Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
1983. szeptember 17. Képújság 3 Szociális gondoskodás megyénkben MEGYÉNKBEN a 60 éven felüli lakosság az összes népesség 16,5 százalékát teszi ki, megközelíti az országos 17 százalékos arányt. A nyugdíjkorhatáron felüliek aránya az összes lakoshoz viszonyítva 20,7 százalék, valamivel meghaladja a 20,2 százalékos országos átlagot. A 60 éven felüliek száma Tolna megyében kereken 46 ezer. Többségükben valamilyen formában kapcsolatba kerülnek a szociálpolitikával. E számadatok egymaguk- ban is mutatják: olyan társadalmi problémáról van szó, amelynek megoldása politikai kérdés is. Az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága 1978. augusztus elsejei ülésén tekintette át megyénk szociálpolitikai helyzetét. öt évvel később, 1983. augusztus 16-án ismét napirendre tűzte. A végrehajtó bizottság tagjai az írásban előterjesztett jelentéssel kapcsolatban számos kérdést tettek fel és többen ki is fejtették véleményüket. A kérdések, az azokra adott válaszok, a jelentés és a hozzászólások azt tükrözték: sokat fejlődött -megyénkben a szociális gondoskodás. Az eddig elért eredményekre építve továbbra is feladat: fokozott mértékben gondoskodni az idős emberekről. Feladata ez az állami és társadalmi szerveknek, de hangsúlyozni kell: legtöbbet a családtagok tehetnek, és kell is, hogy tegyenek az idős emberekért, szüléikért. Szocialista államunk rendszeres pénzbeni támogatásban részesíti azokat a csökkent munkaképességű dolgozókat, akiket nem lehet rehabilitálni. Munkaviszony alapján folyósítják az átmeneti járadékot, amelynek összege jelenleg nem lehet kevesebb 1950 forintnál. Ez az összeg 1978-ban még 1090 forint volt. A rendszeres szociális segély célja: biztosítani tudják létfenntartásukat mindazok az emberek, akik bármilyen okból nyugdíjjogosultságot nem szereztek, tartásra kötelezhető és képes hozzátartozójuk nincs. E segély megegyezik az özvegyi nyugdíj mindenkori legalacsonyabb összegével és évenként száz forinttal emelkedik. 1969-ben 41-en kaptak rendszeres szociális járadékot és átmeneti segélyt. Ilyen célra összesen 159 ezer forintot fizettek ki. 1982-ben a rendszeres szociális járadékban és átmeneti segélyben részesülők száma 299-re, a kifizetett összeg pedig 6 millió 285 ezerre nőtt. A teljes összegű rendszeres szociális segély 1969-ben egy főre vetítve havonta 385 forint volt. Jelenleg 1700 forint, de egyéni elbírálás alapján a tanácselnök ennél magasabb segélyt is megállapíthat, kivételes méltányosságból. A segélyezettek száma 1978-ig növekedő, azóta csökkenő tendenciát mutat. Egy kérdésre adott válaszában István József, a megyei tanács elnök- helyettese ezt a következőkkel magyarázta: A csökkenés összefügg azzal, hogy a társadalmi struktúrán belül nő azoknak a száma, akik nyugdíjjal rendelkeznek. Egyre több a tsz-nyugdíjas is. A RENDKÍVÜLI szociális segély a legrugalmasabb és igen sokoldalúan felhasználható támogatási forma. Évente 3—4 alkalommal kaphatják a rászorultak. A megyei tanács vezetői felhívták a tanácsok figyelmét, hogy a jövőben fordítsanak nagyobb gondot az alacsony összegű nyugdíjban részesülők rendkívüli szociális segélyezésére is. Kérdés hangzott el ezzel kapcsolatban is. A válasz: akikről szó van, kevés szolgálati idővel mentek nyugdíjba. Ezért nyugdíjuk ösz- szege alacsony. A rendelkezések szerint maximum 1950 forint. A tanácsi segélyezettek is ennyit kapnak. Mindkét kategóriának a jövedelmi színvonala tehát azonos. Ezért az lenne a kívánatos, amennyiben lehetséges, mindkét kategória esetében növelni azt az összeget. Egy kérdés kapcsán arra is választ kapott a végrehajtó bizottság: hol él a segélyezésre szorulók többsége? Huszonöt évvel ezelőtt a segélyezettek többsége még falusi lakos volt. Az urbanizáció, az átrétegződés következtében a többség ma már városban él. A szociális gondoskodás keretében természetbeni juttatásokat is kapnak a rászorultak. A szociális étkeztetés kiszélesítése igen jelentős feladat volt az elmúlt években és marad a jövőben is. 1979-ben 352 idős ember részesült szociális étkeztetésben. 