Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-12 / 190. szám

1983. augusztus 12.

NÉPÚJSÁG 3

Iparunk jelene és jövője (III.)

A minőségi tényezők és a versenyképesség

Elcsendesült a határ

Készülnek az őszi munkákra

A progresszív — elektronikai. műszer-automatikai, könnyűvegyipari — ágazatok súlyának növekedése jelzi, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben már korántsem csupán mennyiségi, kapacitásnövelő fejlesztés folyik az iparban. Az ipar szerkezetjavító beruházásaiban — számítástechnikai, elektronikai, gyógyszer-, növényvédőszer-, intermedier-program — már a minőségi tényezők kerültek előtérbe.

Ezek hatására a magyar ipar belső szerkezete egyre jobban hasonlít a gazdaságilag fejlett szocialista és tőkés országokéhoz. A gépipar adja az ipari termelés csaknem 30 százalékát, a vegyipar részaránya közeledik a 20 százalékhoz, a könnyűiparé — mintegy 16 százalék — csökkenő tendenciájú.

KOHÁSZATI BÁZIS ÉS FELDOLGOZÓIPAR

Legfeljebb két vonatkozásban tér el egy-egy adatunk a fejlett országoktól: magas az élelmiszeripar aránya hazánkban, 20 százalék, ami viszont éppen az ország természeti adottságaiból, azok bölcs kiaknázásából következik. Ugyanakkor meglehetősen magas, 10 százalék körüli a kohászat részesedése, ami viszont természeti adottságainkból nem következik.

A kohászat egyfelől az ötvenes évek iparosításának, a magyar ipar alapjai lerakásának öröksége, másfelől a nagyszabású közúti járműprogram, illetve a szerszámgépipari, építőipari, hajó-, daru- és kazángyártási, kon- zervgyártó-gépsor fejlesztések részeként, előfeltételeként született meg.

A termelőeszköz-gyártás nem nélkülözheti a biztonságot nyújtó, saját nemzetgazdaságon belüli kohászati bázist. Enélkül nincs ütőképes ipar. Valóban arra kell törekednünk, hogy magas élőmunkatartalmú termékeket gyártsunk, de azért valami anyag akkor is kell, amire a sok ezer mérnökóra, konstruktőri lelemény rákerülhet.

Soha nem az volt a baj, hogy ütőképes kohászatot építettünk ki — e kérdés hozzátartozik iparosításunk múltjához —, hanem, hogy a termelését nem tudtuk eléggé, akár több lépcsőn át, egyre magasabb értékűvé feldolgozni, mielőtt kiszállítottuk az országból. Végső so- rop az is a kohászat hatásfokát rontja, ha túl nagyok azok az öntvények, amelyekből egy-egy NC-szerszámgép teste kikerül. Vagyis valóban csak az a kérdés, hogy a kohászati bázis mennyire hajlandó a hazai feldolgozó ipart kiszolgálni, illetve, hogy mennyire törekszik saját exportbabérokra.

A következő időszakban a már kiépített korszerű termelőkapacitások versenyképességének fokozása a legfontosabb célunk. Ehhez persze nélkülözhetetlenül szükség van a termelési ráfordítások további csökkentésére, a munkaidő és a géppark jobb kihasználására, a külkereskedelmi szervező és piaci munka javítására és a hazai ipar belső kooperációjának fejlesztésére.

TERMÉKEINK ÉLETKORA

1981-ben a magyar gépipar gyártmányválasztékának átlagos életkora 6 év volt. Ez

azt jelenti, hogy az akkor gyártott gépipari termékek többségét a 70-es évek elején, de jelentős részét 1975— 76 körül tervezték, illetve vették át a licencüket, a know-howt. Következésképpen a gyártmányösszetétel jelentős része a nemzetközi műszaki fejlődés utóbbi 10— 15 évben született eredményeit hordozza. Régebbi mércével nézve ez egyáltalában nem korszerűtlen színvonal. A gond azonban az, hogy éppen a 70-es évek végén a gépipar legtöbb ágazatában új műszaki színvonal kibontakozása kezdődött el: az elektronizálás, az automatizálás. a miniatürizálás, akis energiafogyasztású konstrukciók elterjedése, ezek teljesítményének egyidejű növekedésével. A szemlélet, a műszaki tartalom, a műszaki kultúra lépett meredeken új szakáfczba. Egy 62-es termék 72-ben nem számított olyan öregnek például a műszeriparban, mint esetleg egy 79-es licenc alapján gyártott termék 1983-ban.

