Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. október 29. NÉPÚJSÁG 11 Zichy-emlékek Tolna megyében Szakmai körökben is nyil­vántartott Zichy-kép díszíti a kurdi római katolikus temp­lom egyik mellékoltárát. A Szent Anna oltár kultuszké­pe Szent Annát, Joachimot és gyermeküket, a fiatal Má­riát ábrázolja. Berkovits Ilona a művész monográfiájában érintőlege­sen foglalkozik a képpel, a művek jegyzékében feltünteti lelőhelyét. Sajnálatos viszont, hogy e korai remekmű nem szerepel a kötet képanyagá­éban. Zichy Mihály 19 éves korá­ban, a bécsi tanulóévek alatt kapta a felkérést a kép meg­festésére. Ez a felkérés még egy oltárkép, nevezetesen Ne- pomuki Szent János képének elkészítésére is vonatkozott. A megrendelő Scitovszky pé­csi püspök volt. Zichy ekkor Waldmüller, a bécsi festőaka­démiával szembeforduló mű­vész tanár tanítványa volt a tehetséges ifjú nevét már ismerte Bécs és Pest műértő, tárlatlátogató közönsége. Az első nyilvános szereplések sikerein felbuzdulva festette nagyobb lélegzetű, bonyolul­tabb kompozíciójú, vallásos tárgyú képeit. Ifjúkori jelen­tősebb művei közül a „Ke­resztlevétel” címűt követték a megrendelésre festett ké­pek, amelyek eredetileg a pé­csi székesegyház mellékoltá­rait díszítették. A pécsi meg­rendelés közvetítője a szek­szárdi születésű festő, Boros Nepomuk János volt. Mint az Boros Scitovszkyhoz írott leveleiből kitűnik, a kor jeles bécsi festői vállalták és tel­jesítették a felkérést. Az ifjú Zichy mellett Kupelwieser, Ender, akadémiai tanárok, valamint Geiger és a közve­títő Boros készítették a képe­ket, a megrendelő programja szerint. A pécsi székesegyház res­taurálásának megkezdésekor, tehát 1882' után került a kur­di templomba Zichy Mihály Szent Anna és Ender Szent Borbála képe, mindkét kép az oltárokkal együtt. Ugyancsak idekerült Geiger Szent Jó­zsef és Boros „Ecce Homo” c. kompozíciója. Az utóbbiak kisalakúak, eredetileg az ol­tárok kultuszképei alatt vol­tak elhelyezve. A székesegy­ház egyéb berendezései kö­zül Kurdra került a Keresz­telő Szent János oltár, a fel­építmény módosításával a templom jelenlegi főoltára. A plébánia melléképületének padlásáról előkerült négy ba­rokk angyal faszobor. A szob­rok kvalitásos darabok, fel­tehetően az oltár tartozékai voltak. Kurdra került a szé­kesegyház régi szószéke is. A mellékoltárok 1832-ben készültek, anyaguk fehéreres fekete márvány. Zichy műve ezüstözött, rozettasoros fake­retbe foglalt kép, felül fél­köríves záródású. A festő Szent Annát és Joachimot idős emberként ábrázolja, amint éppen gyermeküket ta­nítják. Az előtérben kissé balra fordulva Szent Anna ül, jobbján Mária térdel, aki fe­szülten figyeli anyját. Szent Anna ölét és fejét kétoldalt lelógó, dús redőzetű, sárga lepel borítja. Balját mutató- an az ég felé emeli, jobbjával gyengéden átöleli kislányát. Az erőteljes testalkatú, cser­zett bőrű, markáns arcvoná- sú parasztasszony-anyának ellentéte a hamvas szépségű, törékeny Mária. Imára kul­csolt kezét anyja ölébe helye­zi, alatta pergamenen írás látható. A kislány hosszú vö­rös ruhát visel, derekán kék övvel, lágyan leomló szőke haját kék szalag díszíti. Mö­göttük az ősz szakállú Joac- him áll, hosszú botjára tá­maszkodva. A jobb felső sa­rokban a felhők közül bájos angyalfej bukkan elő. A mű kompozíciós építke­zése, színkezelése, a meghitt jelenet lélektani ábrázolása szakmailag jól felkészült mű­vészre, eredeti tehetségre vall. Összevetve a szemközti ol­táron lévő Ender festette Szent Borbála képpel, megál­lapíthatjuk, hogy a fiatal Zichy képe a színvonalasabb, érettebb alkotás. A Szent Anna oltárkép el­készülte után, pontosan 50 év múlva a magas ívelésű mű­vészi pálya ismét kapcsolódik a megyéhez, de ekkor már közvetlenebb módon. Bodnár István, a szekszárdi kaszinó későbbi igazgatója, Garay Já­nos szobrának leleplezése al­kalmából emlékalbumot szer­kesztett. Felkérte Zichyt is az album illusztrálására. Zichy, miután megkapta és elolvas­ta Garay fontosabb munkáit, a költő műveinek díszkiadá­sát, s a művek jeles művé­szekkel történő illusztrálását javasolta. Végül — elsősor­ban anyagi nehézségek mi­att — a művek díszkiadása elmaradt, s Zichy 1897-ben elküldte a kért Obsitos raj­zot. A mű kocsmai jelenetet áb­rázol. Az asztal körül ülő társaság központi alakja Há­ry János. Asztalig könyöklő jobbjában hosszú szárú pipát tart, balját csípőre teszi, s ha­ragosan tekint a prüsszentő diákra. A diák mögött társa ül, az asztal túlsó oldala mö- göt ülő és álló csibukozó pa­rasztok, a sarkon egy öreg paraszt mélyen elgondolkod­va figyeli Háryt. Zichy mellett az Obsitost megyénk szülötte, Garay Ákos is illusztrálta. Garay, a neves lovasfestő, Háry hőstet­tét, Napóleon foglyul ejtését jelenítette meg, mintegy újabb lehetőséget találva vir­tuóz lóábrázoló tudásának bemutatására. Ezzel szemben Zichy egy kevésbé mozgal­mas és látványos eseményt dolgozott fel, népi életképén nagy szeretettel rajzolta meg a hőstettek elbeszélésének jelenetét. A kép eredetijének jelen­legi lelőhelye ismeretlen. SZENTES ANDRÁS Észak-Amerika operakul­túrája aránylag későn, csak az 1800-as évek első harma­dában indult figyelemre méltó fejlődésnek. New York az első teljes opera­szezont az 1825-ben odalá­togató Carcia-féle társulat­nak köszönhette, amely ki­lenc olasz operából álló repertoárját mutatta be har­mincöt előadásban, őket a Montressor-társulat követte ugyancsak olasz operákkal, amelyeket immár a számuk­ra épített Italian Opera House-ban adtak elő. Az opera iránt egyre növekvő érdeklődés és igény hatására a negyvenes években New Yorkban már négy önálló operaház működött, de még sokáig csak alkalmi társu­latok szólaltatták meg az olasz és német repertoár darabjait. Az egységes zenei irányí­tással működő operaélet kezdete Észak-Amerika leg­nagyobb városában, a száz esztendővel ezelőtt, 1883. október 22-én megnyíló Metropolitan Opera House nevéhez fűződik. A jórészt reneszánsz Stílusú, kívülről szerény, de pazar belső be­rendezésű épületben a neve­zetes októberi estén Gounod operája, a Faust szólalt meg — olasz nyelven. Az első igazgató, Henry E. Abbey nem is tehetett egyebet, minthogy főként olasz ven­dégművészektől várta az előadások sikerét: amerikai operakultúráról ebben az időben még nem beszélhe­tünk. Az első évad látvá­nyos sikerei ellenére igen pagy volt a társulat anyagi vesztesége. Abbeynak tá­voznia kell. Az új igazgató, Leopold Damresch művészi és gazdasági elképzelései­ben rátermettebb vezető­nek tűnik elődjénél, ám törekvése a Metropolitan elnémetesítésére csak a rendszabályok hatására bi­zonyul eredményesnek. Az anyagi gondok, a stabil, ön­álló társulat hiánya még mindig nagyon megnehezí­tik az opera életét. 