Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

e népújság 1983. október 6. Tanácsi dolgozók a sportpályán Hatodik alkalommal ren­dezték meg a tanácsi appa­rátus dolgozói részvételével a Tolna megyei kisvárosok sporttalálkozóját, amelynek házigazdája ezúttal Dombó­vár város volt. Vidóczy Lász­ló, a házigazdák tanácselnöke köszöntötte a résztvevőket a városi művelődési ház elő­adótermében, majd közösein ■megtekintették a Dombóvár­ról készült filmet. Ezt követő­en került sor három sport­ágban a vetélkedésre. Tekében a nők (minden vá­ros 4 fős csapattal indult) 40 dobásban döntötték el a he­lyezések sorrendjét. Végered­mény: 1. Dombóvár város 530, 2. Szekszáírd város 481, 3. Paks város 457, 4. Bonyhád város 423 fával. Egyénileg a iegjo'bb teljesítményt Janit- ner Jánosné (Szekszárdi érte el 166 fával. A férfiak össze­csapása — mindössze Bony­hád és Dombóvár nevezett — a házigazdák biztos győzel­mét hozta, egyénileg Szarvas Antal (Dombóvár) bizonyult a legjobbnak 290 fával. Csa­patban 1. Dombóvár 1093, 2. Bonyhád 739 fával. Asztaliteniszben a nőknél a várakozásnak megfelelően Paks város csapata bizonyult a legjobbnak, második Bony- 'hád_ harmadik Dombóvár. Egyéniben legeredményesebb férfi versenyző: Péter István (Szekszárdi. Három női és három férfi­csapat körmérkőzés formájá­ban küzdött az első helyért a kispályás labdarúgásban. A nőknél mindössze három gól esett, de így is veretlenül Paks csapata szerzte meg az elsőséget Szekszárd és Bony­hád előtt. A férfiaknál már gyakrabban kellett a kapu­soknak kikotorni a pettyest a hálókból. Eredmények: Bonyhád—Szekszárd 2-0, Bonyhád—Dombóvár 3-2' Dombóvár—Szekszárd 6-2. Végeredmény: 1. Bonyhádi 2. Dombóvár, 3. Szekszárd. Külön díjazásban részesültek a legeredményesebb góllövők: Fehérvári Róbert (Dombóvár) 4, illetve Gyenes Anna (Paks) 2 találatával. Ja'ntoer János­né (Szekszárdi mint legjobb kapus, Ambrus Anita! (Bony­hád) mint Jegjoibb férfi me­zőnyjátékos kapott díjat. A városok közötti pontverseny végeredménye: 1. Bonyhád 26, 2. Dombóvár 22, 3. Paks és Szekszárd egyaránt 20—20 ponttal. SPORTTELEP d *1*, M Svájcban, Interlakenben járt Pásztor György, a Nem­zetközi Jégkorong Szövetség elnökségének tagja. A nem­zetközi szövetség megalapí­tása 75. évfordulójára rende­zett ünnepi eseményeken több érdekes döntés született, így eldőlt az is, hogy a ma­gyar jégkorong-válogatott legrangosabb eseményén Franciaországban szerepel 1984-ben. Itt rendezik a téli olimpia miatt „hézagpótló” eseményt, a Tutt-tornát. Bo- róczi Gábor csapata nehéz ellenfelekkel csatázhat, töb­bek között Svájc, az NDK, Lengyelország lesz rivális a 8 nemzet hokisait jégre hívó eseményen. Kosárlabda NB I Győzelmet emelt volna a Dózsa Varga két pécsi védő között vezet támadást Pécsi VSK—Szekszárdi Dózsa 63-62 (36-36). Szek­szárd, 200 néző. V: Varga J., Major Gy. PVSK: Hollós (15), Bundászné (8), Csankó (—), Sztojkovics (21), Balázs (2). Csere: Halász (7), Verbőcziné (10), Kiefer (—). Edző: Var­ga Ferenc. Szekszárd: Varga (10), Pártos (16), Rátvay (17), Christián (9), Bökönyszegi (10). Csere: Pekk (—), Gáb­ris (—), Szabó T. (—). Edző: Vertetics István. Kihagyott helyzetek után Sztojkovics duplája nyitotta meg a ko­sarak sorát. A 2. perc vé­gén Bökönyszegi szépített, Varga 4-4-re egyenlített. Ideges, kapkodó volt a ha­zaiak játéka, de a 4. perc­ben Bökönyszegi büntetőből ismét ledolgozta a PVSK elő­nyét: 6-6. A kínálkozó hely­zetek alapján a dózsások húzhattak volna el, helyette a pécsiek ugrottak meg 12-8- ra. Szoros küzdelemben a 8. perc végén ismét „egál”: 12-12. Ekkor az „örökifjú” Verbőcziné csereként beállt, s kosárral mutatkozott be. Időt kért a vendégcsapat, az­tán Christián révén 18-16-ra fordítottak a szekszárdiak. A palánk alá magasan be- ívelgetett labdák rendre el­haltak a keményen védekező ellenfél szoros blokkján. A 15. percben 30-26 volt az ál­lás a PVSK javára. Kiegyen­lített a Dózsa, sőt 32-30-ra újra fordítani tudott. Izgal­mas volt a félidő hajrája. Szünet után Rátvay dup­lájára Halász tempóból vála­szolt: 40-38. A 6. percben 47-41-re elhúzott a Szek­szárd. Sajnos, Christián be­gyűjtötte ötödik személyi hi­báját. Alaposan belelendült a Dózsa, a 10. percben már 56-46-ra növelte előnyét. Él­vezetes, jó iramú volt a küz­delem. A játékvezetők soro­zatos hibái időnként pattaná­sig feszítették a közönség idegeit — joggal. A 15. percig 58-57-re felzárkózott a vas­utascsapat. Aztán az utolsó háromperces hajrá sokáig emlékezetes marad a hazaiak számára. Még 62-61-re min­dig a Dózsa vezetett, amikor Rátvayt is kipontozták a bí­rák. A találkozó lefújása Dombóvári VMSE—Szom­bathelyi Tanárképző 89-76 (44-40). Szombathely, 200 né­ző. V: Bernáth, Palotai. Dom­bóvári VMSE: Ács (37), Ta­mási (14), Kollár (28), Gálo- si (—), Bálind (10). Csere: Perger (—), Tölgyes (—). Ed­ző: Erdősi Lajos. Nagy len­dülettel kezdett a dombóvári csapat és a 6. percben már 14-4-re vezetett. A 13. perctől előtt 43 másodperccel 62-62 volt az állás, ekkor vitatható büntetőhöz jutott a PVSK. Egy dobást értékesítettek, el­dőlt a két pont sorsa. A remek iramú, egyenlő erők szoros küzdelmét hozó mérkőzés színvonalához mél­tatlan bíráskodás fosztotta meg a győzelemtől a szek­szárdi együttest. — F. — kiegyenlített a tanárképző és a félidő végéig változatos, szoros küzdelem folyt. A má­sodik félidő 5. percében vi­szont végleg eldőlt a két pont sorsa, ekkor 17 ponttal elhú­zott a DVMSE gárdája. Jó játékkal, megérdemelten győ­zött első NB Il-es idegenbeli találkozóján Erdősi Lajos csapata. Jók: Ács, Kollár, Tamási, Bálind. Atlétika Sikeres zárás A megyei minősítő verse­nyek utolsó fordulóján Szek- szárdon a korábbiaktól elté­rően szép számú induló jelent meg a rajthelyeken. A hideg szélben a versenyzők és ren­dezők egyaránt dideregtek, ez azonban — úgy tűnik — nem szegte kedvüket. Néhá- nyan kellemes meglepetést okozva egyéni legjobbjukat érték el. Eredmények: Férfiak: 200 m: Pálinkás János 23,1, Be- nizs Sándor 24,3 (mindkettő Sz. Dózsa). 