Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
io Képújság 1983. augusztus 6. Vári Attila: Megjött a bárka ? Anatolij Rasz: Önellenőrzés Egy csöppél élőbb mentem haza a munkából a szokásosnál. Istenikéin, az a munka másnap is megvár. Hazamentem, lezuhanyoztam, haraptam egy keveset. De a lelkem ■nyugtalan volt. Megnyugtatásul — mondtam magamban — fölhívom magamat. Már csak a haragomat kellett kellően elímásí'tanii. Tárcsázom a számomat. — Tessék! — hallom a másik végén a tenort, alighanem Kor j áginét. — Jó napot — próbálkoztam a legmélyebb basszussal. — Iván Petroviccsal szeretnék beszélni. — Sajnos, nincs bent, kifutott egy pillanatra. Talán ha egy óra múlva visszahívná ... — Miért? Egy óra múlva bent lesz Iván Petrovics? — Nagyon valószínű. (No, jól van, gondolom magamban. Egy óra múlva újra hívom magamat. Most nőhangon rikácsolok. — Halló! Hallhatnám Iván Petrovicsot ? Feltétlenül beszélnem kél! vele. — Iván Petrovicsot sürgősen magához rendelte a főnök — hallok a vonal másik végéről egy unott női hangot. — És miikor lesz újra szabad Iván Petrovfcs? — Ezt bizony bajos lenne megmondani. A főnökségnek mégsem parancsolhat az ember ... — Köszönöm szépen. Kérem, hívhatnám még egyszer? — Természetesen. Bármikor! iNono, ez egy kicsit azért túlzás! Bármikor! Legközelebb a munkaidő végén hívom magamat. Már banmiadíZben változtatom el a hangomat: orromat szíva, tőmondatokban beszélek. — Iván Petrovicsot! — Ki kéri? — Nem fontos! Sürgős az ügy. Halaszthatatlan! Égető! — Sajnos, Iván PetroVies ma már nem lesz. — Ugyan miért? Nincs még egészen vége a munkának! — önnek igaza van. De Iván Petrovicsot is sürgős ügyben engedték haza. Az in- gattfllairakezelötől keresték. A felső szomszédja elárasztotta a lakását. Képzelheti! Oszlik ott minden, a bútorok, a tévé, a telefon! — Ó, az más. Megértem... — Kérem. Hívja holnap reggel. Megkönnyebbülten teszem helyére a kagylót. Nos, ellenőriztem magamat. Látod, Iván Petrovics, mondom magamnak, milyen rendes munkatársaid vannak. Otthon csücsülsz, ők pedig harcosan kiállnak meÉetted teljes mell- szélessággel. Így van ez nálunk: ma nekem, holnap neked! Ferencz Győző fordítása. : ' ár harmadik napja esett, olyan elkesere- ;! dett erővel záporozott | az ég, mintha új ......| özönvizet akart vol. .. . na küldeni azokra, akik most ott dideregtek íöld- szagú kunyhóikban, lesve, hátha eláll, s akkor megmenthetik még azt a keveset, ami a hosszú szárazság után termett, s ami a szikkasztó szélű április és a forró május után úgy nézett ki, mintha gyermekek számára vetették volna — csenevész, rövid szárú kukorica, szilványi burgonya. De nem lőhetett kimenni a házból, még a fecskék is csak időnként villantották meg fehér hasúikat, pedig itt volt az idejük, más években ilyenkor már csapatostól keringtek a falu fölött, s lent a rétségen, a somlyókői patak mellett, csoportokba gyülekeztek a gólyák, de most az eső miatt nyoma sem volt a sürgölő- désnek, csak a szőlőhegy útjain iparkodtak az árkok felé a sosem volt patakok. A föld Olyan volt, mint a csiriz, s a kaszálókon hagyott szénaboglyákon látni lehetett, mennyire áztak föl, mert sö- tétsbb volt egy jó méternyi rész, mint az, amely osak felülről kapta a vizét. iA kislány elsárgúlt lapu könyvet olvasott, hangosan szőtagolva a szavakat. — Ak kor a hős lel kű táb bor nők me g fuv ata fuvatta a tr trom trombitákat — nyekeregte, majd egybeolvasta a mondatot. — Akikor a hőslelkű tábornok megfúvatta a trombitákat. — Légy csendben. Osak egy percig hallgass — szólt rá az anyja. — Valaki jön — mondta a kislány, s arcát az ablakhoz szorította, hogy jobban láthassa a közeledőt. — Ki jöhet ilyenkor? — kérdezte az asszony, és letette a varrást. — Ki jön, kislányom? — Egy ember. Városi. Nyákkendője van és kalapja. Az asszony is fölállt, nézte a közeledő férfit, aki olyan ruhát viselt, amilyent eddig még soha nem láttak ebben a faluiban. Nagy kockás zakót és szürke nadrágot; széles nyakkendője majdnem takarta ingét, s haja, mély homlokára tapadt az esőtől, feketén csillogott, nem látszott kopaszodó feje búbjia, melyet eltákart a kalap, csak egyetlen betyárosan lecsüngő tincs Az egyiptomi kultúra rep- rezenltiatív művészettörténeti figurája a fáraó és az írnok volt a régi — iskolai — nyomatokon. A görög főmodell az isten, az atléta, meg a filozófus. A rómaiak részint császárnak, részint gladiátornak, részint lakomázóraak álcázva ábrázoitatták magukat. A keresztény birodalmakat a szenték, a loCalk, a trubadúrok reprezentálták — nálunk Magyar országon egyebek között a Hunyadiak. Aztán a hóhér, a kurtizán, a tengerész, a csillagász s az anatómus lettek elkövetkező korok repró-lhősei. Az újkor úgy tükrözte önképét, hogy előtérbe állította a polgárt a tan- nyomatokon. Később esett már egy-egy művészi pillantás a parasztra is, meg persze a zsoldos katonára, aki folyamatosan csak dűlt, ahol tudott. .Legeslegújabb kort még nem iktattak be a tantervekbe nyomatilag. De nálunk mégis kezdenék feltűnni a jövő tanulmányi ikonográfiájának megörökítése után valósággal kiáltó alakzatai. ült két szemöldöke között, de az asszonynak ennyi is elég volt. hogy felismerje a közeledőt. Végignézett magán, aztán a kislány foltozott ruháját nézte, s aiz ajtóhoz lépett, rátolta a reteszt, s még ugyanazzal a mozdulattal vissza is húzta. — Legyen, aminek lennie kell — mondta, s a kislány csodálkozva nézett rá. — Mi, hogy legyen anyja? — Semmi — mondta az asszony, s megsimógafta a kislány hollőfekete haját. A férfi befordult az udvarra, az ablakokat kémlelte, s mert nem látott senkit, a tornác felső gerendáját kezdte tapogatni, mint aki keres valamit, aztán hangos csoszo- gássa'l törölte cipőjét a fehérre súrolt deszkákon, s lenyomta a kilincset. Az ajtóban megállt, nem mintha szoktatnia kellett volna szemét a félhomályhoz, de a moslék- és füstszag mellbe vágta, s erőltetnie kellett magát, hogy belépjen. — Szervusztok — mondta, mintha csak az előbb lépett volna ki a házból. — Hogy vagytok, Julis? Az asszony magához szorította kislányát, mintha valami bajtól akarta volna óvni, s riadtan nézte a férfit. — Mit akarsz? Miért jöttél? — Na, ez aztán az igazi fo- gadjisten. Vagy mostanság iV" köszönnek itthon? — Minék jöttél? — kérdezte az asszony, s elengedte a kislányt. — Katikám, menj be a szobába — mondta, de a férfi megfogta a kislány kezét, aki nem is ellenkezett, jobban szeretett volna kint maradni ezzel a városi emberrel, mint bent dideregni a fűtetlen szobában. — Na, nézzelek meg. Még nem is láttalak — mondta, s fölemelte a kislányt, aki nem tiltakozott, pedig máskor mindig visonganíi kezdett, ha a felnőttek játékból magasra emelték. — Anyámék írták, hogy meglett. — Meg — mondta az asz- szony ellenségesen. — Minek jöttél? — Azért, hogy lássalak, meg azért is, mert most már jöhetek. Áj em emerikens. Kocsival jöttem, de a Bükkösdűlőnél beragadtam a sárba. — Autóval? — kérdezte a kislány, s kíváncsian nézte az idegen kockás kabátját, lila nyakkendőjét, s apróikat szipNem a Távolság Tengerészére, az Űrhajósra gondolok. Ezzel csak a nyitott sztratoszférát döngetném. Inkább egy — eleddig még igen keveseknek megjelenő — lát- ványcsoportozatra figyelmeztetném legújabb korszakunk Tito-, illetve fotográfusait. Én ebben Vélem föltalálni jelenünk reprezentatív képmását, taníthatóan érzékletes jelképét, újdonsült pedagógiai sZirnbólulrnu nkalt. A szemlléllhetően elhelyezett tüneményt Jóanyám mutatta be nekem, három éve belvárosi bérházuk negyedik emeletének ablakából. A látomás hát alkatrészből adódott össze. Két szállítászalág- ból, egy törmélékbefogadó konténerből, egy széles vál- lú — IKV-a/lkálmazásban álló — férfiból s egy lapátból, melyre a férfi támaszkodott. A természethű kompozíció hatodik alkatrésze imagiraá- rius volt: egy láthatatlan, de föltételezhető másik ember. ö azért nem látszott reális valójában, mert a pincébe lett rendszeresítve, hogy ott paratva ízlelgette azt az illatot. amely a férfit átjárta, mlint húsvétkor a szobát a fiúk kölnijének szaga. — Engedd el, Pista. Akarok valamit mondani, nem neki való — fogta könyörgőre az asszony, s a kislány után nyúlt, de a férfi nem engedte, megfogta az asszony csuklóját, s közelebb húzta magához. Nézte a fölcSi'Wanó szemeket, hajdani hancúrozásaik emléke lobbant föl abban a pillantásban. A szénaverői elhagyott akoli, ahol először csókolóztak, a várhegyi boglyák, ahol odaadta magát a férfinak. — Most olyat mondj, amit ő is hallhat. A többire lesz még elég időnk — mondtá, s a kislányt simogatva kérdezte. — Hát apukád hol van? Dolgozik? — Az én apukám elment — mondta felcsillanó szemekkel a kislány —, és meg fogja ölni a hétfejű sárkányt, és akkor hazajön, és olyan biciglit vesz, mint amilyen Rózának van, és azt is tudom, hogy elvisz a cirkusz*- ba, és vészén fagyíajtot, ha akarom — mondta a kislány, s fityiszt mutatott. — A bácsinak ezt vészén — és kacagni kezdett. — Gyere ide, Katicám — hívta az anyja, de a kislány tagadólag rázta a fejét. — A bácsinak jó szaga van. — Tedd le — mondta az asszony, de a férfi csak nevetett teliszájjál, úgy, hogy látni lehetett aranyfogait. — Legyőztem a sárkányt, hoztam biciklit, holnap Cirkuszba megyünk, anyámféle cirkuszba — fordult a kislánytól az asszony felé. — Tudod, mi lesz, ha azok megtudják, hogy ide jöttem először? — Ide? — kérdezte hitetlenkedve az asszony, s fölvisított benne a gyermekikor gúnyverse: „pöttment telepes, a .... cserepes, a bugyigód mocskos csepű, a hajad is csupa tetű”. A férfi testvérei voltak a ’leghangosabbak, s ha visszagondolt a menekülés utáni évekre, még most is hallotta, ahogy utána és testvérei után kiabálják a sváb gazdák gyermekei: „Bocsko- ros, hótiköros, Vadkor lé az orrodon, minden legény mászhat rád, lábad közé túrós- zsák.” — Ide? — kérdezte újra, s el akarta felejteni a megaláztatást, melyet a férfi szüleitől kapott, akkor, amikor elfeirakja az első, a pincéből kivezető szállítószalagra a törmeléket, magyarán a sittet. A második szállítószalag a konténerbe vezetett. Oda, ahová a törmeléket szánták elhelyezni a munkálat kitér- velői. Ugyanők állították a két szállítószalag közé a Férfit a Lapáttal, ki végtelen türelemmel várta, hogy a láthatatlan ember a pincében majd rá-cáhelyezi az egyik szalagra a sittet, ami ezúton közvetlenül a Lapátja elé potyog. ő pedig — tulajdon ugyanazzal a Lapáttal — át- depomálja a potyadékot a másik szalagra, mély végül terhét már minden emberi beavatkozás nélkül üríti a konténerbe. Az így kimunkált munkafolyamat végzéséhez mindkét szállítószalag természetesen bekapcsolva járt. És szállított volna, ba a Lenti Láthatatlan rakogátta volna rá a himmi-hammit. De nem rakta. Hanem — képzelőerő el ne hagyj! — vagy nem is tartózkodott az alsó régióban, vagy igen, de aludt ott lenn. ment, hogy jelentsék be a gyermeket. — Ha idejöttél, oda nem mehetsz, oda én ... — azt akarta mondani, hogy oda ő nem engedi, de nem tudta kimondani a szót. Kétségbeesetten nézte a férfit, vajon mit akarhat Mit akar velük. A távoli hegyi falura gondolt, ahonnan egy szél ingben menekültek, a kínlódásban, hogy beilleszkedjenek, s arra, hogy most a férfi ki akarja ragadni abból az életből, melyet jól-rosszuil, de végül mégiscsak megszokott, s gondolatai summázásaként mondta: — Nekem már itt is vannak háldtltaim. A férfi értette, tudta mire gondol az asszony, s a hangúlatot oldani akarva, a kislány varkocsát szája elé emelte. — Na, Katica, mit szólnál hozzá, ha addig maradnék itt, amiig ekkorára nőne a bajuszom, és közben mindennap autóznánk és fagylaltoznánk, és te megtanúinád mondani, hogy édesapa. — Ne! — sírt fel az asz- szony. — Könyörgöm, ne hitegesd — mondta, s az ablakhoz lépett, nézte, milyen sűrűn esik az eső, s titokban azt szerette volna, hogy soha se álljon el, hogy ott maradjon a Bükkös-dűl önéi a sárba dögölve a kocsi, ők ketten, kézenfogva a kislányt, hatalmas esernyő alatt menjenek a községházára, helyreigazítani egy voraaűat, melyet az „apja neve” rovatba húzott a tanácstitkár. bkjjl irt az asszony, mert í érezte a bizonyossáli got, hogy választania | kell: e visszatérő egy- ... ..jjj szer máshova tér " "" majd vissza, és mit tehet ő, szegény telepes, akit a falu csak épp hogy megszökött, pedig csak hazát, s nem nyelvet cseriéit. A kislány újra és újra bajuszt formált a varkoosából, s nevetett. Nevetett, mert mindent meg fog kapni, s akkor, hogy ő is adjon valamit, a férfi szemébe nézve mondta: — Tudok olvasni. Olvassak néked valamit? — Olvass — felelte a férfi, s körülnézett a szobában. — Mi van oda írva? — Ka toli lifcus fa fali falinaptár az egy kii kilenc hat három észté esztendőre — tagolta. — Tudod, én nagy vagyok, már betöltöttem a hetet. A második szállítószalag tehát semmit, az első pedig — legalábbis Jóanyám véleménye szerint — csupán egy- egy kis fehér kavicsot szállított felületén alulról fölfélé. A fehérségről előbb én is elhittem, hogy kavics. Később persze — színházi látcsővel — már megállapítottam: valójában a gurrtifelü- leten fehérrel beragasztott (isallerezett) pár négyzetméternyi folt. Mint ilyen, le nem eshetett. Ezért az Ember a Lapáttal nem is karolhatta át a másik szalagra. Az idegesítően fotogén látványt tizenegy peroig figyeltem Jóianyálmék erkélyfokán pibegve. Ekkor akartam bár- dolatlanül üvölteni az Embernek — kinél az ókori görög drámaírók óta köziismerten nincsen csodálatosabb —, hogy hejhó, kapcsolja mán ki a szalagokat, mit fogyasztja olyan veszettül az energiát, mint köziism'ert áramtekaré- kossági képrekiáimsoroza'tuinik Hiányaveü családjának egy mlegelevenűlt tagja. Jóanyám azonban, ki a sokéves tatarozásokkal agyüttjá- ró pimasz zsarolási manőverekbe már többször belebetegedett — nagyon szépen megkért: ne tegyem ki őket ordítozásomimal az Ingatlan Kezelők vendettájának, vagyis vérbosszújának, melyet ő a maga részéről nem tartana egészen jogtalannak. Hisz az Iszlai Zoltán : Törmelékes munkálatok mm Czinder Antal rajza T KERESZTURY DEZSŐ: Szilánkok 1. A mi cicánk, a hajdani elindult fajt fönntartani: cicában is hamis a nő, soha nem tért hát vissza ő. 2. öregszel, őrizd hát magad, beosztva, okosan; — ■rég folyóba fűlt a patak, s a folyam deltába hal. 3. Ahogy a karácsonyfa alatt ültek: mindketten a halál jegyeséi, parázsTottalk még, két csaknem kihűlt test; — nem lehet őket elfelejteni! 4. Ne státuszszimlbólumokat adjatok kiégve, unottan, de mit hű szív hű szívnek ad egy-egy égő osipkelbokorban. az Ember a Lapáttal bezzeg nem üvöltözik bele az én újabban már írók által is kétségbe vont haszontalan íród munkámba, mint ahogy én szeretnék beleszólni az övébe, és még ki tudja ki mindenkiébe. Mire — mindeddig csendesen fortyogó — Jóatyám azért mellesleg megjegyezte: ha a konténert, mondjuk, az első szállítószalag alá szervezik oda, akkor oda nem kellene a Lapát se, meg az Ember se. Jóanyám erre visszavágott, hogy akkor veterán Jóaipám miért tántoríthatatlan híve a teljes foglalkoztatottság — általa is kivívott — szociális vívmányának ? Mielőtt Jóatyám viasza tudott volna vágni, delet harangoztak szerte Magyarországon. Az Ember megmoz- dúlt. Leejtette a Lapátot, és kiment az autóbejáraton. Az első szállítószalagon ekkor jubilált ötvenezer-kiét- százfi zenbato dsz o r vagy tizenhetedszer a fehér félt, amit Jóanyám kavicsnak nézett. Európa Hunyady nándorfehérvári diadalát ünnepelte. De, én úgy állottam erkélyünk magosán dugába dőlve, mint egy olyan Dugo- vics Titusz, kinek nem jutott már török, hogy legalább azzal együtt ugorjék fejest a konténerbe.
