Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

1983. augusztus 13. Laosz Egymillió tonna rizs Rizsbetakarítás a Tkhangon mezőgazdasági termelőszövetkezetben (Vientiane tarto­mány) A laoszi mezőgazdaság 1980-ban érte el először az egymillió tonnás rizsterme­lést. Ez gyakorlatilag azt je­lenítette, hogy ebből az alap­vető élelmezési cikkből az or­szág önellátóivá vált. A kö­vetkező év — hála a rendkí­vül kedvező időjárási viszo­nyoknak — rekordtermést hozott: 1,15 millió tonna rizst sikerült betakarítani. S bár tavaly rendkívüli szárazság sújtotta Laoszt — a termés mégis 1,1 millió tonna volt. Az eredményt a társadalom legszélesebb rétegeinek moz­gósításával érték el. A párt és a kormány felhívására a falusi lakosság, az állami tisztségviselők, a fegyveres testületek tagjai, fiatalok fá­radoztak azon, hogy mind több vizet juttassanak a rizs- földekre. Árkokat, csatorná­kat ástak, az állam pedig szivattyúival látta el a föld­műveséket, sőt gondoskodott az árkok következtében más terményekben esett kár kom­penzálásáról is. A rizstermelés növekedése mellett néhány más növényi kultúráiban is jelentős ered­mények születtek. A szója- termés 1982-ben például 25 százalékkal múlta felül 'az előző évit. Nyilván a kedve­ző eredmények is hozzájárul­tak ahhoz, hogy a múlt évben jelentősen erősödött a szövet­kezeti szektor, 1982-ben 591 új termelőszövetkezetet hoz­talk létre, ezzel a számuk 1943-ra növekedett. A laoszi 90 ezer parasztcsaládnak 17,5 százaléka így már szövetke­zetben dolgozik, ők művelik az ország rizsföldjeimek 20 százalékát. Az utóbbi években jelentő­sen nőtt az állatállomány is. A mintegy három és fél mil­lió összlakosságú és 231 ezer négyzetkilométer területű Laosz parasztsága több mint 900 ezer bivallyal, 470 ezer szarvasmarhával és 1,2 millió sertéssel rendelkezik. Itt említjük meg a laoszi első népgazdasági terv (1981 —>1985) néhány legfontosabb mutatóját: Ipari termelés MezőgazÜ'asági termelés Beruházások Áruszállítás Az állami és szövetkezeti kereskedelem áruforgalma (1980-hoz viszonyítva) 200—220 százalék 123—124 százalék 147—150 százalék 180—185 százalék 170—180 százalék iMint látjuk, a tervek elég­gé feszítettek, de az eddigi eredmények ismeretében hi­hető, hogy a fennálló súlyos nehézségék ellenére a sokat szenvedett laoszi nép sikerrel teljesíti célkitűzéseit. (g.) Marx—Engels Múzeum Moszkvában A Kari Marx és Friedrich Engels Múzeum 1962-ben nyílt meg Moszkvában, de a múzeum létrehozásának elő­készítői munkái már koráb­ban, a Szovjetunió első évei­ben elkezdődték. A marxiz­mus megalapítóinak irodalmi és levelezési öröksége ki­emelkedő jelentőségű, már Lenin rámutatott műveik összegyűjtésének és kiadá­sainak szükségességére. A kiállított tárgyak, ame­lyék a múzeum kilenc ter­mében helyezkednék el — több évtizedes kutatómunka alapján váltak megtekinthe- tőkké a látogatók széles kö­re számára. Nagy az érdeklődés Marx és Engels személyes holmi­jai, fényképei, valamint Marx dolgozószobájának rekonstru­ált makettje iránt. Kiállítot­tak olyan Marx és Engels életében megjelent értékes köteteket, újságpéldányokat, amelyekbe ők maguk is pub­likáltak, sőt ott vannak a vit­rinekben azok a különféle művek is, amelyeket munká­juk során felhasználtak. A múzeum néhány egyedi ösz- szeá'llítással is rendelkezik, mint például A kommunista kiáltvány a világ 105 nyel­vén, vagy Marx Tőkéje, több mint 50 nyelven. —* i— Laoszban fontos szerepe van az elefántoknak. A képen: Fatörzsvontatás elet ánttal Sayabouriban A múzeum épül ete Moszkvában Képújság 9 A Kárpátok .A szovjet kárpátontúli te­rület népi mestereinek alko­tásait, a faragott tányérokat, csészealjakat az intarziával díszített dobozokat, sétaboto­kat, székercéket, hímzett nyakkendőket, törülközőket, szőnyegeket, asztalterítőket, kerámiavázákat a világ csak­nem harminc országába szál­lítják. Az ukrán hegyilakó huculok művészi alkotásait ott lehet látni Kanada, Len­gyelország, az Egyesült Ál­lamok, Finnország, Japán, Törökország, Olaszország és Franciaország képzőművé­szeti szalonjaiban. A népi díszítőművészetek közül igen soknak a keletke-, zése Kárpát-Ukrajnában csaknem pontosan nyomon követhető. Így egy paraszt- ember (az is ismeretes, hogy 1822-ben született), aki a Kár­pátokban Koszovo közelében telepedett lé, először kezdte a hagyományos, fából készült apró használati tárgyakat fa­faragással díszíteni. Azt is kiderítették, hogy ez íz úttö­rő mester Javorovóban szü­letett. Valódi neve, sajnos, nem maradt fenn, ragad­ványnéven azonban Vésnök­nek, ukránul Skribljaknak nevezték. A ragadványnévből később családi név lett, még­hozzá igen híres név. Az elő- ső Skriblljak utódai — fiai, leányai, unokái, ükonokái és dédunokái — viselték és vi­selik napjainkban is. Ennek, a káripátontúli területen hí­res ezermester-dinasztiának a képviselői dolgoznak a , ,Gucul scsi na ’ ’ kézműipar i termelési egyesülésben. S a fafaragás művészete megte­remtőinek ardképei ott lát­hatók a Koszovói Tájmúze­umban. Bár a népművészet hagyo­mányai a kárpátontúli terü­leten régen kialakultak, igazi fejlődésük csak a szovjetha­talom éveiben kezdődött. Az állam biztosította az ezer­mestereknek a nehéz munkát megkönnyítő kisgépesítési eszközöket, kedvezményes feltételekkel megszervezte a késztermékek tömeges felvá­sárlását, a mesterek munká­ját nemcsak jól megfizette, hanem tekintélyt is biztosí­tott ennek a munkának. A népművészeti tárgyak eladá­sából származó jövedelem lehetővé tette, hogy a meste­rek teljesen az alkotásnak népművészei szenteljék magukat. Művé­szetük nemcsak a Szovjet­unióban, hanem az ország határain túl is hírnevet szer­zett számukra, a mesterek alkotásainak sajátos, egyéni vonása van, műveik mindig eredetiek, nem hasonlítanak egymásra. Még a rövid gyap- júhárisnyák is a művész kéz­jegyét viselik. Régen minden mester gon­dosan őrizte szakmai titkát, s e titok örökségképpen szállt apáról fiúra, anyáról leányra. Ma a mesterség tit­kát őrizni egyszerűen hátrá­nyos lenne, hiszen a mester híre és jövedelme jelentős mértékben függ a tanítvá­nyok számától. A népművészet mesterei speciális műhelyben, vagy otthon dolgoznak. A kárpá­todtól! terület fővárosában, Ivano-Frankovszkban nép- művészeti tárgyakat készítő nagy gyár üzemel. Koszovó­ban népművészeti kombinát és képzőművészeti technikum működik, kerámiai, fafara­gó, bőr- és fémmegmunkáló karral. A hiucul alkalmazott művé­szet tovább fejlődik, szernet- szívet gyönyörködtet. És Kárpát-Ukrajma városaiban és falvaiban az öreg meste­rek tehetséges utódai növe­kednek. GAVRIIL PETROSZJAN Anton Styepa, az ukrajnai Szvaricsivci falu „Guculscsi- na” kézműipari termelési egyesülésének a mestere NDK Lin Jaldati dalai A jiddis folklóréneklés ma lő, talán legnagyobb alakja án Jaldati. A holland szár- nazású műyésznő tavaly de- emberben ünnepelte 70. szü- etésnapját. Első ízben 1949-ben lépett nyilvánosság elé. Az NDK- ►an mutatkozott be. Megrázó rejű dalaival óriási sikert ratott. A közönség soraiban tt ült Arnold Zweig, Anna leghers és ErnSt Busch, a lagyszerű énekes, aki nagy övöt jósolt Jaldatinak. Ami- :or Hollandiát is elérte a iidegháború, a haladó szel- emű énekesnő 1952-ben vég- eg az NDK-ban telepedett e, Egyénisége, művészete el­választhatatlan a szocialista lémet áll ám kultúrájától. A mindmáig népszerű énekes­nő minden műsora siker. Programjában a jiddis folklór legszebb darabjai szerepel­nék: gettódalok, harci éne­kek, lírai szerelmi dalok, népdalok. A Berlin környé­kén élő művésznőről a közel­múltban dökumentumfilmet forgattak „Az élet dalai" cím­mel. Jaldati és családja a mu­zsika elkötelezettje. Férje Eberhard Rebling zongora- művész, nemzetközileg is el­ismert zenetudós, akinek nemrégiben jelent meg ta­nulmánykötete India tánc­művészetéről. Lánya, Jalda Rebling több mint 50 dales­tet tartott édesanyjával együtt az NDK-ban és Nyu- gát-Be rímben. Svájcban Anna Frankról szóló műsoruk aratott osz­tatlan elismerést. Anna Frank születésének 50. év­fordulóján újabb emlékmű­sorral lépitek a közönség elé. Lin Jaldatiihoz különösen kö­zel áll a kis holland lány, akinek megtalált naplójából színdarab és film készült. Anna ugyartis Lin Jaldati rabtársa volt a bergen-bel- seni koncentrációs táborban. Az emlékműsort kétszer is műsorára tűzte az NDK tele­víziója, s az est zenei anya­gából készült lemezfelvételt úgyszólván szétkapkodták a lemezgyűjitők. iLin Jaldati szelleme fá­radhatatlan, ám ha eljön az elmúlás napja, akad majd követője lánya személyében, aki több 'évi színitanulmá- nyok és színházi szereplés után veszi át anyja örökét. Filmgyártásról röviden .Lengyelországban a foko­zatos konszolidálódásnak kö­szönhetően a filmgyártás már tavaly elérte a szoká­sos évi átlagot. A műter­mekben 35 filmet forgattak. A rendezők többsége — né­hány továbbra is külföldön tartózkodó alkotót leszámít­va — újra munkához látott. A nehéz időszak értékes al­kotásai közé tartozik a Czeslaw Milosz-iregényből forgatott Konwickl-filim, „Az Issy völgye”; a Kawalero- w.ioz-mű, az ortodox zsidók világát az első világháború kezdetén bemutató „Auste- ria”, a LeszczynSki-darab, a faluról és a civilizációs konf­liktusokról groteszk képet festő „Kenderkóc bábu” és Krauze társadalomkritikai drámája, az „Időijárásjelen- té's”. .Még nem mutatták be, de minden valószínűség szerint sikerre számíthat a hosszú hallgatás után újra jelentke­ző Wojciech Has, aki Csehov híres elbeszélést, az Unalmas történetet vitte filmszalagra. Ugyancsak klasszikust, ezút­tal lengyelt dolgoz föl Sta- niislaw Rozewlicz. Boleslaw Prus „Latterné panziója” cí­mű regényét filmesítette meg. Néhány könnyedebb, de korántsem felszínes vígjáték színesíti a kínálatot. Hatal­mas közönségsiker a 29 éves Juliusz Matíhuls'ki „Bankrab­lás” című bűnügyi története, amelyet nézettségi szem­pontból lassan fölülmúl Syl- wester Checindki „A nagy Su” című darabja. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents