Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. október 15. tfÉPÜJSÁG 7 A háztáji sertéstermelési rendszere A HUNGAUIB Herceghalmon és Tolnában Mostanáig talán a kelleténél kevesebbet hallattunk a Herceghalmi Kísérleti Gazdasághoz tartozó HUNGAHIB sertéshús-termelési rendszerről. Pedig az ország négy hasonló profilú rendszere közül ez az, amely elsősorban a háztáji gazdaságok igényeihez igazodik. Mindenekelőtt olyan technológia' kidolgozását tűzték ki célul, amely nem jelent állandó és teljes lekötöttséget azoknak, akik manapság sertéstartásra vállalkoznak. A 120 partnergazdasággal kapcsolatot tartó rendszer évi 1 millió hízott sertést bocsát ki, ennek 20 százaléka a háztáji- és kisegítő gazdaságokból származik. A HUNGAHIB üzemekben közel 46 ezer hibridkocát tartanak, — egy koca után évi 19—20 hízósertés értékesül. összehasonlításul: ez a szám országos átlagban 15 körül mozog. „ÖTTUSA"-FAJTÁK NINCSENEK Mint az tudvalévő: a MÉM 1968-ban hirdette meg az iparszerű sertéshús-termelési programot. Ezt követően nagyon rövid idő alatt az országban 300 nagyüzemi sertéstelep épült,közülük jó néhány Tolna megyében. Ezekre a telepekre a hagyományos fajtákat, a heterogénállományt nem lehetett bevinni, korszerű fajtát kellett kitenyészteni. Megkeresték tehát azokat a fajtákat, amelyek a genetikai programban egyáltalán részt vehetnek. Mert egyes fajták szaporák ugyan, de sok zsírt termelnek. mások inkább hús- típusúak, de a szaporodásuk nem megfelelő. Minthogy „öttusa”-fajták. melyek minden kívánalmat kielégítenek, nincsenek, a különböző fajtákat hibriddé ötvözték. Az alapfajta a magyar fehér hússertés lett, amely már alkalmazkodott a „röghöz”, nyugodt és szapora is. A másik négy a holland és a belga lapály, az amerikai hampsire, valamint a belga pietrain lett. A keresztezés négy éven át tartott, melynek eredménye a HUNGAHIB-sertés lett: a 150 keresztezési kombinációból a HUNGAHIB 39, illetve 50 felelt meg a legkorszerűbb követelményeknek. A hibrid szapora, jól értékesíti a takarmányt, a növekedési esélye nagy, nem zsíros, kevés zsírt, azaz fehérárut és sok húst termel. A legértékesebb húsrészeket, a karajt, a combot, a lapockát — világszínvonalon produkálja a HUNGAHIB- sertés, mely több mint u'z éve terjedt el. A rendszer 1975- ben alakult, az ezt követő öt évben legfontosabb feladatuk a tenyészállatok előállítása volt, s az, hogy partnerüzemeik alaposan megismerjék a fajtát, a technológiát, a takarmányozás módját, az állategészségügyi követélményeket, a szervezés, a kapcsolattartás rendjét. SZAKTAN ÁCS ADÓK — HELYBEN Nagyon fontosnak tartották és tartják Herceghalmon, hogy ez a rendszer ne csak fajtát adjon, hanem komplett technológiát. Kidolgozták a takarmányozás módját, gondot fordítottak az állategészségügyi és szaparodásbiölógiai feltételek megteremtésére, konszignációs raktárai létesítettek. Ez utóbbiban lehetőség nyílik arra, hogy a látszólag apró, de a folyamatos üzemvitel szempontjából nagyon is lényeges eszközök állandóan kéznél legyenek: füljelzőért, gyógyszerért, munkaruháért, s más dolgokért a partner anyagbeszerzőinek nem kell 10—15 céggel tartaniuk a kapcsolatot, hisz csupán feladnak egy telexet, s a kért anyagokat postafordultával megkapják. Mint ez a rendszereknél általános, itt is kialakult a szak- tanácsadói hálózat. A körzeti szaktanácsadók — az országban 15 ilyen van — a területükön lévő nagyüzemekkel, kistermelőkkel tartják a kapcsolatot, segítenek a tenyészállat-forgalmazásban, a vem- hessüldő-értékasítésben, s irányítják a takarmányozási programot. Jelenleg 25 törzstenyészet, illetve hibridibázís