Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! TOLNA mm N Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 235. szám ARA: 1,40 Ft 1983. október 5., szerda TANÁCSKOZÁS A GYEREK- IRODALOMRÓL (3. old.) SZOVJET LAPOKBÓL (4. old.) RUGALMASSÁG (5. old.) HATSZÁZEZER dollár NYOLC SZÁZALÉKA (5. old.) Képesség és teljesítmény Az első nyolc hónapban az ipar sem a termelési ter­vét, sem pedig export vállalásait nem tudta teljesítem Gondolkodóba ejtő ez a megállapítás. S a figyelem még inkább az itteni teljesítményekre szegeződik. Vajon mire képesek a vállalatok? Képesek-e egyáltalán olyan produktumokra, amit a gazdaság elvár tőlük? A válasz csak december utolsó napjaiban fogalma­zódhat meg. S akkor sem lehetünk bizonyosak abban, hogy amit kapunk, amit a számok bizonyítanak, az egyúttal az ipar képességeinek is ihű tükre lesz. A tel­jesítményt, az elvégzett .munkát minősíteni fogják az adatok — ám a képesség egészen más. Az iskolában gyakran elhangzik ez a mondat; kár ér­te, többre lenne képes, csak hát... És itt a tanárok szám­talan okot sorolnak fel a szülőknek, amelyek mind­mind a képességnek megfelelő teljesítményt gátolják. És kérdeznek. A miértekre keresik a választ. A szülő elismeri, a gyermekkel most tényleg azért van baj, mert otthon zavarosak a családi viszonyok; vagy mert senkinek sincs ideje törődni vele; esetleg rossz társa­ságba keveredett. A vártnál, a valószí nűsíthe tőn él gyengébb eredménynek oka van. Ha ezt fel- és elisme­rik — és sokszor ez a nehezebb — akkor már csak egy lépés az akadályok elhárítása. A gazdaságban sincs ez másként. A terv — tételez- zük fel, hogy így van — megalapozott, reális számokat közöl. Valószínűsíti, hogy az eddigi produktumok alap­ján mi várható el az egyes népgazdasági ágaktól. S amikor valamelyik elmarad ettől, akkor azonnal vizs­gálódni kell. Valahol, valami nem stimmelhet, ha a tel­jesítmény rendire gyengébb a lehetségesnél. Pedig az egész gazdaság, s főleg az ipar sokkal többre lenne ké­pes, csak hát... Évek óta, s az utóbbi időben mind sűrűbben hangzik el a figyelmeztetés: a szabályozók nem ösztönöznek, nem kényszerítenek a lehető legnagyobb teljesítmény­re. Sőt mostanában már kifejezetten teljesítményvisz- szatartást emlegetnek ezzel kapcsolatban. Juhász Adám, ipari államtitkár egy helyütt így fogalmazott: „Nem elsősorban, de az árrendszerrel is összefügg az egyes területeken fokozódó mértékű teljesítményvisszatartás.” Amikor egy vállalat úgy juthat számára előnyösebb árképzéshez, hogy a tőkés exportját 5 százalék alatt tartja, amikor egy-egy területet monopolcégek uralnak, s diktálják az árakat: s ahol gyengébb minőséggel, fej­lesztés, korszerűsítés nélkül meg lehet élni — ott a manipuláció, az ügyeskedés gyarapítja a hasznot, nem pedig a nagy teljesítmény. A jelenlegi árrendszer — hangoztatják sokan — több célnak megfelel, csak ép-, pen a reális teljesítmény mérésének nem. S ha torz a mérce, akkor hogyan várható el, hogy jó irányba ösz­tönözzön, sőt, kényszeresen? Másik, többek által kriti­zált akadályozó tényező a bérrendszer. Amikor az egyik bér aránytalanul drágább a vállalatnak mint az ugyan­olyan munkáért kiadott másik, akkor adódik megol­dás: jó néhány cégnél megfigyelhető például, ha már nem bírják egyik bérrel a versenyt, azaz nem tudnak eleget fizetni a saját dolgozónak, akkor ezt a. munkát — például a takarítást — külső cégnek bérbe kiadják. S bár ez háromszor, négyszer annyiba kerül, ez a drá­gább a vállalatnak mégiscsak olcsóbb. Paradoxon, nem? Csak azért, mert az első esetben a bérkeret terhére kell fizetni, míg a bérmunkánál a költség terhére. A forint Magyarországon sem konvertibilis — fogalmazódott meg jó néhány éve a cinikus megállapítás. Igaz, a bérekkel foglalkozó szakembereknek is meg­van az ellenérvük: így legalább biztosítható, hogy több bér csak több teljesítményért áramoljon ki. A helyzet mégiscsak furcsa. Az alapcél: megvalósul, csak közben olyan mellékhatások lépnek fel, amitől a beteg még be­tegebb lesz. így fordulhat elő, hogy a főimunkaidőben meglehetősen .mérsékelt teljesítményt nyújtó dolgozó munkaidő után megtáltosodik, élmunkássá válik né­hány órára. Hogy azután másnap a főmunkaidőben is­mét csak kényelmes tempóban dolgozzon. Mondják, ha a vállalatvezetők nagyobb szabadságot kapnának a bér­képzésben, olyan bérkiáramlás indulna meg, aminek nem lenne meg az árufedezete, s megindulnának az árak felfelé. Vagyis — leegyszerűsítve a képletet — pénzünk lenne, csak éppen nem tudnánk mire költeni... Ez bizonyára így van. Ám a kialakult helyzet, a kö­vetkezmény gondolkodóba ejtő. S felmerül a kérdés — nem okoz-e az így kialakított bérszabályozás több kárt a népgazdaságnak mint amennyi hasznot hoz a bérek szigorú szabályozásával? Mert ha a kiemelkedő teljesítmény csak a főmunkaidőn túl fizethető meg, ak­kor adódik a következtetés.: csak ott van értelme haj­tani, a nyolc órát pedig valahogy ki kell húzni. Már­pedig ilyen hozzáállás a munkához, ilyen szemlélet nemigen ösztönöz, kényszerít arra, hogy nagyobb tel­jesítmény szülessen. Hiába van meg a képesség, ha ez csak képesség marad... Amikor tehát teljesítménykényszert követelünk, vagyis azt igényeljük, hogy a képesség és a teljesítmény összhangban legyen egymással, akkor egyúttal a nagy teljesítmény lehetőségét is szeretnénk. Vagyis, olyan változást a szabályozókban, amelyek egyszerre lehető­vé teszik, de ki is kényszerítik a kiemelkedő produktu­mokat. Hogy érdemes, sőt kötelesség legyen a főmunka­időben is maszek módjára dolgozni. WAGNER ILONA Ingatag tűzszünet Libanonban A politikai és a katonai helyzet romlása arra kész­tette Fahd szaúd-arábiai uralkodót, hogy személyes megbízottja révén sürgős kezdeményezést tegyen a li­banoni tűzszünet és a ter­vezett nemzeti párbeszéd megmentésére. Ennek jele-, ként értékelik Bejrútban, hogy Rafik Hariri kiterjedt tárgyalásokat kezdett a ke­resztény jobboldal, az ellen­zéki Nemzeti Megmentés! Front és más politikai-vallá­si csoportok vezetőivel. Saj­tóértesülések szerint várha­tóan csütörtökön és valószí­nűleg Szaúd-Arábiában ül­nek tárgyalóasztalhoz elő­ször a polgárháborús ellen­felek. A nézeteltérések foká­ra jellemző, hogy egyéb ja­vaslatok között már a bejrúti nemzetközi repülőtér is szó­ba került a találkozó lehet­séges színhelyeként. Az Asz- Szafir című bejrúti lap úgy tudja, hogy Szíria Szaúd- Arábia helyett inkább Tu­niszt, az Arab Liga székhe­lyét tartaná megfelelőnek. A drúz tartományok ön- igazgatási terve körül szított politikai vihar, a Valid Dzsumblatt ellen indított kampány, azt a gyanút kel­ti a Haladó Szocialista Párt vezetőségében, hogy a ha- talopi mögött álló jobboldal csupán ürügyet keres az el­lenzék egységének megbon­tására, a megbékélési kísér­let aláásására, hiszen nyil­vánvaló, hogy a szeparatiz­mus vádja minden alapot nélkülöz. A falangista irá­A bejrúti repülőtér környékén gyakori a lövöldözés, a tűzszünet megsértése. Amerikai katonák homokzsákokkal védett tedezékükből figyelik a fejleményeket. (Telefotó) nyitású jobboldali milícia, a „libanoni erők" parancsnoki tanácsa a szocialista pártba állítólag „beszivárgott" kommunistáknak tulajdoní­totta a drúz kezdeményezést, amely szerinte — úgymond egyszerre szolgál „kommu­nista, szíriai és szovjet cé- bskat". A milícia egyik ma­gas rangú vezetője kijelen­tette: „Az Egyesült Államok­nak fel kell használnia ka­tonai erejét a jelenlegi liba­noni rendszer támogatására. Ha szuperhatalom akar len­ni, azért áldoznia is kell va­lamit." A libanoni hadsereg pa­rancsnoksága elismerte, hogy vasárnap zendülés tört ki a hammanai laktanyában Az illetékes hatóságok vizsgála­tot. illetve bírói eljárást in­dítottak az ügyben Róbert McFarlane ameri­kai megbízott kedden, a Dél- Libanont megszállva tartó izraeli csapatok átcsoporto­sítása óta először találkozott Jichak Samir izraeli külügy­miniszterrel Samir közölte, hogy Izrael üdvözli a liba­noni tűzszünetet, majd ag­godalmát fejezte ki „Szíria növekvő libanoni befolyása" miatt. Washington politiká­járól szólva McFarlane kije lentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is támo­gatja Amin Dzsemajel kor­mányát és a májusban aláírt izraeli—libanoni megállapo­dást Sam Nujoma elutazott Budapestről Kedden elutazott Magyor- országról a Délnyugat-Afri­kai Népi Szervezet (SWAPO) Sam Nujoma elnök vezette küldöttsége, amely a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa és a Magyar Szolidaritá­si Bizottság meghívására tar­tózkodott hazánkban. A küldöttség tárgyalásokat folytatott a Magyar Szolida­ritási Bizottság vezetőivel. A delegációt fogadta Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tit­kára, Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára, Fejti György, a KISZ KB első titkára, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, va­lamint Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke. Megvitatták a magyar társadalmi szerve­zetek és a SWAPO közötti kapcsolatok és együttműkö­dés elmélyítésének kérdéseit. (MTI) Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke a közeli na­pokban hivatalos baráti lá­togatásra a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságba uta­zik. Lubomir Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szövetségi kormá­nya elnökének meghívására (MTI) Tájházavalás, kííldöttválasztás Gyünkön Az aprók tánca nyitotta a műsort. A gyönki tájház avatásáról és a nemzetiségi küldöttválasztó nagygyűlésről riportunk a harmadik oldalon található. Helmut Schmidt Budapesten Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására kedden Budapestre érkezett Helmut Schmidt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) alelnöke, volt kancellár és felesége. Az SPD képviselő­jét Horn Gyula, a KB kül­ügyi osztályának vezetője fogadta a Ferihegyi repülő­téren. Jelen volt Norman Dencker, az NSZK buda­pesti nagykövete. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára megbeszélést folytatott Helmut Schmidttel időszerű világgazdasági és nemzetkö­zi politikai kérdésekről. A megbeszélésen részt vett Ko­vács László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője. (MTI) New York, ENSZ Újabb felszólalások Chile, Thaiföld, Szaúd- Arábia, Algéria és Barbados képviselői szólaltak fel az ENSZ-közgyűlés 38. üléssza­kának általános politikai vi­tájában hétfőn délután. Alex Miguel Schweitzer chilei külügyminiszter a hall­gatóság némi megrökönyödé­sére „komplett demokrácia­ként” írta le a Pinochet-re- zsimet. Szidhi Szavetszila thaiföl­di külügyminiszter az orszá­ga és Kambodzsa határán ki­alakult feszült helyzetről be­szélt, s Vietnamot próbálta felelőssé tenni a Pol Pot-re- zsim menekültjeinek problé­máiért. Szaud al-Fejszal szaúd- arábiai külügyminiszter a közel-keleti problémának a fezi arab csúcstalálkozó ha­tározatai alapján való meg­oldását sürgette. Míg az ara­bok ezzel a béketervvel cá­folhatatlan bizonyítékát ad­ták készségüknek az igazsá­gos béke megteremtésére, Iz­rael libanoni erőszakcselek­ményeivel folytatta agresz- szióinak láncolatát — mon­dotta, megemlítve, hogy Je­ruzsálem még a Reagan-féle béketervet is azonnal elvetet­te. Az algériai külügyminisz­ter üdvözölte a libanoni tűz­szünetet, de figyelmeztetett: mindennemű tartós rendezés feltétele az, hogy szavatolják a benne érintett arab orszá­gok biztonságát. Ibrahimi név szerint Szíriát említette, mint olyan országot, amely maga is agresszió áldozatá­vá vált Izrael részéről, ezért nem egyezhet bele olyan megoldásba, amely nem ga­rantálja biztonságát. Lázár György Csehszlovákiába látogat

Next

/
Thumbnails
Contents