Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

1983. szeptember 25. Paks 83 „ ... nagyk. Tolna vm. dunaföldvári j.- ában a Duna melleit, (1920) 11337 túlnyo­móan magyar lak., a járás székhelye járás­bírósággal, kir. közjegyzőséggel, adóhiva­tallal, vasúti és gőzhajóállomással, posta- és távíróhivatallal, telefonállomással. P. a római Lussonium, a középkorban Pákos, a Paksy, majd a Daróczy család birtoka. Itt találkozott Széchenyi Pál kalocsai érsek II. Rákóczi Ferenccel békealkudozások cél­jából, de eredmény nélkül. A város fölött állott Bottyán vára (Imsos). A Duna mé­lyében római castrum maradványai van­nak. ” A Révai Nagy Lexikona 1922-ben meg­jelent 15. kötetében található ez Paksról. Hogyan szólhatna egy ugyanilyen terje­delmű lexikon-szöveg ma, ha csak a máról akarna informálni? Körülbelül ilyenfor­mán: „ A hetvenes évek második felétől az ország leggyorsabban fejlődő települése, 1979. január 1-e óta város. Itt épül az első magyar atomerőmű, és 1982. decembere óta már áramot termel első reaktorblokk­ja. Lakossága (1983) 23 000. Van konzerv­gyára, építőipari szövetkezete, itt a szék­helye a Tolna megyei Ruhaipari Szövetke- , zetnek, három mezőgazdasági termelőszö- vekezet és egy állami gazdaság működik. Bekapcsolva a távbeszélő-távhívó hálózat­ba. Gimnázium, vasúti és autóbusz-pálya­udvar. A városhoz tartozik az egykori Du­na kömlőd is. ” Egy dunakömlődi; a téglagyári égető A ma is működő paksi üzemek „doyen”-je minden kétséget kizáróan a paksi tég­lagyár. Működött már koráb­ban is téglagyár Pakson, sőt, minden valószínűség szerint itt égették hajdan a római castrum tégláit is, de a Sánc­hegy lábánál 1894-ben alapí­tott gyár a jelenlegi üzemek közül a legöregebb. Jövőre lesz kilencvenéves. És nem csak a legrégibb, hanem az első, amelyben géppel sajtol­ták a téglát. Akkor gőztégla­gyárnak hívták, a gépeket gőzgép hajtotta. Azóta átesett néhány vál­ságon, bezáráson, újraindítá­son, de a felszabadulás utáni években egy-két modernizá­láson is. Ennek ellenére nehéz fizikai .munka a téglagyári, nem véletlen, hogy a paksi üzem munka­erőhiánnyal küzd. Évi ötmil­lió téglát égetnek itt — lehet­ne kétszer ennyit is —, de kevés a munkáskéz. Akik vi­szont itt vannak, azok jó ré­sze törzsgárdatag. És nem szándékozik elmenni. Mint Tenke Mihály égető is itt akar­ja elérni a nyugdíjkorhatárt. Ennek mintegy bizonyítéka, hogy éppen most írta alá — és a gyárvezető is ellátta javas­latával — a kérelmet, hogy bocsássák tég la égé tő mester- vizsga alá. A szakmunkás- vizsgát már régen letette. — Hogy miért akarok ége­tőmester lenni? — Itt látom a biztos jövőmet. Nyersanya­gunk van elég, hiszen itt az egész Sánehegy. Tudósok jár­nak ide, hogy a Lépcsőzetesen lemunkált löszfalban az el­múlt évezredek, évmilliók történetét kutassák. Aztán meg, az itt gyártott téglára is szükség van. És meg is talá­lom a számításomat. — Mennyit vitt haza leg­utóbb? — Tizenháromezret. De eb­ben benne van két havi túl­óra is, amit most számoltak el. Tenke Mihály fia is a gyár­ban dolgozik, esztergályos. Felesége az atomerőműben takarítónő. Dunakömlődön laknak, új családi házban. — Kömlődöt a városhoz csatolták. Érzik ennek elő­nyét? — Egyenlőre, különösebben nem. Legfeljebb azt érezhet- nénk, hogy a paksi helyi jára­tú autóbusz kijár Kömlődre is. De ez bennünket nemigen ► érint, van autóm... ez Tenke Mihály \ Az atomerőmű őse Kevesen tudják — még a paksiak közül is —, hogy a városban a villamosenergia- termelés itt nem 1982. de­cember végén kezdődött. 1909-ben hirdetett pályá­zatot a községi elöljáróság villanytelep építésére. A meg­bízást a Ganz Villamossági Gyár kapta meg. Két év múl­va, 1911 őszén megindult az áramtermelés. Dízelmotorok­ká! hajtották meg a dinamó­kat, 110 voltos egyenáram­mal táplálták a közvilágítási lámpákat és a lakásokban — már akinek a villanyra futot­ta a jövedelméből — az égő­ket. Alkonyaikor megindul­tak a gépek és 10—11-kor le­álltak. Egészen 1939. május 6-ig. Ekkorra fejeződtek be az átállítási munkálatok a 220 voltos váltóáramra, május 7- től kezdve a HUNGÁRIA Villamossági RT adta folya­matosan éjjel-nappal a pak­siak által „szászvári áram­nak” nevezett energiát. Az egykori villanytelep emlékét utcanév őrzi. — A Zsinagóga utcát 1911-ben ke­resztelték át Villany utcára. A mini-erőmű helyén ma a népfürdő működik. Új postaépület A napokban helyezték üzembe a város régi központjában az új postaépületet Pihen a komp... Pihen, mert nincs munkája. Hajdan jeles átkelőhely volt a zádori rév. Még télen is, amikor a befagyott Dunán — a kiálló jégtáblák leverésével, a jég öntözéssel való „hizlalásá­val” — csináltak itt utat a révészek. Most azonban, amikor meginvitáltak egy útra, odafelé csak két személyautót, egy motorkerékpárost és két gyalogost szállított a 40 tonna teher és 200 személy szállítására alkalmas „Atom” nevű komp, visszafelé egy mikrobusz és egy mopedes jött. — A nyáron sűrűbben jártunk, nagy volt a forgalom, meg is csináltunk egyik-másik nap nyolc-tízezer forintos bevételt is — mondja Madács Mihály brigádvezető. De most? — Jó, ha összejön öt-hatszáz forint. Tiszta ráfizetés a tanácsnak. Mint elmondják, lehetne több is. Ám az atomerőmű mun­kásbuszjáratai a földvári hídon jönnek át, hatvan-hetven ki­lométert kerülnek. A paksi oldalon jó a lejárat, ám a túlol­dalon csak salakos út van, egyik napról a másikra akár egy métert is elvisz belőle a víz sodra. A nyáron próbálkozott egy panorámabusz, de megsüllyedt, daruval kellett kiemelni. Ez az oldal már Bács-megyéhez tartozik, nyilván az ottaniaknak, is érdekük lenne a zavartalan átkelő forgalom. Hobbikertek A Paksi Atomerőmű Válla­lat szakemberei közül csak­nem valamennyien máshon- nét települtek Paksra. Az or­szág minden részéből jöttek, városokból, falvakból. Akik faluról származnak, termé­szetes, hogy szabadidejükben — mint otthon — kertet is akarnak művelni. De az egy­kori városaik közt is egyre többen szeretik meg az ilyes­fajta kikapcsolódást, ami tu­lajdonképpen „üdülés” az üzemi munka után. Ezért vá­sárolnak — főleg a bérházak­ban, társasházakban lakók — hobbikertet, ami nemcsak a kikapcsolódási, felüdülési le­hetőséget teremti meg, hanem meg lehet termelni a család­nak a zöldséget, gyümölcsöt és... a bort is. rtÉPÜJSÁG 5 Egy új paksi: a tanácselnök Megközelíti a tízezret azok­nak a száma, akik az utóbbi évtizedben telepedtek le a városiban. Köztük van dr. Dal'los Tibor, a városi tanács elnöke is. De ő is, — mint több ezren — már véglegesen paksinak érzi és tudja ma­gát. Budapesti, pontosabban an­gyalföldi munkáscsaládból származik, maga is vasesz­tergályosként kezdte. Majd levelezőként érettségizett és elvégezte a jogtudományi egyetemet. Az egyik karhatal­mi alakulattól került 1972- ben a paksi járási rendőrka­pitányság élére, a várossá vá­láskor pedig megválasztották tanácselnöknek. Ma 42 éves. — Nem sok a különbség a kétféle szolgálat között, leg­feljebb annyi, hogy az egyiket egyenruhában végzi az em­ber, a másikat civilben — mondja. — Előbbi beosztá­somban is igyekeztem minél több barátot szerezni, minél jobban megismerni a közsé­get, a lakosságot, az itteni problémákat, „hivatali” mun­Dr. Dallos Tibor kámon kívül sokirányú köz­életi tevékenységet is folytat­tam. Azt hiszem, ezért is esett a választás rám, amikor az új városi tanács elnöki tisz­tének betöltése kerüli napi­rendre. Családi házat építet­tem az öreghegyen, a 250 öles telken nagy kertünk van. szabad időmben azt müvel- getem. A város gyors ütemű fejlő­dése, növekedése bizonyára sok gonddal jár... Természetesen. Ügy hiszem, sikerült és sikerül elősegíte­ni az idetelepültek beilleszke­dését és az „őslakossággal” is elfogadtatni az új helyzetet. Ha visszagondolok az ötévvel ezelőtti időkre, elégedett le­hetek. Akkor még nem volt elegendő szolgáltatási bázis, még ivóvíz sem a kellő meny- nyiségben. Ma már ezen túl vagyunk. Az egységes város- szerkezet kialakításán mun­kálkodunk, törekszünk a la­kótelepi életforma „feloldá­sára”, pihenőparkokkal, sportlétesítményekkel. Annyi új létesítményünk van, hogy egynek-egynek az üzembe­lépéséről — mint az új posta­forgalmi központ, sportpálya, óvoda — mégcsak hírt sem adunk a sajtónak. Ügy tűnik ünnepélyes avatásra sincs szükség. Egy ős paksi: a város krónikása A városi tanácsháza egyik „tenyérnyi” irodájában dol­gozik. Nyugdíjas, és így most már teljes egészében hobbi­jának élhet, amit még egye­temista korában kezdett el, a város történetét kutatja dr. Németh Imre. Édesapja, Németh Mihály tanító közismert és tisztelt személyisége volt Paksnak. Ezért választották be 1919. tavaszán — három tanító­társával együtt — az ötven- tagú munkás-, katona- és földművestanácsba. Németh Imre a középiskola elvégzése után a pécsi Erzsébet Tudo­mányegyetem bölcsészkará­nak történelem-földrajz sza­kán szerzett tanári diplomát. Doktori disszertációjának cí­me: „Paks település- és gaz­daságföldrajza.” — Ezzel a munkával 1940- ben készültem el és a paksi Rosenbaum Miksa Mihály-fé- le nyomdában nyomattam ki a saját költségemre —mond­ja. — Abban az időben ugya­nis ez volt az előírás. A bi­zottság előtt, másfél órás vi­Sporttelep - hat hektáron Van itt minden, ami a sporthoz — versenysporthoz, tömegsporthoz — kell. ölto- ző-fürdőkomplexum, kondi­cionálóterem, erőfejlesztő gé­pek. bordásfal, kézilabda-, kosárlabda-, röplabda-, atlé­tikai- és két teniszpálya. (E sportág művelői, kedvelői a szomszédos városi sporttelep hét teniszpályáját is igénybe- vehetik.j Napközben viszonylag „csend” van, legfeljebb az is­kolások veszik igénybe egyik­másik pályát, termet, de dél­után három-négykor már megindul az élet. Iskolások a labdarúgópályán Az atomerőmű-lakóteleptől nyugatra, hat hektárnyi te­rületen, mintegy tízmillió fo­rintos beruházással, elkészült az Atomerőmű Sport Egye­sület sporttelepe. Az elmúlt vasárnap futballmérkőzéssel került volna sor az avatásra, de a meccset „elmosta” az eső, így az ünneplés elma­radt. Ám a korszerűen felszerelt sportlétesítmény már tavaly óta zavartalanul üzemel. Csak a futballmérkőzés lett volna a maga nemében az első, mi­velhogy a pálya gyepszőnye- gének egy évig fejlődnie, erősödnie kellett. Dr. Németh Imre tában kellett megvédenem. Sikerült. Ez a hatvanoldálas füzet — hasonló munka Paksról és környékéről mindaddig nem jelent meg — lett a kiinduló alapja a csaknem négy évti­zeddel később megjelent, „ Paks monográfiája ” című 430 oldalas könyvnek, ame­lyet — két alfejezet kivételé­vel — dr. Németh Imre írt. — Megalakulóban van a helytörténeti bizottság a vá­rosban, egyes tagjai, mint jó­magam is, gyűjtik, összegezik az anyagokat, tervezzük egy sorozat kiadását, különféle témákról. Kiadásra készen áll például az egyik gyűjté­sem: 140 paksi címer. Aztán: a betelepülések — németek, svábok, zsidók, lengyelek — története. A paksi származá­sú országos, vagy világhírű emberek életútja. Kutatása­ink nyomán kiderült, hogy 180 olyan személy származott Paksról, akiknek neve orszá­gosan közismert volt, mint orvos, zenész, költő, sporto­ló és különösen sok reform­kori politikus. — Lengyelek is települtek Paksra? — Igen, a törökdúlás után. A ma is élő Brezowszky-k, Laszlóczky-k neve is erre utal. Iskola-felújítások Három általános iskolát újítottak fel a városiban az utóbbi években. Most van so­ron a negyedik, az egykori polgári fiúiskola. A múlt szá­zad harmincas éveiben épült, klasszicista stílusban. Itt kezdte meg működését 1892- ben a polgári iskola, a mil­lennium évében „bocsátotta szárnyra” az első végzős osz­tályt. Az egykori osztály ta­nulóinak egyike még élt 1976- ban, amikor a nyolcvanéves jubileumot ünnepelték és részt vett a találkozón. Az épület is „megérdemli”, hogy rendbe hozzák, lévén műemlék jellegű, de amiatt is, mert itt „koptatta a padot” számos országos hírűvé vált egykori diák. De ha csak a helybeliekről szólunk: Itt ta­nult a város három téesz-el- nöke köziül kettő, a konzerv­gyár igazgatója, az általános iskola igazgatója és több ta­nára, a 90 kilométerre lévő Pécsett élő József Attila dí­jas költő... Beillik a városképbe. Évék óta üres, nem lehet benne ta­nítani, de felújítása után is­mét iskolai célokat szolgál majd. Irta és fényképezte: Jani ner János \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents