Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám
1983. október 20. ^fePÜJSÁG 5 A közművelődés kérdései Ismét |o példa Nem terveztük, hogy szólunk a szekszárdi néptáncegyüttes szombati programjáról. Arról a baráti, családi találkozóról és az azt követő műsorról, amelyről rövid hírben már beszámoltunk. Valami mégis történt ezen az esten, ami szót kér. Ez a valami a tettenért misszió. Az élet csodálatos játéka a változás. Elmúlás és. továbbélés egy pillanatban. Azokban a percekben amikor az együttes egyik sikerszámával, a Tolnai szvittel indította emlékezését, tőlük nem is olyan messze hunyta le Oláh Istvánná Berekai Éva néni örökre, a szótlanul is mindig mesélő szemét. Éva néni — mert mindenki így szólította őt — a népművészet mestere volt. Amit mesterfokon falujában — Decsen — művelt, azt a szekszárdi együttes országhatárainkon túlra is eljuttatta. Uccu dárom madá- rom, Éva szívem Éva és sorolhatnánk a dalokat, amelyeket tőle gyűjtött Kodály Zoltán, vagy az együttes szombati találkozóján is megjelent Olsvai Imre. Dalolt csendesen magának, táncolt ha kérték, például az Állami Népi Együttesnek, amikor Rábai Miklós hívta. Élete utolsó éveiben pedig gyöngyöket fűzött, művészi szinten. A füzérek az együttes lányait ékesítették ezen az esten. Ismét egy példa. A címben foglalt három szó arra is vonatkozik, hogy a sárközi népművészet mesterei közül egy, aki példa volt, ismét eltávozott, és vonatkozik arra is, hogy a szekszárdi együttes mimódon sáfárkodik ezektől a népművészektől felgyújtott anyaggal. Osztályozzunk nyugodtan — szakemberek is megtették és az est is igazolta — jelesen végzik feladatukat. Küldetésük, hogy az elmúló szépet mai nyelvre is lefordítva, ha kell megújítva tovább éltessék. Amiről még példát adott az együttes, az az a metodikai lépés, hogy miként emlékezhet, egy „közművelődési csoport” úgy, hogy közben százak szórakozzanak. Tekintsük tehát módszertani esetnek a szekszárdi néptáncegyüttes szombatesti emlékezését. Mert erről volt szó, emlékezésről, hiszen semmi évforduló nem indokolta a találkozót. A valamikori táncosok — ma szép, fiatal feleségek, édesanyák, férjek, csak látni akarták egymást a hétköznapi rohanásban és emlékezni az együtt megélt hazai és külföldi sikerekre. Az emlékezésüket mindenkori vezeBerekai Éva néni a példa tőjük Szabadi Mihály vezette, jogos büszkeséggel. Lehet emlékezni így is, családosán, ünneplőbe öltözötten. Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy az együttes „családjának” lélekszáma hatszáz fő. Ennyien voltak a nézőtéren (lévén családi találkozó). Ennyien tapsolták végig a két és fél órás emlékezést, ennyien tekinthették meg a szünetben azokat az együttes életét bemutató dokumentumokat, amelyekről a dalok és táncok nem beszélhettek. Módszer tehát, ismét egy példa, amit talán érdemes is követni. Decsi Kiss János Fotó: Kapfinger András Taps az együttes vezetőinek Egy leuel ürügyen B. K. bonyhádi olvasónk haragra gerjedt. Haragra és levélírásra. Az ingerelte fel, hogy lakóházuk lépcsőházában ott találta azt a felhívást, amit a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága a megye társadalmi és tömegszervezeteivel egyetértésben tett közzé, s azzal a céllal, hogy legyünk résztvevői a hulladék- és másod- nyersanyag — hasznosítási kormányprogram megvalósításának. Bonyhádon október 8-a volt az így meghirdetett gyűjtési akció napja. B. K.-nak pedig az nem tetszett, hogy a hasznos anyagokért kapott pénzösszeg felhasználására vonatkozóan a felhívás szűkszavú volt. „Csak” azt közölte, hogy a pénzt a bonyhádi városi kórház felújítására fordítják. B. K.