Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Világ proletárjair egyesüljetek TOLNA MEGYEI AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 232. szám ARA: 1,80 Ft lf; ZTfte, 1983. október 1., szombat Mai számunkból FÉLIDŐS MÉRLEG A TÁRSADALMI MUNKÁRÓL (3. old.) NÉGY ÉVTIZED A DUNÁN (4. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) MÁTÓL ismét A BAJNOKI PONTOKÉRT (14. old.) Ügyfélfogadás - új szabályok szerint A különböző felmérések szerint a tanácsok évente 20 millió ügyet intéznek. Az állampolgárok jelentős része tehát minden esztendőben többször is megfordul az államigazgatási hatóságoknál, a hivatalokban. Az ügyfélfogadás és az ügyfélszolgálat minőségéről, tehát valamennyiünknek személyes benyomásai is vannak, s ezek bizony nem egyértelműen pqzitívak. Bár a hely­zet lényegesen javult, a korábbi évekhez képest — ■ gondoljunk csak a mindennap reggeltől estig nyitva tartó ügyfélszolgálati irodák bővülő hatáskörére —, még mindig sok embernek okoz gondot a munkaidőn túli ügyintézés. Ezt ismerte fel a kormány, amikor ha­tározatot hozott arra, hogy újra felül kell vizsgálni a lakossági szolgáltatást, ellátást, hatósági ügyintézést végző szervezetek nyitva tartási, ügyfélszolgálati és félfogadási rendjét, azok kapcsolódását a dolgozók munkaidő-beosztásához. A minisztertanácsi határozat végrehajtása érdeké­ben a Tanácsi Hivatal a közelmúltban irányelvet adott ki — egyetértésben a Közalkalmazottak Szak- szervezetével — az ügyfélfogadás és ügyfélszcflgálat to­vábbfejlesztéséről. Eszerint az ügyfélfogadás tanácsi szabályozása során különös figyelmet kell fordítani a településeken élő, valamint az oda, illetve az onnan munkába járó lakosság összetételéből adódó igényekre, a helyi sajátosságokra, szokásokra. Mit jelent ez? Például azt, hogy a vállalatok, szö­vetkezetek, valamint a szolgáltató szervezetek munka­rendjét — így a bölcsődék, óvodák, üzletek nyitva tar­tását stb. — lehetőleg rugalmasan kell megállapítani, összehangolni. Lényeges előírás, hogy az ügyfélfogadás időbeosztá­sának, gyakoriságának és időtartamának a helyi kö­rülményekhez kell igazodnia. Korábban sok gondot okozott, hogy a helyi tanácsok mereven követték a megyék által előírt egységes munkarendet. Tulajdon­képpen joguk sem volt arra, hogy attól a sajátos igé­nyek miatt eltérjenek. A Tanácsi Hivatal irányelve most országosan'felhatalmazta a községi, városi taná­csokat: a szakszervezetekkel egyetértésben vizsgálják felül, s ha szükséges, szabályozzák újra — a helyi sa­játosságoknak megfelelően — az ügyfélfogadás rend­jét. így elképzelhető lesz az is, hogy a tanács ügyin­tézőinek egy része a községekben, városokban a hét meghatározott napjain egy-két órával korábban kezd­je, illetve később fejezze be munkáját a szokásosnál. Ilyenkor persze gondolni kell arra is, hogy ne csak ügyintéző legyen a tanácsnál, aki esetleg felvilágosítás­sal szolgál, hanem érdemi döntésre jogosult vezető is. Az újdonságok közé tartozik, hogy az irányelv lehe­tőséget ad — például az üdülőhelyeken — az osztott munkanap bevezetésére, s a félfogadási rend az egyes évszakok sajátosságaihoz is igazodhat. Joggal vetheti fel bárki, hogy a túl nagy helyi ön­állóság az ügyfélfogadás szabályozásában indokolatlan eltérésekhez, sőt, bizonyos zűrzavarokhoz is vezethet, Továbbra is szükség lenne tehát néhány olyan egysé­ges előírásra, amely minden helyi tanácsra vonatkozit. Nos, ilyen például az irányelvnek az a rendelkezé e, amely szerint indokolt mindenütt fenntartani — s ahol ez még nincs, ott bevezetni — a szerdai egész napos, meghosszabbított ügyfélfogadást. Ilyenkor célszerű, ha a tanácsok már reggel 7 órától egészen este 7 óráig a lakosság rendelkezésére állnak. Ha az általános ta­nácsi fogadónap is olyan kedvelt lesz az emberek kö­rében, mint a bevásárlócsütörtök, ez egy mindenki szá­mára kedvező megoldás lehet. Köztudott, hogy egyes tanácsi szolgáltatásokat — házasságkötés, társadalmi események szervezése — hét végén, szombaton és vasárnap is el kell látni. A szom­bati ügyelet megszervezésére azonban egyébként csak indokolt esetben van szükség. Országszerte sok gondot okoz az ügyintézés a kö­zös tanácsok társközségeiben, ahol csak szakigazgatási kirendeltségek vannak. Itt, és az úgynevezett kihelye­zett igazgatási napok megszervezésénél is megkülön­böztetett figyelmet kell fordítani a helyi emberek szo­kásaira, igényeire. Ez vonatkozik a tanácsi vezetők fo- . gadónapjaira is. A munkaidőn kívüli ügyintézés megszervezésében nagy szerepük lehet a vállalatoknk is. Így például bátrabban élhetnének a lépcsőzetes munkakezdés to­vábbfejlesztésével, lehetőségével, vagy a rugalmas munkaidő bevezetésével. A tanácsok a jövőben jelez­ni fogják a vállalatoknak, ha dolgozóik nagyobb szám­ban és rendszeresen akkor is munkaidőben mennek a hivatalba, amikor ügyük azon kívül ugyanúgy elin­tézhető. Az ügyintézési helyzet javításához természetesen maguknak a tanácsoknak is sok erőfeszítéssel kell még hozzájárulniuk. így például még több ügyfajtában ve­zethető be a harminc napnál rövidebb ügyintézési ha­táridő, nagyobb figyelmet kell fordítani az udvarias bánásmódra, a különféle igazolások hivatalból történő beszerzésére, a határozatok közérthető, meggyőző in­doklására. D. A. Losonczi Pál beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésén Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának csütörtök dél­utáni plenáris ülésén — kö­zép-európai idő szerint a késő esti órákban — szólalt fel Lo­sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Beszédében többek között a következőket mondotta: Két világégés szörnyű ta­pasztalata nyomán szerveze­tünket éppen az a nagy elha­tározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemze­dékét a háború borzalmaitól”. E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évez­redes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a hábo­rú.” De' vajon elmondhat­juk-e, hogy akárcsak a köze­lébe jutottunk már e nagy célnak? Ügy érzem, a kérdés maga is illuzórikusán hat a jelen történelmi pillanatban, ame­lyet sajnos, a nemzetközi fe­szültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kí­sérletek történnék a világbéke fenntartását biztosító erő- egyensúly megbontására, ka­tonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felsza­badulási folyamatának vissza, fordítására. Mindez aggoda­lommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kor­mányát. E veszélyes helyzet kiala­kulásának fő okát a fegyver­kezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak köz­vetlenül, a nukleáris kataszt­rófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem köz­vetve is: azáltal, hogy elté- kozolja az emberiség anya­gi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a mun­kájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellent­mondás-e ez a tudomány és a technika századában? Ak­kor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megol­dási lehetősége, mint az új energiaforrások feltárása, az óceánok kincseinek kiakná­zása, a világűr békés meg­hódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek fel­számolása, a rohamosan romló természeti környezet megmentése. Vajon elképzel­hető-e globális együttműkö­dés nélkül e valóban nagy­szerű lehetőségek valóra váltása? A Magyar Népköztársaság­nak, ha szabad így monda­nom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs hábo­rú, bár az sem kevés! Szá­munkra a koegzisztencia: a népek és kormányok tevé­keny együttműködése, köl­csönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-más- fél évtizedben igen jó ta­pasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnere­inknek sincs oka a csalódott­ságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szaka­szában, a hatvanas években és a hetvenes évek első fe­lében fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, il­letve más államok között a tömegpusztító fegyverek el­terjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének meg­akadályozásáról, valamint korlátozásáról a földön, a világűrben és a tengerek mé­lyén. Európában a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekez­let tartós elvi alapokra he­lyezte a további együttmű­ködést. Fellendültek a poli­tikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afri­kában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszaba­dult új államok megerősödé­se. Van-e nép, amelynek ér­dekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érez- hetné. hogy veszített az eny­hülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpoli­tikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek meg­őrzését, a nemzetközi párbe­széd és együttműködés fenn­tartását és bővítését tekinti,- mind a kétoldalú kapcsolatai­ban, mind a nemzetközi fó­rumokon. Számunkra — mi. ként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alterna­tívája. Ezért tölt el nyugtalanság­gal bennünket minden olyan jeL, amely a konfrontációs hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az álla­mok közötti normális kapcso­latokat; minden olyan fejle­mény. amely további teher­tételként jelentkezik az örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelen­tős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldá­sának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt évékben maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeménye­zések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegy­verzetek lehető legalacso­nyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban, javas­lataink az Észak-atlanti Szer. ződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nél­kül maradtak. A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaság­nak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádas­kodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a kü. lömböző társadalmi berendez­kedésű országok közötti vi­szonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös fi­gyelembevétele lehet. Megelégedéssel nyugtázha­tom, hogy békés együttműkö­dési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek fele­lősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. To­vábbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktusra, mi­nél eredményesebb 'tárgyaié, sokra, politikai konzultációk­ra kerüljön sor közöttünk, a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a há­borús veszély elhárítása ér­dekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszere­lés. A Magyar Népköztársa­ság kormánya ezért megkü­lönböztetett fontosságot tu­lajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmé­nyek között nem vet be első­ként nukleáris fegyvert. Bi­zonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen köte­lezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogad­ná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nuk­leáris leszereléshez vezető (Folytatás a 2. oldalon.) Legsürgősebb feladat a nukleáris leszerelés • • illést tartott az országgyűlési képviselők megyei csoportja Az országgyűlés őszi ülés­szakára való felkészülés je­gyében tartotta meg tegnap délelőtt Szekszárdon a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának székházában esedé­kes ülését a Tolna megyei képviselőcsoport. Az ország- gyűlési 'képviselők e munka­napjának házigazdájaként vett részt az ülésen Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára. Jelen volt Dobos István, a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság el­nökhelyettese is, lévén az ülés első napirendje az a tájékoz­tató, amelyet a NEB me­gyénkben végzett munkájáról Merkl Ferenc, a NEB megyei elnöke adott. A képviselőcsoport üiesét Daradics Ferenc, a csoport vezetője nyitotta meg, majd ezt követően hangzott el Merikl Ferenc tájékoztatója, mely igen élénk eszmecserére adott alkalmat. Az ülés második fele az MMG-AM Szekszárdi Mérő­műszergyárában zajlott, ahol az üzemlátogatásra érkezett országyűlési képviselőket Horváth Endre gyárigazgató fogadta és kalauzolta az üze­men végig. Üzemlátogatáson a képviselők

Next

/
Thumbnails
Contents