A helyzetet tehát nyugodtan jellemezhetjük úgy, hogy megindult a termékváltás és gyorsult is az utóbbi 3—4 évben, de a tempó nem volt elégséges. Már azért sem, mert a követelmények is újra változtak. Versenyfutás ez, népes mezőnyben. Eddigi munkánk eredményeire és programjainkra alapozva azonban nem lehetetlen megtartani, sőt javítani eddigi helyezéseinket.

Ezért — s ezzel a számos program között is különbséget teszünk — a termékváltás felgyorsításával és a mikroelektronikai program

végrehajtásával tehetjük a legtöbbet. Ezek egymással is összefüggnek. Hiszen az elektronikai program elsősorban az úgynevezett berendezés-orientált integrált

áramkörök hazai gyártását kívánja megalapozni és bővíteni. A cél tehát nem az, hogy a magyar ipar önálló elektronikai alkatrészszállítóként jelenjen meg a piacon, hanem — ez felel meg a realitásoknak — hogy a termelőeszközök és ipari fogyasztási cikkek korszerűsítését segítse elő az elektronizált konstrukciók számának növelésével. Tehát az a cél, hogy a világpiacon már ismert magyar gépipari termékek rövidesen magas fokon elektronizált kivitelben készülhessenek, anélkül, hogy ehhez az ipar importszükségletét növelnünk kellene.

SZŰKÍTSÜK A RÉST

A többi közt elsősdrban ezzel léphetjük át azt a rést, amely termékeink és a világpiaci kínálatban a 70-es évek végétől gyorsan szaporodni kezdő legújabb konstrukciók között tágulni kezdett.

Az elektronizált, miniatürizált gépipari gyártmányok számának növekedése a fajlagos anyag- és energiaszükségletet is tártósabban, gyökeresen és jelentősebben mérsékelné, mint ma a legszigorúbb takarékosság. A legjobb anyagtakarékosság valóban a miniatürizálás, s ebben a mikroelektronika sokat segít.

GERENCSÉR FERENC (Folytatjuk)

Aratás után szinte alig találni a határban embereket, gépeket. A tarlóhántást elvégezték, most a szerrves és műtrágyát szórják, s kaszálják a lucernát.

A megyében, folyamatosan Végzik a, nyári betakarítás utáni gépjavításokat. A kedvező tapasztalatok és a rekordidő .alatt elvégzett gaibo- nabetakarítás jó főpróbája volt az őszi „nagy csatának”. A megyei tanács, mezőgazda- sági, osztályának csoportvezetője, Bea József szerint az idén is alkatrészhiánnyal küszködnek a termelőegységek, akárcsak az elmúlt években, de kialakult a szövetkezetek között egy olyan, kapcsolatrendszer, amely .lehetővé teszi, hogy minden gép üzemképes legyen az őszi betakarítási munkák kezdéséig,

A mezőgazdasági, üzemekben. a napokban megkezdik a silókukorica betakarítását. A homokos területen két héttel korábban kell a 12 ezer hektárnyi területről a silókukoricát. levágni. Ugyancsak a napokban kezdik a n,ap r af or gó re glo n oz á s á t

iflombtalanításáit). 'Ehhez a szükséges, mennyiségű vegyszer a rendelkezésre áll. Három helikopter és két merev szárnyú repülőgép végzi el ezt a munkát.

A legnagyobb feladatot a több mint 7-3 ezer hektár kukorica betakaóíitása jelenti. A gazdaságokban 490 adapter, ezer tehergépkocsi és 2500 vontatott jármű áll rendelkezésre.

A tárolókapacitást évek óta folyamatosan, bővítik a megyében. Jelenleg a iGabo- na- és Malomipari Vállalat szállításaival gond ivan,, mivel ismételten jelentkezett a szokásos vagonihiány. Szükséges a szállítások gyorsítása, mivel a. nagy kukoricatermelő gazdaságokban

szeptember elején szabad tárolóterekre lesz, szükség. Több gazdaság saját beruházásban épített tárolót, mintegy 33 600 tonna befogadására alkalmas raktártér készült el, Szekszárdon befejezés előtt áll egy ,20 ezer tonnás vasbeton siló építése.

,A közel 3000 hektár cukorrépa betakarításához a géppark rendelkezésre áll. A cukorgyárak és a gazdaságok közös- megegyezése alapján készítik el a betakarítási ütemtervet.

A szekszárdi történelmi .borvidéken 50 millió forint veszteség érte a gazdaságokat a július 24-i jégverés miatt. Ennek ellenére Tolnában 25—26 ezer- tonna szőlőt. kell majd leszedni. Ehhez szükségessé válik ismételten a diákok és a- honvédség. segítsége. A kedvező állami, támogatás hatására több gazdaságiban tárolótér- bővítés végeznek. A betakarítás végére készülnek el, a.z új bortárolók.

A hónap közepén megkezdődik mintegy .10—1,2 tonna alma és barack szünetelése, ebben nagy segítséget jelent majd, hogy -több gazdaságban, bevezetik a „szedd és vidd akciót”.

Szekszárdtól a Bajkálig (2.)

Összerázódni könnyű és nehéz

■ ■ 1 .

.......................... *' ■—i. ■ ■ - i

A

hol összerázódtunk

Minden társasutazás bizonyos mértékig szerencsejáték. Az ország legkülönbözőbb pontjairól egy megbeszélt helyen és időpontban összeverődnék egymást sose látott emberek, akik vállalták an- nák kockázatát, hogy két hétig összezárva, sülive-főve együtt lesznék. Ami nemcsak elhelyezkedési gondokkal, hanem egymás elviselésével is jár, mely utóbbi — legyünk őszinték — nem tartozik honfitársaink erősségei közé. Ennék megfelelően a Ferihegyi repülőtér várócsarnokában óvatos gyanakvással méregetjük egymást. Dérlep- te hajú nem is egy akad köztünk ... A legnagyobb szibériai tapasztalattal egy egri pártfőisfcolai tanár renidéllke- zilk, aki immár hatodszor kél útra Iirfcu'tsZkha, de a vonat- utat ekkora távon még ő sem vállalta soha. Van köztünk

asztalos, közgazda, trafiilko.s, mérlegképes könyvelő, operett- és népdálénekes rögtön kettő i's, mérnök, _ fazék,as- mester feleségestül, 'számos nyugdíjas, egyötam'i docens, műszáki szakfordító, továbbá mi ketten újságírók, Utóikét a többiek egy ideiig gyanakvással figyelnek. Ez azonban később szerencsére elenyészik, megerősítve bennünket régtől táplált bitünkben, mely szerint az újságíró csak abban különbözik más „rendes” emberéktől, hogy bizonyos mértékig gr'afo-, illetve fotóriporterről is lévén szó, fotóm án'iás.

Az összerázódás technikái löbetőiSégéi adottak. A transz- szilbériái expressz ,a két éttermi és egy raktárvagon mellett háromféle kocSitípusra oszlik. A légkondicionált fcétInyessza — Csitából

ágyas fülkékben svájci üzletemberek utaznák. Nem üzleti, hanem turisztikái célból és egy kicsit messzebbre, mlint mi. Az IrlkutsZk—Bájfcál kitérő után Ullan-Ude és Pe- kinig lesz az útvonaluk, onnan pedig repülőgéppel Zürich. A négyágyas, egész napi heverésZésre rendszeresített fülkék a magunkfajta utasoké, míg vannák termes hálókocsik is, a legkisebb pénzűék, vagy éppen csak a szomszédba átruccanni óhajtók résziére. Később mi ruccanunk át hozzájuk és megismerkedünk EmeljáneSiikoVa Inyesz- sZávál, a pompás ki's csitai zeneiskolással, aki Permibe „ugrott át” meglátogatni a nagyanyját. Az út gyerékség, oda^ViissZa nem több, mint hat nap. Inyessza egyébként hetedéves, ezután még négy év konzervatórium következik. Ö maga ugyan domlbra- tanszákos, de jól ismeri Bartók műveit és nagyon örül, hogy a világ másik végéről jött mía gyár óikat láthat. M.i vagyunk első hazánkfiái, akikkel találkozni szerencséje volt. Megnyugtatjuk, hogy

mi Viszont még soha nem beszélgettünk eSi'tái zeneiskolással.

Mindezt annak dokumentálására, hogy az összerázódás nemcsak magyar és magyar, hanem a nagy ország változatos nemzetiségű állampolgárai között sem nehéz. Szergej PetroVi'cs Jorkov, az étszolgálatos pincér eleinte őszinte döbbenettel figyeli a miagyarokbak azt a furcsa ízlését, hogy hidegen szeretik az italokat, a salátát, a húst és a .köretet nem egymás után, hanem egyszerre fogyasztják, délutáni ejtőzésul pedig .senkinek se okoz problémát, hogy másodlmíagával igyon meg egy üveg (egyébként olcsó) pezsgőt. Aztán átáll a gusztusunkra, barátságunk egyre teljesebb lesz és csák akkor szenved csorbát, ha valaki mindenáron borravalót akar adni. Ez errefelé ugyanis nem divat, és ha itt-ott mégis elfogadják, akkor ott már valószínűleg a ma-guníkfiajtáfc káros hatása érvényesül.

Ami nehéz az úton, az az alvás és az időszámítás megszokása. Tudatunkban még az otthoni időt hurcoljuk magunkkal, mely már eleve két órával eltér a moszkvaitól. A vonaton b a 1 ü 1 ugyan a moszkvai időszámítás érvényes, de ahogy egyre távolabbra sZágUldunk kellet felé, új és új időzónákat metszünk. Végül is, amikor a negyedik, vonaton töltött éjszakát követően egy szerdai napon befutunk irkutszkba úgy reggel 9 körül, iákkor odahaza Szöksz árdon épp éjfélt üt az óra és hozzátartozóink a másik oldalúkra fordulnak. Forgásban itt sincs hiány, mert az expressz eszeveszetten száguld, sötétedés után pedig mlintha még jobban rákapcsolna. Egyszerre ráz élőre és hátra, továbbá jobbra-balra, amit nem könnyű megszokni, sőt tulajdoniképpen nem is sikerül.

Reggel karikás szemeikkel bámulunk egymásra. Óriási keletje van az előrelátók által magukkal hozott Nesca- fénak, de a miniden kocsiban

ott lelhető utaskísérő ibrikenként 3 kopejkáért (5il fillér) mért teájának is. A tea pompás, forró, de a cukor többnyire minden olvasztási kísérletnek ellenáll, így hamar megtanuljuk, hogy célszerű a csaját amúgy oroszoson, a szánkba vett cukron át kortyolgatni.

,A transzsZiibérial vasút egyébként maga a csoda. A világ leghosszabb vasútvonala, amelyet Garin-Mihiajlavsz- Ikíj mérnök tervéi szerint 1894—il.904 közt mindössze tíz esztendő leforgása alatt építették. Ii938-ra elkészült a második vágánypár, 2,2 évvel ezélőtt pedig Irfcuitszikig a villamosítás is. ötpercenként végeláthatatlan szerelvények zúgnák él mellettünk kelet— nyugat irányba, gigantikus, egyenként 60 tonnás vagonokkal, melyéket van úgy, hogy nem is egy, hanem három óriási mozdony röpít.

(Folytatjuk)

ORDAS IVÁN— BAKÓ JENŐ

Űtitársunk