Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
1983. szeptember 24. ^ÉPÜJSÁG 5 Szigorú rendeletek A jó bor védelmében Az időjárásra ritkán panaszkodnak ’ annyit az agrár- szakemberek, mint az idén. A hosszan tartó szárazság és a nagy meleg megviselte a szántóföldi növényeket, megcsappantak a mezőgazdasági nagyüzemek bevételei. Talán csak a szőlőtermelő gazdaságokban halkabb a panasz. A legutóbbi hetek időjárása, a napsütéses nyár ugyanis kedvezett a szőlőkben a cukorképződésnek, persze az esőt a tőkék is áhítozták. Az előzetes termésbecslések szerint a tavalyi rekordterméseknél valamiivei kevesebb, de jobb minőségű termést takarítanak be a nagyüzemek és a kistermelők. Várhatóan hatmillió hektoliter bor terem az idén az országban. MINŐSÉGROMLÁS NÉLKÜL Most a kevesebb termés és a jobb minőség egyaránt kapóra jön. Az elmúlt esztendőben ugyanis nagy termést takarítottunk be — ma sincs borhiányunk. Szűkös a tárolókapacitás is. Az országban 7,5 millió hektoliter bort lehet tárolni. Nagyobb termés esetén — mint például tavaly — a bor egy része szükségtárolókba kerül, s érthető, ha a gazdaságokban nem ezzel kínálják a vendégeket. Az idén valamelyest javult a helyzet. Várhatóan kevesebb lesz a bor, 520 ezer hektoliter tárolótér is épült. A szakemberek azt- mondják, hogy az idei termést a minőség romlása nélkül lehet tárolni. Szükség is van a minőség megóvására, s a hazai vevők is egyre igényesebbek. Ez utóbbinak bizonysága, hogy a borfogyasztás évről évre csökkent. A jó minőségű italok ugyanis külföldre - kerültek — mást nem vásároltak partnereink — a hazai üzletekben pedig a gyengébbeket árusították. MIÉRT NINCS OLCSÖ BOR? Ezeket a változásokat az árak nem tükrözték. Amíg 1971-ben 22 forint 60 fillér volt a bor fogyasztói átlagára literenként, tavaly már 42 forint. Eltűnt az üzletek polcairól az olcsó, megfelelő .minőségű bor. A belkereskedelmi forgalomban 1976-ban még 42 százalék volt az olcsó borok aránya, tavaly már csak 12 százalék. A boripari vállalatoknak nem is érdeke az olcsó borok előállítása. A legutóbbi években emelkedtek a felvásárlási árak, a feldolgozási költségek, magas a forgalmi adó, s ezeket együttesen nem bírja el az alacsony ár. Ezért vagy veszteséges lesz a termék, vagy az alapborok feljavítása után, magasabb minőségi osztályba tartozó, drágább bort hoznak forgalomba a vállalatok. Az a furcsa helyzet is kialakult, hogy a mostani adózási rendszerben 28 és 31,5 forint között nem is érdemes megállapítani a bor árát, mert az adókulcs olyan .mértékben emelkedik, hogy a termelő mindenképpen rosszul jár. A vállalatok pedig nyereségérdekeitek, így aztán a bor árát minőségüktől függetlenül is igyekeznek fölfelé emelni. A fogyasztók egyetlen módon tudnak védekezni: kevesebb bort vásárolnak, s isznak. Ám ez csak számukra jelent megoldást, hiszen a szőlőFermelő gazdaságoknak, a feldolgozó vállalatoknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége van az értékesítésből származó bevételre. Egyes vidékeken a szőlő- és bortermelés hasznából élnek az emberek, másfelől a több mint hárommillió hektoliteres borexport bevétele sem közömbös az országnak. CSAK JÖ SZÓLÓBÓL Nincs .más választás, mint a magyar bor jó hírét megőrizni a világpiacon, s a hazai fogyasztókat is az eddiginél jobban csalogatni a boroskupák mellé. (S ez még nem táptalaja az alkoholizmus terjedésének sem, hiszen a. szakirodalom szerint a bor mértékletes fogyasztása ártalmatlan.! Hogyan növelhető a borexport és a hazai fogyasztás? A recept ismert: a minőség javításával. A közelmúltban tárgyalták a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a szüreti előkészületekkel kapcsolatos tennivalókat, s számos új és szigorú intézkedést is hoztak a szőlő és a bor minőségének védelmére. Ezek lényege az a régen ismert tény, hogy jó bor csak jó szőlőből készíthető, tehát a termelőket és a feldolgozókat egyaránt ösztönözni kell a minőség javítására. Eddig ez gyakorta elmaradt. A felvásárlási árak ugyanis elszakadtak a piactól, s a minőségnél jobban elismerték a mennyiséget. Nagyobb súlyú szőlőt pedig* csak úgy tudták értékesíteni a gazdaságok, ha nem késlekedtek a szürettel. A korai szüret viszont egyik fő forrása a minőség romlásának. Az idén valamennyi borvidéken a helyi sajátosságokhoz igazodva határozzák meg a szüret időpontját. Kistermelőkből, termelőszövetkezetei, állami gazdasági és fel- vásárlási szakemberekből álló bizottság állapítja meg a kezdés idejét, ami alkalmazkodik a szőlő biológiai érettségéhez. Aki ennél 'korábban kezdi meg a szüretet, szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene. A minőség javulását eredményezi az is, hogy felvásárláskor a korábbinál jobban érvényesül a piac szerepe, és az átvételi árak a tényleges .minőséget ismerik el. A bor szabad áras termék, központi beavatkozás nem lesz a felvásárlási ár megállapítása során, hanem a termelők és a feldolgozók egyeznek meg az árakban. Az átlagos felvásárlási ár várhatóan alatta marad a tavalyinak, ugyanakkor a különleges minőséget jobban megfizetik. így érhető el, hogy a pincegazdaságok feldolgozóiba már jó minőségű szőlő érkezzen. GYENGE MINŐSÉG: IPARI BOR Változást jelent, hogy 14 százaléknál kevesebb természetes cukrot nem tartalmazhat az asztali bor mustja sem. .Eddig ez az érték 13 százalék volt. A 14 százaléknál alacsonyabb természetes cukortartalmú termést ipari bornak .minősítik, s ebből csak sűrítmény, borpárlat készíthető. Az idei ősztől kezdve a kistermelők eladásra felkínált mustját, borát is ellenőrzik. Akinél gyanítják a cukrozást, az Országos Borminősítő Intézettel vizsgáltatják meg a termést. A gyanú egyébként könnyen árnyékot vet a mustra, hiszen a felvásárlók ismerik majd a környék mustjainak átlagos cukortartalmát. Akié lényegesen eltér ettől, valószínűleg feljavította. S ha ez bizonyossággá is válik, aligha kerülhető el a szabálysértési bírság. Kérlelhetetlenül szigorúak tehát a most bevezetendő intézkedések, de a borok minőségének javulását, s közvetve valamennyiünk érdekét szolgálják. FARKAS JÓZSEF Fegyvert A vitézek már véges-régen kihaltak a páncélokból, fegyverek mellől, amelyek dr. Pánczél Tamás szekszárdi lakásán sorakoznak. Es kihalt az a vitézség is, ami a régi korok emberét jellemezte. A háborút úgy vívták, hogy az ellenféllel szemben kellett állni: lássuk, ki az ügyesebb, erősebb. Az életben maradásra — vagy a halálra — az esélyek egyenlőek voltak. Ám az embernek a célja az volt, hogy ellenfelét mindenáron elpusztítsa. Ehhez tökéletesíteni kellett a fegyvereket. Ez a folyamat odáig — mondhatjuk idáig, a mai napig — jutott, hogy ma már egy ember — igaz nem saját, hanem sokak munkája árán — százezreket, talán milliókat is el tud pusztítani, anélkül, hogy közülük akár eggyel is szembetalálkozna. Dr. Pánczél Tamás a középkor, az „idillikus” háborúk — korának fegyvereit gyűjti. De nemcsak azokat, hanem a vonatkozó irodalmat és a képzőművészeti reprodukciók sokaságát is. CZAKO SÁNDOR A gyűjtő, gyűjteményének lerégibb darabjával, egy 12. századból való karddal — Nyugati zsoldos katona „vasalása” a 16—17. századból Népi fokos-balta Számszeríj-torzó és „töltényei” a gyűjteményből és miniatúra részlete a használatról Tessényben készült dís zes „csinka” puska tusa Díszpajzs. Talán a mai kor emberének is sikerül megtalálnia azt a pajzsot, amely megvédi az újabb fegyverek/ E sők csatája és egy pi- kás sisak Díszes Kardmarkolatok a XVI—XVII. századból 16—17. századból
