Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

2^(1=PÜJSÁG 1983. szeptember 1. PANORÁMA Madridban ma kezdődik a külügyminiszterek háromnapos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Az a tény, hogy most, tíz év óta először mégis egybegyűl­nek az európai és észak­amerikai országok külügymi­niszterei, a helsinki folyamat két sajátosságát húzza alá. Egyrészt az európai fórum még nem elég erős önálló po­litikai tényező ahhoz, hogy befolyásolja a kelet—nyugati viszonyt, inkább annak a tü­körképe. Afganisztán és Len­gyelország témája jó időre bevonult a madridi tárgyaló­terembe és akadályozta a konstruktív munkát. Másrészt az is igaz, hogy Madrid a hi­degháborús nyomás idején jelentős fórum volt: a szű­külő kelet—nyugati párbe­széd egyik színtere maradt, hozzájárult az államközi kapcsolatok megőrzéséhez. Az enyhülési folyamat megpróbáltatásai idején így fontos eredmény, hogy végül mégis létrejött a záródoku­mentum. A szocialista orszá­gok állhatatos erőfeszítésein kívül jelentős szerepet ját­szott ebben a semleges és el nem kötelezett országok cso­portja az ellentétek áthida­lásával, kompromisszumos javaslatok előterjesztésével. Végül a hidegháborús erők sem vállalták a felelősséget a helsinki folyamat megsza­kításáért. A madridi záróokmány ter­mészetesen nem oldja meg az államok közti együttműkö­dés problémáit és természe­ténél fogva nem tükrözi min­denben a szocialista állás­pontot. Olyan józan kompro­misszum, amely megerősítet­te a helsinki záródokumen­tumot és jó ajánlásokat tar­talmaz a közös cselekvés fej­lesztésére a megváltozott vi­lágban. Az előrelépés biztató táv­latait nyitotta azzal is, hogy a részt vevő országok meg­állapodtak 11 különböző tár­gyú szakértői szintű értekez­let összehívásában. Stock­holmban európai leszerelési értekezlet lesz, Ottawában emberiességi kérdésekről ta­nácskoznak majd, és a szo- rialista világnak is jutott ér­tekezlet: a magyar főváros­ban tartják az európai kultu­rális fórumot 1985-ben. Madrid nemcsak időtarta­mával, hanem a „máltai problémával” is formabontó­ként vonul be az európai ta­lálkozók sorába. A kis szi­getország ugyanis nem haj­landó csatlakozni a közmeg­egyezéshez, mert a többiek nem támogatták javaslatát, hogy hívjanak össze külön- értekezletet a földközi-tenge­ri térség biztonságáról. Ez a téma tudniillik roppantul ki­szélesítené és a közel-keleti térség válságával terhelné meg az európai biztonság ügyét. Málta különállása így a közmegegyezés új értelme­zése felé tereli az európai fo­lyamatot. A szocialista országok üd- vözlik a madridi külügymi­niszteri találkozó létrejöttét, mint az enyhülés és párbe­széd híveinek tagadhatatlan sikerét a hidegháború és az elzárkózás erőivel szemben. * Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter kedden az európai biztonsági és együttműködési találkozóra Madridba uta­zott. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Jósé Maria Ullrich Y Royas, Spanyolország budapesti nagykövete is. BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Ar­gentin Kommunista Párt XV. kongresszusát. * A Brazil Szövetségi Köz­társaság nemzeti ünnepe al­kalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke távirat­ban üdvözölte Joao Baptista de Oliveira Figueiredo köz- társasági elnököt. * A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára kedden Por­tugáliába utazott. Szűrös Má­tyás megbeszélést folytat a Portugál KP vezetőivel és az MSZMP képviseletében részt vesz a PKP központi lapja, az „Avante!” közeli napok­ban kezdődő ünnepségén. SANTIAGO Chilei pártok és mozgal­mak, a katonai diktatúra megszüntetését követelő erők csütörtökre újabb országos tiltakozási napot hirdettek meg — sorrendben immár az Reagan szovjetellenes szankciókat sürget Bokor Pál, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Reagan amerikai elnök hétfői beszédében a republi­kánus kormányzat konfron- tációs külpolitikájának egyik alaptételét erősítette meg, ki­jelentvén, hogy „a legna­gyobb veszély, amely ma az Egyesült Államokat fenyege­ti, a Szovjetunió”. Reagan a szahalini repülő­gépkatasztrófa ürügyén lé­pett a nyilvánosság elé, de nem is nagyon leplezte, hogy a szovjetellenes indulatok új hullámára az erőpolitika ha­zai bázisának megerősítése végett van szüksége. Rámu­tatott, hogy „a kongresszus kulcsfontosságú biztonsági kérdések tárgyalását kezdi meg a következő napokban”. Egyebek között ismét sza­vazni fog az MX interkon­tinentális rakétarendszer ki­építésének szükségességéről és a katonai költségvetés so­ron lévő tételeiről. A kongresszus, bár Reagan erre nem emlékeztetett, ta­vasszal csak igen szorosan szavazta meg az óriásrakéták gyártását. Sok szenátor és képviselő azzal a feltétellel adta szavazatát az MX-re, hogy a kormányzat a fegy­verkezéssel párhuzamosan lépéseket tesz a Szovjetunió­val folytatott tárgyalások ha­tékonyabbá tételére. Ez nem történt meg. Ezért kellett a jelek szerint Washingtonnak újabb „bizonyítékot” keríte­nie „a szovjet agresszió el­rettentésének” szükségessé­gére. Reagan a 18 perces beszé­dében egyes tények kieme­lésével, mások elhallgatásá­val, azt a verziót próbálta alátámasztani, hogy a gép véletlenül tért le útvonaláról, s mit sem sejtve repült órá­kon át az egyjk legérzéke­nyebb szovjet biztonsági zó­na felett. A Washington Post katonai szakértője szerint a Boeing 747-es műszerezettsége mel­lett még egymérföldes elté­rés is szokatlannak lenne mondható, • nemhogy az 500 kilométeres „tévedés”, amely a katasztrófát előidézte. Ma­ga az elnök is elismerni kény­szerült, hogy ugyanebben a térségben a tragédia éjszaká­ján egy RC—135-ös amerikai Boeing kémrepülőgép is megjelent. Reagan szerint Washing­ton most lépéseket tesz arra, hogy Kanada után, amely két hónapra felfüggesztette a szovjet gépek fogadását a montreali repülőtéren, más országok is ilyen akciókat hajtsanak végre. D szocialista országok közúti fuvarozóinak tanácskozása Kedden délelőtt Kecske­méten, a Hotel Szaunában megkezdődött a szocialista országok nemzetközi közúti fuvarozó szervezeteinek ta­nácskozása. A háromnapos értekezleten Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió ilyen jellegű egyesüle­teinek 25 szakembere vesz részt. ötödiket. Hétfőn Santiagóban a rend­őrség szétvert egy ifjúsági tüntetést, amelyen a diktá­tor-elnök, Pinochet lemondá­sát követelték. A jórészt egyetemi hallgatókból álló tiltakozó menet több résztve­vőjét letartóztatták. Ugyan­csak hétfőn 100 chilei értel­miségi, színészek és mások Santiago főutcáján békés fel­vonuláson követelték a de­mokrácia helyreállítását. A tüntetők az igazságügyi pa­lota elé vonultak, a himnuszt énekelve. Tüntetések és til­takozó megmozdulások vol­tak a