Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám
1983. október 20. Tamási Állami Gazdaság A szakszervezet és a termelés A szakszervezeti bizottság — közvetlenül is és a bizalmitestületen keresztül is — eredményesen mozgósítja a gazdaság dolgozóit a termelési, gazdálkodási eredmények fokozására. Az utóbbi években jó partneri kapcsolat alakult ki a főbizalmiak, bizalmiak és a termelésirányítók között. A sokrétű szakszervezeti tevékenységnek is köszönhető, hogy a gazdaság ma ott áll, ahol áll, a jobbak között. Az idén minden eddiginél magasabb volt — az aszály ellenére — az őszi árpa és a búza termésátlaga, kukoricából is megközelítjük az évek óta rendszeresen elért 100 mázsát. Azonban jelentős tartalékok vannak még az állat- tenyésztésben — a takarmánnyal való takarékoskodásra kell mozgósítani, mivelhogy elmúltak azok az idők, amikor bőségesen állt rendelkezésünkre a takarmány és előfordulhatott, hogy az abrak és a szálas takarmány egy része az alomba, a trágyába került. Legyen minél több a felesleg, amit átadhatunk az aszálysújtotta gazdaságoknak. A munka javítására mozgósítson a szak- szervezet. Ugyancsak vannak még tennivalóink az újítómozgalom terén... Ezzel foglalta össze Kosz- tyu Sándor, a Tamási Állami Gazdaság pártvezetőségének titkára a beszámolót és a vitát, amelyben a szakszervezeti bizottság termelést segítő tevékenységéről volt szó. A gazdaság 870 dolgozójának 98 százaléka szakszervezeti tag. Mint az Béndek János gépésztechnikus, szak- szervezeti bizottsági titkár beszámolójából kitűnt, a bizottság, a négy főbizalmi és a 29 bizalmi — az érdekképviselet ellátása mellett — eredményesen mozgósítja a tagságot a gazdaság előtt álló feladatok megvalósítására. Már a különböző fórumok előtt — termelési tanácskozások, szocialista brigádértekezletek, brigádvezetői tanácskozások stb. — megkapják a gazdasági vezetéstől a szükséges információkat, azokat megbeszélik a tagsággal, így a fórumokra felkészülhet a tagság. A szakszervezet már a tervek előkészítésénél is hallatja szavát és amikor akár a gazdaság egészéről, akár egy-egy részterületről van szó, számos felszólalással, észrevétellel, javaslattal élnek a bizalmiak és a szak- szervezeti tagok. Nem a tervfeladatokat vitatják, hisz azok az alapos előkészítés következtében reálisak, hanem a fő hangsúly a „ho- gyan”-on van. így történik ez a különböző kampányokat megelőző megbeszéléseken is. Felvetődött például, hogy a hibrid kukorica (100 hektárnyit termeltek a Dal- mandi Állami Gazdaságnak) címerezéséhez, majd szedéséhez (kézzel kellett szedni) sok munkáskézre van szükség, a növénytermesztésben dolgozók ehhez kevesen vannak. A szakszervezeti bizottság mozgósította a tagságot, ezeknél a kampánymunkáknál — maga a szedés három napig tartott — ott volt a gazdaság apraja-nagyja. A bizalmiak, majd a szakszervezeti bizottság javaslatára a gazdaság vezetése úgy intézkedett, hogy a túlmunkáért járó különbért ne a rendes fizetéshez „hozzácsapva”, annak esedékessé válásakor fizessék ki, hanem azonnal. Hasonló mozgósításra volt szükség a komló felfuttatásakor is. A szakszervezeti bizalmiak ott vannak a szocialista brigádokban is. Az ő tevékenységüknek is köszönhető, hogy a 21 brigád közel nyolcmillió forint értékű vállalást tett — és mint ma már látható, teljesít is — a. költségek, főképp az anyag- és energiaköltségek csökkentésére, a hozamok növelésére. ' A bizalmiak jelezték több esetben — az általuk képviselt dolgozók észrevétele nyomán —, ha valahol pazarlást láttak, például ötlóerős villanymotor működik ott, ahol három lóerős is elegendő lenne, üresjáratban megy hosszabb ideig az erőgép, mert rossz az önindítója, de azt is, ha valahova nem jutott el időben a meleg ebéd, vagy ősszel-télen a meleg tea. A gazdaság az idén előreláthatóan eléri a tervezett nyereségét. Ám — mint a vitában felszínre került — vannak még a termelés különböző területein feltárandó és hasznosítandó tartalékok. További lehetőségei vannak a takarékosságnak — mint a pártvezetőségi ülés több felszólalója is hangsúlyozta. Aztán: többet kell tennie elsősorban a gazdaság vezetésének, de a szakszervezeti bizottságnak, bizalmiaknak is, az újítómozgalomért. Tagadhatatlan, itt is vannak eredmények, jó néhány újítás „születik” főképp gépészeti vonalon, de több is lehetne és kellemes. Előfordul, hogy vannak ötletei a munkásnak, ám elképzelését írásba fektetni, rajzát elkészíteni már meghaladja képességeit. Köztük a bizalminak serkenteni kell az újításra, a műszakiak közt pedig arra, hogy ajánlják fel a munkásoknak a szakmai segítséget, esetleg a rajzok elkészítését. J. J. TSZKER-ülés Szekszárdon Az eddigi gyakorlattól eltérően nem évente egy alkalommal Gödöllőn, hanem területenként, illetve megyénként tartja idén igazgatótanácsi ülését a TSZKER. A rész-dgazgaltótanácsi ülést Tolna megyében, a TESZÖV tanácstermében rendezték meg. Itt a megye 64 mező- gazdasági szövetkezetének képviselőd jelentek meg, és meghallgatták Zombori Antalnak, a Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata igazgatójának beszámolóját a vállalat idei első féléves gazdálkodásáról. Ezt követően a TSZKER területi központjának igazgatója szólt az év eltelt időszakának forgalmazási és gazdálkodása tevékenységéről. Miint elmondotta: A kedvezőtlen időjárás ellenére a TSZKER Tolna megyei területi központja a kitűzött terv- feladatait teljesítette, sőt az áruválaszték lényeges javulását iis élérték. A szántóföldi mezőgazda- sági termékek tervezett éves forgalmát az I. félévben 87,6 százalékra teljesítették. Ennek kedvező alakulását elősegítette a kukorica és egyéb takarmánynövények nagy arányú forgalma. Sajnos a jelenlegi ismeretek alapján a napraforgó exporteladására megfelelő minőség esetében is csak korlátozott mértékben lesz lehetőség. Az állatok és az állati termékek iránt erősen csökkent a kereslet. Annák ellenére, hogy a beruházási visszafogottság érezteti hatását, a TSZKER nem tudja minden esetben az igényeknek megfelelő gépeket, gépjárműveket, építőanyagot biztosítani. A műtrágya és a növényvédő szer forgalmazásának beindítása zömében 1983 I. félévére " korlátozódott. Az országos ellátási gondok ellenére zömében sikerült az igényeket kielégíteni. Ellátási gondok elsősorban nitrogén- műtrágyáinál és néhány növényvédő szeméi, például a Maloránnál voLtak. A műtrágya- és növényvédőszer-for- galom az első félévben az áruforgalom több mint 30 százalékát tette ki. A táp és konoenírátum forgalma a tervezettnek megfelelően alakult, mindenkor megfelelő választékkal és minőséggel álltak a tagszövetkezetek rendelkezésére. A beszámolót követően a szövetkezetek képviselői mondták el véleményüket a TSZKER munkájáról. Pályakorszerűsítés 280 kilométeren Az idén 280 kilométer pályaszakaszt korszerűsítenek a MÁV pályaépítési és -fenntartási szakemberei; a munkálatok a kijelölt területeken jó ütemben haladnak; erről adtak tájékoztatást az MTI munkatársának a MÁV Építési és Pályafenntartási szakosztályán. A MÁV vonalainak mintegy negyven százalékát teszi ki az úgynevezett törzshálózat, amelyen az összes vasúti forgalom döntő hányadát — az áruszállítás mintegy kilencven százalékát — bonyolítják le. Ez a 3600 kilométer hosszúságú vágányhálózat a rekonstrukciós munkálatoknál megkülönböztetett figyelmet kap. Ide összpontosítják a legnagyobb erőket, itt kerül sor a legnagyobb átépítésekre, korszerűsítésekre. A fő cél, hogy ezeken a nagy forgalmú vonalakon maximálisan megbízható és zavartalan legyen a közlekedés, s a törzshálózat valamennyi szakaszán óránként 120 kilométeres sebességgel közlekedhessenek a szerelvények. Hazánkban jelenleg a magas műszaki és biztonság- technikai igényeket kielégítő vasúti pálya hossza megközelíti a hatszáz kilométert; ilyen van például Hatvan és Miskolc között, a Budapest— Bicske közötti szakaszon, s részben a Szolnoktól Debrecenig húzódó vonalon. A műszakilag alacsonyabb színvonalú, ám nagy forgalmú pályákon — amelyek szintén a törzshálózathoz tartoznak —, folyamatosan kicserélik a vágányok ágyazatát; vasbetonaljakat fektetnek le, s korszerű, hézag nélküli hosz- szú sínekkel váltják