Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
1983. október 29. ^IéPÜJSÁG 13 Ki volt Balázsdeák? Egy egri főkapitány „vallatása”------alázsdeák István kardB d al a kezében viaskodott a törökkel. Eger-------- várában kezdte, itt lett helyettes, később az ellenség által rettegett főkapitány. A krónikások azonban még azt sem jegyezték fel, hogy mi történt vele életének utolsó szakaszában. Nem szerette a felesleges hírverést. Neves katonai családból származott: apja Gyula várában huszárkodott. Ritka merészségéért 1563-ban címeres levelet kapott. 1566- ban hősi halált halt. így végezték fivérei is Temesváróit. A kis, de legalább a létfenntartást biztosító birtok elveszett. Balázsdeák nem nyugodott bele. Rajongó ismerősei, barátai támogatták birtokszerzési kérelmeit. Ezek el is jutottak a bécsi felség asztalára, de a válasz egyre-másra a konok nem volt, pedig protektorai folyvást ritka érdemeire hivatkoztak. Az egri káptalan tagjai így írtak róla: A hadi tudományokban való jártassága, erénye, tekintélye és szerencséje oly nagy, hogy mindnyájunknak véleménye szerint e téren kevés ember vetélkedhetik vele. Más gyönyörű tulajdonságai is vannak. A veszedelemben bátor, a munkában fáradhatalan, a cselekvésben serény, a végrehajtásban gyors, az előrelátásban tanácsos elméjű. E kiváló tulajdonságok bizonyítéka a mostani szikszói győzelem. Ezt az egész hadsereg, isten és a főkapitány után egyedül neki tulajdonítja. Szerénysége, hűsége, derekassága, ébersége és nagy lelkűsége fényes bizonyítékul szolgálnak mellette, 1588-ban a törökök jókora sereggel Szikszó megvételére indultak. Magabiztosak lehettek, mert ilyen komoly haddal a portyázók nem szokták felvenni a versenyt. A vakmerő egriek azonban másként gondolkodtak: ők mindent kockáztattak, a lehetetlent is megpróbálták. A végbelieket Rákóczi Zsig- mond főkapitány és helyettese, Balázsdeák vezette. Ott volt velük Homonnai István is. Támadtak, véres küzdelem bontakozott ki, de a túlerő győzött. A kudarcot mindenki tudomásul vette, s már- már elszéledt a magyar had, keseregve a foglyok, s a nagyszámú halott miatt. Balázsdeák azonban nem adta fel. Összegyűjtötte a lovasságot, s éjjel újra megrohamozta a sikerektől meg- ittasultakat. Akkora lett a zűrzavar, hogy valamennyien eszeveszetten menekültek, hátrahagyva rablott értékeiket, s a ritka diadalról tanúskodó tizenhárom zászlót. Az örvendetes hír futótűzként terjedt. Nemcsak a császárvárosban, hanem szerte német földön is emlegették. Jöttek a gratulációk, a magasztalások. Az igazi hőst azonban nem köszöntötte senki, ő pedig nem tülekedett, nem méltatlankodott. Ráadásul az akkori és a későbbi történetírók is mellőzték, mindannyian főnökét hozsonnázták. Szerencsére azért Forgách Simon személyében akadt olyan magyar tanácsos, aki szót emelt az igazságért, egyenesen a királynak írta ezeket a sorokat: „Ebben a csatában Balázsdeák István egri vicekapitány oly bátran és frissen viselte magát, annyi tűzzel intézte a dolgot, hogy mikor a csata éjjel megindult, ő elfoglalván az ellenség ágyúit, valamint egész táborát, az ágyúkat az ellenség ellen irányoztatta, aztán kevesedmagával a csata végéig helyt állott. Csakis így győzhettünk.” Ilyen előzmények után joggal bíztatták barátai, kérjen végre jutalmat az udvartól. Hallgatott rájuk, ám a kecskeméti részjószágot mégsem kapta meg. Végtére is a Habsburgok soha nem jeleskedtek az igazi erények méltatásában... Balázsdeák azonban nem / zsörtölődött,- nem sértődött meg. Tovább küzdött épp olyan haláltmegvetéssel, mint korábban. Egészen addig, amíg foglyul nem ejtették, és a konstantinápolyi Héttoronyba nem hurcolták. Tragédiája sokakat megrázott. Prépostvári Bálint, az új egri főkapitány mások nevében is értesíti 1593 szeptemberében az uralkodót: „Ö ... írt nekem, arra kért, tegyek meg mindent kiszabadítása ügyében. Segítségért is esedezik, mert élelemre naponta csak három dénárt kap. Egy dénárba kerül a víz, kettőért meg néhány harapás kenyeret vesz. Hogy eddig éhen nem veszett, azt egyedül az erdélyi követeknek köszönheti, akik segélyezték őt.” A legmagasabb helyen azonban makacsul hallgattak. Társai már 1593-ban hazajöhettek, ő azonban 1597-ig szenvedett. Ráadásul azt is meg kellett tudnia, hogy itthon senki sem gondol már nagyszerű tetteire. Fiától — aki helyette ideiglenesen viselte — elvették a jászkapitányi tisztet. Rudolf császár közölte, hogy apja török rab, tehát polgári halottnak kell tekinteni. Azért mégis akadt valaki, aki küzdött érte, illetve az általa képviselt tisztségért. Pálffy Miklós végül csak megnyittatta börtöne ajtaját, a koppányi béget adva érte cserébe. Ez az emberséges úr arról is gondoskodott, hogy ne legyenek filléres gondjai hátralevő idejében. így kell fogalmaznunk, mert később hírt sem hallani róla. A hálátlan kortársak és a közömbös utókor vétkeit hadd tegyük jóvá mi, akik hisszük, valljuk, hogy e szerény hősnek ott a helye képzeletbeli nemzeti panteonunkban. Dobó, Mekcsey, s a többi egri végvári vitéz mellett... PÉCSI ISTVÁN Nagy értékű és nagy teljesítményű papírgyártó gépsorokhoz, korszerű félautomata és automata gépeinkhez felveszünk LAKATOS, VILLANYSZERELŐ, MŰSZERÉSZ és FORGÁCSOLÓ szakmunkásokat, (akiket papírgyártó szakmára átképzőnk), FÉRFI BETANÍTOTT és SEGÉDMUNKÁSOKAT gépmunkára betanítunk. Munkaidő: folyamatos munkarendben 40 órás munkahét, minden hat nap után két szabadnap, ezenfelül évenként 13 többlet szabadnap. Jó kereseti lehetőség: szakmunkásoknak havanként 6000—8000 Ft, betanított és segédmunkásoknak havonként 5200—6000 Ft. Szociális és kulturális juttatások. Utazási hozzájáirulás, kedvezményes étkezés (ebéd), férfiaknak munkásszállás. Albérletben lakóknak havonként 370 Ft hozzájárulási díjat fizetünk. Jelentkezni lehet személyesen: a Papíripari Vállalat Budafoki Papírgyárának munkaügyi osztályán, Budapest, XXII., Gyár u. 15. 1222. (676) A Szekszárdi Húsipari Vállalat felvételt hirdet az alábbi szakmával rendelkezők részére: HÚSIPARI SZAKMUNKÁS, „e” kategóriás gépkocsivezető, hálózati villanyszerelő, húsbolti eladó, vízvezeték-szerelő, targoncvavezetö, MOSÓMESTER. Női és férfi munkavállalók részére: HÚSIPARI BETANÍTOTT MUNKÁS, ÉJSZAKAI TAKARÍTÓ. Kiemelt bérezéssel 10 férfi részére: hütöraktAri anyagmozgató MUNKAKÖRBE, továbbá a tolna-mözsi üzemünkbe Az uraságból lett kovács Egyszer a földesúr megirigyelte a kovácsot: — Én alig győzőim kivárni, hogy begyűjtsék és pénzzé tegyék a termést, a kovács meg csak ikopácsol kalapácsával az üllőn, és lám, ölébe hullik a sok rubel! Nyitok hát egy ko- vácsműhelyt! A földesúr megnyitotta a kavácsműhelyt, az inasnak pedig megparancsolta, hogy a fújtatóval szítsa a tüzet. O maga meg kiállt a kapuba, és várta, hogy beállítsanak hozzá valami munkával. Anna megy szekéren egy muzsik, megáll, hogy abroncsot rendeljen a szekér négy kerekére. — Neked meg mi kellene? — Négy abroncsra volna szükségem, uram. — Rendben van, gyorsan meglesz, de egy kicsit várnod kell. — Aztán mennyit kell érte fizetnem? — Rendesen 150 rubel lenne, de hogy idecsaljam a vevőket, csak százat kérek. — Rendben van. A földesúr nekilátott tüzet rakni, az inas meg fújtatott a kecskebőr fújtatóval. Aztán az uraság fogta a vasat, és elkezdte kovácsolni. De bizony, inam sokat értett hozzá, így minden eilégett. — Na, — szól oda a muzsiknak —, ebből már nem jön ki neked négy kerékre, jó, ha egyre elég lesz. — Jól van, — mondja a múzsák —, ha egy, hát egy. Püfölte püfölte a vasait a földesúr, majd így szólt: — Hát, .muzsik, nem lesz ebből! bizony még egy abroncs se. Jó, ha ekevasra futja. — Jól van, akkor légyen ekevas! Csapta, vágta a kalapácsot a