Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

1983. szeptember 29. Képújság 3 Hústermelés, fogyasztás, export IH. Nemcsak többet - jobbat is Darabos szén helyett Brikettgyári helyzetkép Az öreg gőzmozdony nyugdíjba megy Tény és való, hogy a vágó­állat-termelés fejlődése ala­pozta meíg hazánkban a ki­egyensúlyozott 'hús- - és hús­készítmény-ellátást. A hús­ipar tavaly összesen 276 ezer tonna tőkehúst és húskészít­ményt értékesített itthon, az idei tervek szerint pedig 285 ezer tonnát ad át a belkeres­kedelemnek. Ezt a mennyisé­get egészítik ki a mezőgaz­dasági nagyüzemek és az áfészek húsfeldolgozói, ame­lyék ugyancsak tőkehússal és tájjellegű készítményeikkel segítik a lakosság egyenletes ellátását. Érdemes kísérletezgetni új termékek bevezetésével is, mégpedig olyanokkal, ame­lyek figyelembe veszik a fo­gyasztók pénztárcáját is. So­kan vannak, akiknek meg kell gondolniok, hogy miből mennyit vásároljanak. Rajtuk segít, ha több olcsó húské­szítményt hoz forgalomba a húsipar és a kereskedelem. A DIÉTÁSOKTÓL AZ ÍNYENCEKIG Különösen két vállalat jár élen a hazai fogyasztásra szánt új termékek bevezeté­sében: a Zalai és a Győr .me­gyei Húsipari Vállalat. A Zalahús Vállalat nemré­giben készítette el például az új diabetikus felvágottjait, amelyek rövidesen forgalom­ba kerülnek. Ezek között megtalálható a diétás parizer, a diétás sonka, valamint a diétás májas, amely a Diabe- tes Társaság javaslatai alap­ján készült. E termékekből nemcsak ellátási körzetében, hanem az ország más vidé­keire is szállít, ám más me­gyék húsipari vállalatai is át­vehetik a termékek gyártási jógáit, ha megteremtik hozzá a szükséges technológiai és higiéniai feltételeket. A Győr megyei Húsipari Vállalat jól csomagolható tu­busos húskészítményeket hoz forgalomba. Ennél a vállalat­nál kísérletezték ki a húske- nyér-családot: a szegletes for­májú készítményben petre­zselyem, szalonna és paprika is van. Különleges, egy hóna­pig elálló bélbe töltik a leg­keresettebb felvágottjaikat, hogy a hétfői ellátás is zavar­talan legyen. Az ínyencekről sem feledkeztek meg. Aszpi- kos sortkát, pulykacombból készült felvágottat, hajdinás csípős hurkát, tanyasi füstölt májast gyártanak. Tegnap Szekszárdon, a régi ■megyeháza dísztermében tar­totta ülését iaz Építőipari Tu­dományos Egyesület Országos Elnöksége. Az ülésen részt vett K. Papp József, a megyei párt­bizottság első titkára, Líi- povsizlki Gyula, a városi párt- bizottság titkára és Kovács János, a városi tanács elnöke. Az elnökségi ülést dr. Márkus Miklós, ■ az ETE fő­titkára nyitotta meg. El­mondta. hogy a hagyomá­nyoknak megfelelően, min­den évben más városban ülé­seznek, ahol megvitatják és értékelik a területi titkárok beszámolóit, különös tekintet­tél a rendező városra, illetve megyére. Most a választás Tolna megyére, illetve szék­helyére, Szekszárdra esett, itt elsősorban a mi megyénk és Dél-Dunántúl építőiparával ismerkednek. A megnyitó után dr. Kál­mán Gyula, a MTESZ Tolna megyei Szervezetének elnöke üdvözölte a vendégeket, és felhasználta az alkalmai* hogy tájékoztatást adjon a MTESZ tevékenységéről a mi me- g vénkiben. Az ülés keretében beszá­molták a regionális titkárok. Rajtuk kívül az építőiparban, A választék bővítése a fel­tétele annak, hogy a hús­készítmények fogyasztása nö­vekedjék, s ne tőkehúsból vá­sároljanak többet a hazai üz­letekben. A háziasszonyok munkáját is segíti, ha több készterméket állít elő a hús­ipar, erre pedig annál is in­kább lehetőség van, mert ele­gendő a feldolgozó kapacitá­sa és rendelkezésre áll e szükséges alapanyag is. PIACNYERÉS NEHÉZ HELYZETBEN Mindenesetre úgy kell gaz­dálkodnunk a hússal, hogy a hazai ellátás mellett megnö­vekedett exportfeladatát is teljesíthesse az ágazat. Idén ugyanis mintegy nyolc száza­lékkal kell növekednie a hús­ipar dollár elszámolású ex­portjának. Ezért a tavalyinál jóval nagyobb mennyiségű élőállatot, húsit és húskészít­ményt kell előállítani. Kedvező, hogy a húsipar és a baromfi-feldolgozó ipar szo­ros együttműködést alakított ki nemcsak a mezőgazdasági termelőkkel, hanem a termé­keiket exportáló Terimpex Külkereskedelmi Vállalattal is. Közös erővel törekszenek a piacok bővítésére, új terü­letek feíkutatására, és mind több áru megismertetésére, eladására. így sikerűit elérni, hogy a hagyományos cikkek, a szalámi, a gyulai, a dobo­zolt sonka mellett a sertéshús és a marhahúsrészek, vala­mint az élőállatok képezik ezt a választékot, amelyekkel ma a legigényesebb piacokon is jelen vagyunk. A világpiacon az idén to­vább csökkentek a hús és húskészítmények árai. Kül­földi vevőink azonban bíznak a magyar húségazat szállító- készségében, pontosságában, így még a nehéz helyzet el­lenére is újabb piacnyerések­ről beszélhetünk. Az idén egyebek között a tavalyi hat­ezer tonnával szemben tizen­két ezer tonna dobozolt son­kát szállít a magyar húsipar az Amerikai Egyesült Álla­mokba. ahol ebben az évben Pick-szalámival is megjelen­hetünk. Jogos az a remény, hogy 2—3 év alatt meghárom­szorozható az Egyesült Álla­mokba exportált húskészít­ményeink mennyisége, s e termékek értéke elérheti az évi 100 millió dollárt. A leg­utóbbi termékbemutató, és az azt követő tárgyalások az építéstervezésben dolgozó fiatalok helyzetéről dr. Lux László egyetemi tanár adott tájékoztatást az elnökségnek. Tolna megyét Ribling Fe­renc, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese, Szek- szárd várost Rápoiti Árpád városi műszaki elnökihelyettes mutatta be. Mindketten részletesen szól­tak az elért eredményekről, a alapján feltehető, hogy az amerikaiak vevők lesznek -a magyar debrecenire, még a virslire is. Ennek azonban meg kell teremteni a techni­kai feltételeit. MEGFONTOLTAN ÉS RUGALMASAN Eredményes tárgyalásokat folytatott a húsipar és a Te­rimpex Máltában is. Lehető­ség van arra is, hogy bővül­jön az export a fejlődő orszá­gokkal. A közel-keleti orszá­gok az eddiginél több bárányt, birkát, vágómarhát vesznek, ha akkor, és olyan minőség­ben szállítunk, amikor, és amilyet a vevő kíván. És -nemcsak vágóállatokat lehet ezekbe az országokba expor­tálni. Húskészítmény-expor­tunkat is növelhetjük a közel- keleti országokba, amennyi­ben — az ottani vallási elő­ír ás óikhoz is igazodva — a felvágottakat marhából, bir­kából, baromfiból készítik. Legutóbb például a szaúd- arábiai kereskedőkkel folyta­tott tárgyalásokat a baromfi­ipar és -a Terimpex baromfi­húsból készített virsli szállí­tására. Külkereskedőink, va­lamint a feldolgozó ipar szak­emberei számára nyilvánvaló, hogy nem elég csak hagyomá­nyos cikkekre, tehát a téli­szalámira, a dobozolt sonkára, a gyulai kolbászra alapoz­nunk, ha azt akarjuk, hogy továbbra is dinamikus ütem­ben növekedjen exportunk. Újabb és újabb termékeket mutatunk be a Közös Piac or­szágaiban is. A legutóbb pél­dául a Gyulai Húskombinát 25 új termékével aratott si­kert a müncheni vásárlók kö­rében. Megfontoltan, rugalmasan, a- piachoz igazodva növelhető az export még akkor is, ha egyre nehezebb piaci feltéte­lek között, erős versenyben kell helytállnia a magyar hús­iparnak. Ehhez azonban szük­séges az árualapok növelése, a termelés gazdaságosságának a javítása, a vevők igényei­hez való alkalmazkodás. Ez­zel érhető el, hogy továbbra is kifizetődő, gazdaságos le­gyen a vágóállat-termelés, kiegyensúlyozott a hazai el­látás, s hogy a magyar hús­ipar megtartsa, erősítse a jó­hírén alapuló külpiaci pozí­cióit. CS. F. gondokról és a jövő tervei­ről. Ma az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület országos el­nökségének tagjai megtekin­tik Szekszárd várost, a TÁÉV panelüzemét, és megnéznek két Tolna megyéről készült filmet. Az ülés munkáját színesí­tette a nyolc megye és két fő­városi tanácsi tervezővállalat tevékenységét reprezentáló fotókiállítás. Visszatértünk a szénhez, a fekete gyémánthoz. Ez a visszatérés is nem oly egy­szerű, már csak azért sem, mert hűtlenségünk nagy árat kívánt. Itt vagyunk „télvíz ide­jén”, s még mindig nem tö­kéletes az ellátás szénféle­ségekből. A mostani helyzetben leg­inkább a brikett tüzelésére kellene rátérnünk, de a ház­tartásokban lévő kályhák, kazánok pedig a darabos szénre terveztettek és gazda­ságosan csak azzal használ­hatók. Közben a szénbányászat helyzetéből adódóan csök­kent a darabosszén-felhoza- tal. A strukturális változta­tás fűtés terén kemény gon­dokat jelez. A darabos szén bányászata több okból csök­kent: bányáink már a mély­művelések ellenére is kime­rülőben vannak. A bányá­szok létszámának csökkené­sével, az ipar gépesítésének előretörésével együtt jár, hogy a szén por alakban ér­kezik a felszínre. A porszén még „nem” szén, azt valamilyen formá­ban használhatóvá kell ten­ni. BRIKETTET KELL GYÁRTANI Valamikor a nagymányoki brikettgyárat évi 250 ezer tonna kapacitásra tervezték. Sokáig úgy látszott, hogy ezt a mennyiséget soha sem érik el, mert nem lesz akkora mennyiségre szükség az or­szágban. Van! Az idén a gyár terveiben 280 ezer ton­na brikett termelése szere­pel, de a tényleges elvárás — ez nem kötelező, de illő be­tartani 300 ezer tonna kö­rül van. Ha a kollektíva ezt telje­síteni tudja, akkor nyugod­tan megemelhetjük a kala­punkat előttük. Mert ez ak­kor azt' jelenti, hogy a közel négyszáz fős kollektíva va­sárnap is dolgozik és több pluszműszakot is vállal. Természetesen azt is meg kell még említeni, hogy a brikettgyár annak idején a Itt épül fel az új üzemrész nagymányoki szénre épült. De a nagymányoki bánya ki­merült... Távolabbról kellett hozni a szenet, ez pedig na­gyon megemelte a brikett önköltségét. Ebben az idő­ben komoly veszélybe került az üzem. A veszély valósá­gos volt, hiszen a jobban fel­szerelt és korszerűbb hidasi üzemet például bezárták, il­letve eladták. Ám jött az újabb szénidő­szak, ami a jelenlegi isme­reteink szerint még sokáig tart. Mert rájöttünk arra, hogy az olajat vagy a vil­lamos energiát lakásfűtésre használni botorság. A szén drága, mert egyre nehezebb a felszníre hozni, de mégis olcsóbb. Tehát az igény megnőtt. A nagymányoki brikettgyár is ennek az igénynek kell, hogy megfeleljen. De hogyan? El­avult gépparkkal rendelke­zik, meg muzeális értékű mozdonyokkal. Valamit ten­ni kell brikettgyárügyben — ezt időben észre is vették az illetékesek. BERUHÁZÁSBA FOGTAK... Beruházásba, de olyan­ba, amely teljes egészében átalakítja a gyárat. Erről Vaskuti Istvánnal, az üzem főmérnökével be­szélgetünk. A főmérnök jú­lius elsejétől dolgozik Nagy- mányokon. A július elseje több szempontból is fontos dátum: a brikettgyár önálló­vá vált. Addig a mázaszász- vári északi bányaüzemhez tartozott. Jól megvoltak egy­mással, de azért kölöncként szerepelt mindegyik üzem a másik nyakán. A bányászat is más, és a brikettgyártás is más. Az önállóság — to­vábbra is maradtak a Me­cseki Szénbányák kebelében — együtt jött a beruházás kezdetével. — Tehát beszéljünk a be­ruházásról — kérem a fő­mérnököt. — Közel háromszázmillió forintot kell úgy beruház­nunk a következő három év­ben, hogy jobb minőséget és nagyobb mennyiséget produ­káljunk. A beruházás első feladata, hogy áttérjünk a forróbitumenes eljárásra. (A bitumenes eljárás azt jelenti, hogy a porszenet kö­tőanyaggal préselik össze, s a kötőanyag szerepét a bitu­men látja el.) Jelenleg is bi­tumenes eljárással dolgoz­nak, de ez nem biztosít meg­felelő minőséget. — A telep helyét a na­pokban tűzték ki, és itt, ezen a helyen 1985. január 1-től már csak ezzel az eljárás­sal dolgozunk — mondja a főmérnök. Sok gondot okoz a szállí­tás. Az üzem és a vasútállo­más között. Itt is korszerűsí­teni kell. Azaz kiiktatni a mostani jó öreg mozdonyo­kat és korszerű szállítószala­gokat kell beállítani. Termé­szetesen a préskapacitást is növelni kell. A beruházás 1986-ban fejeződik be. A beruházás sokkal átfo­góbb, mint ahogy az imént leírtuk. A lényeg, hogy 1986- tól Nagymányokról kifogás­talan minőségű brikett kerül a fogyasztókhoz. SZAKEMBEREK ÉS A FIATALOK... Természetesen az anyagi­ak előteremtése, a gépek, a berendezések beszerzése is komoly gondot okoz. De a legnagyobb mégis a szakem­ber-utánpótlás megteremté­se. Mint említettük, hűtlen­ségünk a szénhez azt is ered­ményezte, hogy egyre keve­sebben kívánták és kívánják az életüket eltölteni szenes­munkahelyeken. Mert ahol nem látnak jövőt, oda miért menjenek az emberek. De most itt van a jövő. A szén­bányászat és a brikettgyár­tás előtt is. A beruházás megkívánja, hogy megfelelő szakember­utánpótlással rendelkezzen a gyár. Fiatalok kellenének. Olyanok, akik már nem is fizikai munkát végeznek, mert a beruházással egy idő­ben csökken a fizikai és nö­vekszik a szellemi munka igénye. Megkezdik hamaro­san a brikettgyártó szak­munkásképzést, mert az új technológiát és technikát fo­gadni kell. Az önállóvá válással pedig — az előnyei ellenére — megnövekedett a gond is. A szakemberek nevelésével itt kell foglalkozni, megfogni úgy az embereket, hogy egy életre szóló munkát vállal­janak a brikettgyárban. Eh­hez megvan minden lehető­ség. A gyárban olyan szak­emberek vannak és olyan műszaki gárda, amely zök­kenőmentessé tette az ön­állóvá válást. Nem kellett „importálni” szakembereket, csak a főmérnök és a vezető könyvelő új ember. — De, nem győzöm han­goztatni, hogy nem a „nya­kukra” jöttünk, hanem kollé­gáknak — mondja a főmér­nök. Az a gyors váltás annak is köszönhető, hogy Lelovics István üzemvezető akkor is hitt a gyár megmaradásában, amikor senki, amikor 1976- ban csak 123 ezer tonna bri­kettet — ez volt a mélypont — gyártottak Nagymányo- kon. Ö azért a műszaki gár­dát a gyárban tartotta... Hj—Gk ÉTE-elnökségi ülés Szekszárdon Készül a kiállítás az ÉTE-elnökség tiszteletére A brikettüzem ma Beruházás - minőség - Önállóság

Next

/
Thumbnails
Contents