Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

2 KÉPÚJSÁG 1983. szeptember 10. A záróokmány Sajtótájékoztató Moszkvában a repülőgép-incidensről (Folytatás az 1. oldalról) hogy a tartózkodást az erő alkalmazásától, vagy az azzal való fenyegetéstől mint a nemzetközi élet normáját, szigorúan és hatékonyan be kell tartani.” Hangsúlyozzák, hogy ebben a vonatkozásban a záróokmány megfelelő ren­delkezései szerinti kötelezett­ségükkel összhangban fognak cselekedni. A továbbiakban elítélik a terrorizmust, a nem­zetközi kapcsolatokban is, s kijelentik, hogy hatékony in­tézkedéseket tesznek ellene mind nemzeti szinten, mind nemzetközi együttműködés révén az ENSZ alapokmányá­val és a helsinki záróokmány­nyal összhangban. Megtesz­nek minden intézkedést, hogy megelőzzék területük felhasz­nálását terrorcselekmények előkészítésére, szervezésére, illetve elkövetésére, megerő­sítve, hogy tartózkodnak az effajta és egyéb olyan tevé­kenység támogatásától, amely más részt vevő állam rend­szerének megdöntésére irá­nyul. Ugyancsak kötelezett­séget vállalnak a területükön diplomáciai, konzuli, vagy más hivatalos tevékenységet kifejtő minden személy biz­tonságának megóvására. A záródokumentumban a részt vevő államok elismerik az emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyetemes je­lentőségét, támogatják azok hatékony gyakorlását, továb­bá fejlesztik törvényeiket és rendelkezéseiket a polgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más emberi jo­gok és alapvető szabadságjo­gok területén. A továbbiak­ban elismerik a szabad val­lásgyakorlást saját országaik alkotmányos keretei között. Hangsúlyozzák az állandó fejlődés fontosságát, a nem­zeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai tiszteletben tartásának és tényleges gya­korlásának biztosításában éppúgy, mint törvényes érde­keik védelmében, a záróok­mányban foglaltaknak meg­felelően. Ügyszintén hangoz­tatják, hogy fontos a férfiak és nők egyenlő jogainak biz­tosítása. Biztosítják a szak- szervezeti jogokat az illető államok törvényeinek megfe­lelően. Megerősítik az emberi jogok egyetemes nyilatkoza­ta, az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezség-okmá­nyok és a vonatkozó egyéb nemzetközi megállapodások jelentőségét, s felhívják azo­kat a részt vevő államokat, amelyek azt még nem tették volna meg, hogy lehetőleg csatlakozzanak e nemzetközi megállapodásokhoz. Ugyanitt intézkedik a zá­ródokumentum arról, hogy Kanada kezdeményezésére 1985 májusában szakértői ta­nácskozást hívnak össze Ot­tawába. Ezen a részt vevő államok szakértői az emberi jogok és alapvető szabadság- jogok összes vetületének ál­lamaikban való tiszteletben tartásáról fognak tanácskoz­ni, ahogyan azt a záróok­mány tartalmazza. Ugyan­csak Ottawában, 1985 áprili­sában e célból előkészítő ta­nácskozást tartanak. A záródokumentum követ­kező intézkedése az, hogy Görögország meghívására 1984 márciusában Athénben szakértői tanácskozás ül ösz- sze, hogy a záróokmány alapján folytassa egy általá­nosan elfogadható eljárás ta­nulmányozását a vitás kér­dések békés rendezésére. Az elvekről szóló rész utol­só pontjában a résztvevők tudomásul veszik Máltának azt a bejelentését, hogy el nem kötelezett politikát foly­tató, semleges ország, s fel­hívnak minden államot, hogy tartsa tiszteletben ezt a mál­tai nyilatkozatot. „Európai konferencia a bi­zalom- és biztonságerősítő intézkedésekről és a leszere­lésről” — ez a címe a követ­kező alfejezetnek, amely rá­mutat: a helsinki „záróok­mány valamennyi aláíró ál­lama részvételével elindított sokoldalú folyamat lényegi és szerves részét képező konfe­rencia célja, hogy több sza­kaszban új, hatékony és konkrét lépéseket tegyen, azért, hogy további előreha­ladás történjék a bizalom és biztonság erősítésében és a leszerelés megvalósításában, s ezáltal kifejezést és nyoma- tékot adjanak az államok ama kötelességének, hogy az egy­más közti kapcsolataikban tartózkodnak az erőszak al­kalmazásától, vagy az azzal való fenyegetéstől”. Ily mó­don a konferencia folyamatot indít el, s ennek első szaka­szát annak szenteli, hogy ösz- szefüggő bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedések soro­zatát tárgyalják meg és fo­gadják el az európai kato­nai szembenállás csökkentése érdekében, A konferencia el­ső szakaszát 1984. január 17- re hívják össze Stockholm­ban. Helsinkiben 1983. októ­ber 25-től előkészítő értekez­letet tartanak. A konferencia hatásköré­ről, napirendjéről a záródo­kumentum a következő köve­telményeket állapítja meg: a jogegyenlőség, a kiegyensú­lyozottság és a kölcsönösség, valamint az európai bizton­sági és együttműködési talál­kozón részt vevő összes ál­lam biztonsági érdekeinek egyenlő tiszteletben tartása, továbbá az európai bizalom- és biztonságerősítő intézke­déseket és a leszerelést illető kötelezettségek figyelembevé­tele, s ezek alapján a biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedések kiterjednek majd egész Európára, a csatlakozó tengeri és légtérre is. Ezek az intézkedések katonailag jelentősek és politikailag kö­telezőek lesznek, s együtt jár­nak a tartalmuknak megfele­lő ellenőrzési formákkal. A záródokumentum arról is intézkedik, hogy a következő, madridihoz hasonló találkozó fogja felmérni a konferencia első szakaszán elért haladást, és megvizsgálni, hogy a részt vevő államok milyen módon folytassák erőfeszítéseiket az európai biztonságért és lesze­relésért, beleértve a jelenle­gi napirend, illetve hatáskör kiegészítését a konferencia következő szakasza számára. A dokumentum következő fejezete ezt a címet viseli: „Együttműködés a gazdaság, a tudomány és a technika, valamint a környezetvédelem területén”. A többi között megállapítja: „A részt vevő államok úgy vélik, hogy a zá­róokmány minden rendelke­zésének végrehajtása és az abban foglalt, kapcsolataikat vezérlő elvek teljes tisztelet­ben tartása lényeges alapja együttműködésük fejlesztésé­nek a gazdaság, a tudomány és a technika, valamint a környezetvédelem területén. Ugyanakkor megerősítik, hogy az együttműködés e te­rületeken hozzájárul a béke és a biztonság megerősítésé­hez Európában és az egész világon. E szellemben meg­ismétlik elhatározásukat, hogy — tekintet nélkül gaz­dasági és társadalmi rend­szerükre — folytatják és in­tenzívebbé teszik az együtt­működésüket.” Hozzáfűzi, hogy a résztvevők további erőfeszítéseket tesznek a ke­reskedelem fejlesztésének út­jában álló mindenfajta aka­dály csökkentése, majd foko­zatos felszámolása érdeké­ben, hogy hozzájáruljanak a gazdasági kapcsolataik har­monikus fejlesztéséhez. A terjedelmes fejezet a to­vábbiakban igen sok konkrét ajánlást tartalmaz. Ezek egyebek között a következő területeket érintik: az üzleti kapcsolatokat és lehetősége­ket, a külföldi cégek és szer­vezetek képviselőinek mun­kafeltételeit és azok könnyí­tését, a gazdasági és kereske­delmi információk publikálá­sát és terjesztését, a gazda­sági és kereskedelmi statisz­tikák összehasonlíthatóságá­nak javítását, a marketing feltételeinek további javí­tását, a kompenzációs üz­letek gyakorlatát, a hosz- szú távú kétoldalú gazda­sági, ipari és műszaki együtt­működési megállapodásokat, az ipari együttműködés új formáit (ideértve a harmadik országok szervezeteivel és vállalataival kialakulókat), a kis- és középvállalatoknak szélesebb részvételét az ipari és kereskedelmi együttműkö­désben, az energetikai együtt­működést, a kereskedelem technikai akadályainak meg­előzését és csökkentését, a vi­ták döntőbíráskodás útján történő rendezését, a tudo­mányos és technikai fejlődést érintő tájékoztatás javítását, a mezőgazdaság területén va­ló tudományos együttműkö­dést (ideértve a szárnyasok és növények szaporítását, a vízforrások optimális kihasz­nálását és tartalékolását), a környezetvédelmi együttmű­ködést, az európai vendég- munkások emberi (a többi között gazdasági, társadalmi és kulturális) jogainak védel­mét. a menedzserképzést, a fejlődő országokkal való ál­landósult és egyenlő gazda­sági kapcsolatokat (kinyilvá­nítva készségüket, hogy hoz­zájárulnak egy új gazdasági rend kialakításához). A Földközi-tenger térségé­nek biztonságát és együttmű­ködését érintő kérdések cí­mű fejezetben a záródoku­mentum egyebek között meg­állapítja: „A részt vevő álla­mok annak tudatában, hogy Európa biztonsága a világ biztonságának szélesebb ösz- szefüggésében vizsgálva szo­rosan kapcsolódik a Földkö­zi-tenger egész térségének biztonságához, ismét kifeje­zik szándékukat, hogy hozzá­járulnak a békéhez, a biz­tonsághoz és az igazságos­sághoz a Földközi-tenger tér­ségében”. , A záródokumentum követ­kező fejezete ezt a címet vi­seli: „Együttműködés huma­nitárius és egyéb területe­ken”. E fejezet hivatkozik a helsinki záróokmány azonos című fejezetének bevezetőjé­re, beleértve azokat a meg­állapításokat is, amelyek a résztvevő államok közötti kölcsönös megértés fejlesz­tését. valamint az enyhülés elmélyítését érintik. Ezután témakörönként foglalkozik a szóban forgó együttműködés egyes területeivel, hangsú­lyozva az államoknak azt az elhatározását, hogy folytat­ják és kiterjesztik együttmű­ködésüket. Az emberek közötti kap­csolatok című alfejezet egye­bek között a következőket tartalmazza: a résztvevő ál­lamok kedvezően foglalkoz­nak a családegyesítésre, illet­ve a külföldiekkel kötött há­zasságkötésre vonatkozó ké­relmekkel, elősegítik a dip­lomáciai és egyéb hivatalos képviseletek normális műkö­dését és látogatását, megfe­lelő intézkedéseket tesznek a kölcsönös együttműködés ke­retében a területükön más állampolgárok részvételével folytatott — a többi között sport- és kulturális — tevé­kenység feltételeinek, egye­bek között biztonsági köve­telményeinek megteremtésé­re, törekedni fognak a terü­letükön ideiglenesen tartóz­kodó külföldi állampolgárok­nak nyújtott jogi, konzuli és orvosi segítség feltételeinek javítására. Végrehajtják a záróokmány megfelelő ren­delkezéseit úgy, hogy a val­lásos felekezetek, intézmé­nyek és szervezetek képvise­lői fejleszthessék a kapcso­latokat tevékenységük köré­ben. Bátorítják az ifjúsági cseréket és az ifjúsági szer­vezetek közötti együttműkö­dést. Előmozdítják az egyéni vagy kollektív ifjúsági turiz­mus fejlesztését, egyebek kö­zött a részt vevő