fel a régi, kisebb teherbírású rövid síneket. E munka nagyságát jelzi, hogy az idén például csaknem 1 millió köbméter földet mozgatnak meg a vágányépítéseknél. Egy kilométer vasúti pálya átépítése — a földrajzi fekvéstől, a vonalvezetéstől függően — 8— 10 millió forintba kerül. A mellékvonalakon, ahol kisebb a forgalom és az igénybevétel, és a könnyebb vasúti szerelvények, miatt a követelmények is alacsonyabbak, úgynevezett egyszerűsített felépítménycserére kerül sor. Ezekbe a pályákba az átépített fővonalakról lekerülő, jó minőségű, csak éppen a magasabb igényeknek már nem megfelelő anyagokat építik be. A haszon így kettős; nem vész kárba sok millió forint értékű sín, talpfa és egyéb anyag, ugyanakkor javul a pálya minősége. (Ezzel növelhető a vonatok sebessége, terhelhetősége, s gyorsabbá válik az utazás, a szállítás.) Az idei pályaépítési munkálatok jó ütemben haladnak; különösen a súlyponti feladatként kijelölt három munkaterületen. A Budapest —Székesfehérvár vonalon Martonvásár és Dinnyés között befejeződött mindkét vágány átépítése. Képújság 3 Idős falusi asszony mondta, amikor arról kérdeztem, hogy hová szeretne még eljutni az életben. „Elmennék Zalakarosra, a fürdőbe, mert a szomszédasszonyom már volt ott és azt mondja, hogy nagyon jó a reumára...” Az említett fürdőhelytől talán 50 kilométernyire lakott. A fővárosban csak egyszer járt, még lánykorában a háború előtt. A megyeszékhelyen sem többször, mint ahány ujja a két kezén volt. Bezárt életet él-e még ma is a falusi ember? Aligha lehet a felvetett kérdésre sommásan válaszolni. És nem azért, mert nehéz a válasz, hanem mert olyan átható erejű változáson ment át a falu, a vidék élete, életformája, hogy eredményeként ma már igazságtalan volna csak általában faluról, illetve városról beszélni. Hiszen falu az is, amelyik törpe vízmüvet épít, aszfaltoztatja — részben közadakozásból —, sőt közösségi összefogásból — az utcákat, járdákat épít a kertek elé, új és tágas művelődési házat, s mi több: fürdőmedencét az iskolának... És az is falu, amelyikből menthetetlenül elszivárognak a lakók, marad magányosan düledező öreg házaival, s azzal az egy-két öreggel, akik a néma utcák között emlékeiket temetik. Az elmúlt években még gyakorlat volt, hogy a fiatalok letelepültek a városban, nem vállalták a szülők mindennapos robotját. Lemondtak a biztosnak és többnek látszó jövedelemről egy magasabb szintű létezési formáért, a nyitottságért, a választás lehetőségéért. Választásuk törvényszerű és egyben intő példa volt. Egy adott kor társadalmi, technikai, kulturális kincseiből minden állampolgárnak egyformán kell részesednie. A megoldás tehát egyfelől a falusi életforma gyors javítása, másfelől a kistermelők még erőteljesebb támogatása volt. A folyamat mára visszatért rendes kerékvágásába és egyre több helyütt látni, hogy új házat építenek maguknak a fiatalok. Az sem ritka már, hogy letelepednek a szülők falujába, vállalva továbbra is a felnevelő közeggel a közösséget, de a közeli városba járnak be dolgozni, kétlaki, mégis elfogadhatóan harmonikus módon. Mert otthont találtak maguknak az átalakuló faluban, ugyanakkor megtalálták a városban a városi élet és a munka előnyeit. Otthon a kiskertben megterem a vetemény és egy-két állatot is el lehet látni. Ha pedig majd megjön az első gyerek, a feleség úgyis vele marad, s akkor már mindig lesz őrizője a háznak, gondozója a kertnek, amíg a férj a városban dolgozik. Ha ott dolgozik mindvégig és nem szánja rá magát, hogy visszatérjen a faluba. Nemcsak anyagi megfontolások motiválják ezeket a döntéseket, noha azokat nem figyelembe venni súlyos hiba volna. De legalább ennyire fontos — éppen a könnyen helyet változtató fiatalok mozgása, illetve helyben maradása (sőt nem ritkán visszatérése) mutatja —, hogy csak az anyagi megfontolások nem elegendőek. Olyan, pénzben nem kifejezhető feltételeket is követelnek maguknak, amelyek többnyire a városi életforma áldásai. Amit összegezve nyugodtan nevezhetünk a társadalmi jelenlét igényének. Azt például, hogy legyen könyvtár, ahol jó könyveket lehet válogatni, azt árusítsa a falusi bolt, ami a városban is kapható, modernizált legyen a lakóház és biztonságos a közlekedés. Hogy ne csak a szomszéd községből vagy az állatorvos lakásáról lehessen telefonálni, hogy kihordja a postás a levelet és az újságokat, ha éppen előfizetik, Es még egy sereg igényt lehetne sorolni, ami mind a társadalmi jelenlét élményének teljesebb átélését hivatott segíteni. Példák sorával lehetne igazolni: számos eredmény született ezen a téren. Önmagában bizonyít a terjeszkedő, megújuló falvak utcáin futkározó egyre több gyermek látványa. De a folyamat nem áll, és nem is állhat meg. S éppen ezért, az igény a részvételre a köz megnyilvánulásaiban szükségszerűen fokozódni fog. Amíg nem teljesül véglegesen kialakítva egy olyan harmonikus és új típusú falusi életformát, amit voltaképpen már csak a földrajzi elhelyezkedéséből eredően lehet falusinak nevezni, a lényeget illetően — néhány sajátosságtól eltekintve — megfelel annak a színvonalnak, tartalomnak, ami mindenkit megillet. Éljen bárhol is az országban. BENCS1K ANDRÁS Az erdőgépek karbantartói A kanyart elvágó út még nem készült ed. Különben a szekszárdi nagytemplomtól el lehetne látni Keselyűsig, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság kerületeiig. Ide, a várostól tíz kilométerre érdemes eljönni. Az erdőgazdaság itt „üzemeltet” egy kerületet, csinos lakótelepet létesítettek — megszűnt ugyan a Németh néni kocsmája —, bolti cikket a városból hozhatnak, de azért ez a település nincsen elzárva a viliágtól. Nagy az idegenforgalom, s akik itt laknak, azok majdnem egy niagy családba tartozónak vallják magukait. Ennyit a lakótelepről — tizenhat család él Keselyűsben, erdészek, famunkásak, gépkezelők, vadászok. S a lakótelep szomszédságában van egy kicsinyke kis üzem. Itt fontos munkát végez a kilenc szakember. Eny- nyien dolgoznak ugyanis a gépműhelyben, meg az asztalos-bognár műhelyben. A feladatukat könnyű megfogalmazni, amint Rad- ványi Miklós kerületvezető is mondja: ellátni az erdőn dolgozókat jó szerszámmal, jó gépeikkel. Nyúl Isltván asztalos — Bo- gyiszlóról jár ide dolgozni —, már konkrétabban fogalmaz: Ha széttörik egy pótkocsi platója, megjavítjuk, ha eltörik az emberek fejszéjének a nyele, csinálunk helyette újat. Ha a sulykoló megy tönkre, újat faragok nekik. Dolgozni, keresni akar mindenki, a munkát pedig csak jó szerszámmal lehet elvégezni. Meg is mutatja rögvest azokat a szerszámnyeleket, amelyeket maga készít, kifű- nészeli, megfaragja, simítja, kézreálióra beállítja. S amikor jönnek a favágók, eléjük teszi a választékot, húsz- hianmánc fejszenyelet, sfllyko- lót. S a választáshoz a mesternek türelmet is kell adnia, nemcsak a jó nyelet. Mert a nyelek próbálgatása, az legalább olyan fontos munka, mint amikor próbájára az erdőn kerül sor. A gépészek már bonyolultabb feladatok előtt állnak naponta. Bejön lábán egy százötven lóerős traktor, rossz Szekulity Péter brigádvezelő és társai két fuvar között megjavítják a tehergépkocsit Nyúl István asztalos fejszenyelet farag az egyik olajvezetéke. Fél óra múlva mehet a gép ismét vissza az erdőbe. Ha behozzák a láncfűrészt, kapnak helyette kijavítottat. Ha a tehergépkocsi romlik el, beállítják a műhelybe, s órák múltán máris mehet a termelésibe a gép. Természetesen itt sincsen gond nélkül a szerelők munkája. Amint Szekulity Péter brigádvezető mondja, megoldják a problémákat. Kitűnő szakemberek, régóta együtt vannak. Gépekhez alkatrészt is tudnak készíteni, fémmegmunkáló gépeik is vannak. Ha hegeszteni kell, ha kovácsolni, ha a motorok elektromos berendezését kell javítani — mindenre van a kilenctagú szocialista brigádban hozzáértő ember. Így ez a kis kollektíva az összes javításra küldött gépet, szerszámot, munkaeszközt meg tudja javítani. Valamivel több mint tíz éve vannak együtt itt Keselyűsben. A vadászok, a kirándulók nem látják őket. Az erdőiben dolgozókat szolgálják ki. A traktorosok, gépkocsi- vezetőik, fűrészkezelőik, favágók legnagyobb megelégedésére. —Pj—Czs— Falun élni
