Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Világ proletárjair egyesüljetek TOLNA MEGYEI AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 232. szám ARA: 1,80 Ft lf; ZTfte, 1983. október 1., szombat Mai számunkból FÉLIDŐS MÉRLEG A TÁRSADALMI MUNKÁRÓL (3. old.) NÉGY ÉVTIZED A DUNÁN (4. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) MÁTÓL ismét A BAJNOKI PONTOKÉRT (14. old.) Ügyfélfogadás - új szabályok szerint A különböző felmérések szerint a tanácsok évente 20 millió ügyet intéznek. Az állampolgárok jelentős része tehát minden esztendőben többször is megfordul az államigazgatási hatóságoknál, a hivatalokban. Az ügyfélfogadás és az ügyfélszolgálat minőségéről, tehát valamennyiünknek személyes benyomásai is vannak, s ezek bizony nem egyértelműen pqzitívak. Bár a helyzet lényegesen javult, a korábbi évekhez képest — ■ gondoljunk csak a mindennap reggeltől estig nyitva tartó ügyfélszolgálati irodák bővülő hatáskörére —, még mindig sok embernek okoz gondot a munkaidőn túli ügyintézés. Ezt ismerte fel a kormány, amikor határozatot hozott arra, hogy újra felül kell vizsgálni a lakossági szolgáltatást, ellátást, hatósági ügyintézést végző szervezetek nyitva tartási, ügyfélszolgálati és félfogadási rendjét, azok kapcsolódását a dolgozók munkaidő-beosztásához. A minisztertanácsi határozat végrehajtása érdekében a Tanácsi Hivatal a közelmúltban irányelvet adott ki — egyetértésben a Közalkalmazottak Szak- szervezetével — az ügyfélfogadás és ügyfélszcflgálat továbbfejlesztéséről. Eszerint az ügyfélfogadás tanácsi szabályozása során különös figyelmet kell fordítani a településeken élő, valamint az oda, illetve az onnan munkába járó lakosság összetételéből adódó igényekre, a helyi sajátosságokra, szokásokra. Mit jelent ez? Például azt, hogy a vállalatok, szövetkezetek, valamint a szolgáltató szervezetek munkarendjét — így a bölcsődék, óvodák, üzletek nyitva tartását stb. — lehetőleg rugalmasan kell megállapítani, összehangolni. Lényeges előírás, hogy az ügyfélfogadás időbeosztásának, gyakoriságának és időtartamának a helyi körülményekhez kell igazodnia. Korábban sok gondot okozott, hogy a helyi tanácsok mereven követték a megyék által előírt egységes munkarendet. Tulajdonképpen joguk sem volt arra, hogy attól a sajátos igények miatt eltérjenek. A Tanácsi Hivatal irányelve most országosan'felhatalmazta a községi, városi tanácsokat: a szakszervezetekkel egyetértésben vizsgálják felül, s ha szükséges, szabályozzák újra — a helyi sajátosságoknak megfelelően — az ügyfélfogadás rendjét. így elképzelhető lesz az is, hogy a tanács ügyintézőinek egy része a községekben, városokban a hét meghatározott napjain egy-két órával korábban kezdje, illetve később fejezze be munkáját a szokásosnál. Ilyenkor persze gondolni kell arra is, hogy ne csak ügyintéző legyen a tanácsnál, aki esetleg felvilágosítással szolgál, hanem érdemi döntésre jogosult vezető is. Az újdonságok közé tartozik, hogy az irányelv lehetőséget ad — például az üdülőhelyeken — az osztott munkanap bevezetésére, s a félfogadási rend az egyes évszakok sajátosságaihoz is igazodhat. Joggal vetheti fel bárki, hogy a túl nagy helyi önállóság az ügyfélfogadás szabályozásában indokolatlan eltérésekhez, sőt, bizonyos zűrzavarokhoz is vezethet, Továbbra is szükség lenne tehát néhány olyan egységes előírásra, amely minden helyi tanácsra vonatkozit. Nos, ilyen például az irányelvnek az a rendelkezé e, amely szerint indokolt mindenütt fenntartani — s ahol ez még nincs, ott bevezetni — a szerdai egész napos, meghosszabbított ügyfélfogadást. Ilyenkor célszerű, ha a tanácsok már reggel 7 órától egészen este 7 óráig a lakosság rendelkezésére állnak. Ha az általános tanácsi fogadónap is olyan kedvelt lesz az emberek körében, mint a bevásárlócsütörtök, ez egy mindenki számára kedvező megoldás lehet. Köztudott, hogy egyes tanácsi szolgáltatásokat — házasságkötés, társadalmi események szervezése — hét végén, szombaton és vasárnap is el kell látni. A szombati ügyelet megszervezésére azonban egyébként csak indokolt esetben van szükség. Országszerte sok gondot okoz az ügyintézés a közös tanácsok társközségeiben, ahol csak szakigazgatási kirendeltségek vannak. Itt, és az úgynevezett kihelyezett igazgatási napok megszervezésénél is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a helyi emberek szokásaira, igényeire. Ez vonatkozik a tanácsi vezetők fo- . gadónapjaira is. A munkaidőn kívüli ügyintézés megszervezésében nagy szerepük lehet a vállalatoknk is. Így például bátrabban élhetnének a lépcsőzetes munkakezdés továbbfejlesztésével, lehetőségével, vagy a rugalmas munkaidő bevezetésével. A tanácsok a jövőben jelezni fogják a vállalatoknak, ha dolgozóik nagyobb számban és rendszeresen akkor is munkaidőben mennek a hivatalba, amikor ügyük azon kívül ugyanúgy elintézhető. Az ügyintézési helyzet javításához