Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
1983. október 26. Képújság 5 Mert kevesebb termett: Hasziositsuk minden takarmányt! Az országnak a növényter- meszitésre legalkalmasabb — s ráadásul a legtöbb állatot tartó megyéit az idén aszály sújtotta. Olyan esztendőben, amikor soha nem volt nagyságot ért el az állatállományunk, s begyük hozzá: amikor az itthoni jó élelmiszerellátás és a külkereskedelmi mérleg javításában nagyon is számítottunk — számítunk is — állattenyésztésünk hús- és élelmiszeriparunk produktumaira. A több minit kétmillió tonna szemes termény aszály miatti hiánya, az állattartókat beosztásra, minden takarmányozásra alkalmas anyag fel- használására kell, hogy serkentse, ha jövő évi gazdasági céljaink érdekében meg akarjuk őrizni állományaink nagyságát, minőségét. Említsük elsőként a sok helyen még lábon álló kuko- ricaszárat. Októberben széna, novemberben szalma, decemberben trágya — mondták a régiek erről a jól hasznosítható tamegtakar.nányról, s mégis évről évre mennyit ver el az őszi eső, lep be a hó, mert éveken át egyszerűbb volt megvenni a fű- és lucernaszénát, a fölösen is etetett abrakot, minit a nagy tömegű kukoricaszárat szállítani, tárolni. Csakhogy az idén szinte nincs második kaszálási! gyep, az évelő pillangósok is vékonyka rendeket adták a terület jelentős részén, pótolni kell hót a mostanában már nem sokra becsült kukoricaszárral. A szarvas- marha, juh, kecske, sőt a nyúl kitűnő takarmánya a szemes termés betakarítása után azonnal levágott szár, akár kévébe kötve, kúpba rakva, akár szecskázva, lédús takarmányokká! szilázst készítve belőle. A kombájnolt kukoricatábláikat jószággal nem járató nagyüzemék jól teszik, ha kérődző állatokat tartó tagjaiknak — és nem tagjaiknak — megengedik a szár-szecska gyűjtését, sőt segítik is őket az összegyűjtésben, szállításban. A tépett kukoricaszárból kései kaszá- lású fűvel, zöldlucemával, leveles cukorrépafejjel, gyári szelettea vegyítve szilázs készíthető, fóliával bélelt gödörben — tömörítve, légmentesen lezárva. Miután az alföldi megyék nagyüzemei is szűkében lesznek némely takaTmányfélék- nek, a szokásosnál többet igényelnek cukorgyár! nyersszeletből, több répafejet gyűjtenek össze, nem jut • tehát belőle annyi a kisfenyésztők- nek, mint más években. Amihez viszont hozzájutnak, jó minőségben, kiegészítő takarmánnyal — szalmával, ku- konicaszár-szecsikával — keverve, gondosan tárolva tartalékolják, amíg csak szükség nem lesz rá. Jó dolog látni, hogy igen sok kistenyésztő nem a csupasz földre, hanem emelt alapra rakja már kisebb-na- gyobb szénakazlait, hogy ne folyjon alá a víz, ne pené- szedjen meg az alja. Aki ismeri a penészes, földes, a fagyott, a romlott takarmány káros, sőt végizetes hatásait az állatokra, rendszerint fóliával' is letakarja a szabadban tárolt szénafélét, sőt a szalmát is. Helyes, ha lécekkel, dróthálóval körbe is kerítik, a kapirgáló baromfi és az udvaron tartózkodó sertés ne pocsékolja össze a szénakazal álsó részét. Ugyancsak jól teszik az állattartók, ha jószágaiknak szánt takarmányrépát, apró burgonyát, vermelés előtt megtisztítják: a földesen elrakott takarmányok könnyen megfagynak, romlanak, penészednek. Ha mostanában körültekint az állattartó, sokféle, takarmányként használható melléktermékre bukkan. Kertészeti hulladékok, apró burgonya, tök, dinnye, mellékutak árokpartjain a fű kínálják a lehetőséget takarmány gyűjtésére. Aki például 10—20 tyúkot, saját konyhára egykét sertést