államok köz­lekedési hatóságai és turista­szervezetei által nyújtott könnyítések ösztönzésével. Az Információ című alfeje­zet foglalkozik a többi részt vevő államból imnortált ki­adványok szélesebb körű ter­jesztésével. a tömegtájékoz­tatás és képviselői együttmű­ködésének további kiterjesz­tésével. a külföldi újságírók és állandó tudósítók munka- feltételeinek javításával. Az Együttműködés és cse­rék a kultúra területén című alfejezetnek magyar vonat­kozása miatt fontos Dontia az, amelv így hangzik: „Ma­gyarország kormányának meghívására a részt vevő ál­lamok .kulturális fórumot’ rendeznek Budapesten 1985. október 15-ével kezdődően. Azon a kultúra területén ki­emelkedő személyiségek lesz­nek jelen. A .fórum’ olyan összefüggő problémákat vi­tat meg, amelyek az alkotó tevékenységet, a kultúra ter­jesztését és az együttműkö­dést érintik, ideértve a kap­csolatok és cserék előmozdí­tását és bővítését is a külön­féle kulturális területeken. Meghívják az UNESCO kép­viselőjét, hogy ismertesse szervezetének véleményét, a ,fórummal’. A ,fórumot’ szak­értői értekezlet készíti elő; ennek időtartama nem halad­hatja meg a két hetet, s azt Magyarország kormányának meghívására Budapesten tartják meg 1984. november 21-ével kezdődően”. Az alfejezet egyéb pontjai­ban foglalkozik a könyvek, filmek és más kulturális ja­vak nemzetközi cseréjének javításával, a fordítások, az irodalmi és egyéb művek ter­jedésének ösztönzésével, kü­lön kiemelve azokat, amelye­ket a kevésbé széles körDen használatos nyelveken alkot­tak meg. Ugyancsak foglal­kozik a záródokumentum e része a történelmi hagyaté­kok és emlékek megőrzésé­vel és nyilvántartásával, a részt vevő államok rádió- és televízió-szervezeteinek együttműködésével. Ugyanebben az alfejezet- ben a részt vevő államok vál­lalják, hogy elősegítik a kor­mányközi és egyéb megálla­podások és intézkedések lét­rejöttét az oktatásban és a tudományban. Hozzájárulnak a diákok, tanárok és kutatók cseréjének fokozásához az egyes országokban érvényes törvények és rendelkezések szerint. Bátorítják a tudo­mányos képzési programok­ról, tanfolyamokról és sze­mináriumokról készült tájé­koztatók rendszeresebb cse­réjét. Kedvezően fogadják a kevéssé elterjedt európai nyelvek tanítása és tanulmá­nyozása lehetőségeinek szé­lesítését. Evégből ösztönzik, hatáskörükön belül, a nyári egyetemek és tanfolyamok szervezését és látogatását, ösztöndíjak adományozását fordítóknak és a nyelvi tan­székek megerősítését, bele­értve szükség esetén új lehe­tőségek biztosítását e nyel­vek tanulmányozására. Végül a részt vevő államok készsé­güket fejezik ki az iskolai oktatási anyagok cseréjének bővítésére. A záródokumentum utolsó fejezete a madridi találkozót követő intézkedésekről szól. „A záróokmány vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő­en és azon elhatározásukkal és elkötelezettségükkel össz­hangban, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által kezdeménye­zett sokoldalú folyamatot to­vább folytassák, a részt vevő államok további rendszeres találkozókat tartanak kép­viselőik között. A harmadik ilven találkozót Bécsben tart­ják 1986. november 4-i kez­dettel.” Ezt megelőzően Bécsben 1986. szeptember 23-i kezdettel kéthetesnél nem hosszabb előkészítő értekez­letet tartanak. A részt vevő államok elha­tározzák továbbá, hogy 1985- ben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmánya aláírásának tize­dik évfordulójáról megfelelő módon Helsinkiben megem­lékeznek. A záródokumentumban fel­sorolt konferenciák eredmé­nyeit az 1986-os bécsi talál­kozón figyelembe fogják ven­ni. A résztvevők felkérik Spa­nyolország kormányát, hogy a záródokumentumot küldje meg az ENSZ főtitkárának, az UNESCO főigazgatójának és az ENSZ európai gazdasá­gi bizottsága végrehajtó tit­kárának. Ugyancsak felkérik a spanyol kormányt, hogy a záródokumentumot továbbít­sa a földközi-tengeri térség államai kormányainak is, amelyek nem vettek részt a találkozón. A záródokumentumban a részt vevő államok képviselői végül kifejezik köszönetüket Spanyolország népének és kormányának azért a meleg vendégszeretetért, amelyben a találkozó résztvevőit része­sítette. Megcáfolhatatlanul bebizo­nyosodott, hogy a dél-koreai légitársaság repülőgépének behatolása a Szovjetunió lég­terébe szándékos, gondosan megtervezett felderítő műve­let volt, amelyet az Egyesült Államok és Japán területéről irányítottak. így a történte­kért minden felelősség az ak­ció' szervezőit terheli — je­lentette ki pénteken Moszk- vábán Nyikolaj Ogarkov marsall. A Szovjetunió hon­védelmi miniszterének első helyettese, a fegyveres erők vezérkari főnöke, Georgij Kornyijenkóval, a Szovjet­unió külügyminiszterének el­ső helyettesével együtt nem­zetközi sajtóértekezleten is­mertette a repülőgép ügyét kivizsgáló szovjet kormány- bizottság jelentését. A bizottság jelentése alap­ján Ogarkov marsall a nem­zetközi sajtó képviselőinek beszámolt arról, hogy a dél­koreai repülőgép röviddel az alaszkai Anchorage repülőte­rének elhagyása után letért kijelölt útvonaláról. Amikor a szovjet légelhárítás Petro- pavlovszk—Kamcsatszkijtól 800 kilométerre északkeletre felfedezte, már 500 kilomé­terrel nyugatra tartózkodott a nemzetközi légifolyosótól, amelyet az adott körzetben az amerikai földi irányító­szolgálat ellenőriz. Sem az Egyesült Államoktól, sem az útvonal déli szakaszát ellen­őrző Japántól máig sem ér­kezett válasz arra, hogy mi­ért nem „fújtak riadót”, ami­kor az állításuk szerint bé­kés polgári gép letért a ki­jelölt útról, miért nem érte­sítették a Szovjetuniót, hogy utasszállító tévedhetett terü­lete fölé. A tévedés, a re­pülőgép véletlen „elvesztésé­nek” lehetősége eleve kizárt, hiszen az Anchorage—Tokió légi útvonalon speciális ellen­őrzőpontok sora működik, amelyek fölött elhaladva minden repülőgépnek ponto­san be kell számolnia hely­zetéről, a földi szolgálatnak pedig rögzítenie kell az út­vonalat. Az Egyesült Államok és Japán hallgatásának tehát csak egy magyarázata lehet: a repülőgép kémfeladatot hajtott végre. Ezt bizonyítja a dél-koreai gép további vi­selkedése és a közelében tar­tózkodó RC—135-ös amerikai felderítő gép magatartása is — hangsúlyozta Ogarkov marsall. — Az RC—135-ös és a légvédelem lokátorernyő­jén ugyanolyan jellel azono­sítható koreai gép Kamcsat­ka körzetében olyan közel repült egymáshoz, hogy a ra­darernyőn azonosító jelzéseik egybeolvadtak, majd mintegy tízperces repülés után szét­váltak, s az egyik Alaszka fe­lé távozott, a másik pedig Petropavlovszk—Kamcsatsz­PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fo­gadta Olli Kivinent, a Hel- singin Sanomat szerkesztőjét és interjút adott a finn lap­nak. (MTI) * Harilaosz Florakisz, a Gö­rög Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra a KB székházéban talál­kozott Aczél