Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

1983. augusztus 10. Képújság s jubilál és ünnepel ezekben a napokban. A ünneplésére számos rangos kulturális programot állítottak össze, város nyolcszáz éves, száz éve fejeződött be sorra nyílnak a kiállítások, s ezrek gyönyörködnek az ország legna­az árvíz utáni újjáépítése. Ötvenéves a szegedi szabadtéri játékok, gyobb szabadtéri színházának előadásaiban. Összeállításunkban a amelyet negyedszázada újítottak .föl. E jeles évfordulók méltó meg- gazdag és színes programok eseményeiből villantunk fel néhányat. Néptáncparái Az összeállítás fotóit Nagy László készítette. Jubileumok a számok tükrében Tavaly megyénkből, a Sze­gedi Szabadtéri Játékokra több mint 1500-an utaztak az IBUSZ, a Tolna megyei Ide­genforgalmi Hivatal, a Volán és Express Ifjúsági és Diák- utazási Iroda szervezésében. Ez a szám az utóbbi eszten­dők átlagának tekinthető. Igaz, Végleges adatdk még nincsenek, nem is lőhetnek, de a becslések szerint — tán a jubileumok miatt — rekor­dot érünk el idén a szegedi utazásokat illetően. .Hont Ferenc 1927 tavaszán a Délimagyarországban meg­jelent cikkéiben vetette fel először a Szegedi Szabadtéri Játékok lehetőségét. A tom­boló vitát kavaró ötletből 1931-ben valóság lett: kísér­leti előadásiként bemutatták a Magyar passiót a Dóm té­ren. Ezt két esztendőnyi pau­za követte, majd 1933. augusztus 26-án Hont Ferenc tendezésében bemutatták Az ember tragédiáját, s ezzel el­kezdődött a rendezvénysoro­zat első szakasza, amelynek félévszázados évfordulóját ünnepeljük idén. ‘Bemutatót bemutató, sikert siker köve­tett egészen 1939-ig. A játékok felújítását ugyan Balázs Béla már 1946- ban javasolta, de a lehetősé­gék még szegényesek vol­tak. Végül 1959. július 2'5-én bemutatták Erkel Hunyadi László című operáját. Idén, méltóan a jubileumokhoz, láthatja Szegeden a közönség a „tragédiát” és a Hunyadit is. A Hunyadi László című opera kapcsán megemlítjük, hogy az augusztus 14-4 elő­adásra várják a játékok két­milliomodik nézőjét. Az ország legnagyobb nyá­ri színházában a felújítás Qta 19 külföldi együttes, 82 — ugyancsak — külföldi szólis­ta, 122 magyar énekes és 325 színész lépett föl. Nem szólva a Sok-sok statisztáról és azokról a háttérben munkál­kodó „szereplőkről”, akiknek munkája révén adatott so­kaknak lelket gyönyörködte­tő élmény Szegeden. Végül pedig szóljunk né­hány, úgynevezett rekordról: tavaly nyáron 83 015 nézője volt az előadásoknak; ugyan­csak az 1982-ben bemutatott Cigánybáró című nagyoperett 106,6 százalékos kihasznált­sággal, azaz a pótszékek be- pakolásával ment. Viszont 1939áben az István király né­pe előadására mindössze 19 darab jegyet adtak el... Az ember tragédiáját 17- szer, a Hunyadi Lászlót pe­dig nyolcszor újították fel Szegeden. Kilencedik az alkalom, két­évente ismétlődő a hagyo­mány: nemzetközi szakszer­vezeti néptáncfesztivál Sze­geden. A népi kultúra ápolói- terjesztői, a folklór fürge lá­bú és jó hangú képviselői- tolmácsolói időről időre ezen a rangos, népszerű sereg­szemlén reprezentálják hazá­juk népművészetét. Idén ki­lenc külföldi vendégegyüttest látott vendégül július 15 és 25 között a SZOT, a Szak- szervezetek Csongrád megyei Tanácsa, valamint a megyei’ és a városi tanács. Bulgáriá­ból, Csehszlovákiából, Fran­ciaországból, Jugoszláviából, Lengyelországból, az NDK- ból, Romániából, a Szovjet­unióból és — első ízben — Törökországból érkezett egy- egy táneösoport. Mellettük három Hazai „csapat” — a HVDSZ Bihari János tánc- együttese, a Vasas művész- együttes tánCkara és a duna­újvárosi Kohász táncegyüt­tes lépett föl, együtt a ven­déglátók mindenkori, tehát szintúgy tradicionális, nyitó programnak! megszervezett képviselőjével, vagyis most a József Attila Tudományegye­tem és az olajbányászok együttesével, továbbá a DÉL­ÉP Napsugár táncegyüttesé­vel. Szegediek, magyarok és külföldiek tehát többféle programban is jócskán ad­tak ízelítőt tudásukból. I----­L ü Hegyen-völgyön lakodalom iA Tisza^arton mintegy 700 népviseletbe öltözött tán­cos, zenész és énekes szín­pompás, grandiózus nyitóün­nepsége után az újszegedi szabadtéri színpadon sorra tartottak bemutatót az együt­tesek, hogy végezetül — mintegy koronaként — a sze­gedi szabadtári játékok prog­ramjába illeszkedve, rrjegint csak a hagyományok szelle­mében, önálló produkcióval, Hagy közös gálaműsorral fe­jeződjék be tíz nemzet tízna­pos néptáncparádéja. A He­gyen-völgyön lakodalom cí­mű, Novák Ferenc által ren­dezett és koreografizált két­részes táncjátékot július 23- án mutatták be a Dóm téri színpadon. Az ember tragédiája 1983-ban Az ember tragédiája 1933-ban Művelődéselméleti nyári egyetem Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány Íme közülük három, akik a boszorkánybál legszebbjei­nek bizonyultak JMayer János „öreg diák­jának” is nevezhető a nép­művelők immár tizenkettedik lankaiammal megrendezett nyári egyetemiének, amely az idén — július 28.—augusztus 4. — témái alapján művelő­déspolitikái nyári egyetem címen „futott”. Szóval a Ta­másiból étkezett Mayer Já­nos, aki megyénk egyik köz­ismert népművelője, azt szá­molgatja, hogy ő csak négy­szer nem volt hallgatója a színvonalas nyári egyetem­nek ... Azütán így fogalmaz: — Sorrendet nem lehet ál­lítani, hogy melyik esztendő programjai voltak a legérdek- feszítőbbék, de lény, hogy mindig az aktualitás vezé­nyelte az összeállítást. Az idén a ipolitika és a közmű­velődés kapcsolata a Szege­den megvitatandó élőadásso­rozat magja. Az idei összeál­lításban nékem az is szim­patikus, hogy csupán délelőtt vannak előadások, amelyek után adott a konzultációs le­hetőség, délután pedig külön­böző kulturális programokon veszünk részt. — Esténként a „szábadté- ri” előadásaira megyünk, délutánonként kiállításókat nézünk, hangversenyt hallga­tunk — teszi hozzá Kovács Mária, a tolnanémedi műve­lődési központ igazgatója, aki tulajdonképpen „első éves” a nyári egyetemen. IA Tolna megyei népműve­lőkkel a továbbképzés harraa­Hunyadi László Jelenet Erkel Hunyadi László című operájának idei előadásából Minden korban akadtak és akadnak cselszövők. Minden korban voltak és lesznek ál­dozatok, akik ártatlanságáról meggyőződött ugyan a közös­ség, de megmentésére már képtelen. Ilyen alapállásból tdhát örökérvényű igazságo­kat hordoz Erikéi Hunyadi László című operája. Felme­rül azonban a kérdés, hogy mennyire alkalmas szabad­téri előadásra. Ugyanis az el­ső felvonás szereplőáradata után — érzésünk szerint nem használták ki a színpad ad­ta lehetőségeket — a máso­dik felvonás intimitást su­gárzó kettősei elvesztek. A hatezer fős közönség pedig alkalmatlan a zavartalan, fegyelmezett befogadásra. Az emíber néha csak olyan­kor dölbben rá a jelenségek ellentmondásaira, ha szük­ségszerűen szembe találkozik velük. Valahogy így voltam az első, Szegeden megrende­zett országos táblakép-festé­szeti biennálé anyagával, örülnünk kell, hogy a leg­népszerűbb és legkelendőbb képzőművészeti műfaj, a táblaképfestés is otthonra, szakmai megmérető fórumra és meoénálókra talált — épp Szegeden, épp az ünnepi he­tek sokszínű kulturális for­gatagában. Különös, hogy a festészet talált legkésőbb gazdára, hisz évtizedek óta Miskolc a grafika, Pécs a kisplasztika, Szombathely a textil, Siklós a kerámia, Bé­késcsaba az alkalmazott gra­fika kétévenkénti • szakmai seregszemléjének színtere. Most Szeged is beállt a sor­ba — mintegy kétezer mű­vésznők küldtek meghívót,' négyszázan reagáltak e gesz­tusra, s a zsűri döntése alap­ján 176 alkotó. 200 festmé­nye került a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály ut­cái képtárának és a szegedi ifjúsági háznak paravánjaira. Jó választás volt Szegedet dik napján találkoztunk. Még a szünetben is a reggeli elő­adásról beszélgettek, vitat­koztak. így szól róla Hanák Ottó, a németkéri művelődé­si ház igazgatója: — Ilyen kitűnő előadást, mint most, régen hallottam. A politika és a tudományok kapcsolatáról beszélt Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titká­ra ... Persze, az is jó dolog, hogy- az előadások anyagait, bár meglehetősen későn, de a hallgatók megkapják. So­kat segít ez is a munkánk­ban ... Hasznos egy idő után újra olvasni a korábban hal­lottakat ... Erkel Ferenc népszerű mu­zsikáját megszólaltató zene­kar — Pál Tamás irányítá­sával — szépen indította az előadást, később azonban az erősítőberendezések elvették a Hangszerek és az énekesek természetes hangját. A dísz­lettervező, Varga Mátyás ki­tűnően igazította színpadké­peit a fogadalmi templom homlokzatához. Márk Tiva­dar jelmezei- is konhűSégről tanúskodtak, csákúgy mint Barkóczi Sándor koreográfiá­ja. A Címszereplőt alakító Kelen Péter tehetsége bizo­nyára beérik majd ebbe és a Hasonló szerepkörökbe. A király szerepéiben Bárdi Sán­dort, Czillei UlrikJként Gyi- mesi Kálmánt láttuk. Szilá­gyi Erzsébet megformálója Miaura Zsuzsa, Hunyadi Má­tyásé Vámossy Éva volt. Ga- ra nádort Gregor József, Ga- ra Máriát Kalmár Magda alakította, tehetségük ismert módján emlékezetesen. Roz- gonyi szerebét játszó Mersei Miklós karaktert formáló énijét igazolta. Az előadást MíJkó András rendezte, hűen a hagyományos romantikus felfogáshoz, immáron hete­dik esztendeje. Az ünnepi játékok jubi­leumára készült előadás ar­ról győzött meg bennünket, hogy szerencsésebb mindezt kőszínháziban, kisdbb létszá­mú közönség és kisebb szín- padinyílás mögött előadni. Színek a szürke palettán jelölni erre a fórumra, mű­faj és befogadó város szeren­csés találkozásának lehetünk tanúi. Az idén úij fejezet kezdő­dött Szeged művészeti életé­nek történetében. Eliső alka­lommal nyílt meg a festők biennáléja. Anyagát látva két, látszólag egymásnak el­lentmondó megállapítást kell tenni. Az első, hogy a sereg­szemle anyaga meglehetősen szürke és egysíkú. A másik, hogy jól kifejezi művészeti életünk jelen állását. Orszá­gos kiállítást rendezni ma hazánkban eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Sorolhat­nánk az óiknak a mai képző- művészetet meghatározó egyéniségeknek nevét, akik nincsenek jelen ezen a tár­laton. S ebből következően jó méhanyán vannak olyanok, akiknek nem lenne itt a he­lyük. A magyar táblaképfes­tészet röntgenképe-e így a kiállítás?! Ha hízelegni aka­runk, igent mondunk, ha mércénk igényesebb, nemet. Tény, hogy Orosz János pa­noptikuma hatásos és érvé­nyes társadalmi mondandók hordozója. Fischer Ernő mű­vészi és emberi mélységeket fogalmaz meg. Kovács Péter bravúros technikát ötvöz tör­ténelmen végigvonuló mon­danivalóval.1 Somos Miklós igazi férfias lírát képes fest­ménnyé menteni. Tartalmas teret kap sok tendencia, stí­lus, kísérlet, így például je­len vannak — ha hiányosan is — az alföldi Oíimlkévél jegyzettek Német Józseffel az élen, a geometrikus törsk- yésök képviselői, áki'k közül most Kovács László kapott kitüntetést, a fakturáliis ha­tásokra építők, mint az egyik nagydíjás, Fóth Ernő. A kiál­lított festmények nagy része azonban középszerű, szürke, felejthető. így Hát az első szegedi táblakép-festészeti biennálé az elszalasztott le­hetőségeik tárlata. S a fele­lősség nem elsősorban a szer­vezőké, rendezőké, hanem az alkotóké. Azoké, akik valódi vagy vélt sérelmek miátt, presztízs-iszempontók követ­keztében nem küldtek mű­vet, s azoké, akik megeléged­tek rutinalkotósoklkal, a puszta jelenlét dókumentá- lásával. S ez ma már kevés szakmának is, közönségnek is. TANDILAJOS Tolna megyei népműve lök az előadás szünetében

Next

/
Thumbnails
Contents