Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
1983. október 8. / Képújság 11 Kiállítása Tolnán, a Fonógalériában október 31-ig látható. Aragon hangoztatta, hogy Zola életművét az európai regény ott folytatta, ahol ő abbahagyta. Proust, Camus ennek jegyében cselekedett Aragontól függetlenül, e megállapítást megelőzve. Mindazonáltal ez a vélemény sarkalatos igazságot tartalmaz, azt, hogy a művészet feladata sohasem az ismétlés, hanem mindig a folytatás. Szily Géza is ennek jegyében cselekedett. Tolnán született, 1966-ban védte meg diplomáját az Iparművészeti Főiskolán, munkáit folyamatosan pallérozta Jakuba János, Tamás Ervin, Ridovics László, Z. Gács György, de már egészen korán, hároméves korától rajzolt, ez volt ifjúságának legnagyszerűbb, színes játéka. A szülői házban, Tolnán Kunffy Lajos-kép és gobelinek, grafikák adták a mértéket, s ő tanulékony volt, első képein a tolnai környezetet, enteriőrt és nagymamája portréját festette meg. 0 is hosszan elmélkedett a pályakezdés időpontjában, hogy mit vállaljon az európai festészet törekvéseiből, hogyan folytassa a magyar hagyományokat, milyen küldetésre szentelje tehetségét, megszerzett tudásá', amely hiánytalan volt felkészültségének komolysága, szorgalmának alapossága következményeként. Erre bizonyság a tolnai tanácsháza dísztermében látható seccója, mely választékos színrenddel álmodta meg és ábrázolta a Tolna környéki ősi mesterséget, a halászatot és a család intim környezetét. Mégis, döntenie kellett — melyik útra lépjen? A fasizmus akkor, a 60- as évek közepén a foltfestés kulturáltságát ajánlotta sok fiatal festőnek Franciaországban éppúgy, mint nálunk. Szily Géza reagált ezen ajánlatra, fel is használta a színkezelés mindig észrevehető ízlésében, de nem elégítette ki. Érzékelte Chagall többdimenziós tér-idő piktúráját, de teljességgel ez. a megoldás sem kötötte le. Természetesen számba vette nemzeti képírásunk lehetőségeit, a vásárhelyi, szentendrei festészet gyakorlatát és kísérletezéseit, a realista és absztrakt eszközöket. Ott állt, mint egykoron Vörösmarty drámájában Csongor — a válaszúton. Nem is három, hanem számtalan irány közül kellett választania — gyorsan, alapvető határozottsággal. Egyeztetett. Nem kompromisszumból, hanem azért, mert tudta, érezte, hogy valamennyi útra léphetett, minden irány eredményeit és értékeit alkalmazhatta, megszerezhette önmagának az egyetemességen alapuló művészi szabadságot. Mindez nem tette eklektikussá, csak egyénivé. Valami azonban ehhez az optimumhoz hozzásegítette. Az, hogy a 60-as évek elmélkedéseiben, töprengései közepette visszacsatolta képzeletét a tolnai tájhoz, mely első tanítója volt, személytelen mestere, s ez az okos hűség jelentette azt a kovászt, mely organikusan ötvözte képi egységgé a teljes európai láthatárt figyelő, számba vevő, felhasználó festői gyakorlatát. Ez a táj küszerénységben erős líraisága rendre kék szonátákat szerkeszt nem zenei, hanem vizuális együtthatókkal. A Szilyi-mű emlékekből, élményekből és tapasztalatokból épül szerves szívósággal. Ez a tény eredményezi azt, hogy bárhol jár, az Égei- tenger mellett mediterrán tájakon vagy Kecskeméten, Leszbosz szigetén, minden új motívumát, a világgal való friss találkozásait a tolnai táj képlete szerint érzékeli, annál is inkább, mert ez volt és így maradt is első, legmélyebb benyomása. Mivel mindig az optimumra, az adott pillanatban képességeivel hiánytalanul gazdálkodva az elérhető legnagyobb tökélyre törekszik, ezért találja meg egyéniségét. Ha képeinek színrendjét, választékos formavilágát vizsgáljuk, akkor ezt a véglegességet annak tulajdonítjuk, hogy adott szín- és formaérzékét műveltséggel, a festészet mai műhelyeinek teljes számbavételével, teljes látóhatárú információival éri el. Munkával, érzékkel és szigorú fegyelemmel. Ahogy Kazinczy Ferenc igényelte — „az igazi nyelvújító tüzes or- tológus és neológus egyszerre”. Szily Géza a XX. század képzőművészetének nyelvújítását mérlegeli saját lehetőségeivel, festői vágyaival és ennek jegyében cselekszik, hogy európai művész legyen és magyar festő maradjon. I Jó értelemben említem, hogy akvarelljei és olajképei egyéni megközelítésekkel tartalmaznak valamit a textil lágyságából. A szőttesek puha omlása rezdül meg színeinek kellemes áramlásában. Mégis a rend a törvénye, az alakzatok rendszerezése, melyet nem is annyira ösztönösen érez meg, mint tudatosan szerkeszt. Érzelemvilágát erős gondolatiság, intellektuális erő hitelesíti. E finomság, hiánytalan ízlés és árnyaltság eredményezte azt, hogy váratlannak látszó, de annál magabiztosabb sikereket ért el Szekszárdon, Szolnokon, Simontornyán, Budapesten, még inkább Hamburgban, Londonban, Párizsban és a Szovjetunióban. Nem véletlenül jegyeztem meg. hogy külföldi híre nagyobb a hazainál, így igaz. Ehhez társul az a tény. hogy pályájának még nem ért a delelőjére, sokkal több van előtte, mint mögötte. Munkában, értékben lehetőségben. Szakmai becsületességének bizonyítéka, hogy szekszárdi gobelinje után, melyet a Vigadó Galériában is bemutattak Budapesten, Kőbányán újra monumentális méretű alkotással bízták meg. A néző azonosulni tud látomásaival és eszközeivel, mert mindig tökéletes a kivitel. így nincs nehézsége akkor sem, ha a „Pegazus látogatása” elvont figuráit szemléli, vagy színnel kettérepesztett kastélyt — megoldja a talányt, megtalálja művészetének rejtelmeihez a kulcsot. Megtalálja, mert Szily Géza absztrakt összetevőinek realista központozásával maga adja át a zár felnyitásához. Éjszakai sétákat jegyez fel, fantáziája tolnai, győri, felsőőrsi, szolnoki házaknál időz— pompásan alkalmazza a montázstechnikát is olykor. Van repertoárja, könnyen választhat belőlük, így találja meg mindig más eszközzel a mű, az első, tizedik, századik alkotás egyedi megoldását, legyen az olaj vagy akva- rell, secco vagy gobelin. Nincsenek nehézségei. Nem hallgathatom el tolnai kiállításának inspiratív közönségét. A „régi játszótársak” mind ott szorongtak a Fonógaléria termében. Gyönyörködtek a képekben, — örültek, hogy ez a táj. Tolna és környéke művészetté lépett elő általa. Az erős kéz- szoritások melegsége azonban újabb távlatok irányába lendíti Szily Gézát, hiszen még többet, a teljes kibontakozást várják tőle, a tolnai emberek és a Jövő. LOSONCI MIKLÓS Elhangzott a kiállítás-megnyitón, a tolnai Fonógalériában. lönleges. Különleges neszezö finomságaiban és domborzati ringásában, mely festészetté alakulva, alakítva maga a harmónia. Szily Géza ezzel a tolnai élményrendszerrel, a táj erős karakterének elemeivel és korszerű festői ízlésirányok helyes mértéken alapuló ötvözésével alakította ki összetett szemléletét és stílusát. Mérlegeléssel, kulturáltan és célratörően, saját törvényeire hallgatva, de a kortárs horizontot is figyelve. Művészete ezért egyéni és időszerű egyben, mert az egyéniség hullámhosszán láttatja a kor lelkületét és szimultán vibrálásait. Még egy lényeges vonás jellemzi. Az, hogy műveit álomból és valóságból szövi — szerencsésen szerveződnek egységgé helyes arányokkal a látvány igazságai és a képzelet örvénylése. Fő élménye kék. Annyira az, hogy még akkor is kék hangulata van képeinek, ha hiányzik olykor színegyütteseiből. Valahogy minden rózsaszín, zöld árnyalat a kék magaslat felé indul, lendül, érkezik. Georg Trakl- nak is kedvenc színe a kék volt, sőt a zenében Gershwin kék rapszódiát komponált. Szily Géza is a kék megszállottja. Rejtetten az, de ténylegesen. Olyannyira, hogy Kápolna éjjel Szily Géza és Losonczi Miklós a tolnai kiállítás megnyitóján Népi iparművészeti kiállítás Négyszáz művész Kétezer-ötszáz alkotása az utóbbi három évtizedből — ez lehetne a rezüméje annak a reprezentatív kiállításnak, amelyet a Néprajzi Múzeumban rendezett a múzeum és a Népi Iparművészeti Tanács. A Magyar népi iparművészet harminc éve címet viselő tárlat napjaink tárgyi népművészetét mutatja be — ismert nevű mesterek és fiatal tehetségek munkáit. Fafaragók, szövők, hímzők, fazekasok, népi kismesterségek művelői mutatkoznak be. olyan hírességek társaságában, mint Kántor Sándor, Mónus Sándor, Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapoli Antal. Magyarországon negyvenezer ember foglalkozik hivatalosan népi iparművészettel, és húszezren vannak az amatőrök a maguk és családjuk számára művészkedők. Sokan művészi szinten művelik a népi mesterségüket, folytatják és megújítják a hagyományt. A legkiválóbbaknak — harminc év alatt 117 alkotónak — a népművészet mestere címet adományozta a Népi Iparművészeti Tanács. A népi iparművészet — mint fogalom — hivatalosan 1953 óta használatos. Ekkor adott ki ugyanis a kormány rendelelet a népi iparművészet szabályozásáról — népművészetünket átmentve, kibontakoztatva. A népi iparművészet korunk népi díszítőművészete; nem azonos a népművészettel, de abból táplálkozik, hagyományait követi és fejleszti tovább. E művészeti ág sokféle alkotása sorakozik most a Néprajzi Múzeum termeiben — szakágak, tájegységek és alkotó egyéniségek szerint csoportosítva. Matyó és sióagárdi hímzések, kalocsai térítők, hevesi szádák, sárközi futók, faragott pipák, díszdobozok, szaru nyakláncok, bütykösök, kanták, tálak és boroskancsók, kovácsoltvas gyertyatartók, kesek, használati és dísztárgyak. A népművészet jegyében fogant mai lakáskellékek, bútorok, szőnyegek, térítők, függönyök, öltözködésünk tárgyai — hímzett blúzok, díszes irhabundák, kékfestő viseletek —, s ki győzné felsorolni valamennyi!! A népi iparművészet harminc cember 31-ig tart nyitva. évét bemutató kiállítás de- kádAr MARTA Kosa Klára mezőtúri but.ykosai Kalocsai hímzések
