Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
1983. szeptember 8. “ÜÉPÜJSÁG 3 Energiagazdálkodás a mezőgazdaságban Tamási, Rácvölgy Többet, jobbat, kevesebb üzemanyaggal A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1983 elején tette közzé energiagazdálkodási akcióprogramját, amely — az ismert energiagazdálkodási kormányhatározatra alapozva — azt részletezi, hogy milyen konkrét teendők várnak ránk ezen a téren a mezőgazdaság szférájában. Bár az azóta eltelt rövid idő még nem ad lehetőséget arra, hogy átfogóan értékeljük, hol tartunk e program végrehajtásában, talán nem lesz érdektelen felhívni a mezőgazdasági üzemek figyelmét az ebben rejlő lehetőségekre. Az aszályos év egyébként is arra ösztönzi a tsz-eket, állami gazdaságokat, üzemeket, hogy gondosan számba vegyék: hol, milyen területen csökkenthetők a veszteségek, pótolhatók az elmaradt jövedelmek. Más szavaikkal: a gazdálkodás hatékonyságának javításában még kiemelkedőbb szerepre tesznek szert az energiakímélő módszerek. A HIBRIDKUKORICÁK ÉS A FŰTŐOLAJ Van mire alapozni. A mezőgazdaságban már eddig is egy sor életrevaló anyag- és energiakímélő módszer vizsgázott sikeresen a gyakorlatban. Vegyük például a mező- gazdaság legalapvetőbb termelési eszközét, a földet. A termőföld célszerűbb hasznosításával mintegy 1,2—1,3 millió hektárnyi terület termőképessége növelhető, a termelési ráfordítások egyidejű csökkenése mellett. Energiamegtakarítás érhető el a művelési ágak okszerű megválasztásával, mintegy 130—150 ezer hektár meredek lejtésű hegyvidéki területen. Az energiatakarékos talajművelő technológia alkalmazása — a program szerint — a szükséges eszköz- háttér megteremtése esetén — mintegy 3 millió hektáron irányozható elő. Nagy termelési rendszereink és élenjáró nagyüzemeink bizonyították, hogy e módszerek alkalmazásával a talaj- művelés költségei hektáronként akár 20 százalékkal is csökkenthetők. Szaporodnak a gyakorlati példák, amelyek azt igazolják, hogy a rövidebb tenyészidejű fajták, hibridek termesztésével ugyancsak csökkenthető az energiafogyasztás. Egyes számítások szerint a különböző tenyészidejű fajták arányának helyes megválasztásával, a gyors vízleadóképességű hibridkukoricák vetésterületének növelésével évente mintegy 15 ezer tonna fűtőolajat lehetne megtakarítani. MAGA IS TERMEL TÜZELŐANYAGOT A szárítás óriási energia- igénye miatt világszerte a figyelem középpontjába kerültek a biokémiai tartósítási módszerek. Mezőgazdasági nagyüzemeink szakembereinek helyzetfelmérését dicséri, hogy tavaly már mintegy hatszázezer tonna gabonát tároltak nedvesen, légmentes állapotban. A lehetőségek megvannak arra, hogy később évente mintegy 2 millió tonna terményt tároljanak ily módon. Ennek jelentőségét mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy a korábbi szárításos technológia alkalmazásával egy tonna gabona szárításához átlagban 35 kilogramm fűtőolajat használtak fel. A nedves tárolás alkalmazásával ez teljes egészében megtakarítható. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy a magas hőfokú, kíméletlen szárítás mintegy 10—15 százalékkal csökkentheti a betakarított szdmes kukorica tápanyagtartalmát. Ez a veszteség is elmarad a helyesen alkalmazott biokémiai tartósítási módszernél. Köztudomású, hogy a mezőgazdaság maga is termel energiát. Ráadásul ezeknek az energiaforrásoknak nagy előnyük, hogy évről évre megújulnak. Felhasználásuk növelésének csupán a technikai lehetőségek szabnak gátat. A növénytermesztésben évente mintegy 16—18 millió tonna magas rosttartalmú, száraz maradékanyag képződik. A mai hozamokat alapul véve az. egy hektáron termelt kukoricaszár energiája például 1200—1500 kilogramm gázolajjal egyenértékű. A betakarítás gépi feltételeinek megteremtésével — becslések szerint — évente mintegy 6—8 millió tonna növényi maradék válhatna fűtőenergiává. Ez azonban csak akkor járható út, ha a maradékok betakarításához és elégetéséhez szükséges berendezések nagy sorozatban és elfogadható áron készülnek, mert különben az ily módon nyert energia többe kerül, mint a hagyományos energiafajták. AZ ADOTTSÁGOK F1GYE- LEMBEVETELÉVEL Noha a MÉM energiagazdálkodási akcióprogramjának csak néhány részletére hívtuk fel a figyelmet, talán ez is meggyőzi a mezőgazdasági üzemeket arról: valóban nagyok a megtakarítási lehetőségek. Különösen akkor, ha a szóbanforgó téesz — s persze állami gazdaság — ezt az általános jellegű akcióprogramot a saját adottságai, lehetőségei figyelembevételével hajtja végre, vagyis konkrétan kimunkálja, hogy náluk hol, milyen területeken érhetők el a legnagyobb eredmények. BOTOS KÁROLY Vb-ülés Dombóváron A balatoni úttörőváros tizennegyedik nyara (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a balaton- fenyvesi úttörőtábor működéséről tárgyalt, amely tizennegyedik nyáron biztosította a város- és városkörnyéki úttörőcsapatok tagjainak tartalmas mozgalmi, kulturális és sportolási lehetőségeket. Ebben az évben is mintegy ezer gyermek tölthetett 7—8 napot a váltótáborban. A programok az utóbbi három évben korszerűsödtek, s a gyermekek számára élményt jelentő vetélkedők, kirándulások, különböző hobbi-foglalkozások tették érdekessé a táborozást. Ezen kívül az ott dolgozó pedagógusok, pedagógus vezetők nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek helyes életmódra való nevelésére. Máté László, a művelődési osztály vezetője beszámolójában a gondokat is említette, hisz a 14 éves használat következtében a szennyvízrendszer teljes felújításra szorul és a legközelebbi tervidőszakban feltétlenül szükséges a jelenlegi ebédlő-foglalkoztató korszerűsítése. A tanácsi testület határozatában elismerte a táborban folyó mozgalmi-, pedagógiai- és ellátási feladatok eredményes teljesítését, és javaslatot tett a táborozási feltételek további javítására. Mubháborű Értelmetlen Több mint hét éve már, hogy megalakult a Tamásihoz tartozó Rácvölgyben a volt iskola épületében a cigányklub, melynek élére egy agilis fiatalembert választott meg a tagság. Igaz, eleinte csak 8—10 fővel indult, de később többel folytatódott az igen komoly munka. Kulturált helyen, kulturált körülmények között, játékosan, de mégis szórakoztatva, megfelelő külső szakemberek segítségével megvalósultak a különböző nevelési feladatok is. Orsós Ferenc, a volt klubvezető még társadalmi munkába is képes volt bevonni a klubtagokat, ami nem kis dolog itt. Pezsgő, jó klubélet alakult ki. 1981-ben elnyerték a „Kiváló ifjúsági klub” címet. A rácvölgyi jó példa ösztönző hatására a megye különböző helyein hasonló cigányklubok alakultak. A tamási Nagyközségi Közös Tanács, látva ezt a jó munkát, saját költségvetéséből és megyei támogatásból felújította a volt iskola épületét, amelyben Orsós Ferencnek és családjának két szoba, konyhás, fürdőszobás lakást biztosított, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy legyen ő a ház gazdája. Ezután elindult a lavina. A rácvölgyiek közül sokan nem jó szemmel nézték Orsós Ferenc „felemelkedését”. Irigykedtek a