Györggyel, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizott­ság titkárával, aki a Görög Kommunista Párt meghívá­sára szabadságát tölti Görög­országban. SANTIAGO Chilében csütörtökön újabb országos tiltakozási napot tar­tottak a Pinochet-rezsim el­len. Ez volt az ötödik ilyen akció. A hatóságok ezúttal is beavatkoztak a megmozdu­kij irányában folytatta útját. Ebből a légelhárítás számára magától értetődően adódott az a következtetés, hogy Kamcsatka fölött idegen fel­derítő repülőgép közeledik. A dél-koreai gép egyenesen átrepült a Szovjetunió hadá­szati nukleáris erőinek egyik fontos támaszpontja fölött, s közben időről időre rövid, rejtjelezett, felderítő adatok továbbításánál használatos jelzéseket adott le. Kamcsat­kát elhagyva a tenger fölött folytatta útját, majd Szaha- lin déli részéhez érve élesen irányt változtatott és fontos hadászati objektumok fölött repült át. A szovjet légelhárítás a gép felfedezésének időpont­jától kezdve órákon át min­dent megtett azért, hogy a gépet leszállásra késztesse. Kamcsatka fölött négy, Sza- halin fölött pedig hat SZU— 15, illetve MÍG—23 típusú vadászgép szegődött a nyo­mába. A légi helyzetjelző fé­nyek nélkül repülő géppel megpróbáltak rádiókapcso­latot teremteni egy vészhely­zetre fenntartott, nemzetkö­zileg elfogadott hullámsávon, majd mikor az nem vála­szolt, minden polgári és ka­tonai pilóta számára jól is­mert manőverekkel szólítot­ták fel leszállásra. Mivel ezekre sem érkezett válasz, utolsó próbálkozásként Sza- halin déli része fölött az egyik szovjet repülőgép négy figyelmeztető sorozatot adott le nyomjelző lövedékkel az idegen gép haladási irányá­ban. a körzet légvédelmének parancsnoksága csak ezt kö­vetően, a leszállítási manő­verek sikertelenségét látva helyi idő szerint szeptember 1-én reggel 6 óra 24 perckor adta ki a parancsot az egyik SZU—15-ös elfogó vadász­nak, hogy rakétával akadá­lyozza meg a felderítő gép továbbhaladását. A szovjet pilóta teljesítette a paran­csot. A találatot kapott re­pülőgép még egy ideig to­vább haladt, majd nyoma ve­szett. Ogarkov marsall kérdések­re válaszolva beszámolt ar­ról is, hogy szovjet kutató­hajók nemzetközi vizeken találtak roncsdarabokat, amelyekről feltételezhető, hogy a dél-koreai gép marad­ványai. Ebben a körzetben a Szovjetupión kívül az Egyesült Államok és Japán hajói is kutatást végeznek, de eddig nem bukkantak sem holttestekre, sem túlélőkre. Georgij Kornyijenko kül­ügyminiszter-helyettes a pro­vokáció tisztán katonai cél­jai mögött meghúzódó poli­tikai számításról szólt. lásba, két tüntetőt megöltek, negyvenet megsebesítettek. MANAGUA Hondurasi repülőgépek és hadihajók csütörtökön meg­támadtak két nicaraguai jár­őrhajót Nicaragua part menti vizeinek térségében — jelen­tette be Managuában a kül­ügyminisztérium. Az akcióra alig négy órával azután ke­rült sor, hogy ellenforradal­márok bombatámadást intéz­tek a managuai repülőtér és egy lakónegyed ellen. BEJRUT Amerikai és francia vadász­gépek jelentek meg a Liba­nonban folyó harcok színte­rén péntek' délelőtt. A kato­nai repülők mélyrepülésben haladtak el a Suf-hegység fö­lött azzal a céllal, hogy fel­mérjék a drúz fegyveresek ottani állásait. A TASZSZ hírügynökség a CBS ameri­kai tv-társaságra hivatkozva arról adott hírt, hogy tenge­ren és légi úton megkezdő­dött az amerikai katonai fel­szerelések és hadianyagok tö­meges szállítása Libanonba.

Next

/
Thumbnails
Contents