-t nem csupán meggátolta az együtt cselekvésben ez a szerinte égbekiáltó szűkszavúság. Meg is sértődött. Szeretném hinni, hogy nem az akció előtt távolította el a lépcsőházukban elhelyezett nyomtatványt — amit 10-én kelt leveléhez csatolt — hanem a hasznosanyaggyűjtés után. Amikor lakótársait már nem tudta meggátolni abban, hogy a háztartásukban feleslegessé vált vas, színesfém-, papír- és textilhulladékot elindítsák a másodnyersanyagra váró ipar címére. B. K.-n kívül senki sem protestált így: „Hiába a szép gondolat, ha a kivitelezés sántít!” Valószínű tudta ő ezt, legalábbis gyanította és ezért takarózott névtelenségbe, zárta ki, hogy fölkeressük legalább egy válaszlevéllel. Az egész dolog szót sem érdemelne, ha nem terjedne újabban ismét a névtelen levelek írásának kultusza. De szaporodnak az Anonymusok és Anonymák, olykor kizárólag; csak azt bizonyítva, hogy közös dolgainkat némelyek csak elfüggönyözött figyelemmel hajlandóak szemlélni. Mi a manó ez az elfüggönyözött figyelem? Majd ugyanaz, mint a tüzérfül, aminek az a közismert jellemzője, hogy nem hallja meg azt, amit nem akar hallani. A firhang a figyelmen azonban súlyosabb kór. Aki ezt megkapja, az néz, de nem lát. Hogy ilyesmi nem létezik? Sajnos nagyon is. Lélektani vizsgálatok bizonyítják (a tamáskodók és érdeklődök figyelmébe ajánlom Vlagyimir Lévi szovjet pszichológust „Az önismeret művészete” c. nemrég megjelent könyvét), hogy az emberek több, mint ötven százaléka néz, de nem lát. Pontosabban néz, de amit lát ,az 21,3 százalékban nem az. Néz, de amit lát is, 15,7 százalékban nem egészen az. Egyáltalán nem azt látja amit néz 13 százalék. Ha most azt várják, hogy B. K. levélírónkat besoroljam valamelyik csoportba, kiábrándulást kell okoznom. Rajta és a hozzá hasonlóakon ez különben sem segítene. Nekünk viszont nem haszontalan tudnunk az elfüggönyözött fi- gyelműekről, a kákán már-már sportszerűen csomót keresőkről akiket rendszerint nem elégít ki az, hogy saját közérzetüket rontják. Másokéba is igyekeznek — finoman szólva — belepiszkálni. Noha nagyjából annyi figyelemmennyiséget fordítanak köz- dálgainkra, mint amennyi két szemtelen- kedö légy elfogására szükséges. Végül csak ennyit: az akció Bonyhádon sem volt sikertelen, mert a hulladék- és másodanyaggyűjtési felhívásra a várt, egészséges módon reagált a város lakossága. —li— A pécsiek célkitűzései nem változtak Irodalom- és színészközpontúság Húsz esztendővel ezelőtt, amikor Nógrádi Róbert lett a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, megváltozott az intézmény műsorpolitikája. A színház és a közönség egymásra -találásának, kapcsolatuk erősödésének egyik meghatározója, s a továbbiakban alakítója a színház közönség felé fordulása volt. — Célkitűzéseink nem változtak — mondja a Jászai- díjas színigazgató. — Fontosnak tartjuk az irodalmi értékek színpadra vitelét, új színházi értékek teremtését. Mindig azon igyekszünk, hogy teljes szívvel és erővel álljunk a közönség szolgálatában. Ezért teremtettük meg a többműfajúságot, színházunk több tagozattal rendelkezik. Mindezekkel együtt a mi alkotóműhelyünkre kát dolog a jellemző: az iridalom- és a színészközpontúság. E két alapelv jegyében áll össze évről évre a programunk, s arculatunkat is ez határozza -meg. — Híres a prózai, az opera-, a balett-társullatuk. És közismert, hogy a szórakoztató műfajokban is rendre jeleskednek. — Ez is hagyomány nálunk, s örülök, hogy ezt is emllíti. Hiszen mi a szórakoztató műfajokat sem szégyenkezve, vagy valamiféle kényszerből vállaljuk. Egyszerűen egy társadalmi igényt akarunk kielégíteni. S úgy vélem — kissé leegyszerűsítve a dolgokat —, hogy a nézők egy része a szóban forgó műfajokon keresztül szereti meg a színházat, s válik belőle színházat szerető és értő néző. — Lehár Ferenc: Luxemburg grófja című nagyoperettjét láthatja ismét előadásukban a közönség. De lesz musicali-bemutató is. — Pontosabban ősbemutató. A neves szerzőpáros, Cse- mer Géza és Szakcsi Lakatos Béla Oigányikerék című új darabjával jelentkezünk. Bizonyára emlékeznek a nézők a Piros karavánra és az EgyEgy vidéki családi ház tulajdonosa felmondott bérlőjének. Ezt azzal indokolta, hogy az illető albérlője az ő tudta és hozzájárulása nélkül befogadta élettársát. A bérlőt ismételten, de eredmény nélkül szólította fel, hogy az élettársat távolítsa el a lakásból. Ezért mindkettőjük ellen pert indított, kérve a bíróságot, kötelezze őket a lakás elhagyására. A járásbírósági tárgyaláson a bérlő tanúkkal kívánta bizonyítani: a háztulajdonos évek óta tudott arról, hogy albérlőjének élettársa ott lakik, és ezzel ehhez hallgatólagosan hozzájárult. A járásbíróság, majd fellebbezésére a megyei bíróság a keresetet elutasította. Az ítéletek szerint az élettárs befogadásához a bérlő hozzájárult, és éhhez a háztulajdonos beleegyezésére nem volt szükség. A jogerős döntés ellen megalapozatlanság és törvénysértés címén emelt óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a perben új eljárást rendelt el. — Nem állami lakásnál az albérleti szerződés csak akkor érvényes, ha ahhoz a bérbeadó háztulajdonos hozzájárult — hangzik a határozat. Az albérlő — a szerződés .megkötése után született gyermeke kivételével — más személyt csak a bérlő engedészer egy oigánylány című musioal-re, amelyek ugyancsak e két szerző darabjai... A két cím és a két név, úgy gondolom, garancia a sikerre. — Kérem, hogy további, érdeklődésre számat tartó címeket soroljon. Olyan darabokét, amelyektől a színház és a közönség egyaránt sokat várhat. — Kezdem talán Shakespeare Hamlet-jével, melynek a bemutatója december 3-án lesz a Pécsi Nemzeti Színházban. A rendező Szegvári Menyhért, a címszereplő pedig Kulikia János lesz. — Bővebbet iiis megtudhatunk a rendezési koncepcióról? — A bemutatóig maradjon ez a mi titkunk. Annyit azonban megemlítek, hogy a mi bemutatónk után egy héttél a Kaposvári Csiky Gergely Színház is bemutatja a Hamletet. Ez azért izgalmas, mert majd kiderül, hogy milyen rendszerben gondolkodik az egyik, illetve a másik alkotó közösség. — Milyen darabokat láthat a Tolna megyei közönség az Önök színrevitelében? — Egészen bizonyos, hogy a világon legtöbbet játszott és a legtöbb nyelvre lefordított színművet, a Charley nénjét — amelyet 1892-ben mutattak be Londonban — Tolna megyébe is elvisszük. S mivel Szekszárd a fő tájhelyünk, ott több előadással jelentkezünk, mégpedig minden műfajjal, ami öt-hat féle produkciót jelent. De Szek- szárdon kívül föllépünk Bonyhádon, Dombóváron és Pakson is. Megemlítem, hogy művészeink szívesen szerepelnek Tolna megyében, hiszen példamutató, a „lapot” könnyedén vevő közönség előtt öröm a játék. — Műsorfüzetük „Kitüntetettjeink” oldalán FaJludi László neve alatt a Munka Érdemrend ezüst fokozata mellett áll még: Bonyhád város nívódíja. — A köznöség díjaira minden színész joggal büszke. lyével fogadhat be. Amennyiben az albérlő lakrészében élettársa engedély nélkül tartózkodik, a bérlő az albérleti jogviszonyt felmondhatja. Ebben az ügyben azonban nincs tisztázva, hogy az élettárs mikor, milyen körülmények között költözött be, és ehhez ki járult hozzá. Az sincs megállapítva, hogy a háztulajdonos mikor szerzett tudomást az