tart, állatai takarmányának nem csekély részét csalán- és akáolevél gyűjtésével, télire való megszorításával is fedezheti. Mindkettő fehérjében gazdag, napon, padláson gyorsan szárad, jól tárolható. Akik tavasszal csicsókagumót ültettek, levélét késő őszig szedhetik, gumótermését egész télen etethetik a nyulakkal és sertésekkel nyersen, a baromfival főzötten. (Telepítésének most van az ideje.) Jól teszik az állattartók, ha figyelnek az időszakos takarmányforrásokra is. A konzervgyárak, zöldségtartósítö kisüzemek ilyenkor sok paprika-, paradicsom-, káposztahulladékot „termelnek”, s ezek frissen etetve, silóba téve, szárítva kitűnő takarmányok. Előny a sertéstartók számára, ha savó, .melasz szerezhető be. A vendéglők, iskolák és üzemek konyháinak maradéka gyengébb minőségű takarmányok kitűnő feljavítója. A korábbi években a takarmányok beszerzésének jó lehetősége eléggé leszoktatta az állattartókat a termesztésről. Pedig a kert, a tanya- környék praktikus lehetőséget kínál. A bármikor sarlózható, kaszálható lucerna, a sűrűre vetett napraforgó és a kukorica-csaiamádé, biztonság az állattartó számára. Még mindig vethető néhány őszi takarmánykeverék: rozsos, búzás szöszösbükköny, here, valamint takarmányretek. Tél végén, amikor fogytán a tavalyi, legeltetve, kaszálva jól jön, s utána minden tavaszi növény vethető. A takarmánnyal való jó gazdálkodáson nemcsak azt értjük, hogy egy marék takarmányszalma, széna, egy kicsire nőtt sárgarépa se vesszen kárba, hanem azt is, hogy jól hasznosuljon. A rossz formájú etetőkből sok takarmány kászóródik, ha kevés az etető, kitúrják belőle a sárba tapossák az állatok. Az al- mozatlan ólban élő jószágok hideg időben az elfogyasztott takarmány jelentős részét szervezetük fűtésére, hőtermelésre használják, nem pedig súlygyarapodásra. A rend- szertelen időközönként etetett állat takarmányhasznosítása gyenge. A tartás körülményeitől, a gondozástól tehát nagymértékben függ, hogy hús, állati termék válik-e a takarmányból. Hajózás iránt érdeklődők figyelem! A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat nagyberuházáshoz kedvező fizetési és munkafeltételekkel felvesz: 1. Hajós szakmunkásokat: fedélzetmester, uszálykormányos, gépha jókormányos és ha jó vezető szakmába; 2. Gépházi munkakörbe vasipari szakmunkás-bizonyítvánnyal és egyéb gépkezelői vizsgával rendelkező vagy műszaki szakközépiskolát végzett dolgozókat; 3. Hajós fedélzeti munkakörbe 8 általános iskolát végzett férfidolgozókat. Hajós szakképesítés megszerzésére lehetőséget nyújtunk. Munkahéten munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: Budapesti Kavicstermelési Uig. Budapest, XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: 296-040/36. Dunai Kavicstermelési Üig. Budapest, XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: 296-040/43. Tiszai Vízépítési Üig. Szeged, Északi város 302. ép. Telefon: 23-033. (281) Téli gyümölcsök tárolása A folyamialtos téli ellátás céljából, eisetleg a tavaszi jobb értékesítés reményében a kistermelők is tárolhatják a ítéli gyümölcs egy részét. Erre a célra a kisgazdaságokban általában nem áll rendelkezésre mesterségesen hűtött tároló, ezért a gyümölcsöt száraz táró lóhely iség ben, kamrában, pincékben lehet elraktározni. Csak a teljesen ép, egészséges, jó minőségű gyümölcs tárolható hosszabb ideig. A tárolást ezért feltétlenül előzze meg az alma és a körte szigorú válogatása. Ennek az a célja, hogy ne kerüljön sérült, beteg, moníliás vagy ko- csány nélküli