Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

Q^fepÜJSÁG 1983. szeptember 3. Jugoszlávia SAVA védjeggyel A szlovéniai SAVA gumi­gyár hazai és külföldi érté­kesítési lehetőségei jelentő­sen bővülnek a közeljövőben. A kranji nagyüzem újabban gyártástechnológiákat és kulcsrakész gyárakat szállít megrendelőinek. A gyár szakemberei építet­ték föl például a közelmúlt­ban a vajdasági Ruma gumi­abroncsgyártó üzemét. Eb­ben a gyárban főként trakto­rokra szerelhető gumit készí­tenek. Sikerre számítanak a SAVA üzletkötői azon a ma- laysiai versenytárgyaláson is, ahol a Kuala Lumpur-i új gu­migyár építését pályázzák meg a cégek. A SAVA az épí­tésen, a felszerelésen és a próbaüzemelés lebonyolítá­sán túl az afrikai gyár dol­gozóinak szakmai képzését is vállalja, amennyiben meg­nyeri a versenyt. A SAVA gumiabroncsaiból és más gumiipari termékei­ből évente átlagosan 50 ezer tonnát értékesít. Olaszország, Svédország, Hollandia, Svájc és Franciaország mellett a fő felvevő piac a Szovjetunió. Termékeik keresettek a Kö­zép-Keleten is. NDK gyártmá nyú mángorlósor A korszerű nagyüzemi mo­sodákban a szennyes egyenle­tesen halad előre a rendszer­ré kapcsolt gépek egész so­rán. A folyamatosságot csak egyetlen művelet, a mángor­lás, illetve a vasalás szakítja meg. Ebből is a legnehezebb feladat az ing- és blúzvasa­lás. A tiszta fehérnemű elő­ször az ingtörzs-vasaló gépre kerül, amire bábukat szerel­nek fel, s az oldal- és mellré­szükön levő légzsákok segít­ségével vasalják ki a külön­böző méretű és típusú inge­ket, blúzokat. A gépet rendkí­vül gyorsan lehet átállítani új típusra vpgy méretre. A simítást gőzfűtésű, tökélete­sen sima vasalólapok végzik, amelyeket átállás esetén sem kell cserélni. Ezután követke­zik a gallér- és kézelővasa­lás egy műveletben. A rugós alátámasztású, önbeálló prés­fejek teljes felületükön il­leszkednek a felső présfejek­hez, így egyenletes lesz a pré­selési nyomás. A harmadik állomás az ugyancsak gőzfű­tésű ujja-vasalógép. Itt a bábukon levő légzsákokat meleg levegő fújja fel, azok felveszik a rájuk helyezett ingujjak formáját, és kisi­mítják a ráncokat. E gépre öt-hatféle méretű ujjavasaló bábu szerelhető fel, rendkí­vül egyszerűen és gyorsan. Egyszerűbb a helyzet, ha nem kényes, alakos fehérne­műket — ingeket, pizsamákat, blúzokat, munkaköpenyeket stb. — kell vasalni, hanem sima és kiteríthető darabo­kat (párnahuzatot, lepedőt, paplanhuzatot stb. (Ilyenkor a mángorlógép, illetve annak korszerűbb változata, a fű­tött, hengerekkel működő mángorlósor is megteszi. KNDK v Buddha-szobrok a XIV. A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságban, a Kum- gang-hegységben dolgozó ré­gészeti expedíció nagy jelen­tőségű leletekre bukkant, amelyek feltehetően a Li-di- nasztia kezdete körüli idő­szakból, a XIV. századból származnak. A kőolajtermékek eljutta­tása a fogyasztókig, a korsze­rű „szállítólánc” megterem­tése, megszervezése és üze­meltetése igen fontos feladat. A kőolajtermék-tárolók építése és a szállítóhálózat kialakítása szoros egységet képez. A tárolótér építési he­lyét, nagyságát, a hálózat sű­rűségét jelentős mértékben befolyásolja az igénybe ve­hető szállítási módok gazda­ságossága. A szállítóhálózat kialakításánál — a gazdasá­gosság mellett — egyéb té­A rendkívül gazdag anyag­ból különleges figyelmet ér­demel az a kőtok, amely ara­nyozott bronzszobrokat rej­tett magában. Az ülőszob­rocskák Buddhát, illetve Bod- hiszatrát ábrázolják. A Buddha-szobrok 11,5 centi­méter magasak, a többi 9,5, illetve 10,5 centiméter magas. A kőládikó 19 centiméter ma­nyezők közül ki kell emelni a szükséglethez igazodó szál­lítást, valamint az ellátás minél nagyobb fokú bizton­ságának elérését. A szállítá­si módok közötti helyes rész­arányok megteremtése igen fontos, mivel a kőolajtermé­kek tárolási és forgalmazási költségének jelentős hánya­dát világszerte a szállítási költségek alkotják. A kőolajtermékek szállítá­sára szolgáló csőtávvezetékek építését biztonsági és gazda­századból gas, 26,5 centiméter hosszú és 13 centiméter széles. A történészek a képi áb­rázolásból, a fafaragás mód­jából és a kőládikó fedelén talált írásjelekből állapítot­ták meg a kis szobrok korát. Az öntési technika, a szob­rász aprólékos ábrázolása méltán kivívja a ma emberé­nek csodálatát. sági okokból mindenütt szor­galmazzák. Am köztudott, hogy építésük csak megha­tározott szállítandó mennyi­ségek felett gazdaságos, még akkor is, ha minden más szállítási módnál kisebb a létszámszükségletük, és a szállítás időjárás-függése gyakorlatilag megszűnik. A kőolajtermékek tartályko­csikban, „gördülő ciszternák­ban” való szállítása annál ki­fizetődőbb, minél nagyobb tartálykocsikat sikerül igény­be venni. NDK Nyaralás „lenváS7on- . villában” Az elmúlt évben a Német Demokratikus Köztársaság minden nyolcadik állampol­gára — beleértve a csecsemő­ket és a nyugdíjasokat is — „lenvászon-villában”, azaz sátorban vagy gépkocsija vontatta lakókocsiban szállt meg szabadsága idején. Az országban manapság igen népszerű a kempinge- zés-sátorozás. Egyre többen vállalkoznak országos kör- utakra, túrákra, és nemcsak a fiatalok töltik szívesen sá­tortáborban szabadságukat. A vállalkozó kedv elfogta az idősebbeket is. Az NDK-ban jelenleg 524 kemping működik. „Kem­pingország” legnépszerűbb vidéke a. Keleti-tenger 380 kilométer hosszú partszaka­sza és a mecklenburgi-bran- denburgi tóvidék. Az úszás, evezés, horgászás és kempin­gezés kedvelői évről évre nagy számban keresik fel a népszerű vízparti táborozó­helyeket. A kempingeket három ka­tegóriába sorolták, de a har­madosztályúnk is kellemes környezetet és higiénikus kö­rülményeket biztosítanak a nyaralóknak. A sátortábor­ban hideg-meleg folyóvíz, sport- és kempingcikk köl­csönzők, egészségügyi állomá­sok, bevásárló központok, mozik szolgálják a táborozok kényelmét, szórakozását és őrszolgálat biztosítja nyugal­mukat. A legnagyobb a ros­tocki kemping, amely 100 ezer táborhelyet kínál a tengerhez érkezőknek. A nyaralás ilyen formáját választóknak a természeti szépségek, a homokstrandok élvezete mellett jut idejük a műemlékek megtekintésére is. A megszokottnál mintegy 20 százalékkal nagyobb szállítókapacitású, 60 tonnás, (72 köbméteres) szovjet kocsik bosszú sora. (KS) Gördülő ciszternák Lengyelország Gazdaságos „picurkák” Szeptember közepén .meg­jelennek a lengyel utakon az első igazán gazdaságos üzem­anyag-hasznosítású kis Pol­skik, amelyek joggal viselik majd az „E” jelet: egy egész literrel fognak kevesebbet inni száz kilométeren, mint a régi kisautók. Az „E” a „gaz­daságosság” angol megfelelő­jének kezdőbetűje. Á lengyel személyautó gyár (FSM) tulajdonképpen már jó fél éve gyárt „E” jelzésű kis Polskikat, de ezek még csak 5—7 százalékkal fo­gyasztanak kevesebbet, mert az üzemanyag-felhasználást befolyásoló alkatrészeknek csak egy részét változtatták meg bennük. Az új kocsi, amelyet egy­két hete gyártanak Bielsko- Bialában és Tychyben, nem­csak kevesebb benzint fo­gyaszt, de 50 köbcentivel na­gyobb hengerűrtartalmú mo­torja egy lóerővel nagyobb teljesítményű — így jobban gyorsul majd a népszerű „Maluch” (azaz: Picur). Jelentős változtatásokat haj­tottak végre egyebek között a motorban, a gyújtásberen­dezésben, változik a vezérmű és a porlasztó is. A lengyel vásárló számá­ra azonban valószínűleg mé­gis az lesz a legszimpatiku­sabb a csöppségben, ami nem változik benne: az ára. Lega­lábbis erre tett ígéretet hi­vatalosan is az FSM vezető­sége. Érdemes jól megnézni a ré­gi hatszáz köbcentis motort — utoljára látjuk. Ezentúl valamennyi 126p a korszerű­sített 650-es motorral készül. De közeledik az az idő is, amikor a kis Polski egészen megváltozik: nem hivatalos értesülés szerint ugyanis a lengyel cég tárgyalásokat kezd az olasz Fiat gyárral, a kisautó „utódjáról”, minden­esetre addig is állandóan fia­talodik a lengyel Fiat. Jövőre módosítják a karosszériát, és azon is gondolkodnak, hogy elektronikus gyújtást kapjon a Maluch. Az 1986-ra várható követ­kező változatban a 4 lóerővel gyarapodó farmotornak már vízhűtése lesz. 1990 táján már talán olyan kocsit fognak gyártani, ami nem is fog ha­sonlítani mai elődjére: az új modell tíz egynéhány centi­vel hosszabb, és valamivel szélesebb is lesz, motorja elöl lesz és az első tengelyt fogja meghajtani. Két vál­tozatban készül majd: 650 köbcentis, 32 lóerős és 1100- as, 55 lóerős motorral. Moszkvából Washingtonba Egy híres hadirepülő — Ha azt mondja valaki, hogy semmitől sem fél, az nem igaz. Az ember mindig fél a haláltól. De ha az em­ber igaz ember, akkor képes­nek kell lennie legyűrni a félelmét — mondta Endel Puuszep, az egykori pilóta, amikor visszaemlékezett azokra az érzéseire, amelyek 1941. augusztus 10-én töltöt­ték el, mielőtt Berlin bombá­zására indult. A dátum nem sajtóhiba, pontosan negyvenegy augusz­tusában, amikor a Szovjet­unió szó szerint vérzett a fasizmussal vívott egyenlőt­len harcban, amikor a hitler­ista hadsereg Moszkvához kö­zeledett, pontosan azokban a napokban kapta az első fé­lelmetes figyelmeztetést a maga büntetlenségében biza­kodó agresszor. A fasiszta Németország hitszegő támadásáról a Szov­jetunió ellen Puuszep a le­vegőben értesült. 1941. június 22-én a jégfelderítésben dol­gozott. S rögtön a földet érés után, az önkéntes legénység­gel együtt, a frontra kéredz- kedett. Azután minden úgy történt, ahogy háborúk ide­jén a repülőknél szokásos. Haroi repülések, bombázások, légi csaták, kényszerleszállá­sok, sebesülések, kórházak. Puuszep életéBen a háború alatt természetesen „rendha­gyó” epizódok is voltak. Mint például 1942 májusában... amikor a darabokra szakadt háborús világon át Moszkvá­ból Washingtonba repült. Franklin Roosevelt, az Egye­sült Államok elnöke egy szovjet küldöttséget hívott meg, amelyet V. M. Molotov, a nemzetközi ügyek népbiz­tosa vezetett, hogy az euró­pai második front megnyitá­sáról tárgyaljanak. — Szeretném — mondja Puuszep —, ha az amerikai­ak viszonya hozzánk, szov­jet emberekhez, mindig olyan lenne, mint akkor volt. Az amerikai tisztek, repülők úgy fogadtak minket, mint a legjobb barátaikat. Egymást túllicitálva hívtak vendégség­be minket és megsértődtek, ha nem fogadhattuk el a meghívást. — Az Egyesült Államok­ban tett repülésünkről tudo­mást szereztek a németek is. Hitler személyesen adott pa­rancsot gépünk megsemmi­sítésére, amikor a küldött­ség Molotov vezetésével visz- szatér majd a Szovjetunióba Endel Puuszep — emlékezik Endel Puuszep. — Velünk az angol hírszer­zés tisztjei közölték ezt, ami­kor a hazafelé vezető úton leszálltunk Londonban. Mit tegyünk? Az angolok azt ta­nácsolták, hogy kerülő úton térjünk vissza Moszkvába. Az Azori-szigeteken, Nyugat-Af- rikán, Dakaron, a Szaharán és a Közel-Keleten át. Puuszep azonban úgy vélte, hogy ez hosszú és veszélyes útvonal. A Szahara fölött a motor bármilyen hibája ka­tasztrófát okozhat. így, a hit­leristák éberségét kijátszva, mégis az eredeti útvonalon tértek haza. A háború után Puuszepot leszerelték. Az orvosok meg­tiltották, hogy repüljön. Min­dez a súlyos sebesülések kö­vetkezménye. — Visszatértem a szülő­földemre, Észtországba. Kez­detben a háborúban meg­semmisített szállítás helyre- állításával foglalkoztam — emlékezik Endel Puuszep —, később Észtország Legfel­sőbb Szovjetje Elnökségének helyettes elnökévé választot­tak. S mondhatom ez a mun­ka a kedvemre való volt, mert lehetőséget adott, hogy sok embernek segíthessek. Az utóbbi években, miután nyugdíjba ment, Puuszep a béke védelmére alakult észt köztársasági bizottságot ve­zette. Van valami szimboli­kus és törvényszerű abban, hogy éppen ehhez a küzde­lemhez, az új háború fenye­getésének elhárításáért fo­lyó harchoz csatlakozott ez az ember. Repülő, harcos, államférfi. Nem is történhe­tett másként, hiszen mind a mai napig erősen élnek ben­ne a múlt háború emlékei... Igor Feszunyeiiko

Next

/
Thumbnails
Contents