbe. hogy szakszervezete­ink széles körű jogokkal ren­delkeznek. Erről sokan egé­szen közelről meggyőződhet­nek, hiszen gyakran látogat­nak hazánkba külföldi szak- szervezeti küldöttségek, így lehetőségük, alkalmuk van arra, hogy tanulmányozzák az életünket. (S korántsem mellékesen persze nekünk is lehetőségünk van arra, hogy mi is tanuljunk tőlük.) Mindez nem keltett ben­nünk olyan gondolatot, hogy nálunk minden rendben van, továbbra is mindent úgy kell csinálnunk, ahogy eddig tet­tük. Nagyon vigyáznunk kell például arra, nehogy elhatal­masodjék a papírmunka, óvakodnunk kell a hivatali módszerek átvételétől, túl- tengésétől, mindig szem előtt tartva munkánk mozgalmi jellegét. , Ami pedig a legfontosab­bat, vagyis változó életünket illeti: a szakszervezetek csak akkor tudnak a jövőben is helytállni, csak akkor tudják hatékonyan befolyásolni az eseményeket, ha erőteljeseb­ben, hozzáértőbben figyelik, elemzik a társadalmi, gazda­sági életünkben végbemenő mozgásokat: ha az új hely­zeteknek, igényeknek meg­felelő cselekvési programo­kat dolgoznak ki. Ez persze állandó önképzést tesz szük­ségessé, s a megújulási kész­ségünk fejlesztését igényli. Nincs más választásunk. — Mindez „nemcsak” azért kötelességünk, mert a dolgo­zó tömegek hatékonyabb ér­dekképviselete és érdekvé­delme ezt igényli tőlünk, ha­nem azért is, mert — amint erről már szót ejtettünk — a külföld állandóan figyel bennünket. Ha jól dolgozunk, az a nemzetközi szolidaritást is erősíti, s újabb milliók győződhetnek meg arról nyu­gaton is: a szocialista tár­sadalom a dolgozók társa­dalma, az nyújt a legtöbbet a néptömegeknek — mondot­ta befejezésül Timmer Jó­zsef. HORVÁTH ILDIKÓ tési joga van az ifjúságot közvetlenül érintő jogszabá­lyok alkalmazásánál, a házi tanulmányi versenyek meg­rendezésénél és olyan gyakor­lati kérdésekben is, mint pél­dául a társadl.mi munka szer­vezése. Ki kell kérni az is­kolai KISZ-vezetők vélemé­nyét a nevelő-oktató munká­ról, a tanulók szociális és egyéb juttatásának odaítélé­séről, az iskolai költségvetés néhány tételéről. Jó alkalmat teremt a há­zirendek módosítása arra is, hogy a már elavult, vagy pontatlanul, hibásan megfo­galmazott előírások kikerül­jenek az iskolai 'házi jogsza­bályokból. A Házirend .módosításához a KISZ-vezetők összegyűjtik a tanulók javaslatait. A di­ákok véleményét időben el­juttatják az iskola vezetésé­hez. ezzel is segítve a módo­sítást előkészítő munkát. A tantestületi ülés elé kerülő javaslatot az iskolai KISZ- bizottságok megvitatják, s a nevelőtestüléti ülésen — egyetértési jogukat gyakorol­va — mondják el véleményü­ket. Alig két-három évtizede Sárközben így szüret után. amikor megforrtak az új bo­rok, hol itt, hol ott jelentek meg a lakodalomba hívogató vőfélyek. Sárpilisen az egyik legnép­szerűbb öreg vőfély Gergely János, öt a Liliom utcai la­kásán találjuk meg. Liliom utca . . . — Vajon miért így nevez­ték el ezt a keskeny, kifli módra kanyarodó utcácskát ? — merül fel a kérdés. — Abban a kis házban la­kott az öreg Kati István — ad készséggel magyarázatot Gergely János. — Akkor én tanácstag voltam, és arra kért az István bácsi, hogyha már nevet kell adni az utcának, legyen Liliom. Mert az első házban, az Asztalosék kerí­tése mellett végig virított a liliom, beljebb az utcában pe­dig lakott három szép lány, akik az öreg szerint hasonlí­tottak a liliomra. így lett Li­liom utca. Gergely János öreg vőfély ma nyugdíjasként él a falu­ban. A vőfélység — vagy ahogy a sárköziek használták „vőfér '-ség — már amolyan jószívvel, örömmel végzett másodállásos tevékenysége volt a mindig egyszerűen élő, de a szavakat faragni tudó, immár 68 éves parasztember­nek. Különös, amint életének egyes pillanatait idézi, és beszéd közben is rímként összecseng egy-egy szó. Két hét óta lábadozó betegként jár-kel otthonában. Kórházi kezelésen volt életében elő­ször. Számára természetes módon, „strófákban” örökí­tette meg az ott szerzett él­ményt : — Hej öreg fej, vén gondo­lat, minden orvos rajiam mu­lat — ezzel a mondattal hagyta ott a kórházi ágyát. Emlékekért nem kellett a szomszédba mennie. Az ér­deklődőnek csak válogatni kell, melyik legyen az, amit közre is adjon. A közművelődés, népmű­velés történetében is sajátos helyet foglalnak el az ötve­nes, hatvanas évek. Gergely János emlékei között ezek­ből az évekből elevenen él Kurtág György zeneszerző képe. Egy hetet töltött az ak­kor fiatal zenekutató Gergely János sárpilisi otthonában. — Ez a Gyuri — emlékszik Gergely János — egy dalt nem tudott elfütyülni. De olyan „lelki zenei hallása" Megfakult papíron az első „strófák” Hétköznapi munka közben is már a jövő évi köszöntő fogalmazódik Gergely Já­nos gondolataiban volt, hogy bámulatosan visz- szaadta azt a hangszereken. A napokban hallottam róla éppen. Úgy tudom, a felesé­ge is zongorista, így egymás­ra talált a két zenész. A cite- razenekarunkat az ő kezde­ményezésére szerveztük. Itt készítettük nálam a hangsze­reket, mert hogy abból addig csak egy volt. Az egyik a pár­nafát csinálta, a másik a sze­gecseket ... Végül is elkészül­tek a budapesti bemutatóra. Az Ifjúsági Színházba volt hivatalos az együttesünk, ami a dalárdából alakult. Ott ta­lán azért volt sikerünk, mert az első sorban ült Kodály Zoltán és ő kezdett el tapsol­ni... A közös színpadi fellépé­sek, szereplések alakították, formálták Gergely János sze­mélyét, hogy egyedül, saját gondolatait is szavakba önt­ve, megállja helyét ne csupán a kisközség, de ország-világ előtt. Ezt a nyilvánosságot számára az évről évre meg­rendezett Sárközi lakodalmas és a televízió Röpülj páva vetélkedője jelentette. Egy fiókból fényképeket vesz elő, a televíziós szereplése doku­mentumait és gondolkodás nélkül vág bele mondókájá­ba: — Vendéghívók vagyunk, látják kigyelmetek örömöt hirdető vőféri követek. Vigaszságra szóló szavakat kerítek, ha elfogadnák tőlünk kigyelmetek. Jöttünk kigyelmetek invitálására a házigazdánk Molnár János parancsára. Ki jövő szerdán tartja fia mennyegzőjét, általunk hívatja e tisztes ház népét. Jöjjenek el tehát, mi szívesen várunk, étellel, itallal szívesen szolgálunk. Ez szavunk és mondásunk kigyelmetekhez. így hívogattak vasárnap a vőférek. Kedden a készítő volt (néha már hétfőn is), szerdán aztán a lakodalom. Akkor már teljes pompával mentek. Ha az ifjú pár vala­melyik tagja nem ebből, ha­nem a szomszéd faluból való volt, akkor díszes fogatokkal vonult a násznép a lakoda­lomba. A következő vasárnap nászebéd volt. így tartott egy hétig a valamikori lakodalom Sárközben. Ismert, hogy a la­kodalmi vacsora minden fo­gását külön-külön kellett a „vőféreknek” beköszöntővel tálalni. íme a csirkehúst kí­náló strófa Gergely Jánostól: — Nagy lakodalom van Pilisen ezt látjuk ma délután már az utolsó kakast is levágtuk. Jaj lesz itt ezután a szép menyecskéknek, mert nem lesz ki hajnalban ébresztgesse őket. Nem marad e népnek égbekiáltója a tavasszal ide még be sem jön a gólya. Majd csak kiheverjük valahogy e nagy kárt, lesz még Molnáréknál igazi boldog nyár. Megváltozott ugyan a falu élete, de a köszöntő „vőfér­nek” még akad azért dolga. Az elmúlt évben a japán te­levízió Sárközben is készített felvételeket a Lakodalom a világ körül című sorozatá­hoz, ebben Gergely János is­mét az „öreg vőfér”. A kö­szöntő, hívogató szavak mel­lé az utóbbi időben búcsúzó gondolatokat is kértek tőle. — Nem fél már a nép a társadalmi temetésektől — mondja Gergely János. — Néha szóltak már nekem is itt a faluban, hogy el kellene ezt vagy azt temetni... ... és Gergely János ment és megy, ha hívják, de ő maga nem tolakodna soha. Nem barátja az újság nyúj­totta nyilvánosságnak sem. De ha valaki kéri tőle, hogy alkalomhoz igazítsa gondola­tait, örömmel teszi, feltéve: — Ha hatása alá kerülök..., mert ha nem, hát akkor nem lesz belőle semmi. Végzi munkáját, ami akad a ház körül bőséggel, és vár­ja, figyeli a pillanatot, ami­kor jön a szó „hívás nélkül” is. Akkor nyomban írni kell, mert a szó „múlandó”. Egy papírzsákdarab őrzi annak a napnak az emlékét is, amikor a téeszben a repülőgép nem szállhatott fel műtrágyával a szél miatt. Gergely János míg a szélcsendre várt, egy műtrágyászsák oldalára rótta fel a szavakat egy évforduló tiszteletére. — Három éve „könnyebb infarktusom” volt. „Eltötyör- gök” a méneimmel, szőlőm­mel. Ügy tudom, hogy jövőre terveznek megint Sárközi la­kodalmat, amikor az új mű­velődési házat is avatják majd Decsen. Ott szeretnék még köszöntőt mondani. Ez annyit jelent nekem, hogy remény él még bennem. Az ember ne adja föl, ha meg is vénül. Legyen valami célja. A remény tovább tartja az életet... DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents