Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
1983. szeptember 22. /TOUU\ 6 rtÉPÜJSAG Olimpiai ötpróba Útvonalmódosítás Mint arról már hírt adtunk lápunkban, szeptember 24-én rendezik meg az olimpiai ötpróba kerékpáros túráját. A szervező bizottság módosította a női résztvevők korábban közölt útvonalát. E •szerint a nők 9.10 órakor rajtolnak a Szekszárdi Dózsa sporttelepéről, majd a Keselyűs (forduló) — Űcsény — Decs — Sárpilis — Várdomb útvonalon haladnak. Az őcsé- nyi elágazónál jobbra fordulnak és Öcsény újbóli érintésével érkeznek vissza Szek- szárdra a Dózsa sporttelepére. A férfiak 100 km-es útvonala változatlan maradt. Az olimpiai ötpróba kerékpártúrájára szeptember 24- én, szombaton a helyszínen is elfogadnak nevezéseket 7 és 8.45 óra között. A férfimezőny 9 órakor, a nők tíz perccel később rajtolnak. HVDSZ megyei spartakiád A HVDSZ Tolna megyei Bizottsága Szekszárdon, a városi sporttelepen rendezte meg megyei spartakiádját. A hűvös, esős idő ellenére közel háromszázan sorakoztak fel az ünnepélyes megnyitóra, melyet dr. Szendéi Imre, a megyebizottság titkára tartott. Ezt követően a versenyzők női és férfi kispályás labdarúgásban, tekében, valamint atlétikai számokban mérték össze tudásukat. Eredmények: Nők: 60 m: 1. Foglszinger Erzsébet, 2. Regős Judit, 3. Lovász Ilona (mindhárom Bonyhád). Távolugrás: 1. Lovász Ilona, 2. Tasi Zsuzsa (mindkettő Bonyhád), 3. Farkas Lászlóné (Paks). Súlylökés: 1. Dobondi Zsuzsa, 2. Lovász Ilona (mindkettő Bonyhád), 3. Polán Györgyné (Szekszárd VGV). Kispályás labdarúgás: 1. Szekszárd Városgazdálkodási Vállalat, 2. Paksi KV. üzem, 3. Bonyhádi 504-es Szakmunkásképző Intézet. Férfiak: 60 m: 1. Bálint Győző, 2. Kiss János, 3. Ku- tasi Tamás (mindhárom Bonyhád). Távolugrás: 1. Kiss János, 2. Bálint Győző, 3. Kutasi Tamás (mindhárom ponyhád). Súlylökés: 1. Ku- tesi Tamás, 2. Pataki László fnindkettő Bonyhád), 3. Niki János (Paks). Kispályás labdarúgás: 1. Szekszárd Városgazdálkodási Vállalat. 2. Nagydorog KV. üzem, 3. Paks KV. üzem. Teke: De- bulai Miklós (Szekszárd VGV), 2. Orbán István (Szekszárd Szakály testvérek Építőipari Szövetkezet), 3. Keszthelyi István (Szekszárd KV. üzem). Míg a spartakiád felnőtt résztvevői sportoltak, gyermekeik sem unatkoztak. A kicsiknek ugyanis különböző játékos vetélkedőket — futás, kötélhúzás, zsákbafu- tás — rendeztek a szervezők. OldalHalo *83 Harmadszor mutatja fel a piros lapot May játékvezető (Fotó: Bencze) PÁRHARCOK Semmit sem bíztak a véletlenre vasárnap a kisdoro- giak.a PBTC elleni bajnoki találkozón. A kezdést jelző sípszótól ellenállhatatlanul rohamoztak, nem ismertek elveszett labdát, s így már a 13. percben Csámpár, Klein és egy kakas jóvoltából meg- rezdült a bőrgyáriak hálója. Történt pedig, hogy a pályával szomszédos baromfiudvarból a zöld gyepre tévedt kakasnak is köze volt a gólhoz. A játékszabályokat semmibe vevő tarajos betipegett a játéktérre és peckes sétába kezdett a PBTC 16-osánál. Mindez feltűnt a vendégcsapat söprögetőjének, Kőnig- nek és nevéhez méltóan, amolyan királyi hangnemben igyekezett a felségterületére tévedt „idegent'' távozásra bírni. Eközben egy előrevágott labda megakadt a 16-os vonalnál a ‘ víztócsában. A pécsi kapus késlekedett a közbeavatkozással, Kőnig pedig éppen mással volt elfoglalva — így Klein nem hibázott. A kisdorogi játékosok boldogan rohantak a gólszerzőhöz, így a szóban forgó kakas is jobbnak látta távozni a számára egyre veszélyesebbé vált zónából. Gólt kellene még rúgni! — mondogatták a nézők a szünetben a lelátón. Az általános óhaj a második 45 percben maximálisan teljesült, fél óra leforgása alatt 5-0-ra módosította az eredményt a MEDOSZ gárdája, öt gól után már csak Meksz volt elégedetlen a hazai tizenegyből. Azok közé tartozik, akik nem szeretnek veszíteni. Klein ugyanis gólpárbajra hívta ki őt, és 5-0-nál a találatokat tekintve 3-2-re Klein vezetett. Lehet, hogy a kisdorogi védelem is kettejük gólpárbaját figyelte, mert bizony a lefújás előtti percekben két könnyelműségük után kétszer is zörgött a 32 éves Stölkler kapus hálója. Csak 32 éves az ősz hajú portás? De hiszen az előző heti mohácsi mérkőzés tudósításában a Dunántúli Naplóban azt írták: a 45 éves veterán biztos őre volt kapujának. Akkor is, most is derültek a kisdorogiak az ése- ten, a faluban jól tudják, messze még a nyugdíj Stölkler számára. A PBTC ellen először nyert hazai pályán a MEDOSfe együttese. Vasárnap este a klubhelyiségből derűs nótá- zás hallatszott. Stölklerék sűrűn ismételgették kedvenc nótájukat, hogy aszondja: Komám asszony kakasa, kakasa ... (Bittner) AZ ALGÉRIAI FIŰ TÜRELMESEN VART Hebbache Messaoud algériai származású fiatalember 1978 óta él hazánkban. Időközben megismerkedett, mitöbb összeházasodott Kecskés Andreával, a Dombóvári Spartacus úszóinak vezető edzőjével. Mivel a Spartacus már korábban megszüntette labdarúgó-szakosztályát, Hebbache a közeli napokban felkereste a DVMSE vezetőit: szeretne a csapat színeiben futballozni. Ment minden mint a karikacsapás, így az algériai fiú vasárnap Bonyhádon már bevetésre várt. Egyed Lehelt, a dombóváriak edzőjét a mérkőzés előtt megkérdeztük: — Ha csapata netán több gólos előnyre tesz szert, elképzelhető, hogy játéklehetőséget kap Hebbache? Kurta mosoly, s igenlő bó- lintás volt az edző válasza. Akkor még aligha hihette a mester, hogy csapata az őszi idény legjobb teljesítményével rukkol ki és mégis vesztesként hagyja el a pályát. Jól, kulturáltan és határozott lelkesedéssel játszottak a dombóváriak. Ám örök igazság a fociban: nem elég csak helyzeteket teremteni, azokat értékesíteni is tudni kell. így történt ez a Bonyhádi Pannónia elleni találkozón is. Az új játékos türelmesen várt — kispad hiányában — edzője mellett to- porgott. Csupán új klubjának, a DVMSE csatárainak góliszonyán múlott, hogy a botjyhádi közönség előtt nem debütálhatott az algériai focista. Persze, ami késik, az nem múlik. Biztosra vesz- szük, hogy Hefcbache Messaoud hamarosan pályára léphet és bizonyíthatja képességeit a dombóvári csapat színeiben. (Gaál) A TÖRLESZTÉS ELMARADT Egy éve, szeptember 26-án a kocsolai csapat 3-0-as vereséget szenvedett Tengeli- cen. A tavaszi visszavágón, hazai környezetben is csak 1-1-es döntetlenre tellett a kocsolaiak erejéből. Vasárnap hideg, erős szélben meglehetősen kevés számú néző várta kíváncsian Kocsolán, hogy az erősen tartalékos hazai gárda törleszt-e végre adósságából. Az új évadban tartalékos a kocsolai tizenegy, hiszen hat standard játékosuk jelenleg katonai szolgálatát tölti. Tartalékosság ide, meggyengült játékerő oda, a hazaiak elszántan kezdtek, nagy nyomás alatt tartották a mindvégig keményen védekező tengeliciek kapuját. A lövésekkel azonban adósak maradtak. Az ellenfél gyors kontrákat épített, s egy ilyen ellenakcióból a 60. percben belőtte győzelmet jelentő gólját is. A mérkőzés végén keseregtek a kocsolai futballbarátok. Az elvesztett két pont a végelszámolásnál nagyon hiányzik majd. Annál is inkább, mert egyik játékosuk, Gombita súlyos sérülést szenvedett ezen a találkozón. Hétfőn a dombóvári kórházban röntgenvizsgálaton járt, s bizony egy hétig betegállományba került. A közönség és a klub vezetői azonban optimisták: talpra áll majd Gombita, meg vele együtt a kocsolai csapat is. SZÜKSÉGKAPUS Van annak már egy évtizede is, hogy a Duna-parti két szomszédvár, a paksi és a földvári labdarúgók azonos osztályban bajnoki mérkőzésen találkoztak egymással. Az elmúlt évtized során valahogy mindig elkerülték egymást... Éppen ezért amolyan igazi presztízstalálkozónak ígérkezett a vasárnapi egymás elleni 90 percük. A „városiak” nem titkolták: két pontért utaznak Dunaföld- várra. A hazaiak meg — bizonyítani akartak. A presztízshangulat aztán egy jó iramú, gólokban gazdag találkozót eredményezett. A 76. percben 4-3-as paksi vezetésnél Tóth I., a földváriak kapusa önfeláldozóan beledobta magát egy erős lövésbe. A vizes, nehéz , labda fejbe találta és szinte kiütötte a kapuvédőt. Néhány percig állt a játék, aztán Tóth I. visszaállt a háló elé, de... Néhány pillanattal később jelezte: szédül, nem tudja tovább vállalni a játékot. Miután nem volt cserekapusuk a dunaföldváriaknak, így az árván maradt kapusposztot a legalacsonyabb növésű mezőnyjátékos foglalta el. Azon nyomban egy nagyszerű védéssel mutatkozott be a hazai publikum nagy örömére. A találkozó lefújása előtti pillanatokban Vörös úgy 40 méterről a kapu irányába ívelte a labdát, Medveczki szükségkapus pedig csak nézte, hogy miként hull a pettyes a léc alá. Szó se róla, bizonyságát adta: ő bizony jobban ért a góllövéshez, mint a lövések hárításához. MEGKÉRDEZTÜK A JÁTÉKVEZETŐT Azt mondják, gombócból is, meg gólból is sok az öt. Hát még a kiállításokból. A TÁÉV SK—Aparhant találkozón pedig nem kevesebb, mint öt alkalommal „színesedett” a játékvezető kezében a piros lap. Megkérdeztük May Lászlót, a mérkőzés bíróját: pályafutása során volt-e már hasonló esetre példa? — Tizenkét éves játékvezetői pályafutásom során még nem fordult elő a mostanihoz hasonló eset, amikor egy mérkőzésen öt játékosnak kényszerültem felmutatni a piros lapot. Az első 15 perc ideges hangulatát három sárga lappal igyekeztem lehűteni — mint később kiderült, eredménytelenül. Az aparhanti Juhász II. szándékos, durva talpalása ugyanis már egyértelműen a kiállítást vonta maga után. Alig két-három perc elteltével az aparhanti Pusztai gáncsolta Acsádit. Pusztai sárga lapot kapott. Acsádi nyomdafestéket nem tűrő hangnemben reagált a vele szemben elkövetett szabálytalanságra, s miután neki már korábbról volt egy sárgája — így le- küldtem a pályáról. Ekkor a TÁÉV SK kispadján helyet foglaló tartalékkapus, Hazafi megsértette partjelző kollégámat, aki ezt nekem jelezte — Hazafi is indulhatott idő előtt zuhanyozni. Ügy újabb négy perc elteltével Gáspárral szemben szabálytalankodtak a szekszárdi védők, az aparhanti középpályás a földön fekve törlesztett — én meg kiállítottam. Szünet után Pusztai hátulról újfent buktatott, s mivel már a találkozó elején összegyűjtött egy sárga lapot — most már neki is el kellett hagynia a pályát. Ránk, játékvezetőkre nagy felelősség hárul, hogy megakadályozzuk a durva játékot, illetve annak valamennyi súlyos következményét — válaszolta May László játékvezető. — fi — Asztalitenisz Százszázalékos siker Soha rosszabbat! így ösz- szegezhetjük megyénk NB-s asztalitenisz-csapatainak hétvégi teljesítményét. Az NB I- es tolnai lányok már ismert eredményén kívül, két NB II- es és négy NB III-as csapatunk lépett pályára, és százszázalékos sikert értek el. Igaz, hogy a Nagykónyi Tsz SK ebben az esetben szenvedő alany volt, miután a Szekszárdi Spartacus ellen mérkőzött, győzött a jobb játékerőt képviselő szekszárdi gárda. A tolnai fiúk két mérkőzést is játszottak, miután a Marcali ellen elhalasztott találkozójuk volt. A legnagyobb küzdelem kétségkívül a Szekszárdi Költségvetés—Veszprém' mérkőzésen alakult ki, ahol a pályaválasztó veszprémi csapat végig vezetett, csak 7:7-nél tudták befogni őket a szekszárdi lányok. A két utolsó mérkőzést viszont már biztosan nyerték,, és ezzel az igen fontos két bajnoki pontot is sikerült hazahozni. A tolnai NB Il-es lányok elsöprő fölénnyel győzték le a Közgazdasági Egyetem csapatát. Az NB III-as mérkőzések sorában a Nagymányok győzelme Sásd ellen, valamint a Tolnai VL győzelme Marcali ellen számít igen értékes eredménynek. NB Il-es női mérkőzések: Tolnai VL II.—Közgazda- sági Egyetem 15:1. A pálya- választó tolnai csapat — más sportágat idézve — más „súlycsoportban” volt, mint az ellenfél. Ehhez tartozik még, hogy a lányok igen jó formában vannak. Külön említést érdemel Somogyi Gabriella jó szereplése. Győztesek: Pata T., Rencz, Bódis 4—4, Somogyi 3, illetve Pásztor 1. Szekszárdi Költségvetési SE—Veszprémi Igazság SE 9:7. A mérkőzés első fordulójában hazai vezetés alakult ki, mely a találkozó félidejében 5:3-as veszprémi előnnyé nőtt. Ezután felváltva nyerték a mérkőzéseket a csapatok, és az utolsó két mérkőzés előtt 7:7 volt az eredmény. Ekkor Péterné és dr. Maróthy nyert újabb partit, mely a szekszárdiak számára egyben a végső győzelmet is jelentette. A Költség- vetés csapatából Schaffler és dr. Maróthy játszott kiemelkedő formában. Győztesek: Schaffler 4, dr. Maróthy 3, Péterné és Mencző 1—1, illetve Varga 3, Pajor, Nagyőszi 2—2. NB III-as férfimérkőzések: Tolnai VL—Marcali 9:7. Az előző bajnoki fordulóból elhalasztott találkozón nagy küzdelem alakult ki. Az ellenfél rutinos csapatából sikerült kikapcsolni az egyébként igen eredményes Rákot, ami biztosította a két pont megszerzését. Győztesek: dr. Bátorfi, Németh 3—3, Krausz 2, Ulrich 1, illetve Ivusza 4, Lantos 2, Rák 1. Tolnai VL—Lengyeltóti 13:3. A tolnai csapat ezúttal legerősebb felállásában vette fel a küzdelmet a somogyi csapat ellen, és megérdemelt, biztos győzelmet aratott. Győztesek: dr. Bátorfi, Németh 4—4, Sáth 3, Krausz 2, illetve Benkő 2, Márton 1. Nagy mány oki Brikett— Sásd 9:7. Újdonság volt a nagymányokiaknál, hogy mindkét Teleki-fivér helyet kapott a csapatban, ami eredményes húzásnak bizonyult. Végig kiegyenlített, nagy küzdelemben született meg a győzelem, talált gazdára a nagyon fontos két bajnoki pont. Teleki Zsolt teljesítménye külön figyelmet érdemel. Győztesek: Teleki Zs., Ba- reith 3—3, Szúnyogh 2, Teleki A. 1, illetve Kiss 4, Soós 2, Katona 1. Szekszárdi Spartacus— Nagykónyi Tsz SE 12:4. Az újabb megyei rangadón az egységes szekszárdi csapat biztos győzelmet aratott az újonc nagykónyiak ellen. Győztesek: Heronyányi, Vi- cze 4—4, Kocsis 3, Varga 1, illetve Barsai 2, Papp, Gulyás 1—1. BERZSENYI DANIÉI Dániel versei Elmondja: Bessenyei Ferenc SLPX 13939 Magyar népzene Kodály Zoltán fonográf felvételeiből Szerkesztette: Tari Lujza LPX 18075-76 (571)
