Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-06 / 210. szám

e ÜÉPÜJSÁG Asztalitenisz NB I Területi labdarúgó-bajnokság Owett gyors „válasza” Három évig és egy napig 3:31,36 perc volt a férfi 1500 m-es síkfutás világcsúcsa. A brit Steve Ovett'a moszkvai olimpia után Koblenz-ben fu­tott rekordját hiába ostromol­ták a vetélytársak, no és a csúcsteljesítmény gazdája is. Az egyik meghiúsult rekord- kísérletnek 1981-ben éppen Budapest volt a színhelye, a Budapest Nagydíj nemzetközi viadal, ahol Ovett csak szá­zadmásodpercekkel maradt el legjobbjától... Az elmúlt héten aztán vé­get ért az Ovett-korszak, le­galábbis az 1500 m-en. A táv világcsúcsa a dél afrikai szár­mazású amerikai Sydney Ma- ree birtokába került, történt ez Kölnben, a hagyományos nemzetközi versenyen, ahol a neves résztvevők kérésére „nyulakat” állítottak be, a kellő tempóról gondoskodó, a maguk eredményével nem is törődő iramfutókat. Az új­donsült rekorder nem is ta­gadta, hogy az amerikai Mack „szolgálatai” nélkül aligha érte volna el célját, másképpen fogalmazva: elis­merte azt a segítséget, ame­lyet a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tüzzel-vassal sze­retne kiirtani a versenyekről. A világcsúcs egy hétig volt Maree-é, az elmúlt vasárnap Rietenben Ovett gyors „vá­laszt” adott, 3:30,77 perces fantasztikus eredménnyel új­ra a rekordlista élére állt. A hírügynökségi jelentésekből kiderül, hogy kellemetlen szél fújt az olaszországi kis­városban, két méter (másod­percesnél is erősebb, ennek a legkevésbé a középtávfutók örültek. A 28 éves — szüle­tésnapját október 9-én ün­neplő — brit atléta — üröm az örömben — el is mondta a verseny utáni sajtókonfe­rencián, hogy kedvezőbb kö­rülmények között talán a 3 és fél perces álomhatárt is sikerült volna áttörnie. Amit egyébként nem tart elérhe­tetlen teljesítménynek, s a mostani bravúr után első­ként szeretne teljesíteni. Kosárlabda Sió Kupa A BSE veretlenül első, az ezüstérem a szekszárdiaké Vasárnap utolsó verseny­napjához érkezett a XIV Sió Kupa nemzetközi női kosár­labdatorna háromnapos küz­delemsorozata. Nehéz lett volna előre megjósolni a csapatok végső helyezését, de egy dolog biztos volt: a BSE-re váró utolsó feladat, a Ganz-MÁVAG elleni mérkő­zés Szabó Ödön együttesének nem jelentett túlságosan ne­héz feladatot. Ez bebizonyo­sodott a pályán is, ahol vé­gül a torna egyetlen három számjegyű eredményével győzött a BSE. A nap nyitómérkőzését a Szekszárdi Dózsa vívta az Álba Regia Építők együtte­sével. A kezdés korai idő­pontja eleinte csapkodó, pon­tatlan játékot eredményezett. Ezt követően a hazaiak fo­kozatosan elkezdték a játék irányítását, magabiztos tel­jesítménnyel győztek. Nagy küzdelmet hozott a Sibenik és a Bp. Spartacus összecsa­pása. Az első félidőben vé­gig 6—8 ponttal vezető ju- goszlávokkal szemben a szö­vetkezetiek szünetig 1 pont­ra ledolgozták hátrányukat. Végül az utolsó pillanatokra maradt a döntés. Az erősen megfiatalított székesfehérvá­riaknak a Ganz-MÁVAG el leni találkozó is utolsó lehe­tőséget kínált nyeretlenségi sorozatuk megváltoztatásá­hoz. A fehérváriak felszaba­dultan, lelkesen küzdöttek, de ez sem volt elég a gép­gyáriakkal szemben. Minden jó, ha jó a vége...! Ezt igazolta a Sió Kupa 15. zárómérkőzése, a Szekszárdi Dózsa—Revija Sibenik ta­lálkozó, melyet a hazai gár­da óriási lelkesedéssel, rend­kívül jó játékkal nyert meg. A legalább 20 pontos győze­lemben — ennyi kellett az ezüstérem megszerzéséhez — a lányokon és edzőjükön kí­vül nem sokan bíztak... Pár­tosék azonban rácáfoltak a papírformára és a tornán csupán a BSE-től vereséget szenvedett jugszolávok ellen a második félidő 10. nercé­ben már 21 pontos előnnyel vezettek. Forrósodott a hangulat, szaporodtak a szabálytalan­ságok, gyűltek a személyi hi­bák — sőt Jajacnak, a Si­benik kulcsjátékosának öt pontja miatt idő előtt el kel­lett hagyni a pályát. Ez már az idegek harca volt. Végig fej-fej mellett haladt a két A Sibenik elleni rendkívül izgalmas talál kozón Rátvay 28 pontot dobott csapat, mindkét oldalon fel­váltva estek a kosarak, öt másodperc volt még hátra, amikor a Dózsa előnye 19 pontra csökkent. Déli szom­szédaink örömmámorban úsztak. Éppen ők támadtak, amikor Varga Rózsa a leve­gőben „ellopta” a labdát, és megszerezte az érmet jelen­tő kosarat. Nagy Csilla, a BSE csapat- kapitánya Mátyás István­tól, a városi pártbizottság első titkárától vette át a Sió Kupa trófeáját. A zárónap eredményei: Bp. Spartacus—Ganz-MÁVAG 77-73 (42-46), Szekszárdi Dó­zsa—Álba Regia Építők 79-51 (43-23), BSE—Ganz-MÁVAG 105-74 (59-43), Revija Sibe­nik—Bp. Spartacus 79-78 (46-45), Ganz-MÁVAG—Ál­ba Regia Építők 71-69 (45-37). Szekszárdi Dózsa—Revija Si­benik 91-69 (48-39). Háromnegyed négykor fel­hangzott az induló, az ün­nepélyes eredményhirdetés­hez vonultak be a csapatok. Az 1983. évi Sió Kupa vég­eredménye: 1. BSE, 2. Szek­szárdi Dózsa, 3. Bp. Sparta­cus, 4. KK. Revija Sibenik, 5. Ganz-MÁVAG, 6. Álba Regia Építők. A csapatok vezetői, edzői és a játékveze­tők voksoltak a torna „leg- jeire”. Ezek alapján a Sió Kupa legjobb játékosa Tar­kovács Andrea (BSE), a leg­eredményesebb dobója Da­niira Gulin (Sibenik), a leg­jobb középjátékosa Gulyás Ildikó (BSE) lett. A védeke­zésben nyújtott kiemelkedő teljesítményeiért Pártos Ju­dit (Szekszárd) kapta a leg­jobb védőjátékos különdíját, a legjobb irányító játékos- V nak pedig Fodor Katalin (BSE) bizonyult. Dr. Sólyom Bódog, a Szek­Dr. Sólyom Bódog gratulál a jugoszláv Gulinnak, a torna „gólkirályának”. szárdi Dózsa kosárlabda szakosztályának elnöke mon­dott zárszót: megköszönte a megye és a város állami és pártvezetésének, valamint a vállalatok, intézmények ve­zetőinek, dolgozóinak azt a támogatást, melyet a XIV. Sió Kupa nemzetközi női torna sikeres megrendezésé­hez nyújtottak. Fotó: Bencze Tolnai VL-Bp. MAY TI 19:6 Mi lesi veled Kisdorog? A területi labdarúgó-bajnokság Dráva csoportjában az őszi idény negyedik fordulóját hagyta maga mögött a me­zőny. Már csak három együttes, a Siklós, a Sellye és a Mohács őrzi veretlenségét. Ezzel szemben a Mázaszászvár, a Komló és a Nagymányok 360 perces játékidő alatt még nem élvezte a győzelem örömét. Feltűnően gyengén szerepelnek megyénk csapatai. Ez­úttal is csupán egyetlen pontra futotta erejükből: a Bony­hádi MSC Komlón játszott 2-2-es döntetlent. Hihetetlen, hogy a jól felkészült, minden feltételt élvező Kisdorogi MEDOSZ vasárnap sorrendben harmadik vereségét szen­vedte el. Ráadásul pályaválasztóként, az ellenfél pedig a szigetváriak újonc együttese volt! Négy forduló után így aztán a kisdorogiak holtversenyben a Komlóval — utolsó előttiek. A Nagymányoki Brikett SE csapata súlyos vereséget szenvedett Bolyban. Négy találkozón az újoncok 14 gólt kaptak és csupán kettőt lőttek. Egyedül a bonyhádiak mérlege mondható elfogadhatónak: eddig ötven százalékos teljesítményt nyújtottak. A sorsolás szeszélye foly­tán a tolnai csapat ezen a hét végén is a fővárosban ját­szott, ahol az ellenfél a MÁV TI együttese volt. Az ellen­félről csak annyit, hogy az egyik legrégibb hazai női szakosztály, ahol sajnos az elmúlt években ugyancsak elfeledkeztek az utánpótlás­nevelésről, így magukénak mondhatnak egy negatív csú­csot: csapatuk az NB I. leg­idősebb csapata. A Tolnai VL együttesében ezúttal ismét újonc versenyző kapott he­lyet és lehetőséget a bizo­nyításra. A 12 éves Balics Viktória személyében tehet­séges versenyzőt ismerhettek meg az ellenfél játékosai. Ér­demes megjegyezni, hogy Ba­lics a csapat fennállása során a 14. játékos, aki helyet ka­pott az NB I-es együttesben. A mérkőzés első fordulójá­ban — a tolnai csapat hagyo­mányaihoz híven — még ne­hezen lendültek játékba a versenyzők, ennek következ­tében viszonylag szoros 3:2- es tolnai vezetés alakult ki. A második fordulóban mór olajozottabban működött a gépezet, és ez 4:l-es ered­ményt hozott. Az összesítés­ben 7:3-as vezetés birtokában már nyugodtan, magabizto­san játszottak a tolnaiak, így a harmadik fordulóban 5:0, majd a negyedikben 4:l-es eredménnyel végeztek. Az utolsó forduló 3:2-es eredmé­nye megfelelt a játék képé­nek. A Tolnai VL nagyarányú győzelme úgy született, hogy a csapatból hiányzott a két legeredményesebb játékos: Bolvári Ildikó és Bátorfi Csilla. Ennek ellenére a mu­tatott játék, és a számszerű eredmény egyértelműen po­zitív volt. A csapatból Ba­logh, Bolvári Katalin és Kai- ser Ágnes emelkekett ki öt­öt győzelemmel. Baloghtól és Bolvári Katitól ezt a teljesít­ményt talán már várjuk is. Mindenesetre örvendetes, hogy Kaiser mór a második egymást követő találkozón is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Kiss Anikó — főis­kolai elfoglaltságai után — kielégítően játszott. Az újonc Balics bemutatkozása jól si­került, legyőzte az ellenfél if­júsági versenyzőjét, és ezen kívül több igen szoros mér­kőzést is játszott. Győztesek: Balogh, Bolvári K„ Kaiser 5—5, Kiss A 3, Balics 1, il­letve Janovics 2, Farkas 2, Balaton 1, Poór 1. Szigetvár—Kisdorogi ME­DOSZ 1-0 (1-0). Kisdorog, 500 néző. V.: Pólfi. Szigetvár: Győri — Iványi, Bauman, Marosi, Szilágyi — Bódog, Palotai, Rapp, Vörös (Prancz) — Bodó, Herbst (Dudás). Ed­ző: Csaba Gábor. Kisdorog: Stölkler — Berning, Éppel, Fábián, Nagy — Pap (Hos- nyánszki), Spiel, Meksz — Kerekes, Klein, Kiss II. (Ja­kab). Edző: Losonczi István. A 12. percben Spiel Pap elé tálalta a labdát, aki az ötös­ről egy csel után Győri ka­pusba lőtte. Egy perccel ké­sőbb Meksz 10 méterről a kapufát találta el. A 16. perc­ben szigetvári szabadrúgásból kapu elé ívelt labdát Herbst félmagasan lefejelte, Stölkler vetődve megfogta. A kapus azonban vetődés közben be­ütötte a fejét, így elengedte a labdát, ami átvánszorgott a gólvonalon. 1-0. A 70. perc­ben Hosnyánszki—Spiel—Ke­rekes volt a labda útja, Ke­rekes lövésénél az egyik szi­getvári védőt érintve a labda a felső kapufáról vágódott a mezőnybe, A 89. percben Klein fejesgólját a játékve­zető les címén érvénytelení­tette. Végig egykapura játszottak a kisdorogiak, fölényüket mégsem tudták gólokra vál­tani. Jók: Győri, Bauman, Iványi, illetve Nagy, Klein, Kerekes. Komlói Bányász—Bonyhádi MSC 2-2 (1-1). Komló, 500 né­ző. V.: Dunkler. Komló: Ti- hanyvári -t- Barka, Incze, Mács, Barta — György (Du­dás), Katona, Tigyi — Alt (Cservenka), Vígh, Hegyi. Edző: Mihalecz Boldizsár. Bonyhád: Mucska — László, Kovács, Horváth, Beke — Sebestyén (Stercz), Balázs, Máté (Pfeiffer) — Zircher, György, Bulla. Edző: Kovács István. A 6. percben Vígh jobb oldali beadása után Ko­vács kezére pattant a labda — 11-es. A büntetőt Incze ér­tékesítette. 1-0. A 32. perc­ben Bulla 20 méteres szabad­rúgását nehezen ütötte szög­letre Tihanyvóri. A 41. perc­ben 40 méteres egyéni akció után 18 méterről ballal a hosszú sarokba lőtt. 1-1. A 43. percben Sebestyén az 1983. szeptember 6. Három nap, három hal Az egyik huszonnégy kilós Az elsőt pénteken este ne­gyed nyolc körül akasztotta meg Marinov György, a Nagybuüapesti Horgászegye­sület tagja Domboriban, a faddi holt Dunában. Az új­ságíró-stégről dobta be kész­ségeit. Onnan horgászott har­csára, ahonnan eddig soha senki nemhogy nagyobb har­csát, de még nagyobb halat sem fogott. A harcsa egy hár­mas nagyságú horgon mozgó piócára kapott. A húzásából ítélve is nagynak tűnt, de mérete csak akkor derült ki, amikor maszek gyártmányú, szovjet tároló orsóval és 50- es Optima zsinórral felsze­relt készségével, Ranga Jó­zsef segítségével, kétórás fá- rasztás után csónakba tette. A harcsa 155 centi hosszú volt, derekának kerülete pe­dig hetven centi. Az egyik mérleg 25, a másik 25,5 kiló­nak mutatta. Marinov György végül is úgy, döntött: huszon­négy kilós. Vasárnap délután ismét hírnök érkezett. A hír a kö­vetkező volt: „Megint nagy halat fogott!” Ezúttal egy bu­sát. Féltizenkettőkor akasz­totta ugyancsak az újságíró­stégről. A szeles időben, a hullámzó holt Dunán, megint Ranga József segítségével másfél óra alatt felfeküdt a hal, amelynek végzetét az okozta, hogy bekapta a hor­gon fityegő egyetlen szem ku­koricát. A busa 16,5 kilót nyomott a mérlegen. Mindkét kikötött halat sok­sok olyan horgász tekintette meg, aki e két napon semmit sem fogott, és ha e két kapi­tális példányt nem látja, megesküdött volna: nincs hal a holt Dunában. A saját szemükkel győződ­hettek meg: van. Csakhogy a kifogásukhoz két dolog szük­séges: tudás és szerencse. Ma­rinov György mindkettőnek a birtokában volt ezen a két, akarom mondani ezen a há­rom napon. Hétfőn délután telefonon hívta szerkesztősé­günket Ranga József. Közöl­te: Marinov György hétfőn 13 órakor újabb amúrt fogott. Gilisztával. Az amúr súlya 17,5 kiló. (Sz) ötösről lövés helyett átadást választott, a védők mentet­tek. A 60. percben Vígh 16 méteres szabadrúgását Mucs­ka kiejtette, Cservenka két lépésről a hálóba továbbított. 2-1. A 63. percben Balázs 20 méteres, nagy erejű lövése a felső lécről a gólvonalra pat­tant, a komlói védők nehezen hárítottak. A 67. percben György lövésszerű beadása Tihanyvárit meglepte, a lab­da a kapusról a hálóba pat­tant. 2-2. Végig nagy iramú, küzdel­mes mérkőzésen a többet és veszélyesebben támadó BMSC rászolgált az egyik pontra. Jók: Hegyi, Cservenka, illet­ve Sebestyén, Beke, Balázs, Horváth. Bólyi MEDOSZ—Nagymá­nyoki Brikett SE 6-1 (2-1). Boly, 300 néző. V.: Szent- györgyi. Boly: Puch — Bak- sity (Hossaier), Fitt, Király, Végh — Nagy, Schulcz, Ma­riann — Nagy J., Baumhol- czer, Breznicki. Edző: Dán László. Nagymányok: Sass — Ekker, Bajkai, Vincze (Ko­vács), Dávid — Nagy (Mol­nár), Dénes, Túrós — Bárdos, Bíró, Barabás. Edző: Kozma József. A minden csapatré­szében jobb MEDOSZ együt­tese ilyen különbséggel is megérdemelten nyert. G.: Baumholczer 4 (kettőt 11-es- ből), Breznicki, Schulcz, illet­ve Bíró.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents