Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-15 / 218. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 15. Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok Zánka Nyári tábori mérleg Ünnepélyes, felejthetetlen pillanat minden táborozáson a zászlófelvonás A balatoni úttörővárosból augusztus 22-én utazott el az 1983. évi nyári táborozok utolsó turnusa, 3 ezer úttö­rőgárdista pajtás. Az idén nyáron 29 országból 776 kül­földi gyerek nyaralt Zánkán. A 15 ezer nyaraló magyar pajtás között ott volt az a 600 Tolna megyei úttörő is, akik egész évi jó mozgalmi munkájuk jutalmául lehettek az úttörőváros lakói. A nyáron Zánkán nyaraló úttörőket az öt kéthetes tur­nusban érdeklődésüknek, otthoni csapataikban betöl­tött tisztségüknek megfelelő különböző szaktáborok vár­ták. A programok sikeres le­bonyolításában az úttörővá­ros munkatársain kívül je­lentős tevékenységet fejtet­tek ki a szolgálatellátó út­törők; bábegyüttesek, díszí­tők, fotósok, meteorológu­sok, postások, riporterek, táncegyüttesek, vízi úttörők, zenekarok. Munkájukkal, színvonalas műsoraikkal nagyban hozzájárultak ah­hoz, hogy a táborozó gyere­kek számára szép emlékként marad az 1983-as zánkai nyár. Az első turnusban, amely június 18-án kezdődött, az úttörőcsapatok sport- és tú­rafelelősei táboroztak a leg­nagyobb számban. Ekkor ér­keztek az egész évben ki­emelkedő teljesítményt nyújtott iskolai gyermekkó­rusok is, akik az „Éneklő ifjúság” szaktáborba kaptak meghívást. A Balaton és tá­jának óvásában figyelmet ér. demlő eredményeket elért út­törőket a környezetvédelmi szaktábor, az eszperantista gyerekeket pedig az eszpe­rantó nyelvi tábor várta. A filmművészet iránt érdeklő­dő úttörők igényei szerint ál­lították össze filmszemle­szaktábor programsorozatát. Ebben az évben került sor első ízben a kisegítő iskolák úttörőinek, valamint a hal­lássérült gyerekek táborozta­tására is, amely ugyancsak az első turnusban volt. A július 2-án nyitott má­sodik turnusban zajlottak le az úttörők XIX. sakkolimpiá­jának a döntői. A területi versenyeken indult mintegy 60 000 gyerekből a legjobb 120 került az olimpiai dön­tőbe. A szaktáborok lakói között voltak a Magyar Te­levízió által meghirdetett „Pályán maradni” sportver­senyének nyertes úttörői is, a „Barátom a múzeum”, a „Barátom a fénykép” közös­ségi játékokon eredménye­sen szerepelt pajtások, to­vábbá a gyermek-néptáric- együttesek legkiválóbb kép­viselői. Az elmúlt évi jó ta­pasztalatok alapján ismét az úttörőváros adott otthont a tudományos technikai úttörő­szemle egyéni pályázatát nyert pajtásainak, akik vál­tozatos szakprogramokon — a sok vidám játék mellett — fejleszthették tovább tudásu­kat. A második turnusban az úttörőtanács-titkárok tábo­roztak a legnagyobb szám­ban. Számukra az önkor­mányzati tevékenység rész­letes ismertetése és gyakorol­tatása, az úttörőtanács fóru­mainak működtetése kiemelt program volt a táborozás so. 'rán. A harmadik turnusban, amely július 17-én kezdő­dött, ugyancsak az úttörőta­nács-titkárok szaktábora volt a legnépesebb. Közel kétez­ren fejleszthették tovább is­mereteiket az úttörőtanács működéséről, a tanácstitkár feladatairól, kötelességeiről, jogairól, lehetőségük nyílt megvitatni az 1982—83-es út­törőévi tapasztalatokat, talál­kozhattak az úttörőszövetség vezetőivel, a mozgalom ve­teránjaival, adatokat gyűjt- hettek a magyar úttörőmoz­galom történetéről, a nem­zetközi gyermekmozgalom­ról; részt vehettek a gyer­mekközösségek munkájának tervezésében, lebonyolításé, bán, értékelésében. A vízi úttörők szaktáborá­ba azok a hetedik osztályos gyerekek kaptak meghívást, akik a vízi úttörőélet leg­szorgalmasabb, legeredmé­nyesebb pajtásai. A részük­re szervezett balatoni csó­naktúrák bizonyára felejthe­tetlen élményként maradnak meg. Ebben a turnusban tá­boroztak a gyermekrádió, a Pajtás, az Iránytű című út­törőlapok pályázatának a nyertesei, legjobb helyezett­jei, valamint az úttörők „Ba­rátság nemzetközi négytusa” versenyének résztvevői, akik­nek az úttörőváros adott pi­hentető, az izgalmas verse­nyeket sok játékkal, szóra­kozással levezető otthont. A nemzetközi tábor a ne­gyedik turnusban, július 30- án nyitotta kapuit. Afrika, Ázsia, Európa, Latin-Ameri- ka országaiból 33 gyermek- szervezet küldte el képvise­lőit a kéthetes táborozásra. A béke és barátság szellemé­ben meghirdetett nagy ta­lálkozón a külföldi meghí­vottakon kívül magyar gye­rekek is részt vettek, ők a kiváló őrsöket, közösségeket képviselték, illetve a tur­nusban táboroztak a képző- és az iparművészettel foglal­kozó úttörők. A programok közül ki­emelkedett az augusztus ötö- diki „vidám zánkai vásár”, amikor a reggeli zenés éb­resztőtől este kilenc óráig a gyerekek igazi vásári hangu­latban, sok vidám játékkal tölthették napjukat. Emléke­zetes marad mindenki szá­mára az augusztus hatodiki békenap eseménysorozata, melyen a gyerekek politikai dalok előadásával, a saját készítésű transzparensekkel való felvonulással, és a világ népeihez szóló felhívással fe­jezték ki a béke melletti ki­állásukat. Augusztus hetedi­kén került sor a művészetek napjára — a rajzolás, festés, korongozás, batikolás, lino- metszés, agyagmintázás ne­ves művészekkel való közös művelésére. A nyár utolsó, ötödik tur­nusában, augusztus 15-én kezdődött az Úttörő Gárda szaktábora. A meghívott hon­véd, határőr, munkásőr, tűz­oltó, egészségügyi és közle­kedési úttörőgárdisták a két hét alatt játékos és „komoly” programok keretében ismer­kedtek meg — a szakterüle­tüknek megfelelő — legkor­szerűbb technikai eszközök, kel is. A közkedvelt, izgal­mas járőrversenyeken, aka­dályversenyeken, vetélke­dőkön a gyerekeknek alkal­muk nyílt bátorságuk, ügyes­ségük, eddig szerzett tudásuk bizonyítására. A nyári szaktáborok nem­csak az úttörőmozgalmi, a különböző úttörőtisztségek ellátását szolgáló ismeretek bővítését segítették elő, ha­nem a színes, vidám progra­mok, a balatoni csónakázás, hajózás, strandolás és a vízi játékok nyújtotta örömök, valamint a Balaton-felvidé- ken való barangolások egy­ben feledhetetlen élményt is nyújtottak minden táborozó gyerek számára. Elcsendesedett az úttörő­város, elnéptelenedtek a sportpályák, a strandok, az erdei ösvények, s egyelőre a gyerekek kedvelt dala sem hangzik fel: „...zánkai nyár üzenete száll, szerte a világ­ba vigye a madár, s mondja el, hogy szép hazánkban mindig mosolyog a nyár.” Most az úttörőváros mun­katársai — rövid pihenő után — készülnek a szeptember 23-tól kezdődő 28 napos tisztségviselő-képző táborok pajtásainak a fogadására. A legvonzóbbak a vízi programok Aki akart, választhatott... Gazdag nyári programot szerveztek tanulóik számára a bonyhádi általános iskolá­sok. A bélatelepi úttörőtábor az idén nyáron ismét a két is­kola diákjaitól volt hangos. Helyet kaptak itt a Freiberg- ből érkezett gyermekek is, a vörösmartysok német nem­zetiségi csoportja pedig az NDK-beli testvériskolánál vendégszerepeit. A bonyhádi kisdobosok ismét Tengelicen táboroztak, a 2. sz. Általános Iskola legügyesebb kisisko­lásai Velencén túráztak. A másik iskola úttörői a Haj­dúság és a Bakony vándor­tábor turistajeleit követték. Mindkét iskolából számos tanuló jutott el az ország különböző pontjain rendezett/ szaktáborokba. Egész évi ki­tartó munka volt a feltétele annak, hogy a gyerekek el­jussanak a művészeti, kép­zőművész-, sport-, KRESZ-, honismereti és egyéb tábo­rokba. Az iskolák nevelői töre­kedtek arra, hogy azok a gyerekek, akik nyáron sem tudják szüleikkel együtt töl­teni a szabad idejüket, a nyári napköziben jól érezzék magukat. A foglalkozásokat jól előkészítették, és kirán­dulásokkal tették változatos­sá. Immár hagyomány, hogy Bonyhád két iskolája közö­sen szervezi meg a nyári napközis tábort Váralján. A négy hétig tartó táborozásra a nevelők alaposan felké­szültek, a társszervektől pe­dig sok segítséget kaptak. Az összehangolt munkának kö­szönhető, hogy a változatos program nagyon megnyerte a gyermekek tetszését. Min­den további méltatás helyett hadd idézzem Kucselata Il­dikó, a Művelődési Miniszté­rium munkatársának a nap­közis tábori naplóba írt sza­vait: „Mit mondhatok, ami szív­ből jövő és őszinte szó? Nem véletlen, hogy meghosszabbí­tottam még egy nappal az ittlétem. Bár most és itt lennék gyerek! Ilyen körül­mények között, ilyen peda­gógusokkal. Jól gondolták a minisztériumban, hogy ezt a példát másoknak is követni kell.” HANGYÁLJÁNOS tudósító Felelősség és továbblépés Uttöröivezeftölc tanácskozásai Felkészülés az országos konferenciára Pakson szombaton megkezdődött az úttörővezetők------------------járási-városi tanácskozásainak sora. Ezt követően minden hét végén területenként beszélik meg a járási-városi úttörőelnökségek beszámolóinak alap­ján, hogy hol is tart most a mozgalom. A csapatok 14 éven felüli vezetőik részvételével még az elmúlt tanév végén — májusban — megtartották ér­tekezleteiket, ahol értékelték a négy évvel ezelőtt, 1978. decemberében elfogadott határozataik megvalósításának helyzetét. A helyi konkrét értékelésen kívül megvitat­ták az úttörőszövetség országos tanácsának Felelősség és továbblépés című levelét. A levélben a tanács a rövid helyzetelemzés mellett egy sor, a továbblépést szolgáló kérdést tesz fel. A kérdések teljes megválaszolására majd az úttörővezetők Vili. országos konferenciája lesz illetékes. A csapatok lefolyt tanácskozásainak hangvétele kri­tikus volt, de nem panaszkodó. Általában reálisan érté­kelték az elmúlt időszak eredményeit, és látják, melyek azok a pontok a mozgalomban, ahol előbbre kell és lehet is lépni a gyerekek, a jövő érdekében. A megbeszélések három nagy témakört öleltek fel. Az első és legnagyobb a mozgalom nevelőmunkája volt. Ez a feladat nyilván nem is kezelhető külön, hiszen az iskola és a mozgalom egész életét átfogó tevékenység és cél is. A hazafias nevelés terén nem elégedettek az eredményekkel az úttörővezetők. Ügy látják, hogy a hazához, a szülőföldhöz való érzelmi kötődés nem elég erős a gyerekekben. A szimbólumok használata, a ha­gyományok ismerete gyakran csak formális. Annak elle­nére így van ez, hogy gazdagodott az együttműködés a fegyveres testületekkel, és a Vöröskereszt lelkes akti­vistáival. Mégis például a nyolcadik osztály elvégzése után kevesen lépnek be az Ifjú Gárdába. A hazafias neveléstől elválaszthatatlan az internacionalizmus, en­nek elmélyítésében nagy szerepet játszanak a hazai nemzetközi táborok és külföldi cserelátogatások. A munkára nevelésben is vannak eredmények, de a csapatok vezetői úgy látják, hogy a gyerekek nem veszik ki otthon a részüket a családi munkamegosztásból, a családi nevelés és az iskolai ezen a területen még sok munkát jelent, annak ellenére, hogy az országos társa­dalmi munkaakciókban Tolna megye jó eredményeket ért el. A kurdi úttörőcsapat például évek óta az elsők között van a hasznos hulladékok gyűjtésében. Tolna megye egésze pedig az országos versenyben negyedik helyezést ért el, megelőzve ezzel sok megyét. A tanulási fegyelem is lazulóban van, amit az is mutat, hogy az ilyen jellegű feladatvállalások kevés szerepet kapnak az őrsök munkájában. Üj kérdéseket, problémákat vet fel a mozgalom szá­mára is az öt tanítási napos hét, és a szabad idő hasznos eltöltése. A nyári programok a hagyományok szerint bonyolód­nak a különféle táborokban. Az idén nyáron a Tolna megyei kisdobosok és az úttörők egyharmada részt vett valamilyen táborozásban. Ügy tűnik, a tanítási idő meg­rövidülése elveszi az energiát a kulturális versenyek, vetélkedők szervezésétől, ez lehet az egyik oka, hogy ezek népszerűsége az utóbbi két évben visszaesett. A hét végi és a lakóterületi szabadidős tevékenység új formáit még nem sikerült megtalálni. Legalábbis álta­lánosítható formában még nem, de helyenként vannak érdekes és hasznos kísérletek. Az úttörőcsapatok munkáját mindjobban az önállóság jellemzi, légköre demokratikus, amit mi sem bizonyít jobban, mint ahogy a csapatszintű megbeszélések előtt sokféle formában kikérték a gyerekek véleményét is az úttörőmozgalomról. Talán a leginkább közérdeklődésre számot tartó téma a mozgalom nyitottsága, társadalmi kapcsolatai, hiszen ebben minden felnőtt, aki átérzi a gyerekek iránti fele­lősséget, ideje és lehetőségei szerint részt vehet. Részt vehet, mint patronáló brigád tagja, mint szülő, sőt még ezt megelőzően mint ifivezető, vagy KISZ-tag kapcso­lódhat a mozgalomhoz. E témakör váltotta ki a legna­gyobb vitát a csapatok értekezletén is. Tény, hogy ke­vesebb ma az ifivezető, mint volt néhány évvel ezelőtt. Következik ez a szabad idő átrendezéséből és a közép- iskolások napi tanulmányi idejének megnövekedéséből is. A legtöbben úgy vélik, hogy a csapatoknak maguk­nak kell kinevelni a saját ifivezetőiket, és megköszönni az alkalmi részvételt is a csapatok munkájában. Szép eredményeket hozott az üzemekkel, szocialista brigá­dokkal való kapcsolat. Evek óta megoldatlan probléma az átmenet az úttörő- mozgalomból a KISZ-be. A törés csak sokkal jobb együttműködés, élő kapcsolat segítségével szüntethető meg. Az úttörőmozgalom a KISZ segítsége nélkül nem képes az úttörőket felkészíteni a KlSZ-munkára. A szervezeti so^ érdekes részproblémája és í -------■—----- -sorra került a csapatok megbeszélé­s ein. Ezek között kapott helyet például: amíg a gyere­kek az úttörőmozgalomban megszokták, hogy a szerve­zethez való tartozás ünnepélyes fogadalom formájában valósul meg, addig a KISZ-tagság olyan hétköznapi ese­mény, aminek nincsenek ünnepi formái. Több helyen javasolták ennek megváltoztatását. Ez persze csak elha­tározás kérdése, hiszen például Bonyhádon már tavaly megszervezték a fegyveres erők napján a nyolcadikosok ünnepélyes KISZ-fogadalomtételét. Másutt, más alkal­makkor is sor kerül esetenként hasonló rendezvényre. A járási-városi konferenciákon ez alkalommal nem választják újjá az elnökséget, csak a küldötteket vá­lasztják meg a megyei konferenciára, az elnökségek újjáválasztása a közigazgatási átszervezés után kerül sorra.

Next

/
Thumbnails
Contents