van, ezek egyike a zombai Egyesült Erővel Termelőszövetkezetben található. Itt állítják elő a tenyészanyagot, 15 üzemben a kocasüldő, 10 gazdaságban pedig a kansüldő tenyésztése történik. A körzeti tanácsadók munkája nem kevés. Túl azon, hogy az egymástól sokszor távol eső üzemeket rendszeresen fél kell keresniük, a szükségesnél egy évvel hamarabb föl kell mérni, hogy mennyi tenyészanyagot igényelnek az üzemek, ellenőrzik a szállítást, intézkednek az esetleges szavatossági ügyekben. Munkájuk része, hogy vizsgálják az optimális férőhely-kihasználást, a telep állategészségügyi helyzetét, a testtömeggyarapodást, a takarmányfelhasználást, s közreműködnek abban, hogy a költségek az ésszerű kereteket ne lépjék túl. Munkájuk nyomán elérhető, hogy az egyes telepek a lehető leg- maximálisabb termelést nyújtsák. Természetesen az állatok genetikai adottságai csupán akkor manifesztálódnak, ha az alapvető feltételeken túl a szaktudásban, méghozzá az állatokkal foglalkozó szakemberek tudásában nincs hiányosság. VAKON REPÜLNI NEM LEHET A HUNGAHIB legfőbb célja, hogy a rendszerben tartott Korszerű istálló — Ozorán (Archív felvétel.) Szabad-e csábítani a munkaerőt? Részletek egy három éve íróasztalfiókban maradt riportból: A nagyvállalat öreg vezetője szidja az ünnepelt brigádvezetőt, mint a bokrot: — Addig, míg munka nélkül vették fel a nagy pénzeket, minden jó volt. Most meg nekik áll feljebb. Kitüntetett brigád! Szocialista brigád! Mit láttak ezek ebből? Csak a pénzt, a borítékot nagy állami és politikai ünnepeken. Addig nem panaszkodtak, míg beírhattak minden hónapban olyan munkákat is, amit el sem végeztek. Mert mit gondol, hogyan tudtunk fizetni? Tíz köbméter földet megmozgattak... Ki ellenőrizte azt? Lapátot sem látott az a terület. A pénzt meg zsebrevágták. A brigádvezetővel beszélgetek : — Maguknak minden évben legalább egyszer tapsoltak. — Tapsoltak. Minden ünnepélyen. Jutalmat vagy kitüntetést kaptunk. — Mégis otthagyták a tapsot. — Majd tapsolnak az új helyen is. — Biztos? — Meglátjuk. Előttünk fekszik az asztalon az öt aranykoszorúból az egyik, a többit „eljátszotta a gyerek”. A brigádvezető egyszer sem néz rá a kitüntetésre. — Miért mondtak fel? — Mindig csak többet, csak többet kértek, a pénz meg nem emelkedett. — Mennyit kerestek? — Az utóbbi időben 3100— 3200 forintot. — Ez hogy lehetséges? — Teljesítménnyel. Régen sokszor 180 százalékot is teljesítettünk. Most meg annyira megfaragták a normát, hogy örülünk a 110— 120 százaléknak. — Volt munkahelyük, mikor felmondtak? — Akár öt is. — Hogy? — Somogyból Volgával jöttek értem meg a brigádért. Vasárnap meg egy mercede- ses ember hajkurászott egész nap. Azt mondta a feleségemnek, hogy akár a föld alól is előkerít. Az igazgatóval beszélgetünk, ő paprikavörös és veri az asztalt: — Hát van a pofájukon bőr! — kiált fel. — „Nagy erőkkel felvonultak” — mondták az alvállalkozók, mi meg hátráltatjuk a munkájukat. Persze. Tőlünk csábították el a munkaerőt, két komplett brigádot. — Nem értem. Ha a maguk emberei dolgoznak az alvállalkozónál is, akkor miért adják ki a munkát? — Mert nekünk máshova kell a munkáskéz. Meg azt gondolná az ember, hogy az alvállakozó specialista, szakszerűbb, jobb munkát végez. A brigádvezető és brigádja kubikos volt a nagyvállalatnál. Most kőfaragók az alvállalkozónál. A brigádvezetőt kérdezem: — Mi változott a felmondás óta? — Semmi. Máshol van a munkakönyvünk. Ugyanazzal a vállalati busszal járunk, sőt még abban az üzemcsarnokban is dolgozunk, mint régen. Csak a pénzünk több és a munka kevesebb. Három évvel később ugyanannál a nagyvállalatnál a helyzet