1892-ben tűzvész pusztít az épületben, a helyreállítás után a veze­tőség tagjai marakodnak egymással, majd Richard Strauss Salome operájának bemutatása miatt tör ki a botrány... -* A Metropolitan későbbi hírét csak az 1908-ban ki­nevezett új igazgató, Giulio Catti-Casazza tudta meg­alapozni, nem utolsósorban a fiatal olasz karmester, Arturo Toscanini szerződ­tetésével. Gatti és Toscani­ni idejét nem véletlenül mondják ma is a „Met” aranykorszakának. Az első jelentős eseménye ennek az időszaknak az Aida fel­újítása volt. Szereplői: En- rico Caruso, Louise Homer, Emmy Destin, Antonio Scot- ti, karmester Toscanini. És ettől kezdve fokozatosan növekszik a Met tekintélye, rangja, hírneve. Sorra be­mutatják a sikerei csúcsán járó Giacomo Puccini mű­veit, és megszületik a kor­szakos jelentőségű elhatáro­zás: meg kell nyerni a mes­tert, hogy komponáljon ope­rát a Metropolitan számára. Puccini szívesen vállalja a megbízatást, s némi alkotói vajúdás után megszületik a Nyugat lánya című operája. A nagy ősbemutatóra 1910- ben kerül sor, természete­sen Toscanini vezényletével. A siker minden képzeletet felülmúló, de Puccini aggó­dik: „Eddig minden jól si­került művem bemutatása bukással kezdődött.” Aggo­dalma nem volt alaptalan: Európa jóval mérsékeltebb lelkesedéssel fogadta az ope­rát, amely végül is a Met­ropolitan egyetlen jelentős világbemutatója maradt. Mert New York viághírű operaháza elsősorban a sztá­rok diadalra segítésében vállalta — vállalhatta csak — a vezető szerepet. Az itt világhírnévre szert tett mű­vészek között az első Caruso, aki 1903. november 23-án lépett fel először a Rigolet- tóban, s aki körül valóságos énekesmítosz alakult ki. És felsorolhatatlanul sokan követték őt a világhírhez vezető úton a Metropolitan színpadán, egyebek közt Benjamino Gigli, Fjodor Saljapin, Aureliano Pertile, Amelita GallbCurci, Jeritza Mária, Ottó Slezák, Laurich Melchior, Set Svanholm, Ernszter Dezső, Carelli Gá­bor, Svéd Sándor, Székely Mihály... A Metropolitan Ope­ra az átélt válságok, a há­borús időszak nehézségei el­lenére — immár új épület­ben — ma is a magas szín­vonalú operakultúra egyik legjelentősebb fellegvára SZOMORY GYÖRGY Az új Metropolitan homlokzata Jubileumi őszi tárlat Vásárhelyen Ez a harmincadik közös be­mutatkozás, s a tény alkal­mat ad a visszatekintésre, a számvetésre, az új teendők meghatározására. Az biztos, hogy eredetileg a vásárhelyi festők jelentették a mércét, s bár az induláskor Medgyes- sy Ferenc és Barcsay Jenő alkotásai is segítették jelen­létükkel a kibontakozást, a derékhad e komoly hagyomá­nyokat felvonultató, őrző vá­ros művészeire korlátozódott. Ma más a