Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. október 15. Képújság 3 s Élelmiszeripari gépek a Szovjetuniónak _• ____y____• A z ÉLGÉP I. sz. gyárában az idén több, mint 160 millió forint értékben szállítanak sajtgyári berendezéseket és húsipari gépeket a Szovjetunióba. Jelenleg alvadékfor- mázó kádakat és univerzális húsaggregátokat szerelnek. A képen: szerelik a sajtgyártás egyik alapgépét, a tízezer literes alvadékformázó kádakat. A gazdaságpolitikai agitáció GAZDASÁGPOLITIKAI céljaink megvalósítása nemcsak attól függ, hogy helyes-e ez a politika — noha ennt^t elsődleges szerepe kétségbevonhatatlan. Hanem — és itt nem túlzás egyenlőségi jelet tenni — attól is, hogy a gazdaságpolitika végrehajtóinak — a segédmunkástól a miniszterig — mi van a fejében. Ismeri-e gazdaságunk helyzetét, és tudja-e, hogy gazdaságunk egyensúlyának javítása, a további előrehaladás feltételeinek megteremtése, jelenleg az elért élet- színvonal megtartása, az élet- körülmények javítása érdekében személyesen mit kell tennie. Nyilvánvaló, hogy a vezetés régióiban ez nem agitációs feladat. Ám annál inkább az „lent”,, ott, ahol döntő mértékben múlik a tervek megvalósítása. Széles körű agitációs tevékenységre van ehhez szükség. A jó politika akkor realizálódik, ha annak végrehajtására mozgósítani tudjuk a tömegeket. E mozgósításnak számos fóruma van. Az ország vezetőinek megnyilatkozásaitól, a tömegtájékoztató szervek — sajtótól, rádiótól, televíziótól a párttaggyűléseken, pártnapokon, üzemi gyűléseken, brigádvezetői tanácskozásokon keresztül a személyes meggyőző, felvilágosító munkáig. Mindegyikre szükség van, egyik sem helyettesítheti a másikat. Ám — ami a hatásosságot illeti — határvonalat lehet húzni. Mégpedig ott, hogy melyik fórumok, formák adnak „csak” tájékoztatást — és itt a felsorolás első részét lehet figyelembe venni — és melyek azok, ahol mód van az eszmecserére, a beszélgetésre, az emberekben felmerülő kételyek megválaszolására. A tömegtájékoztatási eszközöknek nemigen lehet „visszabeszélni”. bár itt is helye van a hallgatói-nézői-ölvasói reagálásoknak, leveleknek. Az üzemi, lakóterületi gyűléseken már inkább, de legjobban a személyes felvilágosító, meggyőző munkában. Az emberek az újságokból, a rádióból, a televízióból értesülnek gazdasági helyzetünk alakufásáról, gondjainkról, a különböző intézkedésekről és ehhez hozzá kell tenni, hogy soha ilyen nagy érdeklődés nem nyilvánult meg gazdasági helyzetünk, problémáink iránt, mint az utóbbi években. De közvetlen, személyes felvilágosítással, meggyőzéssel lehet elérni azt, hogy ki-ki megtudja, melyek az ő tennivalói, amelyek foglalkoztatják. Ez a munka nem könnyű, összefügg az évek óta tartó, nehéz gazdasági helyzetünkkel. A tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy az emberek becsülik az őszinte szót, meg lehet győzni őket igazságainkról. Ám hiba lenne ebből arra következtetni, hogy minden rendben van. Gyakori az észrevétel, hogy „többet tudunk az ország gazdaságának helyzetéről, mint üzemünkéről, vállalatunkéról”. Nyilvánvaló, hogy itt a helyi agitáció, tájékoztatás lemaradása az ok. Általában egyetértenek az emberek azzal, hogy a munka szerinti elosztás érvényesüljön, azzal, amit az áprilisi KB-határozat megfogalmaz, hogy „a közgondolkodásban el kell