természetesen maguknak a tanácsoknak is sok erőfeszítéssel kell még hozzájárulniuk. így például még több ügyfajtában vezethető be a harminc napnál rövidebb ügyintézési határidő, nagyobb figyelmet kell fordítani az udvarias bánásmódra, a különféle igazolások hivatalból történő beszerzésére, a határozatok közérthető, meggyőző indoklására. D. A. Losonczi Pál beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésén Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának csütörtök délutáni plenáris ülésén — közép-európai idő szerint a késő esti órákban — szólalt fel Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Beszédében többek között a következőket mondotta: Két világégés szörnyű tapasztalata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól”. E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háború.” De' vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy célnak? Ügy érzem, a kérdés maga is illuzórikusán hat a jelen történelmi pillanatban, amelyet sajnos, a nemzetközi feszültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnék a világbéke fenntartását biztosító erő- egyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának vissza, fordítására. Mindez aggodalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. E veszélyes helyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem közvetve is: azáltal, hogy elté- kozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megoldási lehetősége, mint az új energiaforrások feltárása, az óceánok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környezet megmentése. Vajon elképzelhető-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek valóra váltása? A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számunkra a koegzisztencia: a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-más- fél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs oka a csalódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szakaszában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, illetve más államok között a tömegpusztító fegyverek elterjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének megakadályozásáról, valamint korlátozásáról a földön, a világűrben és a tengerek mélyén. Európában a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekezlet tartós elvi alapokra helyezte a további együttműködést. Fellendültek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszabadult új államok megerősödése. Van-e nép, amelynek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érez- hetné. hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését tekinti,- mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon. Számunkra — mi. ként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jeL, amely a konfrontációs hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok közötti normális kapcsolatokat; minden olyan fejlemény. amely további tehertételként jelentkezik az örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt évékben maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban, javaslataink az Észak-atlanti Szer. ződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaságnak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a kü. lömböző társadalmi berendezkedésű országok közötti viszonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös figyelembevétele lehet. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy békés együttműködési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek felelősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. Továbbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktusra, minél eredményesebb 'tárgyaié, sokra, politikai konzultációkra kerüljön sor közöttünk, a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez vezető (Folytatás a 2. oldalon.) Legsürgősebb feladat a nukleáris leszerelés • • illést tartott az országgyűlési képviselők megyei csoportja Az országgyűlés őszi ülésszakára való felkészülés jegyében tartotta meg tegnap délelőtt Szekszárdon a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában esedékes ülését a Tolna megyei képviselőcsoport. Az ország- gyűlési 'képviselők e munkanapjának házigazdájaként vett részt az ülésen Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára. Jelen volt Dobos István, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese is, lévén az ülés első napirendje az a tájékoztató, amelyet a NEB megyénkben végzett munkájáról Merkl Ferenc, a NEB megyei elnöke adott. A képviselőcsoport üiesét Daradics Ferenc, a csoport vezetője nyitotta meg, majd ezt követően hangzott el Merikl Ferenc tájékoztatója, mely igen élénk eszmecserére adott alkalmat. Az ülés második fele az MMG-AM Szekszárdi Mérőműszergyárában zajlott, ahol az üzemlátogatásra érkezett országyűlési képviselőket Horváth Endre gyárigazgató fogadta és kalauzolta az üzemen végig. Üzemlátogatáson a képviselők
