Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-05 / 184. szám

a Képújság 1983. augusztus 5. Feszültségek feloldása Beszélgetés Nagy Sándorral, az ÁIB titkárával A-.közügyekJntézése. a választási rendszer továbbfejlesztése Korszerűbben, egyszerűbben, emberibben Interjú dr. Fonyó Gyulával A beszélgetésnek nincs különösebb apropója. Nem jelent meg az elmúlt hetak- ben-hónapokban az ifjúság egészét érintő állásfoglalás, határozat. Az Állami Ifjú­ságii Bizottság is a szokásos hétköznapjait éld. Ily módon, akár magyarázatra Is szorul­nia, mi indokolja a kérdést: — Milyen a fiatalok szociális helyzete, milyen gondjaik foglalkoztatják az Állami Ifjúsági Bizott­ságot? — A téma ilyesfajta meg­közelítését nem tartom sze­rencsésnek — mondta Nagy Sándor, az ÁIiB titkára. — Valahogy belénk rögződött, hogy a fiatalok helyzetéről nagy áItal ánosságo tóban szól­junk. Mond'jiulk, az ifjúsági törvény megalkotásának az évfordulóján, a KISZ kong­resszusa után. Olyankor szí­vesen összegezzük az ered­ményeket, soroljuk a gondo­kat, a feladatokat. Valójában az ifjúság valamennyi kér­dése szüntelenül -napirenden, van. A párt ifjúságpolitikai határozatának, az ifjúsági törvénynek egyik legfonto­sabb következménye, hogy a szemléleten változtatott. Nem állítom persze, hogy mindenkién. De nagyon so­kan megértették és a gya­korlatban is érvényesítk, hogy nem külön kell kezel­ni az ifjúsági kérdéseket, ha­nem a döntésekben minden­kor számolni kell a fiatalok­ra tett hatásukkal is. Még pontosabban, hogy a dönté­sekben az érdekelt fiatalok véleményének is tükröződ­nie kell. Nem -a fiatalokról, hanem a fiatalokkal lehet helyesen határozni. 'Más­részt: úton-útfélen a fiata­lokról. az ifjúságról teszünk ■említést. Holott az ifjúság heterogén összetételű. iMás foglalkoztatja a középisko­lás d<áikot, m;-* az ifjú szak­munkást, mással küszködik az i-fiú házas, mint aiz egye­dülálló ifi atal, és így tovább. Milyen válasz adható arra a kérdésre: hogy milyen a fia­talok helyzete? Melyik fiata­lé? Vagy legalább annyira legyünk pontosaik, hogv me- Iv-i-k lifjúsási rétegé? Ha az Ál lá-mii, 'Ifjúsági Bizottság elmúlt évi üléseit felidé­zem. ha a javaslatokat, ha­tározatokat sorra veszem: nem általában az Ifjúság g o ndiai v al f og 1 a 1 ko ztu n k, hanem epy-esv rétegével. Azaz: mesvizissáltuk példá­ul. hoay miként lehet javí­tani a szakmunkástanulók, az egyetemi, főiskola' hall­gatók. a, fiatal házasok szo­ciális helyzetén. — Bontsuk tehát ré­szekre a kérdést: a szak­munkástanulók juttatási rendjét 1955-ben szabá­lyozták azzal a céllal, hogy a tanulók az összes térítési díjat fedezni tud­ják az ösztöndíjból. Az­óta érdemi változtatás nem történt, a szabályo­zás minden bizonnyal el­avult. — Az elmúlt néhány év­iben szinte minden ifjúsági fórumon szóba került a szak- ' nw nk-á staniu lók ösztöndíja - zásának korszerűsítése. A KilSZ X. kongresszusának az állami szerveket érintő ja­vaslatokat tartalmazó, fel­adat tervében is helyet ka­pott a változtatás szükséges­sége. A diákparlamentek-en ugyancsak sürgették a módo­sítást. Az Állami Ifjúsági Bi­zottság az év elején tárgyald ta az illetékes minisztériu­mok előterjesztését. Az, ösz­töndíj-rendszer felülvizsgá­latának tapasztalatai alapján a bizottság a rendszer átfo­gó továbbfejlesztése kereté­ben az ösztöndíjak jelentős emelését tartja szükséges­nek. Az új ösztöndíjrendszer kido 1 gozásáho z meghatározta a legfontosabb elveket. El­különül a tanulmányi ösz­tön,díj és a tanuló szociális körülményei alapján a-dható támogatás. A differenciálás alapja a szakma jellege és az évfoylaim mellett elsősorban a szakmai és tanulmányi tel­jesítmény lesz. A vállalatok feladata, hogy a szakmun­kásképzésben- meglévő érde­keltségük szerint a tanulók ténylegesen végzett munká­jának megfelelően gondos­kodjanak a pénzbeni jutta­tásokról. Megváltoznak a társadalmi tanulmányi szer­ződés feltételei is. Az Állami Ifjúsági Bizottság határoza­tának lényeges része, hogy a javas látó kait a tanulóik idő­ben ímegisim-enjék és megvi­tassák. Kívánatosnak tart­juk, hogy már a következő tanévtől bevezessék a 'költ­ségvetési kiadással nem- járó változtatásokat, így oldják fel a társadalmi ösztöndíjak kötöttségeit és tegyék lehe­tővé, hogy a III. évfolyamos tanulókat szakmunkásbér­ben foglalkoztassák. — Feltehetőleg a szak­munkástanulók vélemé­nye módosítja majd az elképzeléseket, mint ahogy az egyetemi-főisko­lai hallgatók észrevételei­vel is gazdagodott az egyetemi-főiskolai ösz­töndíjrendszer ... — Már az előterjesztés is támaszkodik ezekre a véle­ményekre. iHadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a részletkérdésekben, a megol­dás módját illetően egymás­tól eltérő véleményekre. Az egy e tem eken -főisik-o Iákon folytatott viták egyébként arról is meggyőztek, hogy lé­nyeges kérdésekben, a hall­gatók felelősségteljesen, mon­dának véleményt. Mindenütt támogatták a teljesítmény, a tanulmányi eredmény sze­rinti nagyobb differenciálást. A két iskolatípus ösztöndíj- rendszerét ős s z eh as o n Után i fölösleges -volna. Annyi bizo­nyos, hogy mindkettő túlha­ladottá, nem serkentővé, ha­nem inkább gátló tényezővé vált. Az egyetemi-főiskolai új, már működő rendszer, ha nem is -oldott fel minden feszültséget, megfelel rendel­tetésének. Ma megfelel. -Mert ezeknek a kérdéseknek egyik sajátossága, hogy meg­oldásuk mindenkor időleges. Az ösztöndíjrendszer prob­lémáin túl a hallgatók külö­nösen f-on.tos kérdésként ve­tették fel az életkörülménye­ik alakulását 'meghatározó feltételek javításának, az egyes társadalmi juttatások, -jogosultságaik bővítésének szükséges-ságét. Az Állami 'Ifjúsági -Bizottság -a k-özel- múltbá-n átfogóan elemezte az életkörülményeket befo­lyásoló tényezőket, és a le­hetőségek figyelembevételé­vel határozta- meg a rövi- debb és hosszabb távú felada­tokat. Ezen belül a legjelen­tősebbnek tartam, hogy a hallgatók számára -a -hivatá­sukat is szolgáló területéken 'a következő tanévtől bővül­nek a munkavállalási, lehe­tőségek, egyszerűbben vált­hatják ki a munkaikönyvü­ket. Megoldódik egy régóta vajúdó probléma, nevezete­sen. a felsőoktatási, intézmé­nyek tanulói igénybe vehetik majd a gyest. Mindezen in­tézkedések azt igazolják, hogy rendszeresen- napirend­re kell- tűznünk az ifjúságot érintő legfontosabb -kérdése­ket, s folyamatosan ellen­őriznünk kell, hogy melyik döntés életképes még, melyi­ket haladta túl 'az idő. — Némelyik a kezdet kezdetén sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A diákokat és sorkatoná­kat megillető kedvezmé­nyek fogadtatása leg­alábbis ellentmondásos. Egyik-másik kedvezihény alig keltett érdeklődést. — Ezt -a kedvezményrend­szert 1981-ben vezették be. 