fogadtatni a végzett munka arányában álló, eddiginél magasabb jövedelem- különbségeket”, amikor azonban ennek realizálásáról van szó, kísért az egyenlősdi szemlélet. A helyes intézkedéseket csak szívós és vitatkozó, meggyőző munkával lehet elfogadtatni, sőt, egyáltalán kialakítani. Sokkal könnyebb volt agitálni azokban az időkben, amikor folyamatos és dinamikus volt gazdasági fejlődésünk, emelkedett az életszínvonal, mint most, amikor — elsősorban külső okok, de nagyrészt saját munkánk, gazdálkodásunk gyengesége miatt is — évek óta lassú az előrehaladás, sőt, erőfeszítéseinket a meglévő életszínvonal megvédésére, életkörülményeink javítására lehet és kell összpontosítani. AZ AGITÁCIÓNAK tudatosítania kell azt, hogy jelenlegi helyzetünk stabilizálása és jövőbeni fejlődésünk megalapozása sikeres munkánktól függ. És ez a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket követel mindenkitől. A korábbihoz képest szokatlan, új helyzet alakult ki gazdaságunkban és ez ma más termelői és fogyasztói magatartást igényel. Az előbbiről az agitáció különböző fórumain gyakran esik szó, az utóbbiról azonban már kevésbé. Pedig ez is agitációs feladat. Gondoljunk csak a legutóbbi árintézkedésekre, amelyekre ismert okok miatt került sor. A háztartások megérzik hatását, ám ha kevesebb kenyér kerül a szemétbe, mint korábban (és a pazarlásnak nemcsak a kenyér helyenkénti gyenge minősége az oka, hanem az a fogyasztói szokás, hogy a kelleténél többet szereznek be, a másnapos kenyér már nem kell, ha van friss) egyből „parírozni” lehet az egyforintos áremelést. A jól képzett, tájékozott agitátor — márpedig a párttagságtól ez elvárható — minden különösebb, felülről jött instrukció nélkül érvelhet nemcsak ezzel, hanem egészségtelen táplálkozási szokásainkkal, azzal a sok millió kilós súlytöbblettel, amit a több mint tízmillió magyar nagy része „cipel”. És itt eljutunk az agitátorok felikészültségéhez, tájékozottságához. Mert enélkül nincs őszinte, hatékony agitáció. A Paksi Konzervgyár pártvezetőségének egyik ülésén ez így fogalmazódott meg: „Minden párttag elsősorban annak a területnek ismerje — az országos eredményeikről, gondokról, intézkedésekről szerzett ismeretei mellett — feladatait, ahol közvetlenül dolgozik.” A Simontornyai Bőrgyárban a politikai vita- köri foglalkozásoknak mintegy felét nem a központilag kidolgozott és kiadott füzetek alapján tartják, hanem a helyi vezetők adnak tájékoztatást az üzem helyzetéről, problémáiról, a községfej- lesztésről. A politikai vitakör az agitáció egyik bázisa. Nemcsak megvitatják a különböző témákat, -kialakítják az egységes álláspontot, hanem ezáltal folyamatosan fel is készítik a vitakör résztvevőit az emberek közti agi- táoiós munkára. AZ ORSZÁG közvéleményét ma sokkal inkább foglalkoztatja a népgazdaság helyzete, mint egy-két évtizeddel ezelőtt Az emberek féltik eddig elért vívmányaikat. és készek tenni ezek megvédéséért. Az agitációs munkának — benne a gazdaságpolitikai agitációnak — nemcsak magyaráznia kell szüntelenül a helyzetet, az időközben bekövetkező változásokat, hanem az embereket hélyes magatartásra, tettekre késztetni. J. J. HÉTRŐL HÍRRŐL Egy feltehetően nyugodalmas éjszaka után az ember megérkezik reggel a munkahelyére, körülnéz, történt-e valami változás. „Mi újság?” r— kérdi magában, aztán a reggeli lapok után nyúl, hogy valóban megtudja, mi újság. Az emberek kilencven százaléka hátulról kezdi olvasni az újságokat. Ott talál olyan tudósításokat, híreket, amelyek viszonylag friss eseményekről számolnak be. Néhány soros információk ezek, de hétről-hétre, hírről-hirre mindig tovább fűzik a gondolatokat, az ember eszébe jutnak olyan történetek is, amelyekről nem írtak a lapok... Négy hír, 970 ezer forint kár Gondatlanság, előírás megszegése, figyelmetlenség... — ezek akoztak közel egymillió forintos kárt, amiről olvashattunk, amiről a tűzoltósági jelentésekből tudunk. Ezekhez adjuk még hozzá a közlekedési balesetek híreit, melyek szerint egy ember meghalt, nyolcán súlyos, négyen pedig könnyű sérülést szenvedtek. Itt nem állnak rendelkezésre számadatok a keletkezett károkról, de egy emberéletet vajon lehet-e forintokban kifejezni?! Ezek a köny- nyű sérülések is közvetlen környezetünkben történtek. Olvashattunk arról is, hogy több száz ember sebesült meg egy hétele- ji könnyűzenei koncerten a brazil fővárosban. Feltehetően ők is csak könnyebben sérültek — „könnyűzenei” koncertről lévén szó. De félre a tréfát. A felelőtlenséggel úton, útfélen találkozunk. Ügy mint az ügyeletes rendőrjárőr, aki az elmúlt napok egyik estéjén először úton, majd az útfélen találkozhatott egy ittas gépkocsivezetővel. Az eset a megyeszékhely közelében történt. A járőr a város területén észrevette a kivilágítatlan gépkocsit. Odaszólt a vezetőjének, hogy kapcsolja be a lámpákat. Ez megtörtént, majd mind a ketten mentek dolgukra. Néhány perc múlva a városban felbukkant egy mentőautó és szirénázva rohant a szomszédes település irányába. Hamarosan nyomóba a mi járőrünk is, hiszen őt riasztották. A faluvégi útkanyarban a korábban kivilágítatlan tehergépkocsi vezetőjével találkozott — ismét. Most az útfélen volt, ugyanis kanyarodás közben kiesett a gépkocsijából. Egy karcolás nem sok, de annyi nem volt rajta. Nyomban kiderült azonban, hogy e vezető részeg. Baleset, kár nem történt ugyan, ha csak nem adja valaki össze a mentőautó, a rendőrségi kocsi üzemköltségét és az őket riasztó telefonbeszélgetés díját, amit egy felelőtlen, ittas egyén okozott. Az ilyen apró, semmit mondó, pár ezer forintos, de emberi mulasztásokból bekövetkezett balesetek az országos számok körében magasra rúgnak... A MERKÚR ajándéka Országunkban valamennyi napi-, hetilap rendszeresen közli a MERKUR-sze- mélygépkocsikat értékesítő vállalat kocsiátvételi sorszámait. Ezreket érintő információval szolgálnak ezek a számok. Az előbbiekben figyelmetlenségről beszéltünk, amely súlyos károkat is okoz. A MERKÚR is elmarasztalható figyelmetlensége miatt, kár' ugyan nem keletkezett, ám egy család igen meglepődött néhány percre... A családfő évekkel ezelőtt Trabant személy- gépkocsira fizetett be, annak akkori rendje, módja szerint, a vételár 25 százalékát. Idővel ez a vásárlási kötelezettség úgy módosult, hogy 50 százalékot kellett befizetni. Lehetőség nyílt a kiegészítésre vagy éppen a visszalépésre. Ismerősöm ez utóbbit tette, visszakapta a befizetett ösz- szeget és ezzel megszűnt minden kapcsolata a MERKUR-ral. Gondolta ő. Évek teltek el, mígnem az elmúlt napokban értesíHÉTRE HÍRRE tést kapott a MERKÚR Vállalattól, hogy az általuk