főváros más negyedei­ben is. MANILA A fülöp-szigeteki hadsereg alakulatai hétfőn rajtaütöt­tek muzulmán gerilláknak a fővárostól 885 kilométernyire délre kiépített rejtekhelyén — jelentette a hivatalos manilai hírügynökség. Az immáron tizenegy éve a központi ha­talomtól való elszakadásért illegális harcot vívó úgyne­vezett Moro Nemzeti Felsza- badítási Front mocsarak kö­zepén fekvő állásaiban, az or­szág déli részén, Maguinda- nao tartományban a katonák tíz gerillát megöltek — hang­zik a hivatalos közlemény. A Pravda a határsértő dél-koreai repülőgép ügyéről A Szovjetunió légterét megsértő dél-koreai repülőgép ügyét, annak hátterét elemzi a Pravda keddi számában V. Zaha- rov. Felhívja a figyelmet arra, hogy milyen céltudatos és összehangolt volt a provokáció, s az amerikai kormányzat által utána kezdeményezett szovjetellenes kampány. A té­nyek azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban jó előre készültek az incidensre, várták annak megtörténtét. A provokáció után néhány órával Shultz külügyminiszter már élesen szovjetellenes hangulatú sajtókonferenciát tar­tott Washingtonban. A kampány irányítását Reagan elnök vette kézbe, a legdurvább rágalmakkal illetve a Szovjetuniót. Az amerikai propagandát azonban cáfolják a tények, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a határsértést, a dél-koreai gép behatolását a Szovjetunió légterébe jó előre eltervezték, tu­datosan kockáztatva a polgári légiutasok életét — állapítja meg a Pravda cikkírója. — Akik az akciót kidolgozták, nyil­ván arra számítottak, hogy polgári repülőgéppel könnyebben hajthatnak végre felderítő akciót, kudarc esetén pedig meg­felelő ürügyet kapnak a Szovjetunió elleni durva rágalom­hadjáratra. A Szovjetunió megbízható adatokkal rendelkezik arról, hogy az amerikai titkosszolgálatok az utóbbi időben mind gyakrabban használnak fel polgári gépeket felderítő külde­tésre. Rendszeresen végeznek felderítést a Szovjetunió terü­lete fölött a kijelölt légifolyosókon haladó külföldi utasszállí­tók fedélzetéről. Mielőtt a dél-koreai gép augusztus 31-ről szeptember 1-re virradó éjszaka behatolt volna a Szovjetunió légterébe, a térségben hét, RC—135 típusú amerikai felderítő gépek által végrehajtott repülést regisztáltak. Ugyanakkor a szovjet fel­ségvizek közvetlen közelében három amerikai hadihajó je­lent meg. Moszkvai idő szerint augusztus 31-én este 20 óra­kor a szovjet rádiólokációs állomások Petropavlovszk—Kam- csatszkijtól 800 kilométerre észak-keletre egy RC—135-ös- ként azonosított repülőgépet észleltek, amely a Kamcsatka- félsziget irányában haladt. A szovjet földi repülésirányítás megpróbált vele rádiókapcsolatbá lépni, de a repülőgép a hí­vásra nem válaszolt, s egyre mélyebben behatolt a Szovjet­unió területe fölé. Ekkor szálltak fel a szovjet légelhárítás gépei, hogy azonosítsák az ismeretlen repülőgépet. Utasítá­saikra a határsértő nem reagált, s az amerikai felderítő gé­pekre jellemző módon légi navigációs fények nélkül foly­tatta útját. Elrepült Kamcsatka területe fölött, az ott lévő haditengerészeti támaszpont és más katonai objektumok közvetlen közelében. Amikor már Szahalin szigetéhez közeledett, a szovjet lé­gierő gépeinek újabb csoportja indult elébe, hogy kapcsola­tot teremtsen vele, s a legközelebbi szovjet támaszpontra ve­zesse. Az ismeretlen repülőgép a