változatlan. Dehogyis változatlan. Az emberek egy szövetkezethez mennek dolgozni. Kulcsszakmabeliek és ez komoly fennakadást jelent a nagyvállalatnál. A következőkben sem nevezem meg riportom szereplőit. A vállalati, gyári vezetők nem szívesen beszélnek a munkaerő-helyzetről. Pedig már megszűnt mindenféle munkaerő-szabályozás. Senki sem szólhat bele, hogy mekkora bérrel vesznek fel valakit. Még akkor sem, ha a népgazdaságnak ebből kára származik (!) Beszélgetőpartnereim őszintén elmondták gondjaikat, de a nyilvánosságot nem kívánják. Ezt kötelességem tiszteletben tartani. A jelenség a fontos, nem a vállalat, ahol joggal tartanak attól, hogy tovább fogy a kulcsszakmabeliek száma. A három évvel előbbi példánál maradva ... Akkor a brigád azért keresett más munkahelyet, mert már nem dolgozhattak úgy, mint régen. Ha lassan is, de érződni kezdett: a vállalatoknál és főleg az építőiparban bealkonyult a munka nélküli kereseteknek. Nem lehetett és azóta sem lehet — nem mindig igaz — elszámolni olyan munkáért bért, amiért nem dolgoztak meg. Ugyanakkor az alvállalkozók továbbra is — főleg a fővárosiak — tudnak olyan pénzeket előteremteni, amelyek nem voltak egészen tisztességesek. Többek között: fizettek kü- lönélési pótlékot, utazási átalányt és még számtalan dolgot és azt átháríthatták a fővállalkozóra. A mai gazdasági helyzetben azt mondjuk, hogy a munkaerő áramlása arrafelé kívánatos, ahol nagyobb nemzeti értéket termelnek meg. Ezért ezt szabályozni nem kell. Csak ... A szabályzók még nem hatnak úgy, hogy a valóságban is azok a vállalatok rendelkeznek több bérrel, amelyek többet tesznek a népgazdaság asztalára. A csábítás ez esetben nem áll fenn. Nem is állhat, mivel nincs rá szabályzó, olyan, mint 5—10 évvel ezelőtt, amikor kategorizálták a vállalatokat és csak a kategória szerint lehet új munkaerőt felvenni. A mai vita másképpen alakul. Az egyik beszélgető- partnerem — az ő általa vezetett szövetkezetbe mennek az emberek — kerekperec kijelentette, hogy senkit sem csábítottak. Nem hívtak kulcsembereket egyik vállalattól sem. Egyszerűen arról van szó, hogy náluk a tisztességes munkával többet lehet keresni. Egy másik — ipari üzem vezetője — vélemény szerint az emberek oda mennek, ahol jobb a szociális ellátás és tisztességes jövedelemhez jutnak. Ott sem csábít senki senkit. Mindezek mellett az ember hallja a következő véleményt a nagyvállalat igazgatójától: — A burkolt csábítás továbbra is folyik. Sokkal több pénzt és jobb körülményt ígérnek vállalatok, mint amit teljesíteni tudnak. Nézzük csak meg a televízió és a lapok hirdetéseit. Nem igaz, hogy minden új felvé- telisnek 6—8—10 ezer forinA HUNGAHIB partnergazdasága a tolnai szövetkezet. A sertéshizlalda belülről. (Archív felvétel.) állatok megfelelő energia- és takarmányfelhasználással minél többet produkáljanak. Ehhez a hibridsertés genetikai adottságai megvannak — az alkalmazás módja, az eredmény a partnerek hozzáállásán múlik. A partner üzemek munkájának eredményessége, és kudarca a rendszernél csapódik le, nem lehet tehát meggondolatlanul „vakon” repülni. Éppen ezért például ultrahanggal vizsgálják a tenyészanyagot. Így állapítják meg, többek között, hogy vemhes-e a koca vagy sem, s megtudják, hogy mennyi a szalonna vastagsága. A vizsgálati eredményt átadják a vásárlóknak, akiknek módjuk van megismerni az állatot. Csak ez a rendszer az, amely nem csupán tenyész- anyaggal látja el a gazdaságokat, hanem a hízott sertés értékesítésénél is besegít. A húsipar minősítése szerint a HUNGAHIB sertéshúsból jobb a húskihozatal, mint más hibrideknél. Ehhez igyekszik alkalmazkodni