'Az eddigi két év tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy a rendszer jól szolgálja az Ál­lami Ifjúsági Bizottság ko­rábbi határozatában megfo­galmazott célokat. Mégpe­dig a következőket: a ked­vezmények alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági körülményekhez, szervesen illeszkednek a kulturális, a sport- és turisztikai szolgál­tatások kialakult rendjé­hez, jobban hasznosítják a központi és helyi erőforrá­sokat, -valamint egyszerűsö­dött a kedvezmények igény- bevétele. Miben jogos a kri­tika? Részben nem elég ha­tásos -a tájékoztatás, nem minden, érdekelt ismeri a le­hetőségeit. Aztán úgy lát­szik, hogy a diákok nem szí­vesen ülnek a színházakban az olcsóbb helyeken, és nem igénylik igazán a mérsékelt árú diákimenüt. Lehet — hogy rosszul mértük fel a szokásokat? Avagy a színhá­zak -kínálatával van baj? Vagy azzal, -hogy nem min­dig tüntetik föl, hogy me­lyik előadásra váltható diák­jegy, s ebből támadnak vi­ták? Bizonyos viszonit, hogy -a kedvezményes utazással, kölcsönzéssel sokan élnek, és ugyancsak népszerűek az olcsó szálláshelyék. Nem hi­szem, hogy máris a kedvez­ményrendszeren kellene változtatni. A propagálásán viszont igen, Addig nem kapunk tiszta képet, amíg a közvélemény nem -elég tá­jékozott. Természetszerűleg a kedvezmények körét sze­retnénk bővíteni, erre már •az elmúlt két évben is -akadt példa. — A fiatalok szociális helyzetéről szólva óhatat­lanul eljutunk a család- alapítás, a lakáshoz jutás gondjaihoz. A lakásra várók nagyságát, a nép­gazdaság teherbíróképes­ségét ismerve, lényeges fordulatot aligha várha­tunk a következő évek­ben. De ez ügyben az ap­ró változások is sokakat érintenek. Mi enyhítheti az önálló otthon megte­remtésének gondjait? — Legsúlyosabb társadal­mi gondjaink közé tartozik a lakáskiér-dés. Valóban, min­den intézkedés, amely eny­hít a feszültségen, figyelmet érdemel. Ismert fogalom im­már a lépcsőzetes lakáshoz jutás, a ga-rzonlakás-akció, a fiatal házasok otthona és a többi. Ha a lakásokkal sike­rül jobban g.azdá'lkod-ni, an­nak a fiatal házasok is hasz­nát látják. Javaslat készült arra, hogy 1984. j'an-uár else­jétől- az ifjúsági takarékbe­tét utáni kölcsönt a magán- forgalomban történő lakás­vásárlásra is igényibe lehes­sen venni. Hosszú távon azt •kellene megvalósítanunk, hogy a fiatalok valamiféle garanciával gyújthessenek lakásra, mondjuk az ifjúsági t-alkarékbetétfcönyVben, ami most pótolja a lakásvásárlá­si előtörlesztést, s mind többféle, a lakás berendezé­séihez szükséges -árura a-d kedvezményes kölcsönt. M. D. Országszerte a közérdeklő­dés előterében áll — más nagyjelentőségű kérdésekkel együtt — a választási rend­szer továbbfejlesztése. A párt Központi Bizottságának jú­liusi határozata kimondja: „A társadalmunkban végbe­ment fejlődés alapján meg­érett a helyzet arra, hogy a gyakorlatban bevált elvekre építve továbbfejlesszük a választási rendszert”. S mindjárt az in-dókot is: „A dolgozók mindenekelőtt a maguk által választott nép­képviseleti testületek és képviselőik útján vesznek részt a szocialista állam irá­nyításában, a közügyek inté­zésében, a társadalmi ellen­őrzésben”. A választási rendszer to­vábbfejlesztéséhez, korszerű­sítéséhez tehát hozzátarto­zik, hogy a népet, a válasz­tókat — és egyben az állam- hatalmat — képviselő szer­vék, testületek munkája is korszerűsödjék. Mindezekről: a választási rendszer to­vábbfejlesztéséről és a köz- igazgatás korszerűsítéséről kérdeztük meg dr. Fonyó Gyulát, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnökhe­lyettesiét. — Miért van szükség a választási rendszer tovább­fejlesztésére? — Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a választási rendszer alapjaiban véve jó, mind az országgyűlés, mind a tanácsok összetétele meg­felel a társadalmi követelmé­nyeknek. A fejlődés azonban szükségessé teszi, hogy to­vábblépjünk, hiszen legutóbb 17 évvel ezelőtt, 1966-ban rendelkezett törvény az or­szággyűlési képviselők és a tanácstagok választásának korszerűbb megoldásáról. — Mennyiben jelent újat a kettős jelölés? — Az 1971-es országgyűlé­si