figyelmeztető manővereket figyelmen kívül hagyva, s útvonalát módosítva Szahalin déli része fölé repült, s elhaladt az ottani légitámaszpont fölött. Az egyik szovjet repülőgépről csak ekkor adtak le fi­gyelmeztető lövést nyomjelző lövedékkel. Amerikai részről már kénytelenek voltak hivatalosan be­ismerni, hogy a dél-koreai repülőgép megsértette a Szovjet­unió, légterét, s útját végig gondosan figyelték. A Guam szigetén működő amerikai rádióállomás közölte, hogy augusz­tus 31-én 21 óra 10 perckor a tokiói repülésirányítás rádió- gramot kapott a gép fedélzetéről: „Sikeresen elhaladtunk Kamcsatka déli része fdlett. A gép normálisan tartja az út­vonalat”. Ez talán nem világos bizonyítéka annak, hogy a repülőgép kémfeladatot hajtott végre? — teszi fel a kér­dést a Pravda. Azt már külföldi hivatalos személyiségek és szakemberek is többször megállapították, hogy Kamcsatka, a Kuril-szige- tek és Szahalin minden légi navigációs térképen tiltott zó­naként van jelölve, s aki oda behatol, az tüzet vonhat ma­gára. A szovjet légelhárítás egységei azonban ez alkalommal rendkívül mértéktartóan jártak el. Ha meg akarták volna semmisíteni a repülőgépet, mint azt az Egyesült Államok képviselője állította az ENSZ Biztonsági Tanácsában, akkor ezt többször megtehették volna már Kamcsatka fölött. Ehhez ráadásul vadászgépekre sem lett volna szükség, csupán azok­nak a földi egységeknek a rakétatüzére, amelyek hatáskör­zetében a repülőgép tartózkodott — mutat rá a Pravda cikke. Vitalij Korionov szemleíró a provokáció mögött meghúzó­dó amerikai célokat elemzi. Hangsúlyozza, a Szovjetunió senkinek sem engedi még, hogy megsértse határait. Képes azok megvédésére, s eziránt senkinek sem lehetnek kétségei. Minden provokációnak megfelelő válaszban kell részesülnie, s részesül is, különben a dolgok túlságosan elfajulhatnak: ;,Ma még csak repülőgépeket indítanak területünkre, de hol­nap már rakétákat is indíthatnak”. Cui prodest 7 Kedd esti komentárunk! Kinek az érdeke? — kérdeztük, kérdezzük mindunta­lan az egyre feszültebb libanoni helyzet kapcsán. Bej­rúttól keletre, a hegyvidéken most már nemcsak el­szórt lövöldözés folyik, hanem szüntelenül dörögnek az ágyuk. Jeléül annak, hogy a keresztény miliciák és a druz fegyveresek között kibékíthetetlen az ellentét. Vasárnap hajnalban az izraeli erők megkezdték át­csoportosításukat. Mose Arensz, izraeli hadügyminiszter szerint azért szánták el magukat erre a lépésre — va­gyis a Suf-hegységben lévő állásaik kiürítésére —, mert nem látnak lehetőséget a bejrúti kormány és a dru- zok vezetői közti megegyezésre. Csakugyan valószínűtlen egy ilyen megállapodás, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a libanoni kormány­zat nem is törekedett erre. A Suf-hegység térsége ha­gyományosan a druzok sasfészke. Izrael nyilván azért csoportosította át megszálló erőit, hogy ily módon át­játssza a stratégiailag fontos állásokat a kormánycsa­patok, illetve a keresztény milíciák kezére. Ha megpróbáljuk a rendkívül kusza helyzetet le­egyszerűsíteni, könnyebb a következtetéseket levon­ni. Izrael most megerősíti állásait, amelyek révén Liba­non területének körülbelül egyharmadát vonta ellen­őrzés alá, az ország déli felén. Északon a szír egységek, valamint a palesztin fegyveresek táboroznak. A Suf- hegység térségét a kormánycsapatok szeretnék megtisz­títani — a falangistákkal közösen — a muzulmán fegy­veresektől. Izraelnek nincs szándékában visszavonulni Liba­nonból. Ez esetben viszont a Szíriái erőket sem vonják ki az országból. Ugyanakkor nem szabad megfeled­kezni a nemzetközi csapatkontingensről: az amerikai, a francia, az olasz és a brit erőkről, amelyek jelen­létükkel tovább bonyolítják a helyzetet. Az Arab-öböl menti államok most közvetítésre ké­szülnek a keresztény és a muzulmán fegyveres cso­portok közti ellenségeskedés beszüntetésére. Szaud- Arábia külügyminisztere kimondta, ami óhatatlanul bizonyára másokban is megfogalmazódott: a libanoni ellentétek „Az arab nemzet ellenségeinek kezére ját­szanak”. Bizony, ez a kérdés lényege. A mindinkább el­mérgesedő belső ellentétek, a polgárháborús körülmé­nyek nemcsak Libanont gyengítik, hanem súlyos megpróbáltatást jelentenek az arab egység számára is. Libanon felosztása, egy újabb polgárháború rendkí­vül súlyos következményekkel járna a térségben. Rá­adásul kizárólag azoknak kedvezne, akik annak idején Camp David-et, majd az izraeli-libanoni megállapodást szorgalmazták. GYAPAY DENES Carstens Jugoszláviában A kétoldalú kapcsolatokat tekintették át a jugoszláv— nyugatnémet tárgyalások hétfőn megtartott első fordu­lóján. Mika Spiljak, a jugo­szláv államelnökség elnöke és Kari Carstens, az NSZK elnöke, aki hétfőn érkezett négynapos hivatalos látoga­tásra Belgrádba, a megbeszé­léseken a gazdasági együtt­működés kérdéseit állította előtérbe. A megbeszéléseken kiemelt helyet kapott az NSZK-ban dolgozó mintegy háromszáz- ezer jugoszláv helyzete, mun­kafeltételeik javításának le­hetőségei, velük élő gyerme­keik oktatásának, az anya­országgal való kapcsolatok erősítésének kérdései. Mika Spiljak a két ország együtt­működésének bővítését szor­galmazta a Jugoszlávia és állampolgárai ellen az NSZK területéről indított terrorista akciók megelőzésében, s a tárgyalásokról kiadott közle­mény szerint Carstens ezt az álláspontot elvben elfogadta. Körbálázzák a kukoricaszárat (Folytatás az 1. oldalról) A harmadik újdonságot azonban még alig-alig me­rik hangosan mondani, rpert végeredményben egy kísér­letről van szó, amely ugyan már beigazolta életrevalósá­gát, de csak a takarmányo­záshoz való felhasználás után lehet majd megállapí­tani, hogy mit tud a kukori­caszár bálába préselve. Ugyanis Mászlonyban, Szil­fáson a kukorica szárát kör­bálázzák. Most olyan száraz a bálázott növény, hogy alig nehezebb, mint a szalma. A körbálákat összegyűjtik, olyan helyen tárolják, hogy a benne lévő magas tápérték ne vesszen el. S ha majd az LKB-üzem, és más takar­mány-előkészítő üzemek is felszabadulnak a szokványos tömegtakarmány-gyártás alól, akkor fognak a kukoricához. A bálákat szétbontják, aprít­ják és a szarvasmarhák szá­las takarmányához keverik. Majdnem annyi értékű táp­anyag Van a bebálázott ku­koricaszárban, mint a réti- szénáébar.. Tehát amit más­kor elégettek, most majd hasznosítanak. Ügy is, hogy a saját jószágállománnyal ete­tik meg, úgy is, hogy takar­mánykiegészítőnek eladják olyan gazdaságoknak a kör­bálázott kukoricaszárat, ahol nem termett annyi, mint máskor; az aszály miatt ke­vesebb a rétiszéna, kevesebb a takarmány. Egyébként a kukpricaszár bálázását, majd pedig feldolgozását a hagyo­mányos kalászosokat betaka­rító gépekkel végzik el. — Pj—Cz —

Next

/
Thumbnails
Contents