a nemesítés is: a dobozsonkánál meghatározó a doboz mérete. A cél: egy dobozba egy sonka kerüljön, mert ha még egy darabbal kitöltik, a dobozos sonka a szeletelésnél szétesik. A húsipar jelenleg még nem disztingvál kellőképpen tót tudnak fizetni. Egy biztos, nálam is megcsinálja több építésvezető, hogy az első hónapban a megígért kereset minden körülmények között a borítékba Kerül. Még a második hónapban is. Utána következik a lassú jövedelemcsökkenés, de akkor már az az ember vagy nem mozdul tovább, vagy ami károsabb, keres újabb munkahelyet. Emiatt naponta az or- szágban tízezrek vannak menőfélben... — És ez ellen lehet valamit tenni? — Gondolom, rajtam kívül még sokan szeretnének erre választ kapni... — De, mégis milyen kiesést jelent a vállalatnak az ilyen irányú vándorlás? — Egy példát mondok. Az egyik csapat — építésvezető és munkások — elment a vállalattól, önálló munka- közösséget alakítottak. A vállalatnak ez közel négya jobb vagy a rosszabb minőségű sertések között, pedig azonos súlyú sertéseknél a színhús mennyiségét tekintve lényeges az eltérés — esetenként 5—6 kilogramm is lehet. Ez pedig, ha több ezer állatot sízámolunk, nem kis mennyiség. VITAMINOK A KOCÁKNAK A takarmányt Salvana-re- cept alapján készítik. Ez a cég megbízható minőségben, időben szállít, a takarmányok vitaminszintjét biztosítja, és be is tartja. A komplett premixekhez a Salvana alapkomponenseket szállít. Gondolván a háztáji gazdaságokra, 7 kilogrammos kiszerelésben adják a kocáknak, malacoknak, a süldőknek a takarmánykiegészítőt, mely ásványi anyagokat, vitaminokat, fehérjehordozókat tartalmaz. Lapáttal csupán a szemes terményt kell hozzákeverni. így egyszerűen és rentábilisan megoldható a háztájiban a takarmányozás. A rendszernek megyénkben nyolc közös gazdaság a tagja. Az' ezekben az üzemekben hizlalt sertések a rendszer központjában, Herceghalmon az ország 15 körzete közül a legjobb minősítést kapták. millió forint nyereségcsökkenést jelentett. Ebből a négymillió forintból nekünk az államkasszába legalább kétmillió forintot kellett volna befizetni. Vajon ez a munkaközösség mikor fizet be az államkasszába kétmillió forint adót? A kisvállalkozás elleni támadás ez? Csak egyszerűen a ráció keresése. A népgazdasági érdek keresése. A beszélgetések alatt egyértelműen kiderült, hogy manapság a munkahelynek csökkenőben van az értéke. Könnyen és meggondolatlanul választunk magunknak új helyet, és találunk új munkahölyet. Ebből következik, hogy a dolgozónak alig fűződik érdeke ahhoz, hogy a vállalat milyen eredményt ér el. Akkor is megkapja a fizetését, amikor a vállalat éppen csak döcög, de akkor sem kaphat sokkal többet, ha a vállalat százmilliós nyereséget ér el. Természetesen valamilyen formában választ kell adni a címben felvetett kérdésre: Szabad-e csábítani a munkaerőt? Szabad, hiszen a" munkavállaló maga dönt és dönthet, hogy hol dolgozik. De erkölcstelen, amikor becsapják az embereket különféle ígérgetésekkel. A másik és leglényegesebb és nyomatékosan leírandó vélemény: az a vállalat, gyár, szövetkezet, termelőszövetkezeti melléküzemág tudjon jő keresetet biztosítani, amelyik nagyobb nyereséggel dolgozik és a népgazdaság számára hasznosabb munkát végez. A gazdasági szabályzók feladata — és kialakulóban is van —, hogy szabályozzák a gazdasági egységeket és csak ott tudjanak eredményt felmutatni, ahol mögötte munka is van. Lett légyen ez nagyvállalat, szövetkezet, gazdasági munkaközösség, vagy kisiparos. De, a munkaerő — vagyis a munkavállaló — addig bolyong egyik munkahelyről a másikra, legtöbbször minden haszon nélkül. HAZAFI JÓZSEF