helyzet. Igaz, ezút­tal is Németh József, Szalay Ferenc, Szabó Iván személyé­ben vásárhelyiek adják meg az alaphangot, de nem kizá­rólagosan. Az idők során, ezúttal is, országos tárlattá bővült az őszi bemutatkozás. Talán csak a rokon törekvé­seket jelző szolnoki művész­telep tagjai jelentkeznek gyér számban, így annál örvende- tesebb a Zagyva-partról ér­kező érzékeny Meggyes Lász­ló- és Fazekas Magda-művek látványa. Budapest, Dömsöd, Esztergom, Szeged, Salgótar­ján, Kecskemét, Bogyiszló, Szentendre is esztétikus ké­peket, szobrokat küldött Szurcsik János, Somos Mik­lós, Vecsési Sándor, Bazso- nyi Arany, Kollár György, Cs. Pataj Mihály, Lóránt János, Pálffy Gusztáv, Mö- zsi Szabó István és Rajki László műveit, így ma már Vásárhely egyre inkább kép­zőművészetünk országos ál­lapotát tükrözi. Vannak hiányok is. Olyan értékrendek és törekvések, melyeket Kurucz D. István, Samu Katalin, Kárpáti Ta­más, Nagy Gábor képvisel, más-más korosztályhoz tar­toznak ugyan, de fontos ízét, zamatét, elágazását ké­pezik á vásárhelyi eszmé­nyeknek, most nincsenek je­len. A díjnyertesek is népes csoportot alkotnak, a Váro­si Tanács, a Csongrádi me­gyei Tanács, a hódmezővá­sárhelyi üzemek és a Művé­szeti Alap nevében adtak át díjat többek között a való­ban rangos alkotásokkal szereplő Fülöp Erzsébetnek, Kéry Lászlónak, Sulyok Gabriellának és Szalay Fe­rencnek. A Tornyai-plaket- tet az idén a fiatal és tehet­séges Lantos Györgyi kapta nagyméretű plasztikai alko­tásáért, melyet a földeáki házasságkötő teremben he­lyeznek el. A valóban gon­dos rendezésért Kratochwill Mimi nívódíjat kapott. Kétségtelen, hogy Pató Róza szobrai, Czin^er Antal, Szabó István, Szabó Gábor érmei és különösen a díj­nyertes Nagy Sándor alko­tásai mértéket jelentenek a további munkához, jól vizs­gáztak a humánus tartal­mat és a formarendet ille­tően, és érzékeny újdonság Fontos Tamás, Tóth Ernő, Hézső Ferenc, Csikós And­rás, Máté István, Erdős Pé­ter, Patay László több mű­ve is. Az igazi megrendülés és így a kathartikus megren- dítés azonban hiányzik, s a jövőre marad. A művészek alaposabb és általánosabb összpontosítása és a „sze­rencse” révén nagyobb arányban valósulhat meg a továbbiakban, akkor, ha a szobrászok, festők, grafiku* sok belső elégedetlensége és a kritika, a közönség mű­pártolásának bizalma és jó szándéka párhuzamosan nö­vekszik, mindig jobb és ne­mesebb alkotásokat inspi­rálva. LOSONCI MIKLÓS Római kori bronz szobrocska Dunakömlődről Ez év szeptemberében a szekszárdi Béri Balogb Ádám Múzeum régészeti gyűjteményébe került egy római kori bronz szobrocs­ka. E tudományos szem­pontból fontos tárgyat Ök­rös Sándor dunakömlődi lakos találta lakóhelyén, ő szolgáltatta be a múzeum­nak, s ezért találói juta­lomban részesült. A régé­szeti gyűjteményben eh­hez hasonló tárgy ez ideig még nem volt. Az öntött, stilizált. 12,5 cm magas férfiszobor hátrésze üreges, tehát nem körüljárható, nem álló szobor, hanem minden bizonnyal valami­lyen felszereléshez tarto­zott. V. PÉTERFI ZSUZSANNA régész A százesztendős Metropolitan A lépcsőház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents