Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
6 KÉPÚJSÁG 1983. szeptember 3. Hét végi!l| beszélgetés —Érettségi után mindjárt főiskolára ment? — Mindjárt elmentem egy évet dolgozni, Szegedre a húskombináthoz, aminek legalább három oka volt. Az egyik, hogy elegem volt az iskolából, pihenni akartam egy évet, a másik, hogy nem vettek fel a főiskolára, a harmadik pedig — talán ez volt a legfontosabb — meg akartam nézni, milyen is az a húsipar? Érdekelt akkor már a dolog, meg akartam győződni róla, milyen is ott a munka. Mondanom sem kell, hogy megtetszett. — De ezek szerint mégiscsak jelentkezett már érettségi után a főiskolára. — Jelentkeztem, mert arra is kíváncsi voltam, hogy milyenek a követelmények. Elmentem a felvételire, ezért a következő évben már különösebb nehézségek nélkül felvettek. — Azt mondják, a fiatalok többsége a szülei hatására választ pályát. Lehet benne vala mert az én szüleim mindb ten agrármérnökök, ei már korán kiderült, hí nem választom a mezőgazi ságó-t. Édesapámmal nyár ta sokat jártam vidékre, m ismertem a mezőgazdasáf az állattenyésztés tetszett lőle a legjobban. A többi középiskolai tantárgyak s r-tet®’ illetve nem szeret döntötte el. A kémiát min szerettem, édesanyám ta tóttá Palánkon, és persze gitett is a tanulásban. A t lógia pedig érdekes tantá es nagyon jó tanárom v így kerültem az élelmisz es ezen belül a húsipar 1979-ben fejeztem be a fc kólát, mint a Szekszá Húsipari Vállalat ösztön jasa. I — Mindjárt itt is kéz- dett dolgozni... Előbb még néhány vargabetű, előbb Lengyelre a szakmunkásképzőbe küldtek bennünket, tanítani. Másfél hónap után behívtak katonának, már elmúltam 22 éves, jobb volt letudni a katonaságot. Leszerelés után Pápára kerültem betanulni, majd két hónap után Budapestre, 1981 október közepén kezdődött Szekszárdon a próbaüzem, azóta dolgozom itt. •I — Mint művezető. Kezdetben megbízott művezetők voltunk. Nehéz időszak volt. — Miért a többesszám, és mitől volt nehéz? — Többen végeztünk akkor, vagy az előző években, ma mindenki művezető közülünk. A feleségem, a másik barátom és a többiek is. Nehéz meg azért volt, mert a gépeket még szerelték, kevés volt az ember és a gép, a munka meg sok. Semmi tapasztalatunk nem volt, 12—14, néha 16 órákat dolgoztunk. Már Pápán és Budapesten is beálltunk az emberek közé dolgozni, hogy tanuljunk, itt Szekszárdon abban az időszakban másként meg sem tudtuk volna oldani a feladatokat. Együtt alakultunk ki a gyárral, nagyon sokat tanultunk akkor a főnökeinktől, és természetesen a munkásoktól is, akiknek már több tapasztalatuk volt, mint nekünk. Mostanra már köny- nyebb a helyzet, megvagyunk egymással, nem mondom, hogy rajonganak értem, de azt hiszem más vezetőért sem, hiszen problémák, súrlódások mindig akadnak, és mindenkinek sokat kell dolgozni. Azért az az időszak is szép volt és megérte, a munkásoknak anyagilag, nekünk inkább a jövő miatt. Az elmúlt év őszén kaptuk meg a kinevezésünket, számunkra is az volt a „próbaüzem”. — Meddig pályakezdő egy fiatal? —Jó pár évig, három-négy évig biztosan eltart, míg belejön az ember az üzemi gyakorlatba. Mindent megtanulni persze sosem lehet, mert új feladatok, új technológiák és új problémák jönnek, de a szakmai biztonsághoz kell néhány év, hiszen a felsőfokú képzésnek nem kimondott erőssége az üzemi gyakorlat, persze nem is feladata, és azt úgysem lehet csak elméletileg megtanulni. Ugyanis nem készíthet fel az iskola az üzem, és azon belül a kisebb terület speciális tudnivalóira. Az exportüzemben a dobozolt sonka gyártása a területem, ahol hagynak önállóan dolgozni. — Az iskolában az ember másként képzeli el a jövőt, mint amilyen az a valóságban, mekkorának találja az eltérést az elképzelések és a valóság között? — Valóra váltak a tervei azoknak, akik a termelésben akartak dolgozni, hiszen itt munkát, feladatot, önállóságot kaptunk. Bizonyíthatjuk, ki mire képes közülünk. Helyzeti előnyt jelentett, hogy új az üzeni, a középkorú, sok tapasztalattal rendelkező szakemberek mellett mi fiatal pályakezdők is lehetőséget kaptunk a bizonyításra. Mehettünk a termelésbe, nem kell fent kuksolni az irodán és azt lesni, hogy ki válik ki a sorból, hogy a helyére kerülhessünk. Ilyen értelemben nagyon gyorsan megvalósultak az álmaink. — Hogyan segíti a vállalat a fiatal, pályakezdő szakembereket? — Sok mindennel. Már szó volt róla, hogy a megyében nem voltak hagyományai a húsiparnak, tehát vezetőket és szakembereket kellett toborozni. Természetes, hogy a letelepedéshez lakást is kellett adni. Utána következett a fiatal szakemberek kérdése. hiszen ezen is múlik az ipar jövője. Bennünket ösztöndíjjal segítettek, majd feladatot kaptunk, végül lakást is. Kezdetben egyszobás tanácsi lakásunk volt, a vállalat bérlőkijelölési jogával, nemrég kaptuk meg az egy és két félszobásat. Természetesen nemcsak a vezetők, hanem a dolgozók lakás- problémáit is igyekszik enyhíteni a vállalat az igények és a jogosultság sorrendjében. Adnak támogatást lakásvásárláshoz és építéshez is, ez szerződéshez van kötve, hogy bizonyos ideig a vállalatnál maradunk. Valamit valamiért, semmit nem adnak ingyen. Most már a fizetésünk ötezer forint körül van, de háromezerrel kezdtünk, mint ahogy ez más szakmákban is általános. — A szakmai lehetőség adott. Lakásgondja nincs, hogyan lehet megtanulni a vezetést? — Ez nagyon komoly dolog. Kell hozzá egyéni rátermettség is, az biztos. Nem mindenki alkalmas arra, hogy vezessen. Segít a tanulás, a felsőfokú képzés is, bár ez elsősorban a szakmai tudást jelenti, azt is inkább csak elméletileg, a gyakorlatról már szó volt. Szükséges bizonyos emberismeret ahhoz, hogy az egyes embert hogyan lehet megközelíteni, milyen hangon fogadja el az utasítást, a figyelmeztetést, vagy éppen az elismerést. Sokat lehet tanulni a beosztottaktól, nekünk erre is .meg volt a módunk abban az időszakban, amikor egymásra voltunk utalva, vagy éppen közöttük dolgoztunk. Oda kell figyelni az idősebb, tapasztaltabb vezetőkre, ellesni a módszereiket és meghallgatni a tanácsaikat. Nem kell mind megfogadni, hiszen lehetnek dolgok, amit én másként csinálok, mert az jobban illik az egyéniségemhez. Végül is azt hiszem, hogy a legfontosabb a sok-sok gyakorlat. Ami biztosan nem jó, ha egy vezető — bármilyen szinten — azt hiszi, hogy csak a beosztottainak kell alkalmazkodniuk hozzá, pedig ennek kölcsönösnek kell lennie. — Milyen vezetőnek tartja magát? — Nem tudom, de kezdetben előfordult, hogy szóltak a munkatársak, hogy ők más-1 ként csinálnák, mint ahogy én mondtam. Néha a főnökeim szóltak, hogy valamit rosszul csináltam. Most már ritkábban fordul elő ilyesmi, szeretem a munkámat, ismerem a munkatársaimat és szeretnék jól dolgozni, ez biztos. — És a jövő? — Nem tudom, most dolgoznom kell, először bizonyítani szeretnék, eszembe sem jut azon gondolkozni, hogy 10—20 év múlva hova jutok majd el. — Milyen ma pályakezdő szakembernek lenni Magyarországon? — Nehéz. — Hiszen eddig csak sikerekről számolt be. — Igen, de mi kicsit kivételek vagyunk, nem mindenkinek van ilyen szerencséje, mert az is nagyon sokat számít egy ember életében. Mások tanulnak 'hosszú évekig, aztán még nincs semmijük, pedig már családot kellene alapítani. Egy szakmunkás 17—18 évesen indul ugyanennyi pénzzel, szülői támogatással 25 éves korára már sokkal előbbre tarthat. Egy csomó szakmában lehet többletmunkát vállalni, a munkahelyen és azon kívül is. Én mit vállaljak? A fízetéskü- lönbség viszonylag gyorsan eltűnik, de az összjövedelem csak negyvenéves kor körül egyenlítődik ki, a tanulásra fordított idő miatt.. Külön kérdés a vezetés dolga. Előfordul, hogy a betanított munkás ugyanennyit, vagy éppen többet visz haza a borítékban, mint én, tehát ez a munkánk egyformának látszik, pedig nem az, mert a felelősséget, a szakmai tudást is meg kell fizetni. — Azt mondják, a művezetők különben is nehéz helyzetben vannak, két tűz között. Az övék a termelés szervezésének felelőssége, de kőben nincs hatáskörük hozzá. Felül számon kérnek tőlük, a dolgozók meg tőlük várják, hogy jobbak legyenek a termelés feltételei és a jövedelmek. — Nálunk nem így van, megvan a jog- és hatáskörünk. Ha egy ember belép a gyárba, már hozzánk kerül, mi adunk munkát nekik, mi szereljük fel őket munkaruhával, szerszámmal és egyebekkel. Bizonyos kereteken belül a pénz elosztása is a mi dolgunk, a csoportvezetőkkel és a bizalmiakkal közösen döntünk. Jó dolog, hogy hozzánk fordulnak az emberek, ha óvodát, bölcsődét kell elintézni, ez nagyon sok munkát és felelősséget is jelent. — Tagja a vállalati és a megyei KlSZ-bizottság- nak,_ mit jelent az ön számára az ifjúsági mozgalom? — Amíg nem voltam eny- nyire benne a munkában, őszintén szólva — nem volt kialakult véleményem a KISZ-ről, amelynek tagja vagyok 1971 óta. Tudomásul vettem, hogy van, de nem láttam át a tényleges szerepét a fiatalok életében. Gimnazista koromban sok mindennel foglalkoztam, zenével, sporttal, ifivezető voltam a vízi úttörőknél. A vállalati KISZ-bizottságban is sportos vagyok. A kosárlabdát, asztaliteniszt abbahagytam, de a focit nem. _ Ahol eddig még indult a 'csapatunk, onnét nem jöttünk haza helyezés nélkül. Legutóbb az Express sportnapon, előtte az Élelmi- szeripari Dolgozók Szakszervezetének kulturális és spportnapjain szerepeltünk jól. de nem állunk rosszul a városi kispályás bajnokságban sem. Az ifjúsági mozgalom közösségformáló szerepét tartom a legfontosabbnak, lehet ott tanulni, sportolni, szórakozni, baráti, nem akarok nagy szavakat használni, de elvtársi légkörben. Igen sokat tanulunk egymástól, és nagyszerű emberi kapcsolatok alakulnak ki. A munkahelyi hajtást nem lehetne kibírni kikapcsolódás nélkül. — Eszerint a K1SZ- munkát nem tartja munkának. „ — Ez nem munka és nem kötelesség, hanem életforma számomra, amin nem is tudnék változtatni. Nagy élmény volt az elmúlt hét végén a munkásfiatalok első országos találkozója is, Debrecenben. Nagyon sok érdekeset láttunk, tanultunk. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagy, 10 ezres rendezvényt ilyen nagyszerűen meg lehet szervezni. Jók voltak az ágazati fórumok, komolyan vettek bennünket, miniszterhelyettesek. államtitkárok tartották az előadásokat, konzultációkat. és nagyon jól sikerültek a szórakoztató programok is. És ami a legfontosabb, együtt volt a Tolna megvei csapat, a versenyeken, vetélkedőkön sem vallottunk szégyent. — További jó munkát kívánva köszönöm meg a beszélgetést. IHAROS1 IBOLYA Múltunkból Negyedszázada megjelent megyei lapot forgatva, esetenként szinte el sem hiszi az ember, mit fejlődött a termelés, mekkorát változtak életkörülményeink. Idézünk a Tolna megyei Népújság 1958 szeptemberi számaiból. MEGTALÁLTÁK BABITSOT Babits Mihály emlékét kívánta megörökíteni Szek- szárd város, s ezért szobrot készíttetett. De a szobor elveszett. A szerkesztőség nyomozott a szobor után. A cikk megjelenésének napján a megyei tanács művelődésügyi osztálya ajánlott levelet kapott a Képzőművészeti Alap Kivitelező és Iparvállalatától. A levél szerint mind a szobor, mind annak posztámense a vállalat telepén van. Közli a vállalat — írja a Népújság — hogy mind a szobrot, mind a talapzatot szeptember 8—12 között szállítja le Szekszárdra. A szoboravatásra októberben került sor. A TELEVÍZIÓZÁS KEZDETE Negyedszázada éppen, hogy megkezdte térhódítását a televízió. Szeptember 4-i számában arról ad hírt a megyei lap, hogy a RAVEL több mint száz televíziós antennát szerelt fel — tíz hónap alatt. Idézünk a cikkből: „Nem meglepő a RÁVEL- nél hallott hír, hogy november óta Tolna megyében száznál több televíziós antennát szereltek fel, azonkívül jó néhányat a megye területén kívül is. Ebből a legtöbbet Baján, de szereltek antennát a jugoszláv határ közelében lévő csátaljai gépállomáson is. A televíziós készülékeket nagyobb részben még különböző vállalatok, szervek vásárolják, magánszemélyek kevésbé.” A cikk szerzője felsorolja, hogy több gépállomáson, néhány gyermekotthonban, és állami gazdaságban található már televízió. Arról is beszámol, hogy valóságos antennaerdő van a megyeszékhely házainak tetőzetén. Számuk: 30. Érdekességként említi meg a lap, hogy volt eset, amikor a svéd televízió adását is lehetett fogni Szekszárdon. A TERMÉSÁTLAGOK szekszárdon Szeptember 6-án adott hírt arról a Népújság, hogy a szekszárdi városi párt-vb. a mezőgazdaság fejlesztésének egyéves tervéről tárgyalt. Különösen érdekesek azok az adatok, amelyek az egykori terméseredményeket mutatják. Idézzük a cikk egy részletét : „Az első részben a végrehajtó bizottság a mezőgazda- sági osztály jelentése alapján a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről tárgyalt, majd számszerű összehasonlítást tett a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák 1958. évi őszi kalászos terméseredményei között. Béke Búzák. Egy. tsz tsz g. Búza 12 q 8 q 5,8 q Rozs — — 6,5 q Őszi árpa 15 q 14 q 9,5 q A fenti számok azt mutatják, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, mely lehetővé teszi a gépek fokozottabb használatát, a korszerű agrotechnika alkalmazását, a belter- jesebb gazdálkodást, feltétlenül nagyobb termést eredményez.” A városi párt-végrehajtó bizottság a feladatokat így összegezte: „Célul kell tűzni, hogy a mezőgazdaság átszervezésén keresztül növelnünk kell a termésátlagokat és mind a termelőszövetkezeti, mind az egyéni gazdaságoknál fokozottabban belterjesség felé kell irányítani a termelést.” A TEJTERMELÉSI VERSENY Tolna megye híres volt a szarvasmarha-tenyésztésről, mindig számottevő szerepet játszott a tejtermelésben is. A Népújság szeptember 4-én arról tájékoztatta olvasóit, hogy kiemelkedő eredmények születtek a tejtermelési versenyben. „A nagy területtel rendelkező gazdaságok közül a III. országos tejtermelési versenyben megyei szinten az Alsó- tengelici Állattenyésztési Kutató Intézet az első, mivel tehenenként átlagosan 3768 kilogramm tejet fejtek a múlt év novembere óta a gazdaságon belül. A kicsiny területű gazdaságok közül a Lengyeli Tangazdaság vezet, ugyanis tehenenként 4006 kilogramm tejet fejtek a verseny kezdete óta. Megyénk termelőszövetkezetei közül a bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezet érte el a legjobb eredményt, mert az egy tehénre jutó tejtermelés 3135 kilogrammra emelkedett az elmúlt tíz hónap során.” MEGSZŰNTEK A NEMZETISÉGI ELLENTÉTEK A riporter felkereste megyénk egyik kis községét, Mözst. Arra volt kíváncsi, hogy van-e nemzetiségi ellentét a községben. Több személyt kérdeztek meg, többek között Szabó László- nét, aki így nyilatkozott: „Nincs itt semmi baj se a németekkel, se a tótokkal, megértjük egymást. Igaz. mikor idejöttünk, lenéztek bennünket, pedig elhozhattunk mindent és volt is mit hoznunk. De hát nekik szebb bútoraik voltak, azért. Most már ez a különbség is megszűnt. A fiatalok különösen megértik egymást, azok nem törődnek azzal sem, hogyha véletlenül nincsenek jóba a szüleik. Együtt szórakoznak, sőt házasság is volt már közöttük jó néhány.” a gépállomások A mezőgazdasági gépállomások egykor igen sokat segítettek a falvaknak. A Tolna megyei gép- és traktorállomásoknak különösen kijárt a dicséret, mert 1958-ban a tavaszi és a nyári tervük teljesítésében országosan elsők voltak, megelőzték nagy riválisukat, a Somogy megyeieket is. Erről a szép sikerről tudósított a lap szeptember 9-i száma. PÁRTHÁZ ÉPÜLT MUCSIBAN Riportot közölt a népújság „Az egész falu építi a párt házát” címmel. Az írás jól mutatja, mily lelkesedéssel végezték a társadalmi munkát egy kis faluban — Mucsi- ban. „Az építkezéseknél minden másnap új arcokat lehet látni, nagy a „fluktáció”. Váltják egymást a férfiak és az asszonyok, a fiúk és a lányok. Ezen az építkezésen, számos más építkezésektől eltérően, nincs a hónap végén bérszámfejtés. Mindenki, aki itt akárcsak egyetlen napot is dolgozik — de legalább három-négy napot dolgoznak le vállalásaik értelmében — nem pénzért, havi fizetésért végzik a munkát, hanem lelkiismeretük szerint jó szándékból, és nem túlzás mondani, hálából. Fiatalok és idősek, férfiak és nők, párttagok és párton- kívüliek, tömegszervezeti tagok és szervezeten kívüliek fogtak össze, hogy megépítsék a pártszervezet új házát. Mielőtt az építkezéseket megkezdték, a kommunisták mindegyike 2—3 munkanapot ajánlott fel társadalmi munkára. A kis faluban gyorsan elterjedt a kommunisták tervének híre. S alig szereztek tudomást a kezdeményezésről, máris egymás után jelentették be a tömegszervezetek, hogy ők is ki akarják venni részüket a munkából. A KISZ-szervezet például mintegy 150 munkanapot ajánlott fel, hasonlóan tett vállalást a nőtanács és részt kért a munkából a Hazafias Népfront községi bizottsága is. A pártonkívüliek sem akartak lemaradni a szervezettek mögött. S így került sor például arra, hogy az építkezésre az első fuvart egy pártonkívüli, ifj. Both István vitte.” K. BALOG JÁNOS Póczik Zoltánnal, I a Szekszárdi Húsipari Vállalat művezetőjével