megjelölt helyen, a vételár fennmaradt 50 százalékának befizetését igazoló csekkszelvény ellenében átveheti az ekkor és ekkor igényelt gépkocsit. A címzett már éppen ocsúdott.családostul és indulni akart az ügyet tisztázni, amikor ajtajában megjelent az Állami Biztosító ügynöke, aki elsőként gratulált az új kocsihoz, egyben javasolta és sorolta a cascó-biztosítással járó előnyöket... Eddig a történet. A kocsi- átvételi sorszámokat tehát azért is érdemes figyelemmel kísérni, hogy az embert ne érjék váratlanul ilyen „örömteli” megrázkódtatások... Korábban sötétedik Nem foglalkozott az elmúl héten semmilyen hír azzal a ténnyel, hogy olyan hét vagy hónap köszönt ránt, amikor a nappal rövidülésével kell számolnunk. Jelent meg viszont néhány olyan információ, ami bizonyítja, hogy akadnak munkaterületek, ahol „számolni” kell ezzel. Ilyen a népművelés, közművelődés. Akik ezen a pályán dolgoznak, az emberek szabad idejére építik feladataikat. Ez a szabad idő a sötétedéssel egyre nő. De vajon mindenkinek egyformán van szabad ideje? Egy statisztikai felmérés szerint arra a kérdésre,^hogy „hogyan tölti a szabad idejét?”, olyan válaszok érkeztek, amelyek pénzhajszáról, karriertörekvésekről, ötlettelenségről, hibás megszokásokról, lustaságról árulkodtak. Tényleg ilyenek lennénk? A valóban legfontosabb társadalmi tevékenység, a munka után és a biológiailag feltétlenül szükséges alvás előtt lehetséges, hogy nem tudunk élni a szabad időnkkel? Képtelenek vagyunk megszervezni a család életét? Pedig a szabad idő mennyisége nő, az ötnapos munkahét meg éppen új lehetőségeket nyújt. Ha ezeket nem használjuk ki, valami nagyon fontosról mondunk le: a teljes életről. A gerontológusok, az öregedés kutatói már régen rájöttek arra, hogy az átlagos élettartam gyógyszerekkel való meghosszabbításánál — ami egyébként igencsak nehéz — célravezetőbb, ha a páciens valóban „éli az életét” és tartalmasán, sokoldalú tevékenységgel tölti életének minden percét. Erre szólítanak olyan események is, mint például a KPVDSZ kulturális hónapjának programja, amelyről e héten adtunk hírt. E rendezvénysorozat célja, hogy a gazdasági munka eredményességének, hatékonyságának fokozása mellett az ember tudati és műveltségi szintje is fejlődjön. A megrövidült napokban, az esti órákban engedjük közel magunkhoz a szellemi értékeket. S szeri, se száma azoknak az előre tervezett programoknak, amelyek segítik ezt a közeledést. Szinte hétről-hétre nő azon helyiségek száma, amelyek újabb lehetőséget kínálnak a művészetek meghonosítására (lásd a hét elején megnyílt Népújság Galériát). A művészet — figyeljük csak meg — ingerlőén hat az emberre. Sokakban kél a vágy hasonló alkotás „elkövetésére”, s ha ez mégsem sikerül, akkor következik a bosszú. Ennek különféle megnyilvánulásai lehetnek. Az eredeti alkotás megcsonkításától, átfestésétől kezdve ki tudja még mi nem. Szerencsésebb az, amikor a köztéri szobor közelében születik valami alkotás, amint azt felvételünk is igazolja. A szépséghibája a maradandóság, Prométheusz (az előtérben), amint egy névtelen alkotó látja mert napokig díszelgett az egyre népszerűbbé váló szekszárdi parkban. Miután az újságolvasás is szubjektív dolog, a 41. héten megjelent aprócska hírek bennem ezeket a gondolatokat ébresztcttéka DECSI KISS JÁNOS