karrierjére. Klubvezető, munkásőr, tanácstag, új lakás? Ezt folyamatosan adagolva is nagyon nehéz elviselni. Azt már azonban kevesen vették figyelembe, hogy mennyi szorgalom, kitartás, munka, lemondás van mindezek mögött. Az is tény, hogy akik felnőttfejjel — sok lemondás árán — lépegetnek a lépcsőfokokon felfelé, büszkék arra, hogy nekik sikerült magasabbra jutni. Az ilyen ember mindent és mindenkit magához mér. A dolgok túlszabályozása, az esetenkénti parancsnokolás — ami nem biztos, hogy rosszindulatú — ellenállást válthat ki a közösség tagjaiból. Talán néhányszor ebbe a hibába esett a volt klubvezető, s ez a néhány apró, jelentéktelennek tűnő dolog ellenérzést váltott ki, megosztotta a klubtagságot. Két pártra szakadtak, vagy ahogy ők nevezik, „bal és jobb oldalra”. A kenyértörés oka* A felújított klubban múltról, jelenről beszélgetünk Kalányos József új klubvezetővel, Bogdán István, Bogdán Anna, Orsós Sándor klubvezetőségi tagokkal és Bogdán Istvánnéval, aki elkísérte férjét. — Tudja, az úgy volt — kezdi a beszélgetést Kalányos József —, hogy a tagok nem voltak megelégedve a régi klubvezetővel. Az utóbbi időben nem tetszett a program, 5—6 fiatal volt csak. — Mindig csak azt hajtogatta, hogy ezt kell csinálni, meg azt kell csinálni. Fejébe szállt a dicsőség. Letrógeroz- ta, hülye cigánynak mondta a tagságot — vág közbe Bogdán István. — Azt képzelte magáról, hogy nagyobb úr, mint egy tanácselnök — így Bogdán Istvánná, majd hozzáfűzi: — Ezek a klubtagok annyira jóllaktak vele, hogy még! Hogy miért laktak jól, arra is választ kaptunk. Bogdán Anna, aki a régi klubvezetőségnek is tagja volt elmondja most, hogy „jó volt a Feri vezetői gárdája”, hasznos, ötletes, jó programokat valósítottak meg együtt, aztán később „ő egyedül akart mindent”. Lassan megindul a szóáradat a panasz hangján. Bogdán István és felesége a „szóvivő”, a többiek csak időnként szólnak közbe. Megtudjuk, hogy nem volt elég a heti egy foglalkozás. Gondot jelentett, hogy a rendezvényeken „csak” sört lehetett inni, azt is az egyetlen söröspohárból. De ez már megoldódott, hisz most több pohár is van. A gond másik része azonban még megoldatlan. A klubvezető már járt a tanácsnál, hogy megkérdezze, mit igyon, aki nem szereti a sört. A válasz egyértelmű volt; vizet. Rágalomnak minősítik azokat az állításokat, hogy sokszor hajnalig dáridóznak, isznak, veszekednek. Fájlalják, hogy a rendőrök elég gyakran meglátogatják őket. Aztán sorolják a „sérelmeket”, amelyek inkább súlyos vádnak, megalapozatlan rágalmaknak tűnnek. A jelenlegi klubvezető és saját maguk munkáját igencsak pozitívan értékelik. Szerintük „dinamikus fejlődés” mutatkozik a klub tevékenységében. Nagyobb a tagság és a vezetőség közötti összhang, nagyobb a létszám. Nőtt a klubkönyvtár olvasóinak száma — ami nem valószínű, hogy az utóbbi öt hónapban háromszoro- zódott meg —, büszkék a zenekarra, ami csak félkarú óriáshoz hasonlít, hisz két tagja bevonult. Próbál a gyermekszínjátszó csoport, a hagyományőrző együttes — mondják. Aztán kiderül az is, hogy már kicsi a hely. Szeretnének egy öregek klubját is, de ennek szerintük akadálya van. Ha Orsós Ferenc, ■volt klubvezető — akit beszélgető társaim szerint már nem illet meg a lakás — kiköltözne, akkor megvalósulhatna a terv. Aztán újra vádolnak, ócsárolnak, egymás szavába vágva... — Megérdemli ez az ember, hogy így beszéljenek róla? — kérdezzük. — Hát nem — mondja szinte önmagának Orsós Sándor. — Unjuk már az áskáló- dást. Elég volt. Most az a lényeges, ami