Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

6 Képújság

1983. augusztus 6.

Csajbök Kálmánnal, a Hazafias Népfront megyei titkárával

— Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

— Akikor éppen úgy volt, mint ma, hogy .a fiatalok áltáléiban elfogadták a szülők irányítását a pályaválasztásiban. Hárman voltunk fiútestvérek, édesanyám korán, meghalt, engem papnak szánt, sőt szerzetesnek.

— Iskolába is e szerint írattak Pécsre, a Pius Gimnáziumba, a miai tanárképző főiskola épületében működött. A tanulás tetszett, annál kevés az ott megkövetelt aszkétikus életforma. Mesz- szlire kerültem otthonról, a családi körből és mindjárt egy ilyen rideg, mindentől elzárkózó világiba, nem csoda, ha ezt nem tudtam elviselni,. így önként megváltam az iskolától.

— Mit szólt az édesapja a döntéséhez?

— Elfogadta, sőt megértette, így kerültem a bajai tanítóképzőbe, amit máig sem bánok, mert egy életre szóló hivatást adott. Néptanítókat képezitek és ezt mi komolyan, is vettük. Titkos tervem a-z volt, hogy testnevelő tanár leszek. A gimnáziumban. ugyanis, sokat adtak a testi nevelésünkre, szerettem sportolni. Erre akkor nem ivóit lehetőségem, Medinára kerültem néptanítónak, 194-5- ben. A munka élményei, hogy kisgyerekeket taníthattam az írás olvasás tudományára, mindinkább kötött a tani tói, hivatásihoz. A sportot megtaláltam az iskolai munkában, mégis később a magyar—történelem szakot végeztem el a tanárképző főiskolán.

Huszonnyolc évesen lettem iskolaigazgató, majd Kiváló Tanító és ez a lehetőség, illetve elismerés, örökre elkötelezett enigem a falu, a falusi életforma mellett.

— Máig is Medinán él, nem költözött be Szek- szárdra... Miért?

— Negyvenötben, fizetés

nélküli sorkosztos néptanító voltam, megismertem az ott élő ember,éket, miközben,

minden niaip más háznál étkeztem. Megismertem a,z ott élő családokat, és ez arra kötelez engem máig, hogy ezt a falut el ne hagyjam, ha rosszban, nem tettem, most ia jóban, miért ne lennék együtt velük? 1948-lban lettem párttag, aimi még jobban megerősítette bennem az emberekhez való kötődést. A tsz,-szervezés idején — ők ezt akkor rossznak gondolták — bennem látták megtestesülni a bizalmat, ami a jövőhöz kötötte őket. öt éviig tsz-elndk voltaim, mivel rábeszéltek, hogy vállaljam el. Megnősültem, a feleségem Medinai, ami tovább erősítette bennem a kötődést. Aztán rövid ideig a pá rtappa r á tusiba n. do lg óztam. iskolai területen,, 1968- tól vágyóik népfronttitkár.

— Mit tart a népfrontmunka lényegének, a legfontosabb vonásának?

— Ezt is Medinán tanultam meg... A régi rendszer elnyomta a nemzetiségieket, soviniszta politikát folytatott, gyűlöletet szított közöttük, vallási ellentétek is voltaik. Medinán a szerbek és magy ar ok mégi s t ud tak együtt élni, szerették egymást az ott lakó emberek már akkor is. Sorkosztos koromban nemzetiségre és vallásra való tekintet nélküli mindenki egyként gondoskodott a falu tanítójáról. A bizalmát éreztem, egymás, között is, meg bennem is bíztak. A tsz-szervezéskor hittünk abban, hogy ez a gazdálkodási forma jó lesz, sőt, hagy ez a jövő egyedül lehetséges útja, de nem tudtunk konkrét dolgokat ígérni, csak azt, hogy ezután is dolgozni kell. Szinte feltétlen bizalmat kértünk az emberektől, amit meg is kaptunk, az kamatozik máig is. A bizalom viszont csak az egyenjogúságon, az állampolgárok egy en.r a ngús ág án

alapulhat; Ma is sokat segít a munkámban, a falummal való mindennapos kapcsolatom. A társadalmi-politikai kérdésekre gyorsan reagálnak az emberek, felteszik kérdéseiket, elmondják véleményüket, tehát mindig tudóm, hogy a népfrontban milyen, kérdésekre kell választ adnunk.

A legalapvetőbb módszerünk a párbeszéd. Párbeszéd mindenkivel, aki a szocializmusnak nem ellensége, aki annak építésében, munkájával hajlandó részt venni. Ebben a munkában legfontosabb a türelem, úgy gondolom, hogy a szocialista demokrácia gyakorlati megvalósulásának is egyik feltétele a türelmesség. Bele kell élnünk magunkat az emberek helyzetébe, megérteni az ő indítóokatkíat, és akikor megvan az alapja a dialógusnak. A türelmetlenséggel, alakoskodással nem megyünk semmire, mert az viszont-idegességet szül.

'Nyugodt légkörben, még meggyőző érveket is köny- nyehb találni.

— Hogyan, mivel tudja mérni a munkája eredményességét? •

— A munka hatékonyságát csak az idő múlásával lelhet lemérni, ehhez is türelem kell. Gyors eredményeket nem lehet produkálni. Operatív, adminisztratív módszereket a népfrontmozgalom nem alkalmaz. Persze, azért vannak napi sikereink is, ha egy-egy akcióval sóik embert tudunk megmozgatni, ha összeszámoljuk a társadalmi munka értékét, ha megnézzük, mennyi aktivistája van a megyében a mozgalomnak, akik mind s zlfvrvei -lé 1 ekikel do igo znak,

ingyen, másokért. Munkánk eredményét a társadalom általános fejlődésén mérhetjük le, hiszen abban ml, is benne vagyunk.

— Nehezebb ma politi- zeálni, mint mondjuk huszonöt évvel ezelőtt, vagy könnyebb?

— Nehezebb, azt hiszem, ma a társadalom is nagyon bonyolult. Csak differenciált módon lehet szólni az emberekhez. Nem mondanám, hogy közömibösebbek lettek a közösség dolgai iránt, hiszen soha nem volt ilyen élénk a politikai érdeklődés és i lyén nagy az aktivitás mint most, de a fejlődés következtében jobban élnek az emberek. Ha már jól élnek, még jobban szeretnének élni, sóikat kell dolgozni az egyéni boldogulásért, ez jó a társadalomnak is, de sok időbe kerül. Minden családnak joga és lehetősége is, hogy olyan

életformát alakítson ki magának, amilyent lehetséges, iA lényeg szerintem az, hogy ne zárkózzanak be az emberek, nyitottak maradjanak a közösség felé, hogy képesek legyenek önzetlenül cselekedni m ásóikért. Célunk, hogy olyan életformát alakítsanak ki magúiknak az emberek, amelyben, a család mint közösség mellett helyet kapnak a falu, a város és az ország gondjai is.

— A népfront munkája olyan szerteágazó, hogy átfogja az egész társadalom életét. Képtelenek lennénk egy beszélgetésben akár csak áttekinteni is a részterületeket, ezért inkább azt kérdem, mit tart a legszebbnek ebben a munkában.

— A legszebb és egyben legnehezebb az emberekkel megtalálni a megfelelő hangot. A népfrontnak a különféle világnézetű, korosztályú és műveltségű emberekhez van mondanivalója, kell és tudunk is hozzájuk szólni, egyazon, politika érdekében. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az aktivisták megtalálása és megnyerése is.

— Sokat beszélünk manapság az értelmiség megnövekedett szerepéről. A népfontmozgalomban ez miként látszik?

— Talán az értelmiséggel

a legnehezebb a dolgunk, kevesebb feladatot vállalnak, mint amennyinek elvégzésére képe.' ;k lennének. Elég itt utalni a falusi köz- művelődésre, vágy az agrár- é ritelmiség k iihasználat 1 an.

lehetőségeire. Ez különösen a fiatalabb korosztályokra érvényes. Nem ítélem én el az ő életszemléletüket, életvitelüket sem, hiszen érthető, ha minél jobban, szeretnének élni, többet akarnak nyújtani családjuknak. Magatartásukat nem is, nevezném ezért közömbösnek, inkább úgy vélem, hogy túlságosan el vannak foglalva önmagukkal, ezért nem jut hely az életükben a közösség gondjainak. El vannak foglalva saját céljaik* megvalósításával, arra pedig még nem jöttek rá, hogy ha a közösséget segítik, akikor maguk is tartoznak valahova és saját céljaikat is köny- nyébben érhetik el. elért eredményeik pedig értékesebbek lesznek. Az is igaz, hogy sokan közülük megnyerhetek ugyan a népfront- mozgalom számára,, de nem elée kitai'tóalk.

Tény. hogy sokan hirdetik az ..igét”, de ha a tettekre Ikerül sor, távol maradnak. Fogjuk meg és vigyétek — ez a mentalitásúik. A célok felvázolásában, ma még, többen vasvunk. mint azok megvalósításában.

— Sok kis községben a népfrontbizottság szinte egyedül marad a közéletben, általában pedig növekvőben vannak a népfront feladatai. Pár évvel ezelőtt vették át a szülői munkaközösségek irányítását, most pedig az új választási rendszerben lesznek feladataik, hogyan lehet mindezt megoldani?

— A mozgalom apparátusa az elmúlt évtizedben, nem növekedett. Az esvetlen lehetőségünk az aktívahálózat bővítése, ők azok, akik az

élet minden területén jelen vannak és önzetlenül dolgoz- mák. Ugyanakkor a munka- területeket szervezettebbé kell tenni az eddiginél. A megyei elnökség, bizottság, éves munkaterv szerint dolgozik, mindig tudjuk, hogy mikor m,i,t akarunk csinálni és miért. Ugyanakkor reagálni is kell az élet változásaira, a be nem tervezett dolgokkal is törődni kell. Akkor eredményes a mozgalom, ha abban, az emberek jól érzik magukat. Nagyon módszeresnek és szinte konokul következetesnek kell lennünk az alapvető elvi kérdésiekben és nagyon rugalmasnak a módszerekben, A feladlatmeghatározás, a célok kitűzése nagyon fontos, de tudni kell dönteni a sor rendiség m egh a t á r o zá s á - faan is.

(Nem szabad szem elől téveszteni a célt, de oda kell figyelni az apró dolgokra is. A mozgalomnak el kell jutni az egyes emberihez, segítséget nyújtani .mindenkinek aki hozzánk fordul.

iMindezt csak nagyon, széles és nagyon lelkes aktív-agár dóval lehet elérni. Legalább annyira fontos,, hogy a politika minden területével, de különösen a párt- szervekkel és a tanács okkal sokoldalúan egyeztetett legyen a munkánk. A népfront részt, vesz a politika kialakításában. és végrehajtásában, de nem kívánunk magunknak kizárólagos érdemeket elkönyvelni, segítjük más szervek, szervezetek munkáját is, a közös ügyet.

— Beszéljünk kicsit az új választási rendszerről.

_— Sokat még nem tudunk róla, de az már biztos, hogy tovább növeli a mozgalom feladatait, felelősségét, és egyben ön,álláságát is. Ezentúl nem a szavazást, hanem a __választást kell előkészítenünk. Sokat várunk a társiközségek elöljáróságától. Röviden, ez is új és izgalmas feladatnak ígérkezik.

| — Elégedett?

— Én? Igen. Erre nem tudok mást mondani, minit alapigazságokat, hogy a munkánk állandó harc másokkal és önmagunkkal és hogy semmi sem örök, csak a változás maga. Legfeljebb, a közéleti, emberek társadalmi megbecsülésével vagyok elégedetlen. Mi nem tudjuk eket másként becsülni, csak azzal,_ hogy újabb feladatokat bízunk rójuk.

— Ha munkát kérnék, mi lenne a feladatom, a népfrontban?

— Nálunk nagy a választási lehetőség. Társadalmi munkában, is azt kellene csinálnia amit szeret, amihez ért, ez értelemszerűen a propagandamunka. Ha ehhez nincs kedlve, akkor az érdeklődési köre szerint választhat a nőpolitika, a szülői munkaközösségek, a honismereti mozgalom, a környezetvédelem, a kiskert- mozgalom', a gazödság,politika, az ifjúságvédelem, afcöz,- siégfajlesztés, az ideológiai munka között, hogy csak ikiapá,síből soroljak fel néhányat a lehetséges területek közül.

