Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

1983. október 27.

^fepÜJSÁG 5

Háziállat.

Ahogyan a szótár lerögzíti, „hasznáért vagy más értékes tulajdonságáért a ház körül, vagy a gazdaságban tartott állat.” Kibővítve e fogalomkörbe tartoznak „az ember által megszelídített és tenyésztett hasznos állatok. A tenyésztett fajok száma kb. 50, ebből 22 emlős, 20 madár, 10 hal és rovar”. A szelídséget persze nem kell minden esetben szó szerint venni, és az emberhez való kötődése is más a méhnek, a selyemhernyónak, vagy a kutyának.

Számok és arányok

Azt, hogy házi- (haszon-) állataink jelentős arányban a háztáji és kisegítő gazdaságokban is megtalálhatók, mindenki tudja. Pontosan azonban csak a KSH, melynek megyei igazgatósága segített bennünket abban, hogy a mai helyzetet nagy vonalakban összevethessük a mintegy harminc évvel ezelőttivel. Három évtizede csak cseaz összes sertés ebből a kocák a szarvasmarhák ebből a tehenek a lovak a juhok a kecskék a szamarak az öszvérek a tyúkfélék a libák a kacsák a méhcsaládok a házinyulak

Az arányok mögött természetesen számok rejtőznek, méghozzá olykor igen magas számok. Abszolút számban például a 30 évvel korábbi helyzethez viszonyítva jelenperedtek az állami és termelőszövetkezeti gazdaságok, éppen ezért az állatlétszám zöme még magánkézben volt található. A „30 éve” gyűjtőcím alatt 1951, 1954, 1955 és 1957-as adatok lelhetők, március 1.-ről. Az 1981-es oszlop az év első napjának helyzetét tükrözi.

Magánkézben

volt tehát:

30 éve

1981-ben

81,8%-'a

38,5%-a

74,1%-a

35,5%-a

87,2%-a

14,2%-a

90,5%-a

13,4%-a

74,9%-a

48.3%-a

55,4%-a

24,2%-a

98,8%-a

99,9%-a

59,1%-a

97,8%-a

84,0%-a

100,0%-a

97,1%-a

79,7%-a

97,4%-a

44,4%-a

94,0%-a

100,0%-a

94,4%-a

100,0%-a

nincs adat

96,6%-a

tős mértékben nőtt a háztáji sertéstartás. 171 527 darabbal szemben 1981-ben 186 939

állt. A 783 020 tyúkfélével szem'bn 1 243 570 volt az otthonokban. Növekedés mutatható ki még a méhcsaládoknál, a kacsáknál és a szamaraknál is. Elsősorban magán- szamaraink vannak, állami és közszamár mindössze 7 darab volt található 1981-ben megyénkben. Zuhant a szegény emberek teheneinek, a kecskéknek száma. 4695-ről 496-ra, mely utóbbiak közül egyetlen példány valahol köztulajdonban rejteaik. Leginkább szembeszökő a sok munkát kívánó szarvasmarhák számának csökkenése a magán-, háztáji és kisegítő gazdaságokban. A Korábbi 22 260 tehénnel szemben 1981- ben például csak 4088 állt... Megfogytak a libalegelők (és a libatömő asszonyok) is. Harminc év alatt a libaszám mintegy egyötödére csökkent. A kacsáknál viszont fordított a helyzet. A korábbi 60 720 kacsa helyett otthon 77 536-ot tartottunk. A 22 957 ló helyett csak 2504-et. Az abszolút számokat elhagyva azonban tanácsosabb inkább az arányokra figyelni, ugyanis az időközben végbement terület-átcsatolások adta változások a fenti adatokban nem szerepelnek.

Közmondások

A házunk táján élő állatokhoz való kötődésünket számtalan szólás, közmondás is dokumentálja. Ízelítőül néhány.

— Ügy ver a szíve, mint a birka farka.

— Türelmes, mint a birka.

— Cifra, mint a kéthetes csirke.

— Ne legyen a csirke okosabb a tyúknál.

— Ügy él, mint a süket disznó a búzában.

— Kövérebb a más disznaja.

— Nyeli, mint kacsa a no- kedlit.

— Topog, mint kacsa a jégen.

— A kakas is úr a maga szemétdombján.

— A jó kakas ritkán kövér.

— Kecskére bízza a káposztát.

— A vén kecske is megnyalja a sót.

— Akkora, mint a kutya ülve.

— Bírja, mint kutya a koplalást.

— Ül, mint beteg liba a tojáson.

— Ügy néz, mint a liba az eperfára.

— Magas lóra ül.

— A vén ló is megröhögi az abrakot.

— Egerészni tanítja a macskát.

— Tüsszög, mint a macska.

— örül, mint malac a makknak.

— Malacnak disznó az anyja.

— Kevély, mint a pulykakakas.

— Álmos, mint a beteg pulyka.

— Áll, mint szamár a hegyen.

— Szamárbőgés nem hallatszik fel a mennyországba.

— Akié a tyúk, azé a tojás.

— Előbb tojik a tyúk, aztán kotkodál.

PETŐFI SÁNDOR:

*

Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodácsol,

S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsülje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. —

Morzsa kutyám, hegyezd füled,

Hadd beszéljek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,

Élj a tyúkkal barátságba’...

Anyám egyetlen jószága.

(Vác, 1848. február.)

Kisállattartók, háztáji gazdaságok

figyelem!

A háztáji és kisegítő gazdaságok takarmámyigényét teljes mértékben kielégítjük:

BAROMFI - SERTÉS- és KÉRŐDZŐT APÓKBÓL.

A takarmányozási költségek csökkentése érdekében a szemes takarmánnyal rendelkező kiisálliattartoknak baromfi- és sertésSkoncentrátumot forgalmazunk, növelve ezzel a kisállattartás gazdaságosságát.

Termékeink megvásárolhatók vállalatunk takanmány- üzleteiben, a bizományosi és a viszonteladói értékesítő- helyeken, megyénkben összesen 170 értékesítőhelyen.

A közvetlenül gyártóüzemtői történő 2,5 tonna mennyiséget meghaladó vásárlás esetén 440 F't/to. kedvezményt adunk. Eredményes hizlalást kíván a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Szekszárd.

(670)

Változások

Évezredes barátság

___________________________________»__________________

Kemény jellem, de azért cirógatni is hagyja magát

— Megváltozott a gazda kapcsolata a jószággal!

Ezt dr. Rappay József mondja, a nagy tapasztalatú szekszárdi állatorvos. Nem keserűen, talán még csak nem is rezignáltan, pusztán a tényeket tudomásul véve. A tényeket tudomásul venni persze nem feltétlenül öröm.

— Valamikor egy kiscsikó a család szeme fénye volt. A gazda vagy a gazdaasszony etetéskor soha nem mulasztotta volna el megvakargat- ni a disznó hátát, vagy szólni a jószághoz, ha bement az istállóba. Egy önetetővel, ön- itatóval felszerelt háztáji miniüzemben ez képtelenség. 40—50, vagy éppen 100 sertésnek nem lehet udvarolni, barátkozni se lehet velük, hiszen igyekezni kell mihamarább túljutni a munkán ...

— Az állatorvosnak is?

— Az állatorvosnak is. Az én területem Szekszárd déli részén kívül Őcsény és Szálka. Szaksegédem nincs, el lehet képzelni, hogy mondjuk tuberkulinozásnál nincs sok időm a megállásra.

— Észrevehetően változnak a háziállattartási szokások ...

— Hogyne változnának, amikor a feltételek is változnak. Tűnőben a liba, a kacsa. Őcsényben például, pedig ez igazán nem akármilyen falu, nincs tojásfelvásárlás. Miért törekedjen valaki több tojás termelésére, mint amennyit a háza táján felhasznál?

— Legutóbb egyik, már nem fiatal, kollégája gépkocsijában csincsillatenyésztési szakkönyvet láttam. Mondta, hogy ezzel évtizedekkel korábban, az akkori Állatorvosi Főiskolán egyáltalán nem foglalkoztak.