földesúr, még sok-sok vasat tönkretett, majd így szólt: — Na, muzsik, nem lesz ebből még ekevas sem, ahogy elnézem. örülhetsz, ha egy szögre futja. — Ha szögre, szögre! — ügy a muzsik. Csakhogy még egy szögre sem volt elég vasa a földesúrnak, mindet elégette. Megint tett-vett, serénykedett, majd így szólt: — Hát már, .muzsik, nem elég ez a vas még egy szögre sem, talán kijön belőle egy sercegés. (Mikor a tüzes vasat vízbe dugják, serceg.) — Jól van, akikor mond meg, mennyivel tartozom! — Hisz mondtam már, tökfilkó, hogy száz rubél! — Nincs most nálam pénz, hazamegyek érte. — Ezzel elment. A földesúr meg odaszól az inasnak: — Ha a muzsik megjön a pénzzel, te csak ennyit mond: „Adjál még! Adjál még!” A muzsik otthon magához vett egy jókora husángot, visszament a kovácsműhelybe. Nekiesett a földesúrinak, ütötte-verte, ■az inas eközben meg egyre csak ezt kiabáia: „Adjál még! Adjál még!” Mikor a muzsik elment, a földesúr rátámadt az inasra: — Mit csináltál, te nyomorult? Azt parancsoltam, hogy akkor kiabálj így, ha a pénzt hozza. Te meg látod, hogy üt, mégis így kiabálsz: „Adjál még! Adjál még!” A földesúr jól elpáholta inasát, földig rombolta a kovácsműhelyt, és sohá többé nem jutott eszébe, hogy irigykedjék a kovácsra. (Fordította: GRABOCZ GÁBOR) MÓRICZ ZSIGMOND: Galamb, réce meg a lúd Az volt egyszer bajos élet. Hogy a vizek kiszáradtak, A folyóból mind kötél lett, Patakokból csepűmadzag. Fától-fáig, — hegytől-hegyig Kifeszíték egytől-egyig, S mint szárító kötelekre Teregették föl ezekre A tengerek lepedőit, Tavak, tócsák kis kendőit, Így szárítók, így bizony, A sok vizet a napon. No, mit tegyen szegény galamb, Hát még a lúd, meg a réce! összefognak, ők nem fognak Szomjan halni, csak azért se. Elmennek ők világ végre, Míg inni nem kapnak végre. Réce, liba, kéz a kézben, Billeg-ballag az útfélen. Búgó galamb föntről kutat, . Tavat, folyót, forrást kutat. Mennek, mennek világ végre Hát a galamb így szól végre. — Nem hal szomjan, aki jámbor, Hogyha víz nincs, van bor, van bor! No, megörül a kacsa: — Csak a csapra, csak csapra! A liba is rá vijjong: — I-i-gyu-unk, i-i-gyunk! S úton talált hordó bort Csavolták, míg benne volt. Addig örülgettenek, Végre be is csíptenek. Jókedvüknek nincs határa, — Ezért van az, hogy ha már ma Jókedvüknek jöttét látják, — Amif akkor — azt kiáltják. HÚSIPARI BETANÍTOTT MUNKÁS, HÚSIPARI SEGÉDMUNKÁS MUNKAKÖRBE. Jelentkezés és felvilágosítás a Szekszárdi Húsipari Vállalat munkaügyi osztályán, Szekszárd, Keselyűsi u. 24. sz. alatt. (650) Cseréljétek fel a mezőkben lévő számokat úgy, hogy minden vízszintes és függőleges sorban, valamint a két átlós sorban is a számok összege azonos legyen! Múlt heti rejtvényünkben Babits Mihály költő nevét kaptátok megfejtésül. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat felvesz LABDAVARRÓ BEDOLGOZÓNAK labdavarrásban gyakorlott dolgozókat Bérezés: darabbér, 68/32-es labda 71 Ft/db. (480) Az Utasellátó Vállalat szekszárdi üzemébe AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ SZAKKÉPZETT SZAKÁCSOT, ELADÓT, BETANÍTOTT ELADÓT, ÜZEMI SEGÉDMUNKÁST, ÜZEMI TAKARÍTÓT. Jelentkezés személyesen a szekszárdi üzem vezetőjénél Szekszárd, MÁV-pu. (474) A Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat Szekszárd, pályázatot hirdet A MÜNÖSZER- OSZTALYRÁ CSOPORTVEZETŐI MUNKAKÖRBE. Feltétel: mezőgazdasági egyetemi végzettség, legalább 5 éves szakmai gyakorlat. NÖVÉNYVÉDÖS SZAKMÉRNÖKÖK ELŐNYBEN. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat AGROKER, Szekszárd, Damjanich u. 33 —35. Munkaügyi csoport. (46) A tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet felvételt hirdet szerszámköszörűs, esztergályos, elektronikai műszerész, rádió-, tv-műszerész munkakörökbe. Lakatos szakmunkásokat, továbbá betanított munkára női munkaerőt felvesz. (459)