— Köszönöm.

— Szívesen, . ‘unkát bármikor, bárkinek szívesen adunk,..

IHÁROSI IBOLYA

Múltunkból

Haídekker Károly neve nem ismeretlen azok előtt, akik a megye tröténetének 1918—1919. évi eseményeivel foglalkoznak. Ö volt az, aki a Monarchia idején csendőri szolgálatot vállalt, s ott a főhadnagyi rangig vitte. Ekkor következett a polgári demokratikus forradalom. Igazodva az új viszonyokhoz, belépett az új fegyveres testületbe, majd amikor kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, úgy vélte, kiszolgálja ő ezt a rendszert is — és kérte felvételét a vörösőrségbe. A fiatal állam hibái közé kell sorolni, hogy Haídekker Károlyt felvették. A rendelkezésre álló levéltári adatok semmi kiemelkedő tettét nem örökítették meg. Sőt, ahol lehetett, inkább a fékező, a visszahúzó szereplét töltötte be.

A Magyar Tanácsköztársaság megdöntésében már aktív szerepet játszott. Ott volt a megyei és a városi direktórium letartóztatásánál, az események egyik irányítója volt. Már korábban nyilvánosságra hoztuk azt a saját kezűleg írott beadványt, amelyet Bártól Aurél kormánybiztoshoz juttatott el 1919. augusztus 9-én, amelyben kérte, hogy 10-én Székszár- don, a Béla téren népgyűlést tarthasson, s ott a letiport proletárhatalmat szidalmazhassa. Mint ismeretes, olyan hangulatot teremtett, hogy a fehér tisztek vezetésével megrohanták a megyei törvényszéki fogházat, és onnan a vásártérre vitték a direktóriumi tagúkat és kivégezték. Egy héttel később megismétlődött az egész, azzal a módosítással, hogy ezúttal a vasúti töltés mellé vitték foglyaikat, s ott agyonlőtték őket.

(Nos, ez a Haídekker is egy alkalommal bajiba jutott. Erről a minap előkerült egyik saját kezűleg írott levelében számolt be az ismeretlen címzettnek. (Feltételezhetően a Perczel család valamelyik tagja volt a címzett, mert ennek a családnak iratai között volt az alább közölt levél). Nehéz dolga lehetett Haídékkernek, mert a fehérek nem akarták elhinni róla, hogy fdhér és ellenforradalmár. Sok segítséget kellett igénybe vennie, amíg a Pró- nay-tisztilkülönítmény tagjai elilenforradalmárnak, fehérnek elfogadták. Idézzük levelét; amelyen nincsen címzés és nincsen keltezés sem.

^Értesítésedet megkaptam, és mindent nagyon köszönök, mert igazán komoly bajban voltubk. Nem akarták elhinni, hogy fehérek voltunk. De most már minden rendben van-, mert délelőtt kihallgatáson voltunk. A helyzet most már tiszta, el vagyunk ismerve fehéreknek és a tengerészekkel nem vagyunk összetévesztve már.

Este 7 órára kell készen lennünk, valószínűleg akkor fogunk kimenni a vasútra, mert vasúton fogunk menni. Most már remélem minden rendben lesz.

Szegeden jelentést fogok tenni feltétlenül az amúgy is szándékomban volt már.

Szüléimét pedig legyetek szívesek értesíteni, hogy kint vagyak a vízből szerencsére (dr. Haídekker Béla, Szek- szárd, Apát utca 1287 sz). Ha lehetséges értesítsétek Bátta- széken Pongrácz Lajos gyógyszerészt is, akihez és tulajdonképpen menekülni szándékoztam.

Szívességieket nagyon köszönve, barátaim nevében is sokszor üdvözöl

Haídekker Károly”.

A KIRÁLY ÉS A KANCELLÁRIA

ENGEDETT

A megye gazdaságilag éppen hogy megindult a kilábalás útján a török idők és a felszabadító harcok okozta súlyos helyzetéből, azonnal jelentkezett a bécsi udvar és mérhetetlen, a megye teherbíró képességét többszörösen meghaladó mértékű adót vetett ki a megyére. Így történt ez 1699-ben is. A megye igazságtalannak, méltánytalannak tartotta a kivetett adó mennyiségét és emiatt többször is határozott hangú tiltakozást fogalmazott meg.

A tiltakozás — ritka ki,vétel! — meghallgatásra talált az adózással foglalkozó albizottságnál, amely javaslatot tett a BécSben székelő bizottságnak a mérséklésre. BécSben elfogadták azt az érvelést, hogy hátrányos helyzetbe jutott Tolna megye például Heves megyével szemben, amely lényegesen jobb gazdasági Viszonyokkal rendelkezett.

,A bécsi bizottság eljárt a királynál, akinek felolvasták a leiratát az 1699. júniusban tartott megyegyűlésen, amelyben tudatta, hogy a 4 millió adó egy negyedét (!) elengedi. Az adó ilyen nagy arányú mérséklésére nemigen volt példa. Az ember joggal híhetn'é, hogy kitörő lelkesedéssel fogadták a megyében a krályi leiratot. De nem így történt.

A megye a csökkentett adóterhet is még túlzottnak tartotta, ezért úgy határozott, követeket küld a nádorhoz, és új:ább panaszt tesznek a bécsi bizottságnál is, és elmondják nehéz heflyzetűket a kancelláriánál is. Azaz, arról döntöttek, hogy felkeresnek mindenkit, személyt, fórumot és szervet, aki, illetve amely a legcsekélyebbet is tehet az adó további csökkentésében.

— Csakhogy mások is mentek, sőt, ők még a királyhoz is eljutottak panaszukkal, kérelmükkel.

A király, mert sokan éltek panasszal, utasította az albizottságot, terjesszen elő olyan javaslatot, amely az adókivetést igazságosabbá teszi és az arányosabb teherviselést tesz lehetővé. Olyan javaslattal álljanak elő, amelyet mindenki zokszó nélkül elfogad. Az albizottság ilyen javaslatot természetesen nem tudott kidolgozni. Az albizottság, amikor kidolgozta javaslatát, abból indult ki, hogy a királyi udvarnak szüksége van az eredetileg kivetett adóra. Az 1699. szeptember 19-d így nem is lehetett más, mint az, hogyha valahol csökkentik az adót, azt egy máSilk vármegyére pótlólag ki kell vetni.

Tehát nemcsak a gazdák, a szolgák is adódták... Az osztrák gazdasági elnyomásnak fontos eszköze volt az adópolitika.

MERCY GRÓF ÉS A BETELEPÜLÖK

,A török uralom alatt — és az azt követő háborúk miatt

— elnéptelenedett tolnai tájakra különösen a XVIII. század első felében sok telepes érkezett. A betelepülőkkel a földbirtokosok szerződést kötöttek, amelyben különböző mértékű kedvezményeket biztosítottak számukra. Szerződést kötött az ideérkezőkkel Mercy gróf is. A kismányökiakkal kötött telepítési szerződés értelmében a falu lakossága a földesúrtól az egész határt megkapta a kocsma használatával együtt, csak a vadászati és a halászati jogot tartotta fenn magának. A pénzszolgáltatás az igaerőfhöz arányositptt volt. Hat vagy több igás állat birtokában a telkes évi 15 forintot. 1 köböl búzát, 1 köböl zabot, 3 szekér szénát tartozott uraiságának szolgáltatni. Robot, tized és egyéb terhek alól fel voltak mentve. Szolgáltatásaik fejében szabadon legeltethették, kaszálhattak, vethették. Tűzifát, épületfát ingyen kaptak a betelepülők. Ha szőlejük is volt, akkor ez után 6 éven át adómentességet élvezték.

iMerey gróf hasonló szerződést kötött a sárszentlőrinci és a kölesdi telepesekkel is.

Gyakran megesett azonban az is, hogy a földesúriak és a betelepülők a megállapodást nem kötötték írásos szerződéshez, csak szóbeli megállapodás volt közöttük. Ezéket gyakran felrúgták a földbirtokosok, kevesebbszer a betelepülők.

K. BALOG JÁNOS