— Sok mással sem. Én is igyekszem továbbképezni magam csincsillák dolgában éppúgy, mint mondjuk nut- riában, vagy akár a méhészet területén. A változásokkal lépést kell tartani. Papagájok és ékszerteknősök ügyében is ...

M i

Aligha tévedünk akkor, ha azt állítjuk, hogy a nagyüzemi állattenyésztés a háztájiból származott. Az ember ugyanis először a közvetlen környezetében igyekezett kezéhez szoktatni olyan állatokat, melyeknek valamilyen hasznát látta. Sok mindennek lehet hasznát látni, éppen ezért egyáltalán nem vállalkozhatunk arra, hogy a háziállatok teljes körét felsoroljuk. Dél-iAmerikában há- ziálat a láma, Tibetben a jak, lapp atyafiságunknál a tarándszarvas, de vannak próbálkozások arra, hogy például a japáni fürj nálunk is az legyen. Egyik-másik állatunk háziasodása az évezredek során se hozott teljes értékű sikert. Gondoljunk a nyálra, vagy az egyéniségét leginkább megőrzött macskára.

Mindentől függetlenül az ember és háziállatai barátságának kezdete letűnt évezredek homályába vész. A kacsa a vadkacsától származik, a liba a nyári lúdtól. Viszonylag ritkábban látható gyöngytyúkjaink ősei Afrikában éltek, a tyúkféléké Ceylon szigetén és Jáván. A

pulyka azték háziállat volt, 1520 körül került Európába, az angolok már meg se tudnának lenni nélküle. A galambot kb. 5000 éve házia- sították Kis-Ázsiában, nemcsak húsáért, hanem mert viszonylag hamar felismerték postaszolgálati képességeit is. A nyúl háziasítása a középkorban, kolostorkertekben (Margit-sziget = Nyulak-szigete) kezdődött. A núbiai származású macska személyében az ősi egyiptomiak vallásos tiszteletének tárgyát üdvözölhetjük. Az Ázsiában mintegy 4000 éve emberközelbe került ló valósággal forradalmasította a nomádok életét, de nála is régibb háziállatunk a núbiai eredetű szamár. A házisertés egyenesági őse a vaddisznó, a kutyának farkas rokonsága van, a juh pedig már 8—10 ezer éve elszakadt felmenőjétől, a vadjuktól. A bivaly e sorok írójának gyermekkorában még az uradalmak kedvelt igavonója volt, ma már védett ritkaság. A szarvasmarhákkal kereken 10 ezer éve élünk együtt, az őstulok különböző alfajainak ivadékai.

Nagyüzemi kutyatenyésztésről Magyarországon nincs tudomásunk. A Hőgyészi Á. G. próbálkozott ugyan valamikor kuvaszokkal, de ez a kísérlet megszűnt. A kutya, a macska minden valószínűség szerint örökké a házak körül marad. A baromfi jelentős része azonban már „tojásgyárak” lakója, háziállatból átvált kizárólagos haszonállattá. Ugyanez vonatkozik a szarvasmarhára és jórészt a sertésre is. Magánjuhászat ugyan van, de állami gazdasági és termelőszövetkezeti, tehát nagyüzemi, szintén. A valamikori háziállat bivaly ma már csak rezervátumban, amolyan élő múzeumban található.

Ugyanakkor a ház köré került a csincsilla, a nutria és egy sor prémes állat, melyet ugyanettől még nem lehet „házinak”, legfeljebb csak 'ház körüli haszonállatnak minősíteni. Az aranyhörcsögről, papagájról, kanáriról, dísz- pinteykről ne is beszéljünk. Végtére is miféle háziállat az, melyet ketrecben kell

tartani, különben elhagyná azt a helyet, ahol élni kényszerül. Éles határokat vonni nehéz, csak körvonalakkal és

amolyan gyorsfénykép-félékkel próbálkozunk ezen az oldalon, a helyzetét érzékeltetendő.

Házőrzőjelöltek

Az oldalt — Szászy Ákos, a KSH megyei igazgatóságának helyettes vezetője és dr. Rappay József állatorvos szíves segítségével, továbbá szakmunkák felhasználásával — irta és összeállította Ordas Iván. A fényképeket Czakó Sándor készítette.

Atrétegezödés