800 m: Juhász Im­re (Bonyhád) 2:12,0, Torma Sándor (Tamási) 2:13,3. 300 m gátfutás: Bojtos György (Paks) 40,9, Torma Sándor (Tamási) 44,3. Távolugrás: Pálinkás János (Sz. Dózsa) 680, Szabó Gyula (Paks) 673, Horváth Gyula (Sz. Dózsa) 637. Magasugrás: Posta Pé­ter (Sz. Dózsa) 185. Hármas­ugrás : Szabó Gyula (Paks) 13,91, Benizs Sándor (Sz. Dó­zsa) 12,60. Diszkoszvetés: Propszt József (Sz. Dózsa) 43,32. Nők: 200 m: Gahó Judit (Sz. Dózsa) 28,3. 300 m gát: Micskó Mónika (Sz. Dózsa) 49.6, Reith Ágota (Dombóvár) 50.7. Magasugrás: Márton Andrea (Sz. Dózsa) 160, Ma­yer Ildikó (Dombóvár) 160. Diszkoszvetés: Kiss Andrea (Sz. Dózsa) 31,06. Qerelyha- jítás: Egyed Krisztina (Dom­bóvár) 40,24. SOMOGY KUPA A Somogy megyei Atléti­kai Szövetség Kaposvár ra­gyogó, idén átadott létesít­ményén rendezte meg a So­mogy Kupa I. osztályú orszá­gos versenyének első' fordu­lóját, melyen szekszárdi, dombóvári és tamási verseny­zők is rajthoz álltak. A le­bonyolított versenyszámok iránti érdeklődés egyformán nagy volt, a küzdelmek sö­tétben értek véget. A verseny legkiemelkedőbb eredményét Kovács Miklós, a Szekszárdi Dózsa magasug­rója érte el 210 centiméteres ugrásával. Jobb eredmények: Nők: 300 m gát: Reith Ágota (Dom­bóvár) 49,2. Magasugrás: Vaszkó Judit (Sz. Dózsa) 165, Mayer Ildikó (Dombóvár) 165, Márton Andrea (Sz. Dózsa) 155. Gerelyhajítás: Egyed Krisztina (Dombóvár) 43,04. Férfiak: Magasugrás: Kovács Miklós 210, Posta Péter 180 (mindkettő Sz. Dózsa). DOMBÓVÁRI SIKEREK Budapesten a Népligetben 2500 méter kerületű pályán rendezték Budapest 1983. évi kismaratani futóbajnokságát, melyen dombóvári és szek­szárdi hosszútávfutók is sze­repeltek. A dombóvári atléták három bajnokságot nyertek, Banai Róbert, Gergely Tímea és a serdülő „A” fiúcsapat révén. A legeredményesebb serdülő „A” fiúversenyzőnek járó Mihályfi Gábor vándorserle­get egy évig Banai Róbert őrzi. Eredmények: Férfiak: Ju­nior 30 km: Váncsa Dénes (Sz. Dózsa) 1:50:50. Serdülő „A” 15 km: 1. Banai Róbert (Dombóvár) 49,20, ... 5. Ger­gely Zoltán (Dombóvár) 51,40, Ferencz Tibor (Sz. Dózsa) 55:32. Csapatban: 1. Dombó­vár (Banai Róbert, Gergely Zoltán, Nagy Róbert). Nők: Ifjúsági 15 km: ...3. Benedek Edit (Sz. Dózsa) 63:23. Serdülő „A” 10 km: 1. Gergely Tímea (Dombóvár) 39:40, ...5. Horváth Erika (Sz. Dózsa) 42:32. Kézilabda MNK Két mérkőzést játszottak a kézilabda Magyar Népköz- társasági Kupa megyei selej­tezője keretében. Mint az várható volt, a továbbjutást a két NB Il-es csapat har­colta ki. Tamási MEDOSZ—Szek­szárdi Spartacus 13-29 (6-12). V.: Tóth, Taksonyi. A Tamá­siban lejátszott találkozón mindvégig a Spartacus irá­nyított és a lelkes hazaiak ellen biztosan nyert. G.: Ágoston, Kurcz, Kozma 3—3, Schmidtné 2, Szíjártó, Tóth, illetve Hosnyánszkiné 8, Te- kauer 7, Lovász, Czibor 4—4, Tóth, Szabó 3—3. Simontornyai BTC—Tolnai VL 14-26 (8-9). V.: Kerekes, Kincses. A határtalan el­szántsággal küzdő bőrgyáriak egy félidőn át egyenrangú el­lenfelei voltak a magasabb osztályú vendégeknek. G.: Baumné, Somogyiné 5—5, Batári, Jobbágy, Szabóné, Szarvas, illetve Herczigné 9, Bagdiné 6, Konyecsnyi 4, Vígh 3, Tózer 2, Lóridon, Fausztné. Emberhátrányos győzelem Egy hete, ugyanezen a ha­sábokon „ecseteltük” a nagy múltú dombóvári vasutas egyesület ifistáinak különös „rajongását” az egyesület színeiért. Félreértés ne es­sék, nem történt pálfordulás, nem volt nyüzsgés vasárnap sem az aparhanti indulás előtt. Azok a játékosok, akik szeretik a focit, szám szerint nyolcán ott voltak a busz in­dulásakor. Ütban Aparhant- ra Egyed Lehel, a felnőttek edzője két játékosát, Csipa­kot és Keresztest kölcsönad­ta az ifikhez. Mert az mégis­csak szégyen lett volna, hogy nyolc emberrel kínlódjék vé­gig a DVMSE fiataljai a mér­kőzést. ­Aztán, hogy mi történt, mi sem az aparhanti öltözőben — ne firtassuk. Egy tény, hogy hallatlan küzdeniaka­rásról tett tanúbizonyságot a tíz játékos, ami gyümölcsö­zött: első ízben győztesként vonulhattak le a pályáról. Csak halkan jegyezzük meg, hogy talán ez a győzelem azokat az ifistákat is vissza­csalogatja, akik időközben hátat fordítottak a csapat­nak. ■ * Az ifjúsági korú Varga Ti­bort Egyed edző a felnőtt­mérkőzés félidejének dere­kán melegíteni küldte. Azzal a nem titkolt céllal, hogy pá­lyára küldi, merthogy a há­zigazda aparhantiak igen­csak szorongattak, s Vargá­val a védelmet kívánta erősí­teni. Ekkor még a fiatal lab­darúgó nem gondolhatta, hogy a DVMSE kapuját is őrizni kényszerül. Történt ugyanis, hogy két-három perccel a befejezés előtt Kiss, a dombóváriak kapusa egy összecsapás végén megsérült. Nem tudott tovább védeni, így aztán a 13-as cserejáté­kos, Varga megvált mezétől, magára húzta portás sárga trikóját és beállt a háló őr­zésére. Varga is, csapata is megúszta gól nélkül, így a 90 perc végét jelző hármas sípszó végén győztesként vo­nultak az öltözőbe a dombó­váriak. (gaál) 990 perc a szakvezető szemével Tizenegy forduló 990 per­cét hagyta maga mögött a Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsanata. Túl a baj­nokság őszi idényének félide­jén Formaggini Károly ve­zető edzővel igyekeztük meg­vonni a lila-fehérek eddigi teljesítményének gyorsmér­legét. — Hogyan értékeli a szak­vezető csapata eddigi telje­sítményét ? — Az eddigi időszak ered­ményeivel csak részben va­gyok elégedett, annak elle­nére, hogy a 11 fordulóra betervezett tíz ponttól csu­pán eggyel maradtunk el. Közismert, úgy indultunk ennek a bajnoki évadnak, hogy hat meghatározó játé­kosunkat — Pólyák, Bonnyai, Tapaszti, Paizs, Koroknál, Freppán — vesztettük el. Igazolni, erősíteni jelen kö­rülményeink között viszont nem tudtunk, mert nem vol­tak meg annak anyagi felté­telei. Az eltelt időszak bizo­nyította, hogy kapus, védő és befejező, góllövő csatár te­kintetében gyengén állunk. Vesztes mérkőzéseinken is elégedett voltam a játék összképével, de a siralmas helyzetkihasználás és egy-egy védő megingása törvénysze­rű bukást jelentett. Az eddi­gi 11 fordulóban hatszor ját­szottunk idegenben, ebből négyszer bajnokaspiráns csa­pat otthonában. Hazai mér­kőzéseink közül az Eger el­leni vereség a legfájóbb, ami­kor ugyancsak kapus- és védőhibák következtében vesztettünk 4-1-re. Akik lát­ták ezt a találkozót, bizo­nyíthatják: nem kevesebb mint nyolc-tíz helyzetet ügyetlenkedtek el támadóink. Változatlanul elégedetlen­séggel kell szólni arról a je­lenségről, hogy egy-egy jó teljesítmény utáni győzelem, illetve idegenbeli pontszer­zés után csapatunk kienged, s törvényszerűen jön a kö­vetkező heti vereség. Gond továbbá, hogy mindössze 17 felnőtt labdarúgóval rendel­kezünk, és a sérülések kö­vetkeztében olyan játékoso­kat is szerepeltetni kénysze­rültem, akik formájukban átmenetileg visszaestek. Mondani sem kell, ez is az eredményesség rovására ment. Formaggini Károly — Kielégítőnek tartja az együttes erőnlétét? — Feltétlenül. A helyen­kénti eredménytelenségben közrejátszanak viszont azok a technikai és taktikai hiá­nyosságok, amelyeket a hét­közi edzéseken igyekszünk gyakorolni, ennek ellenére még mindig nem sikerül azo­kat kellő szinten begyako­rolni. — Augusztus 1-től új sze­lek „fújdogálnak” az NB-s labdarúgó-szakosztályok gaz­dálkodásában. Ez a Dózsa esetében gyakorlatilag miben nyilvánul meg? — Az őszi idényre beter­vezett 50 százalékos teljesít­ményhez a változatlan pre­mizálás mellett — ponton­ként hatszáz forint — az év hátralévő részében biztosított az anyagi hátterünk, de a kö­vetkező esztendőben a hat­száz fizető néző helyett 3500- ra lenne szükség a szakosz­tály létezéséhez. Ha ezt a né­zőszámot nem tudjuk „hoz­ni”, akkor a szakosztály to­vábbi léte megkérdőjelező­dik. 1984-től ugyanis a játé­kosok adásvétele már közel profiszinten történik majd. Ha meglesznek hozzá az anyagi feltételeink, akkor ok­vetlenül szükséges a csapat megerősítése annak érdeké­ben, hogy Tolna megyét to­vábbra is NB Il-es csapat képviselhesse. — Pontszámot tekintve mit tervez az őszi idény hátra­lévő nyolc mérkőzésére? — A hátralévő őszi mérkő­zéseinken tíz pontot kell sze­reznünk ahhoz, hogy a ter­vezett ötvenszázalékos telje­sítményt realizálni tudjuk. Miután a legnehezebb ide­genbeli meccseinken túljutot­tunk, s idehaza is a táblázat alsó régiójában tanyázó el­lenfelekkel játszunk — úgy érzem, reális és megvalósít­ható ez a célkitűzés. (fekete) NB II: Vidéken nyert a DVMSE

Next

/
Thumbnails
Contents