1982-ben már 514-en fogyaszthattak olyan meleg ebédet, amelynek költségeihez államunk 1 millió 359 ezer forinttal járult hozzá. Minden társadalomban jelentős azoknak a száma, akik egyedül élnek. A mi társadalmunkban is sok olyan idős ember van, aki vagy azért mert nem alapított családot, vagy azért mert hozzátartozói elhaltak, egyedül maradt. Róluk — többségükben nem anyagi okok miatt — az állami és társadalmi szerveknek kell gondoskodniuk. 1970-ben kezdett kialakulni megyénkben a házi szociális gondozás hálózata. Ennek lényege: a szociális gondozás hálózata. Ennek lényege: a szociális gondozónő az idős ember otthonában ad segítséget. Tizenhárom évvel ezelőtt még mindössze egy ilyen gondozónő dolgozott a megyében. Ma hét vezető, négy szervező és tizenhat főfoglalkozású hivatásos gondozónő segíti a rászorultakat. E szervezet jelentős aktívahálózattal működik. Tiszteletdíjas gondozónők — havi ötszáz-ezer forintért — segítik szebbé tenni az idős emberek életét. Az elmúlt évben száznegyvenkilenc tiszteletdíjas gondozónő dolgozati megyénkben. Ugyancsak az elmúlt évben 553 vöröskeresztes, népfront-, KISZ-es, úttörő aktivista kopogott be a rászorulókhoz és társadalmi munkában segített, amiben kellett és amiben tudott. A NAPKÖZI otthonok is jól segítették és segítik az idős embereket. 1969-ben még csak kilenc, 1977-ben már 31 napközi működött a megyében, 1983. végére pedig negyven lesz. Ezekben a napközi otthonokban 895 idős ember töltheti el kultúráltan, értelmesen az idejét. Az igények kielégítéséhez igazodva felépül megyénkben az első olyan napközi, amelyet kizárólag erre a célra terveztek. Ozorán, a termelőszövetkezet áldozatvállalásával, a megyei tanács 400 ezer forintos támogatásával épül ez az új létesítmény. Űj színfoltja megyénknek 1983. január 1. óta a györkönyi hetes napközi otthon. A hét első öt napján öt gondozott éjszaka is az otthonban marad és csak a szombatot-vasárnapot tölti otthon, a lakásán. A györkönyi példát követve Váralján tíz idős embernek biztosítanak ilyen lehetőséget. 1984. január elsején várhatóan Iregszemcsén is megnyílik a hetes napközi, amely tíz rászorultnak biztosít elhelyezést. A nagydorogi tanács is folytat tárgyalásokat egyhetes napközi otthon felépítése érdekében... Huszonkilenc napköziben napi kétszeri, tízben pedig napi háromszori étkezést biztosítanak. Ma már elmondható: a szociális integráció a lehetőségekhez képest megvalósult szociális otthon — öregek napközi otthona — és házi szociális gondozás formájában. Az intézeti ellátást a szociális otthonok és a szociális intézetek biztosítják. 1982. december 31-i adatok szerint ezekben 1088 idős embert gondoztak. A tízezer lakosra jutó szociális otthoni és intézeti férőhelyek száma 40,4 és ezzel az ország megyéi között Tolna megye a negyedik helyet foglalja el. Egy kérdésre válaszolva István József azt is elmondta, hogy ' megyénkben egy férőhely költsége 37 920 forint. Tizenöt megye ennél többet fordít egy férőhelyre. IDÉN szeptemberben huszonkét férőhellyel bővült a dombóvári szociális otthon, 1984- ben átadják a decsi 100 férőhelyes új otthont és ugyanebben az évben húsz férőhellyel bővül a paksi. 1985- ben Bonyhádon átadják az ötven férőhelyes pavilont. E fejlesztések és új építkezések, a jelenlegi ismeretek alapján, lehetővé teszik, hogy 30 napon belül kijelöljék a gondozásra jelentkező helyét, lényegesen le- csökkentve a várakozási időt, amely az elmúlt években nem egy esetben elérte az öt-hat hónapot is. A beszámolóból az is kiderült: a szociális otthonaink épületállaga nagyobbrészt elavult, sok a 6—8 ágyas szoba. A jövőben 1—2 —4 ágyas szobákat hoznak létre. A jövőben az eddigieknél nagyobb gondot fordítanak a nyugdíjasházak építésére. Ezek építését az új lakástörvény is segíti. Ezek szálloda- típusúak lesznek, 1—2 személyes szobákkal. A vitát dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára foglalta össze. Hangoztatta: a jelentés és a vita felhívta a figyelmet arra, hogy a szociális gondoskodás ösz- szetett probléma. Feladata van benne az államnak, ezen belül a tanácsoknak. Itt a szociális gondoskodás mértékét nem elsősorban az igény, hanem a költségvetési lehetőség szabja meg. A feladat az, hogy a i jndelkezés- re álló anyagi eszközöket jól megválasztottan és minél hatékonyabban hasznosítsuk. Nagyon jelentős szerepe van a szociális gondoskodásban a társadalomnak. Ebben talán legfejlettebb a szociális gondoskodás a termelőszövetkezetekben. Ezt a gondoskodást erősíteni kell és más területekre is ki lehetne terjeszteni. Nagyobb számban be lehetne kapcsolni ebbe a volt munkahelyeket, a szocialista brigádokat, szélesíteni lehetne az önkéntes gondozói hálózatot is. A JELENTÉSBEN is, a vitában is, az összefoglalóban is nagy hangsúlyt kapott a család. A jövőben minden olyan esetben, apaikor erre lehetőség van, a családi gondoskodást kell előtérbe helyezni. Szemléletváltozásra is szükség van ahhoz, hogy a jövőben’a családok nagyobb figyelmet fordítsanak az idősek eltartására, gondozására. A végrehajtó bizottság támogatta azt a kialakuló gyakorlatot, hogy a kisebb községekben, ahol máshonnét nem oldható meg a rászoruló idős emberek étkeztetése, az iskolai napközi otthonokból is biztosítani lehet a meleg ételt. A végrehajtó bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy különösen a városokban kezdeményezni kell a panziós ellátást biztosító nyugdíjasok házának építését. A végrehajtó bizottság helyeselte azt a javaslatot, hogy a szociális gondoskodásban erősödjön a megyei tanács, a szakszervezetek megyei tanácsa és a társadalombiztosítási igazgatóság között az együttműködés. HÉTRŐL HÍRRŐL Csendes esővel indult a hét, már ami szűkebb pátriánkat illeti. Hétfőre a nagyüzemek fölkészültek a szőlőszüretre, hisz most ilyenkor, szeptemberben kell szedni a fehér rizlingszilvánit, meg a vörös opor- tót. A kadarka még érik a tőkén — már akinek még van —, októberben szedik a kadarkát s verik majd a diót. Szekszárd a kadarka és Babits szülőföldje —, így rögződött ez valahogy mindenkiben. Ahányszor csak megkérdezték idegen helyen, honnan jöttem, s mondtam, hogy Szekszárdról, a válasz ez volt: „Szekszár- don születtem, színésznőt szerettem”. S kérdezték azt is, hogy milyen az idei kadarka. Milyen? Kedves kollégámnál iszom évente egyszer színtiszta kadarkát, s ha borral állítunk be országszerte szétszóródott rokonainkhoz, mór így töltünk a poharakba: kóstoljátok meg, milyen lett idén a vörös bor. A jól kezelt, szép és mértékletesen fogyasztott bor oldott állapotot teremt, viszont az érvényben lévő rendelkezések szerint nem szabad benne répacukrot oldani. Kár is lenne, hisz így az egészségre is ártalmas, nem is veszik meg, s persze borunk jóhírét sem szabad „elpancsolni”. Mert hisz idén az eddigi mérések szerint 1,5—2 cukorfokkal jobb a minőség, mint volt tavaly ... Az őszi vetésekhez készítik elő a talajt a Paksi Állami Gazdaság gerjeni kerületében A szántóföldeken folyik az őszi vetések alá a talajelőkészítés, a napraforgó aratását az üzemek befejezték, s megkezdődött a kukorica betakarítása is. Tolna megye nem szenvedett idén jelentős aszálykárt, s ezért igen nagy szerepe van a megye mezőgazdasági- üzemeinek abban, hogy segítse azokat a területeket, ahol a csapadékhiány miatt tönkrementek a szántóföldi és kertészeti kultúrák. Annál is inkább szükség van erre, mert az állami szervek igyekeznek ugyan az aszály okozta károkat csökkenteni, azok egész terhét azonban átvállalni nem tudják ... Alapelv, hogy az aszály miatt kialakult kedvezőtlen pénzügyi helyzet nem veszélyeztetheti sem a folyamatos üzemvitelt, sem pedig a jövő évi termés megalapozását. E fontos követelmény teljesítése érdekében a pénzügyi kormányzat egy sor olyan intézkedést hozott, amelyek jelentős mértékben enyhítik az aszálykárt szenvedett üzemek pénzügyi gondjait. Azok az üzemek például, amelyek az előző három év átlagához képest kalászos gabonából, kukoricából és egyes kapásnövényekből az aszály miatt 25 százalékkal kevesebb termést tudtak betakarítani, földadókedvezményben részesülhetnek. Sőt, a különösen súlyos esetekben, amelyekre természetesen ugyancsak kitér a jogszabály, teljes egészében mentesülhetnek a földadó fizetése alól. Jelentős kedvezmény az is, hogy az aszálykárt szenvedett üzemek kérhetik hitelvisz- szafizetési kötelezettségeik átütemezését. Azoknál a gazdaságoknál pedig, amelyek az aszály miatt az év végén veszteségesek lesznek, az illetékes szervek gyorsított módon, szanálás nélkül rendezik a pénzügyi hiányt. A megye mezőgazdasági üzemei közül 33 kért engedélyt a diákok őszi foglalkoztatására, összesen 98 általános és középiskola diákjainak munkáját igényelték. Különös gondot jelent évek óta, hogy a Szekszárd környéki gazdaságok igénylik nagymértékben a tanulók munkavégzését: az őcsényi Kossuth Tsz, a szekszárdi Aranyfürt Tsz, a bogyiszlói Dunagyöngye Tsz, a Szekszárdi és az Alsótengelici Állami Gazdaság. A másik gondot az jelenti, hogy az ötnapos tanítási hét bevezetésével a közhasznú munkára fordítható idő 5 napra korHÉTRE HÍRRE látozódott. Az elmúlt évben a foglalkoztatott létszám meghaladta a tizenhatezer tanulót. Ebben az évben sem valószínű, hogy a tanulók létszámában nagyobb növekedés várható, az igény pedig meghaladja a tavalyit. A több éves tapasztalat alapján elmondható, hogy a megfelelő munkafeltételeket az üzemek biztosítják, a diákoknak. A munkákat jól megszervezik, a megfelelő bérezést kialakítják, a munka- és egészségvédelmet biztosítják és oktatják. A megye ipari üzemeiben változatlanul tovább folytatódik a munka, igyekeznek mindenütt eleget tenni az ötéves tervben előirányzott feladataiknak, ami a gyártmánykorszerűsítés és az anyagtakarékosság mellett nem kis részben azt is jelenti, hogy a jelenleginél jóval szervezettebben s lelkiismeretesebben végezzék el a rájuk rótt feladatokat. A héten a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat fiatal vezető gárdája nyilatkozott országos napilapunk, a Népszabadság munkatársának. Azok, akik ugyan a kevesebb, de még így is a megbecsülést tükröző fizetést kapják, mint társaik, akik a kevésbé kvalifikált, de rendkívül jól fizető állást választották. Mert valóban: szakmai gyakorlatra, „térlátásra" ott van lehetőség, ahol komoly nagyberuházások tervét lehet elkészíteni s kivitelezni. Az elmúlt héten Pakson, a Kishegyen, a szolgáltató centrumban több boltot is nyitottak. így például a műszaki áruházat, ahol az első időszakban kedvezményesen lehetett vásárolni híradástechnikai cikkeket. A jó zene igazán kellemes kísérete a baráti beszélgetéseknek, főleg egy hétvégi közös vacsora után. Persze, csak akkor, ha van hova, és van mivel teríteni. A műszaki áruházban azt is bemutatják, hogyan: a különböző étkezőkészletekhez milyen evőeszköz illik. Jó ezt tudni, hisz az étkezés kulturáltsága kultúránk része. Mint ahogy az a testkultúra is. Sorra- rendre nyitnak aerobic-klubok meg -szalonok. Hogy ki hova megy, azt jórészt a lehetősége, meg a pénztárcája dönti el. Véleményem szerint az utóbbi 20 év legegészségesebb divatja, ami viharos gyorsasággal érte el az országot, a megyét. Augusztus első hetében még hallani sem lehetett arról, hogy indulna valahol ilyen tanfolyam, most meg szinte minden útmenti gesztenyefára kiszögeztek egy meghívót. Hát rajta! Ez valószínű jobb, mint a kocogás — elkezdtük, s mindjárt befejeztük, mikor kocsival közlekedő ismerősünk megállt mellettünk és megkérdezte: „Hova szaladtok? Üljetek be, elviszlek benneteket.” Terítési bemutató Pakson, a Kishegyen Mi tagadás: a kíváncsiság engem is rávitt, s hétfőn elmentem a lányommal, a barátnőkkel aerobic-ozni. Hogy is mondjam? Ez nem ugyanazt az izomlázat kelti, mintha naphosszat kapálna az ember, vagy végezné soha véget nem érő házimunkáját. A gyakorlatokat szakember irányításával, zenére végeztük, s mindenki akkor állt le, amikor úgy érezte, hogy pihennie kell egy kicsit. így jó ez: a szervezetünk teherbíróképességéhez igazítani a végzett munkát. „Hogy vagy?” — kérdezgettük egymást a következő nap reggelén. „Érzem, hogy vagyok” — volt a válasz legtöbbször. Megmondom őszintén, nekem leginkább az tetszett, amikor torna közben így biztatta a gyereklányokat a tanárnő: „Van benned erő, ne add még fel!” D. VARGA MÁRTA