gyümölcs az egészségesek közé. Az alma és köre raktározására a por- és piszokmentes, védett, hűvös, de fagymentes, jól szellőztethető helyiségek alkalmasak, amelyekben a hőmérséklet nem emelkedik 5 °C-nál magasabbra, és nem süllyed — 1 °C alá. A hőmérséklet szellőztetéssel és fűtéssel lehetőleg szabályozható legyen. A tiszta, egészséges pince eléggé jól kiegyenlíti a külső hő- mérsékleti ingadozásokat. Lakásokban pedig szükség esetén az északi fekvésű, fűtet- len helyiségek alkalmasak tárolás céljára. Fontos feltétele a jó tárolásnak a megfelelő páratartalom. A téli alma és körte esetében a 80—90 százalékos relatív páratartalom a legmegfelelőbb. Ha a levegő ennél szárazabb, akkor nagy a gyümölcsök párologtatása, ha nyirkosabb, akkor viszont nagyobb mértékű a romlás. A csekély páratartalom lapos edényben kihelyezett víz párologtatásával növelhető, a nagy légnedvesség viszont szellőztetéssel csökkenthető. A tárolóba rakás előtt a helyiséget alapos takarítás, meszelés után — köbméterenként 4—5 gramm kénpor vagy fél szelet azbesztes kén- lap elégetésével — fertőtlenítsük, majd 24 óra múlva, alapos szellőztetés után lehet a gyümölcsöt berakni. A raktározandó almát és körtét leghelyesebb hollandi rekeszbe rakni, s fóliával letakarva, egymás fölé 8—10 ládát elhelyezni. A fólia takarás lassítja az érés és bomlás folyamatait, csökkenti a tárolási veszteséget. A raktározott almát és körtét célszerű 2—3 hetenként átvizsgálni, s ennek során a romló vagy nagyon puha gyümölcsöket távolítsuk el. A tárolásra szánt diót alapos tisztogatás után szárítsuk meg, ezután zsákokban, szellős helyen, esetleg felakasztva, könnyen eltartható esetleg két évig is. Mit, hová, hogyan? Gyümölcsfaültetés idején Az eredményes és gazdaságos telepítésihez a jó ere- déshez feltétlenül figyelembe kell vennünk kertünk éghajlati talajadottságait, a telepítendő fajok és fajták igényeit. Az ültetés előtt érdemes laboratóriumi talajvizsgálatot végeztetni, mert még a legkedvezőbb adottságú kertben is sokkal több és jobb minőségű termést kapunk, ha a talaj alapos ismeretében választjuk ki a telepítendő kultúrát és a legkedvezőbb arányban adjuk a szerves és műtrágyákat. (Ilyen vizsgálatot a megyei •növényvédelmi és agrokémiai állomások végeznek). Növényeink fejlődése csak akkor léhet kedvező, s csak akkor kaphatunk gazdag termést, ha nagy körültekintéssel, szakszerűen választjuk ki, hová, mit ültethetünk, hol mit termesztünk majd. Az alma, a körte, a szilva többnyire a csapadékosabb éghajlatú területeket kedveli, sőt a hűvösebb helyeken is elfogadható termést kapunk. A kajszi és az őszibarack ezzel szemben a meleg éghajlati talajadottságoknál ad bőséges termést. A cseresznye és a meggy a hűvösebb területeken is eredményesen termeszthető, sőt a meggy a gyengébb homoktalajokon is megterem. A piros- és feketeribizke, a málna és a köszméte eléggé igénytelen. Az olyan alma- és körtefajtákat, melyeket a nagyüzemek nagy mennyiségben termesztenek, (Jonatán, Starking, Golden, Delicious, Bőse kobak, Hardenpont), kevéssé érdemes választani, mert saját fogyasztásra többnyire olcsón beszerezhetők, ha pedig eladásra gondolunk, elég nehéz ezek értékesítése. Ahol kedvezőek az adottságok, elsősorban az utóbbi években drágán és nehezen beszerezhető csonthéjasokból és bogyósokból ültessünk. Árutermelés esetén feltétlenül érdeklődjünk a helyi áfész-nél, szövetkezetnél, hogy milyen fajták telepítését javasolja, nehogy értékesítési problémáink legyenek majd. Ügy