Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-18 / 246. szám
1983. október 18. Képújság 3 Érdekvédelemről — félidőben A tagságra építve Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel, a MEDOSZ főtitkárával A hazai közvélemény és a külföld egyaránt megkülönböztetett figyelmet szentel a magyar mezőgazdaságnak. A lakosságot nemcsak a terméseredmények érdeklik, hanem az ágazatban dolgozó emberek mindennapi élete, munkája is. A közelmúltban a Mezőgazdasági-, Erdészeti- és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete számadást készített a XXV. kongresszus határozatainak végrehajtásáról. Az ismert nemzetközi és hazai gondok ellenére sikereket értek el. Ezek közé tartozik a munkaidő-csökkentés a szak- szervezethez tartozó ágazatban; az erdőgazdasági dolgozók béremelése, a lakásépítés segítése és a széles körű üdültetés. Minderről a szakszervezeti mozgalom tükrében kérdeztük dr. Dobi Ferencet, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát. SEakmunkástanulők j A jövő mesterei a mai mester körül — Az ötnapos, csökkentett munkaidő bevezetésének feltételeit két esztendő alatt teremthetik meg a gazdaságok, kongresszusunk e munka befejezésének dátumát 1984. december 31-ében jelölte meg. Ahol a gazdasági és szervezeti feltételek hamarabb megteremtődtek, ott már tavaly január elsejétől bevezették az új .munkarendet. Eddig 229 ezer embert érint. A még csak részleges áttérést az állattenyésztés létszám- és szakembergondjai indokolják. Egyébként mindhárom ágazatban az intézkedések eredményeként a csökkentett munkaidő bevezetése óta javult a munkaidő kihasználása, nőtt a termelékenység, az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak a tartalékok feltárására, az ésszerűsítésekre, a keresetek teljesítmény szerinti emelésére és elosztására. — Az alacsony bérek és a mostoha munkakörülmények már-már azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy az erdőgazdaságokból elfogynak az emberek... — Ezért határozta el kongresszusunk, hogy az erdőgazdasági ágazatban kedvezőtlen adottságok között dolgozó, ezzel együtt alacsony keresetűek számára központi béremelést szorgalmazzuk. Közös kezdeményezésünk az állami szervekkel sikerrel járt: tavaly, április elsejével csaknem 27 ezer erdészeti' dolgozó átlagosan 3 százalék központi béremelést kapott, összesen 45 millió forintot. — A MEDOSZ XXV. kongresszusa úgy határozott, hogy a bruttó tagdíj öt százalékával növeli a központi béralapot a családos és gyógyüdü- lés javára. Ez milyen eredményeket hozott? — Intézkedéseink hatását Rég robbant be akkora sebességgel egy közgazdasági betűszó a köztudatba, mint a vgm. Nem sokan akadnak az országban, akik számára ismételten tudatosítani kell, hogy a három betű egy 1982 elejétől hódító új vállalkozási formát, a vállalati gazdasági munkaközösséget jelöli. Az 1983. május végi adatok ösz- szesen 6500 vgm-et és szakcsoportot számlálnak, 60 ezer résztvevővel. Az új vállalkozási formák előnye, haszna közismert: pótlólagos munkaerő-forrást teremtenek, többletjövedelemhez juttatják a többletmunkát vállaló dolgozókat, enyhítik a háttéripari és kooperációs gondokat, szűk termelési keresztmetszeteket oldanak fel, s segítségükkel könnyebben megtarthatók a kvalifikált szakemberek. A kedvező gazdasági hatások közé sorolható az is, hogy a vgm-ek négyötöde fizikai munkát végéz, ezen belül több mint ötven százalékuk háttéripari tevékenységet lát el, és a közösségek tagjainak mintegy 70 százaléka főállásának, szakismeretének, gyakorlatának megfelelő tevékenységet folytat. A felmérések szerint a munkaközössé- gek több mint kilenctizedé kizárólag az anyavállalat részére vállal munkát. A köjól érzékeltetik a számok. 1979-ben 104 ezer 238-an vettek részt szakszervezeti és vállalati üdültetésben, 1981- ben és tavaly évente 112 ezer 556-an pihenhettek. Emellett fejlődött >a sajat szervezésű üdültetés: évente 5300 felnőtt és gyermek tö'lthetett két hetet a Balaton mellett — Keszthelyen, Balatonfüreden —, s az ország több városában — így Mosonmagyaróváron, Gyöngyösön, Kaposváron —, valamint Budapesten, ia MEDOSZ-Házban. A családos üdültetést saját szervezésiben főiskoláink, szakközépiskoláink .modern kollégi- urnáiban teremtettük meg a főidényben, az iskolai szünidőben. Ilyen célra évente 7,5 —7,7 millió forintot fordított a MEDOSZ. A XXV. kongresszus által jóváhagyott bruttó tagdíj 5 százalékát jelentő évi nyolcmillió forintból Gyulán, az új üdülő- szárnyban szobákat vásároltunk. — Az életkörülmények javításában a kongresszus óta mi történt? — Az utóbbi években az állami gazdaságokban dolgozók ezrei jutottak kedvezőbb lakáskörülmények közé. A lebontott cselédlakásofcból korszerű, telepszerű építésű családi házakba költöztek vagy ■segítséget adtunk lakásvásárlásukhoz. Mivel a vállalatok által képezhető lakásépítési zösségek tagjai többségükben munkaszüneti napokon és kisebb mértékben a munkaidő után dolgoznak, egy órára eső jövedelmük általában két-háromszorosa a főállásban kapott órabérnek. Az említett adatok és jelzések többsége tovább erősíti a végéemek előnyeiről nem alaptalanul elterjedt híreket. Létezésük tehát fontos, és egyént, vállalatot, országot tekintve egyaránt jó célokat szolgál. Mindez nem feledtetheti azokat a veszélyeket, amelyekre több száz közösség ellenőrzése során fény derült. A szerzett többletjövedelem miatt keletkező vállalati belső feszültség kisebb a vártnál. Elégedetlenség inkább ott van, ahol lenne igény közösség alakítására, de a vállalatvezetés csak szűk körben engedélyezi. Nincs nagyobb baj az adózással sem. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a közösségek általában szabályosan szeretnének eleget tenni befizetési kötelezettségeiknek. Az adóhiányok többsége a hozzá nem értésből, valamint a félreérthető, esetenként hézagos szabályozásból fakad. Ugyanakkor az is tény, hogy a közösségek néhol korrupciós veszélyeket is előidézhetnek. Gondot okoz az alap nem tette lehetővé a (gyorsabb előrehaladást, szak- szervezetünk elnökségének kezdeményezésére 1981-ben és tavaly 34 millió 400 ezer forint központi támogatást kaptak a legnehezebb helyzetben lévő állami gazdaságok. Ezzel együtt a tartalékalapokból is felhasználhattak hárommillió forintot. Most láttuk, amikor elkészítettük félidős mérlegünket, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére még 1756 saját dolgozónk régi cselédlakásban lakik. A VI. ötéves terv végéig jobb lakásba akarjuk költöztetni őket, ezzel egy időben 8720 komfort nélküli lakás korszerűsítését is meg kell oldani. — Milyen feladatok várnak a következő két és fél évre? — A következő időszak eredménylistája bizonyára szerényebb lesz a mostaninál. Helyzetünk ugyanis semmivel sem könnyebb. Eredményeinket a jövőben csak akkor tarthatjuk meg, ha továbbra is a dolgozó embert helyezzük cselekvésünk középpontjába, biztosítjuk a felosztható javak megteremtését. Nagyobb figyelmet fordítunk a családalapító fiatalok, a pályakezdő szakemberek elhelyezkedésére, gyors beilleszekdésére. Többet kívánunk törődni a nyugdíjasokkal, különösen az alacsony jövedelműekkel, mégpedig úgy, hogy egykori vállalatuk anyagilag is segítő akciókat szervezzen. Eltökélt szándékunk, hogy a termelés, felvásárlás, értékesítés, tárolás közötti összhang megteremtését elősegítjük. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok rugalmas támogatási rendszerének kidolgozását javasoljuk, hogy a változó pénzügyi szabályozók közepette is lehetőségünk legyen az érdekeltségi alapok képzésére, ezáltal a termelés bővítésére, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. is, hogy jogilag nem teljesen tisztázott, ki lehet tagja és ki nem a munkaközösségnek, összeférhetetlenek például, ha a végéemeknek munkát adó, vagy a terméket, szolgáltatást átvevő, ellenőrző vállalati dolgozó is tagja a munkaközösségnek. Ha nem is általános, mindenesetre előfordul az ügyeskedés a közösségekben. Az ellenőrzések beszámolnak olyan esetről, amikor a munkaközösség az elvállalt munkát 15 százalékos haszon ellenében kisiparossal végeztette el. Egy másik példa: előfordult, hogy a végéem saját találmánya alapján gyártott terméket, az értékesítési kísérletek azonban kudarcba fulladtak. Nem lett volna baj, ha a közösség saját kontójára próbálkozott volna. Ám a vállalattól előleget kaptak a termelés finanszírozására, aminek révén mellesleg százezer forint jövedelemre tettek szert. Márpedig ez — eladhatatlan termékek esetén — aligha tartozhat a bocsánatos bűnök sorába. Az ilyen rendellenességekre a jövőben jobban oda kell figyelni. Már azért is, hogy ne árthassanak a több mint hatezer törvénytisztelő munkaközösség jó hírének. MOLNÁR PATRÍCIA A kék svájcisapka elmaradhatatlan kellék marad. Húsz éve, amikor mi voltunk inasok, akkor is kötelező volt. És a svájcisapkának az a „jó” tulajdonsága, hogy nyúlik és sokkal nagyobb lesz, mint a tizenéves fiatalember fejének kerülete. Így a sapka messziről megmutatja, hogy „szecskával” van dolgunk, mert a másodikosok általában kisebb sapkát használnak, vagy nem is használnak. De az elsősöknek előírás szerint kell megjelenni a gyakorlati foglalkozáson. Az elsőst még elárulja a vadonatúj bakancs is. A bakancs orra is, mert a szünetekben való focizás után, a bakancs orrán nem marad „plazur”. A kék munkásruha is árulkodó jellegű. A nadrág általában hosszabb, — „majd belenősz, fiam”, — visszahajtják, de nem egészen, így aztán kibuggyan a bakancs szárán, és olyan ormótlanul áll, hogy Chaplin is megirigyelhetné. A kék munkászubbony is fura jószág, mert vállbán széles, az ujja is hosszabb, a „csikkzseb: ■ pedig valahol az ember melle alatt van. A másik két zseb valahol lent a comboknál. Az okosabb elsős — mind az — igyekszik a munkásruhát hamar beavatni. Olajossá tenni, vagy malter ossá, hogy látszódjék: munkásemberrel állunk szemben, aki dolgozik, ismeri a szakmáját és komoly munkát végez. így tűnik ez a diákszemnek, a felnőttnek meg éppen ez árulja el a beavatatlanságot. A kőműves- és a burkolótanulók ott állnak a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat udvarán. Közrefogják Balázs Mihály szakoktatót és egy halom téglát. Az 51-es és a 38-as fal kötését tanulják, hagyományos, kisméretű téglával. Ugyanolyanok ezek a fiúk, mint amilyennek egy elsős szakmunkástanulónak kell lennie. A szakma kellékeivel már felszerelkeztek. Feltűnően, a zsebben eligazítva az ácsceruza, meg a colstok (szaknyelven mérővessző), a bakancsok kellően megkoptatva, orrban. A nadrág, kiváló minőségben, helyenként mal- terfröccsös. Nincs mese: ezek a fiúk komoly emberek: szakmunkástanulók. * Tóbiás János, a TOTÉV szakoktatási előadója örömmel újságolja, hogy jelenleg 98 elsősük van. Ennyien még sohasem jelentkeztek a vállalathoz tanulónak. Kezd megtörni a jég, egyre többen kívánnak az építőipari szakmában tanulni. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy sokan a gyenge tanulmányi eredmény miatt nehezen is tudnának más szakmában elhelyezkedni. — A szerelőipari szakmában olyan megkötés van, hogy hármasnál gyengébb elömenetelűeket nem vesznek fel. Az építőipari szakmákban így aztán a tanulók zöme kettes előmenetelő — mondja az oktatási előadó, de nem látszik bánatosnak. — Ez csak akkor okoz gondot, ha az a kettes kíméletből kettes és a fiú már az első hónapokban „bedobja a törülközőt”. Hárman már megszüntették ilyen formán a tanulmányi viszonyukat. Azért is nem bánatos Tóbiás János, mert szeretnek dolgozni a „gyerekek”. Ha gyakorlatiból állna a világ, akkor folyton örömünnep lenne náluk. De nem csak abból áll, hanem van fizika, meg matek és irodalom is, meg történelem. * A szakoktató, Balázs Mihály türelmesen magyaráz. A kör közepén már kezd alakulni a téglafal. Az egyik fiú hordja a kisméretű téglát, a másik pedig „ahogy a nagy- könyvben van írva”, rákja a téglákat úgy, hogy a kötés, a két fal közötti tartás megteremtődjön. Balázs Mihály minden téglára odafigyel. Betartatja az egycentis hézagot, a csatlakozásokra felhívja a figyelmet. És már arról beszél, hogy a két szakma — kőműves és a burkoló — olyannyira rokonszakma, hogy érdemes mindkettőt elsajátítani. Másodszakmakénl vizsgázni. A gyerekek erre nem is figyelnek, „hol vagyunk mi ettől”, gondolhatják. Beszélgetnénk a fiúkkal. A beszéd egyoldalú, mert mindenre kórusban és meg- illetődötten válaszolnak, vagy nem válaszolnak. — Mit szeretnének jobban: dolgozni vagy tanulni? — Dolgozni! — jön a gyors válasz. — A pénzért jöttek kőművesnek? — Azért is, meg a rokonságban van kőműves. — Milyen tantárgyakat sze— Matematikát? — Fizikát? — Akkor mit? — Szakrajzot. — És még? — Történelmet. — A kőművesnek nagyon jól kell tudni számolni! — mondom. — És mégsem kedvelik? — Pedig fejből kell kobozni! — tromfol rá a szakoktató. Erre sincs válasz. Rakják tovább a falat. — Szorgalmasak? — kérdezem a mestertől. — Szívesen dolgoznak. * Kobra József igazgatóval már többször beszélgettünk arról, hogy manapság az építőiparban váltani kell. Visz- sza kell térni a régi szakmához. Meg kell tanítani az embereket a szakma rég elfelejtett fortélyaira, mert a vállalat is új feladat előtt áll. Egyre kevesebb lesz az új ház építés, helyette a felújítás, a tatarozás, és a karbantartás kap fő szerepet. Erre készülni kell. A régieknek meg kell szokni, hogy önállóan dolgoznak majd, a friss szakmunkásoknak meg fel kell készülni erre a feladatra ... Figyeljük csak: mennyi a kell (!) ebben a pár mondatban. * Tóbiás János mondja: — Szerencsés helyzetben vagyunk. Tizenhárom vállalati szakoktató foglalkozik a fiúkkal. Ök ismerik a vállalati sajátosságokat, így mindenre meg tudják tanítani őket. Előfordult, hogy az ácsoknak nem 'tudtuk igazán megtanítani a klasszikus tetőszerkezet építését, mert ilyent nem csinált a vállalat. Most már megegyeztünk az igazgatóval, hogy a szálkái gátőrházat teljes egészében a tanulók építik meg és így a tetőszerkezet készítését is megtanulhatják. A múlt félévben is 4,5 millió forint értékű munkát végeztek diákjaink. A TOTÉV tanulói Szekszár- don, Tamásiban és Dombóváron készülnek fel, tanulják a szakmát. A feltételeket megteremtette a vállalat, amelyhez sok állami támogatást is kaptak az évek során. — A szakmunkásképzés nem ráfizetés — mondják. * A svájcisapkások ott az udvaron figyelik a mestert, azt az embert, aki átadja tudását. Most még ezt nem érzik, de 10—15 év múlva visz- szaemlékeznek rá, akkor is, ha valamit nem tudnak és akkor is, ha jó szakemberek lesznek. Addigra belenőnek a kék munkászubbonyba és a svájcisapka sem lesz olyan feltűnő a fejükön ... HAZAFI JÓZSEF Fotó: Kapfinger András Beszélgetésünk végén kijelentette még Dobi Ferenc, hogy a szakszervezeti munka is további korszerűsítésre vár. Minden területén fejleszteni kívánják a kezdeményezőkészséget, az önállóságot. Az a cél, hogy a mindennapi munka jobban tükrözze a tagság véleményét, értékítéletét, akaratát és javaslatait. Ezért is az eddiginél nagyobb teret engednek a csoportérdek kifejeződésének, ütközésének a munkahelyeken belül és a munkahelyek között. SZABÓ ZSIGMOND Jó célokat szolgálnak Tóbiás János A falkötés nem is egyszerű tudomány