élettárs bentlakásáról, és mennyiben megalapozott a bérlő állítása, amely szerint erről évek óta tudott, és ahhoz hallgatólagosan hozzájárult. Az ellentmondó adatok miatt a perben álló feleket együtt és részletesen kell meghallgatni. Csak a tényállás pontos megállapítása után lehet az ügyben állást foglalni. Hat ember felesleges Hosszú évek óta rengeteg bírálat hangzik el a vállalaton belüli munkanélküliségről, az indokolatlanul túl sok ember foglalkoztatásáról. Most egy ilyen ügyben hangzott el állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságon. Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet szakcsoportját egy vállalat szállítási és szerelési feladatokkal bízta meg. A munka befejezése Igen nagy értéket jelent... S mondhatom, hogy a bonyhádi közönség példamutató, és nem lehet eléggé értékelni azt a tényt, hogy a színházat értőik és szeretők egyúttal mecénásként lépnek fel. — Ebben az évadban az operatársulat Puccini Manón Lesoaut-ját, Mozart: A varázsfuvoláját és Bizet Oar- menjét tűzte műsorára. A balettkedvelők pedig a Pécsi Balett előadásában Gigi—Gh. Caoiuleanu francia koreográfus öt rövidebb műből álló összeállítását láthatják. Edit Piaf életének feldolgozása pedig a Kávéházi színház, az újszerű és sikeres kezdeményezés keretében szerdánként a pécsi Mecsek cukrászdában kerül a közönség elé. — És Dombóváron, a hotelben is — teszi hozzá az igazgató, mégpedig a december 7-i bemutatóhoz közel időpontban. És amennyiben Tolna megyében máshonnét is jelentkeznek ilyen igénynyel, szívesen teszünk eleget. Edit Piiafot egyébként Vári Évja személyesíti meg. S ha már az ,,ínyencségeknél’ ’ tartunk, örömmel mondom el, hogy november 5-én és 6-án lép fel színházunkban a moszkvai Szovremennyik Színház. Az első napon Gur- kin: Szerelem és galambok című darabját mutatják be, 6-án pedig különleges program lesz: a szovjet színház vezetőinek előadói estje. — Szólna még néhány szót az idén induló stúdió-színházról? — Szívesen. A stúdió keretében Kolin Péter ödipuszá- val nyitunk a nagyszínházban ... Mi doppingolta a társulatot a stúdió-színház létrehozására? A közönség igénye. Pécs egyetemi város, az itt tanuló diákok és a városban élők bizonyos rétegeinek szeretnénk csemegével szolgálni a stúdió-színházban. Meg aztán mi magunk is vágyunk felfokozott munkatempót diktáló, az általánostól eltérő törvényszerűségek között dolgozni, alkotni. — vhm — után a szövetkezet számláját kifizette, de mert az ösz- szeget sokallta, egy részének visszafizetéséért pert indított ellene. Az ügyben a megyei főügyészség is fellépett. A kihallgatott igazságügyi szakértő véleménye szerint a munka elvégzésénél indokolatlanul tartottak hat embert készenléti szolgálatban. Mindössze két lakatos ölheti munkáját lehet jogosan felszámítani. Éz kdlencvenötezer forintot tesz ki, amihez negyvenöt- ezer forint építőipari munka járul. Tehát a tsz a vállalattól csak 140 ezer forintot követelhet, és nem 470 ezer forintot, mint amennyit jogosnak véltek. — A feleslegesen helyszínen tartott dolgozók .munkáját nem lehet felszámítani — mondta ka a Legfelsőbb Bíróság. A tsz nem hivatkozhat arra, hogy a megrendelő vállalat beruházási osztálya hat ember kiküldését kérte. Épp úgy mint a szakértőnek, neki is tudnia kellett, hogy két dolgozó is elég. Nem a megrendelőnek kel a szükséges létszámot meghatároznia, hanem á szakképzettséggel rendelkező vállalkozónak. A szövetkezet négy ember munkabérét jogtalanul számlázta, ezért ennek összegét vissza kell fizetnie. HAJDÚ ENDRE Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kit fogadhat be az albérlő?