válogassuk ki a gyümölcsfajtákat, hogy tavasztól őszig mindig tudjunk valamilyen gyümölcsöt fogyasztani és tárolhassunk is belőlük. A megfelelő növények kiválasztását nagyban segíti az is, ha bejárjuk a környéket, s azokból a gyümölcsfajtákból telepítünk, amelyek a miénkhez hasonló adottságú, szomszéd kertekben a legszebben díszlenek, a legjobb termést adják. A fajták kiválasztásához segítséget nyújt a Mezőgazda- sági Kiadó 88 színes oldalsorozata. Ha több gyümölcsfát, bokrot ültetünk, feltétlenül készítsünk telepítési vázlatrajzot. Jelöljük be ezen az épületeket, a már meglevő fákat, bokrokat, tőkéket és az észak-déli irányt. Rajzoljuk be a vázlatra a telepítendő növények helyét, a sor- és tőtávolságot. Ügyeljünk, hogy a növényeknek elegendő hely jusson, ne árnyékolják majd később egymást. A telepítésre szánt területet először tisztítsuk meg a gyomoktól, vágjuk ki a már értéktelen, beteg, öreg fákat. Töltsük fel a gödröket, mélyedéseket. A gyökérmaradványokat és a sarjakat különösen gondosan gyűjtsük össze. Ezután hozzáláthatunk a telepítés egyik legfontosabb munkájához, a forgatásihoz és az alapozó trágyázáshoz. Ugyanis ekkor van módunk arra, hogy a talajt mélyen megforgassuk, és bőséges mennyiségű szerves és műtrágyát juttassunk a talaj mélyebb rétegeibe. A talajt gyümölcstelepítés esetén legalább 60—80 centi mélyen forgassuk meg. Forgatás előtt szórjuk ki a szerves és műtrágyákat és egyenletesen, alaposan dolgozzuk be a talajba. Ha nincs lehetőséÜltetés előtt metsszük visz- sza a gyökereket és a koronát A támasztókarót ültetés közben helyezzük el az oltvány mellett günk forgatásra, legalább gödröket kell ásnunk. A megvásárolt és kiszáradástól megóvott jó minőségű oltványokat lehetőleg azonnal ültessük el. Ha erre nem volna mód, akkor a gyümölcsfákat, bokrokat sűrűn egymás mellett úgy vermeljük el, hogy a gyökérnyak kb. 20—30 centire kerüljön a föld alá. Lehetőleg szélcsendes, borús, enyhe napon ültessünk, mert akkor nehezebben száradnak ki az oltványok gyökerei. A gyümölcsbokroknak (ri- bizke, málna, szeder, köszméte) legalább 60x60 cm alapú és 40 centi mély gödröt készítsünk. A gyümölcsfák nagyobb, legalább 120x120 cm alapterületű és 80 cm mély gödröt igényelnek. A kiásott földet két részre halmozzuk fel. Válasszuk külön a talaj felső részét az altalajtól. A trágyával összekevert földet úgy rakjuk vissza, hogy a feltalaj alulra, a majdani gyökerekhez közel kerüljön. Ültetés előtt csak a roncsolt és sérült gyökérrészeket vágjuk vissza. Az ültetést legjobb ketten végezni. Az egyik személy tartja az oltványt, s ügyel arra, hogy középen, egyenesen álljon, s a szemzés (oltás) helye 5—6 centivel magasabban legyen mint a talaj felszíne. A másik személy ezalatt kapával visszahúzza a földet a gyökerekre, és gondos, folyamatos tömörítés céljából óvatosan letapossa. Ügyeljünk, hogy a gyökerek között ne maradjon üreg, mert az ilyen földben könnyebben megbetegszik a gyökérzet, kiszárad, kifagy a növény. A gyümölcsbokrok telepítésekor is csak azokat a gyökérrészeket távolítsuk el, melyek megsérültek. Ezeket eredeti helyzetüknél 5—10 centivel mélyebben ültessük, mert így erős gyökérzetet fejlesztenek. Ha nem elég nedves a talaj, a gyümölcsfákat és a gyümölcsbokrokat az ültetést követően érdemes alaposan beöntözni. Majd készítsünk kis földhalmokat, hogy védjék az új növényeket a kiszáradástól és a fagykár ellen. Szent-Miklóssy Ferenc Sok melléktermék is kínálja magát Az idén keveset termett a lucerna
