Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
A NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 6. Rapszodikus hétvége Dembori szörfökkel és tömeggel Hűvösre fordult az idő. Ily énkor csak ia német nyaralók fürdenek, a melegebb vízhez szokottak a „takaróba bu- gyolált” napozást választják a parton. A hétvégi házaknál asszonyok iméntik a kiterített ruhákat az ígérkező eső elől. Eső nem jön, így az autókkal fedett helyre állók is feleslegesen fogyasztották a benzint. Az egyre erősödő szélben hétvégi tornagyakorlataikat végzik a part menti fák. Mintha a mai napra idetévedt volna a kora ősz. A szokottnál jóval kevesebben sétálnak Domboriban, kevesebb sör és kóla fogy, mint a verőfényes hétvégeken. — Júliusban háromszor söA játszótéren több a felnőtt, mint a gytertek pörte ki a rossz idő és a szél a strandolókat a vízből — mondja irodájában a fadd- dombori „nyaralóközség" gondnokát, Kun János. — Ellenben az elmúlt heti kánikulában annyian voltak itt, hogy lépni is alig lehetett. — Ebben a szezonban az idő is jobban kedvez a nyaralóknak, a nyár is hosszabb. Egyre kedveltebb lesz Dombom... — Május óta lehet már nyaralni. Minden évben egyre több a külföldi vendég. A korábbi évek átmenőforgalma csökkent. Most jóval többen vannak már, akik tartósan pihennék, nyaralnak Domboriban. A kisebb üdülőtulajdonosok, a vállalatok is korán megkezdték a csereüdültetést. Alig van mozgás a kis- ábécé és a Duna bisztró közötti partszakaszon. Ám azok, akiknek ingatlanjuk van itt, emlékezetükben őrzik azokat a hétvégéket, amikor tíz-tizenötezer ember jár-kél, napozik, fürdik és -idegesíti egymást. Emberek sorakoznak az egyetlen közepesen ellátott élel-miszer- kisáruház előtt, nemcsak az árura, hanem kosárra is várva. A vízparton pedig egymásra érnek a takarók. Kevés ez a hely. — A hármas számú strand megnyitása — folytatja Kun János — minden zsúfoltságból eredő gondot és bosszú- ságot_ megoldana a PATEX- üdülő ás a horgásztanyá'k közötti részen. — Feltételes módot használ — mondóim. — Tehát jelenleg m-ég meg kell elégednünk a meglévő kettővel? — Egyelőre még igen. Anyagiak hátráltatják az új strand kiépítését. Ebben a tervidőszakban nem fog elkészülni. Néhány nappal ezelőtt, a szabadság első tíz napját Siófokon töltöttem a családommal. Az állandóan nyüzsgő embertömeg mellett az is feltűnt, hogy Siófok közel sem annyira tiszta, miint Domború Jó, tudom az ellenérveket. Siófok nem Domború Azonban, mindkét helyen alapkövetelmény a tisztaság, a környezet, a víz védelme. Kun János elégedett: — Az általános rendet biztosítani tudjuk. Megkockáztatom, hogy Domlbori néhány nagyobb üdülőhelynél is tisztább. Sok pénzt és munkát fordítunk arra, hogy az üdülőtelep képe ilyen legyen, amilyen. Ha ezt a rendet tartani tudjuk, akkor különösebb szó nem érheti a házunk elejét. A KISZ-tábor melletti mólótól alig néhány méternyire egy középkorú férfi éppen egy keszeget akaszt le horgáról. A hal szákba kerül, majd a vízbe, ami meglehetősen hideg. A horgász a TÁÉV betongyárának dolgozója, aki majd minden hétvéget itt tölt Domboriban. „Ma" is eljött, hogy „megáztassa” a zsinórját. majd az esti kilences busszal visszatérjen Szek- szárdra. — Horgászoktól hallottam, hogy nagyon kevés hal van a vízben — mondom. Csák Pál tagadóan int a fejével: — Hát, kérem, ez nem igaz! Mert száz mázsa pontyot, és most két hete is harminc mázsa keszeget és egyéb ilyen vegyes halakat telepítették a vízbe. — Honnan tudja ezt ilyen pontosan? — Vízügyi dolgozók mondták nekem. A horgászók eredménye majd igazolja — vagy sem —, hogy igazán helytálló-e Csák Pál információja. Az azonban mindenképpen helytálló, hogy táborváltás lesz az úttörőtáborban. A tábortűzhelyen már idejekorán egymásra tornyozott krém- túrósikartonok jelzik, hogy valaki meggyújtja majd a tüzet. Aki pedig még este is itt maradt, az láthatta, hogyan ég. De nemcsak hogy égett, hanem sóder is társult hozzá. Sók sóder... E népszerű tábori dalt harmonika- kísérettel énékelték. A sorozatosan elcsattanó csók pedig még Faddig is elhallatszott. Szombaton ismét kedves arcát mutatta az idő. Már reggel héttől kezdve étkezték autóval a víz és a napfény barátai. Ilyentájt nyitotta fel ajtaját a bazáros, foglalta el helyiét a három dinnyeárus és a két szotyo- lás. Nyolckor már megszokott hétvégü arcát mutatta Domború Kivételesen most ■nem is kellett sokat várni kosárra a boltban, a vásárlás megy annak rendje és módja szerint. Gyümölcs és zöldség alig van. Aki itt ákar ilyesmit vásárolni, pórul jár. Márkus Lászlónét az új- ságpaviloniban sokkal több színes lap és napilap zárja ■körül, mint tavaly. Mintha a posta illetékesei is léptek volna. Külföldi újság is van jócskán, és aki korán idetér, az még országos és megyei lapot is talál. — Hát bizony, az időjárás miatt nem tudtuk, hogy mikor mennyi újságot rendeljünk — mondja Márkus Lászlóné. — Volt olyan vasárnap, hogy megmaradt kilencven darab Népújság és Népszabadság. — Talán nem titok, de most egyre kevesebben panaszkodnak magúkra — mondom. — Annak örülünk. De higgye el, itt nincs olyan ember, aki ki tudja számítani az igényeket. Az időjárás nagyon befolyásolja, hogy mennyiből mit rendeljek, Sokszor olyan peches vagyok, mint tegnapelőtt is. Rendeltem sok újságot, aztán bejött ez a borús idő. Niézze, hogy mennyi lap megmaradt. Most pedig... IA Szalon sörből mindig kevés marad meg, ha megmarad egyáltalán. Több helyen kapható, a KISZ-itábor melletti bisztróban, a Hullám motelnél és a Duna bisztróban. Az utóbbit tavaly még Gasztrofol étteremnek hívták. Az idei szezontól kezdve Tumpek Ferenc szerződésben vette ki ezt az egységet. — Az új felállás kedvező változást is hozott? — kérdezem Tumpek Ferencitől. — Reméljük. Megszüntettük a gasztrofol ételeket. Most kimondottan friss ételeket adunk. Ezt meg is érezzük a forgalmon. — Mennyi a forgalom egy nagy hétvégén? — Három hete volt a legnagyobb, akkor szombaton, vasárnap I1I6 ezer forintot f o rg a Ima z tünk. Sze r i n bem. lairmióta megvan ez a nyaralótelep, ilyen hatalmas forgalom még nem is volt. A pincér már étkezéshez terít. A lakókocsis bazárost megrohamozzák a táborból sétára kijött gyerekek. Apadnak a pénz tárcáik, a szotyolá- és a dinnyeárusnál lis. Vasárnap van. Hőség. Telt ház. Már nem szomorú Domború A kép ismerős, Talán- csak az az újdonság, hogy már szörföt is lőhet bérelni ... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS A strandon zsúfoltság Hogy honnan kapta a nevét, nem tudom. Mi alsósok örökségbe kaptuk felsőéves iskolatársainktól, akik úgyszintén örökölték, még a korábbi időkből. A név eredetére már nem emlékezett senki, de mindenki tudta, hogy Csetnik haragszik érte. Osztályfőnökünk volt. Ezért mi egy kicsit jobban tartottunk tőle, és inkább a rendes nevén emlegettük, de a többiek legszívesebben mindig a csúfnevén. Nem volt ez persze ritkaságszámba menő különlegesség, hiszen minden tanárnak volt csúfneve. Kettő-három is. Tücsök vagy Cirip; Atyus vagy Gatyus ... Mind nemzedékről nemzedékre szálló elnevezések voltak ezek, amelyeken a tehetségesebb generáció — mint a népköltészeti alkotáson — időnként még csiszolgatott is. Dehát ez már így marad, ameddig a világ világ, ameddig a diák diák! Csetniket is gúnyoltuk másképpen is. Egy mondása adta rá az alapot. Egyszer az egyik szülő valami ajándékot vitt neki. Ügy a fia végett. Ö nem fogadta el. Sőt, másnap az osztályban arról beszélt, hogy neki soha ne hozzanak semmiféle ajándékot. Nem mondta ugyan, hogy ki hozott eddig, de mindenki tudta, már csak onnan is, hogy Szeles Marci, az egyik épp hogy elégséges tanulótársunk nagyon elpirult. Miközben erről beszélt mondta Csetnik híressé vált mondását: — Emberek, emberek! Én nem az az ember vagyok, aki a fából vaskarikát csinál. Emberek, emberek, én az az ember vagyok, aki becsületes magyar embereket akar nevelni! ... Valaki megjegyezte ezt. Ezután elég volt csak annyit mondani, hogy „emberek, emberek” —, és mindenki dőlt a röhögéstől. Egy cseppet sem méltányoltuk azt a nemes törekvését, hogy belőlünk becsületes magyar embert akar nevelni. Hanem egyszer arcunkra fagyott a nevetés. Két kislánya volt Csetniknek. Háborúban megviselt életének minden boldogsága, szépsége, értelme. Hétéves volt az egyik, kilenc a másik. Ilonka, a kisebbik volt a kedvenc. A nagyobbik inkább anyás volt. Öt már jobban be lehetett avatni a ház körüli teendőkbe. Ilonka mindig az apján lógott. Otthon is, meg ha valahová ment is. Ha délután valamiért be kellett mennie az iskolába, Csetniket mindig elCset n i k kísérte a kis ugri-bugri Ilonka. És az apja — láthatóan — nem is vette ezt rossz néven. Ilyenkor is tanítgatta valamire. Azt akarta, hogy majd a kislány is tanár legyen. Titokban pedig még azt is remélte, hgoy az ő szakmáját folytatja. De a kis Ilonkából nem lett tanár. Meghalt. Váratlanul, tragikusan. Húsvéti szünetről mentünk éppen vissza, és az izgalmas mesélések közben még a helybelieknek sem jutott eszükbe, hogy elújságolják a nagy szerencsétlenséget. Annál nagyobb volt a megdöbbenés, mikor Csetnik bejött az első órára. Fekete ruhában, megtörtén. Elég volt egy pillanatnyi idő, már mindannyian tudtuk, hogy mi történt. Megállt a katedrán, és homályos szemüvege mögül kifejezéstelenül nézett. Nem az osztályra. Nem valahová. A semmibe... Mi is csak álltunk. A hetes is várt a jelentéssel. Egyikmásik lány a zsebkendőjét keresgélte ... Az asztalon eQV csokor jácint volt, vázában. Arra tévedt Csetnik tekintete\ Nyelt néhányat és megszólalt: — Emberek, emberek ... Nem nevetett senki. — Mától kezdve elfogadom az ajándékot... De csak virágot ... A kislányom sírjára ... A hangja elcsuklott, leroskadt a székre, és karjaira borulva sírt. Az egész osztály utána. Az élet, jobban mondva a halál így hozott össze bennünket. Csetniket és az osztályt. Másodikosok voltunk akkor. Komolykodó, de komolytalan gyerekek. Mégis megéreztük, hogy most osztályfőnökünk mellett a helyünk. Ha mi úgy viselkedünk, mi is enyhíthetünk a fájdalmán. Annál is inkább, hiszen ő is velünk van mindig, és velünk volt nemrég is, mikor az osztályt érintette hasonló gyász. Az történt — éppen azon a tavaszon —, hogy Molnár Ambrus apja meghalt. Ambrus velünk járt egy osztályba, az apja meg sofőr volt. Egy részeg zetoros nekivezetett, és azonnal meghalt. Ambrus ki akart maradni az iskolából, mert édesanyja nem bírta volna anyagiakkal a taníttatását. Mindenki nagyon sajnálta. Az osztály oszlopos tagja volt. Okos volt és jó sportoló. Ekkor jött a maga nem várt segítségével Csetnik. Fölajánlotta, hogy átmenetileg, míg nem rendeződik Ambrus ügye, vállalja az iskolával kapcsolatos kiadásait. Ugyanakkor az osztály vállalta a kollégiumi költségeket. Komoly dolog volt ez mindenki részéről. Molnár Ambrus köztünk maradhatott... Nem véletlen, hogy most a szipogásból kivált az ő zokogása. ö volt az, aki hasonló nagy keservében odament a katedrához, és amikor Csetnik fölnézett, az osztály nevében részvétét nyilvánította. Csetnik megölelte. Nem tudott szólni semmit... Nagy sokára fogott csak hozzá, hogy az óra tananyagát tárgyalni kezdje. Soha nem vártuk még úgy az óra végét... A tragikus esemény fölött mi azután rövidesen napirendre tértünk. Emléke persze máig megmaradt, de annak az emléke is, hogy egyre kevesebbet lehetett hallani az „emberek, emberek...” mondást, és lassan-lassan már arról is megfeledkeztünk, hogy osztályfőnökünket Csetniknek hívjuk.