jelen pillanatban van — mondja Bogdán Anna megfontoltan. Két levél után Ahogy a rácvölgyiek mondták: „állt a háború” a jobb és a bal oldal között. Ekkor határozták el Kalányosék, hogy levelet írnak a művelődési központnak. Az első levél elment, rá egy évre a második. Ennek egy példányát a „megyéhez” küldték — Hányán írták alá? — érdeklődöm. — Több mint tízen — mondja Kalányos József, majd hozzáteszi: — Igaz, hogy nem volt itt mindenki, amikor elkészült a levél, de aláírták helyettük olyanok, akiknek hasonlított az írása. Ezután gyorsan pörögtek az események. Április végén ösz- szegyűlt a klubtagság, hogy rendezzék soraikat, szükség esetén új klubvezetőt válasz- szanak. Hosszas vita, hercehurca után ez is megtörtént. — „A Feri nem mondott le — mondják mindnyájan. A szavazásnál eggyel többet kapott, mint a Jóska. A titkár elvtárs javasolta, hogy próbaidőre adja át a klubvezetést december 31-ig.” Kalányos József Bogdán István V * Bogdán Anna Bogdán Istvánná — A tagság kívánsága volt. Ök erősködtek, hogy váltsuk le, mert lenézi őket. Mi engedtünk az erőszaknak — mondja Reichert Ödön, a nagyközségi közös tanács vb- titkára. — Nem, nem a Feri kapta a több szavazatot. Akkor kapott volna csak többet, ha figyelembe vesszük, hogy a nagymamák és gyerekek is rászavaznak. Mayer János, a művelődési központ munkatársa csak annyit mond a szavazásról: — Orsós Sándor Hagyjuk. Én nem mondok róla semmit. ... Itt mindenki vezető akar lenni ... A jelenlegi klubvezetőnek is a fejébe szállt a dicsőség. Megy a saját feje után. Óriási igényekkel lépnek fel. Csak a szórakozás a fontos, a nevelési feladatok sokadrangúak. Az új klubvezetésen belül is van széthúzás. A fentieket erősítette meg Béres János, az Egyesült Köz^ művelődési Intézmények igazgatója is, hozzátéve azt, hogy ezután az intézmény igazgatója nevezi ki a klubvezetőt, a klubtagsággal egyetértésben. „Hét és fél éves munka fuccsba megy” Orsós Ferencék sokak által irigyelt lakásában a házigazdával és Orsós József volt klubvezetőségi taggal, a rácvölgyi vöröskeresztes titkárral ültünk össze beszélgetni. — Lehet, hogy túllőttem a célon, többet vártam az emberektől, mint amennyire képesek. De ezekkel keményen kell bánni, ha azt akarjuk, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba, a dolgozó kollektívába, hogy műveltek legyenek. Azt akartuk, hogy becsüljék meg, ami van. Nem az bánt, hogy nem köszönték meg a munkánkat, hanem az, hogy olyanok vették át a klubot, akik semmit sem csináltak eddig. Hét és fél éves munkánk fuccsba megy. Orsós Ferenc és Orsós József logikus érveket sorakoztat fel. A hátuk mögötti véleményekről — amelyek között van olyan is, hogy a klubot jól vezette, de a büfét nem — tudnak. A volt klubvezető, aki valójában nem mondott le, csak átadta próbaidőre „vétélytársának” a vezetést, most nyugodt ember. Nem bántja az elfecsérelt idő, ami helyett „még értelmesebb dolgot” is csinálhatott volna. Csak azért bánkódik, hogy nem fejezhette be a megkezdett munkát. Nem tapsol a kudarcoknak, nem várja a próbaidő leteltét..., de lelke mélyén ott van, hogy szeretne még egyszer bizonyítani. Megtörtént tehát a váltás Rácvölgyben, de a vihar mégsem ült el. Kár lenne, ha az emberi gyengeségek, személyeskedések miatt nem a csúcsra kapaszkodnának fel, hanem a lejtő alján találnák magukat. A felemelkedéshez viszont szükség van az önkontrollra, no és a segítségre, mert csak így valósulhat meg mindenki közös érdeke. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Czakó Sándor