választáson 49, az 197-5- ösön 34, a legutóbbi, az 1980- as országgyűlési választáson pedig mindössze 15 kerület­ben állították két jelöltet. A tanácstagi választókerületek közül 197.1-iben 3015, 1973- ban 1706 és 1980-iban 1779 helyen volt kettős jelölés. Volt, ahol a lakosság nem ér­tette: mi az értelme a kettős jelölésnek. Bizonyára nem előzte meg ott a jelölést meg­felelő politikái munka. Az is előfordult, sőt, nem is ritkán, hogy a másodikként jelölt nem szívesen vállalkozott, úgy érezte, hogy eleve hát­rányosabb helyzetben van, tehát megbukik. Most viszont — ha a KB-határozatban kö­zölt alapelvek törvényerőre emelkednek — nem lehet szó bukásról, még idézőjel­be téve sem, hiszen az a je­lölt, aki legalább a szavaza­Hazánk legforgalmasabb nyugati kapujában, Szent- gotthárdon szobrot kapott III. Béla király. A városalapító koronás fő, Magyarország és Dalmácia uralkodója 1183- ban alapított apátságot a cisz­tercita szerzetesek részére, a Rába és Lapincs találkozásá­nál, a még kietlen vidéken. A célja az volt, hogy a minta­szerűen gazdálkodó ciszterek bekapcsolják a vidéket az or­szág vérkeringésébe. Jól szá­mított: a község — amelyet temolomáról Szent Gotthárd tiszteletére neveztek el — már a 16. században mezővárosi rangot kapott. Az idén pedig, az alapítás 800. évfordulójá­nak esztendejében városi rangra emelkedett, alkotmá­nyunk ünnepén avatják a vá­rosok közé. Ami a szobrot illeti: sike­rült alkotás. A helyiek máris tok 25 százalékát megkapja, pótképviselő, illetve pót-ta­nácstag lesz, s a hely meg- üresedése esetén ő kerül a testületbe. — Űj a tervezetben az or­szágos lista. Ez mennyiben jelent változást? — A választási rendszer a területi elven épül fel, vagy­is az országgyűlési képvise­lők a választók területi ér­dekű közösségtől kapják mandátumukat. Vannak azonban olyan országos poli­tikai, társadalmi, közéleti vezető személyiségék, akik­nek munkássága az egész or­szágot átfogja, s mintegy ki­fejezik személyükben is a szocialista nemzeti egységet. Őket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelöli, s az ország valamennyi választó- polgára szavaz rájuk. Hadd mondom el itt azt is, hogy aki a választás napján nem állandó lakóhelyén tartózko­dik, az csak az országos lis­tára adhatjla le szavazatát. — Ha már áttérünk a sza­vazásra: ennek mechanizmu­sában milyen változások lesz­nek? — Kezdjük a jelölőgyűlé­seknél. Két jelöltet minde­nütt kell állítani, de előírás az is, hogy minden nevet, amely felmerül, jelölőgyűlés elé kell vinni. Ha például valakit jelöltsége megszava­zása érdekében a választó- körzetben tartott akár har­madik vagy a negyedik jelö­lőgyűlésen említi meg egy választópolgár, a továbbiak során mindenütt fel kell ol­vasni a nevét. Egy évszázados tradíció is megszűnik, mivel már régen nincs jelentősége: ezentúl nem lesz szesztilalom a vá­lasztások napján. — Számszerű változást hoz-e az új választási rend­szer? — Mintegy 10 százalékkal több országgyűlési képviselő lesz: ennyit választanak meg az országos listán. A tanács­tagok száma viszont csökken. Eddig a községi tanácsoknak legalább 100, a városi és vá­rosi kerületi tanácsoknak legalább 150 tagjuk volt, ami nehézkessé tette a testületek működését. A mai idők meg­követelik, hogy a tanácsok operatív, érdemi munkával foglalkozó testületek legye­nek, ilyenekké kell válniuk a jelenleginél közel húsz szá­zalékkal kisebb létszámú ta­nácsoknak. — A párthatározat hangsú­lyozza a közügyek intézésé­nek, a társadalmi ellenőrzé­sek fontosságát. Az eddigiek­ből kiderül, hogy a választott testületeknek ebben fokozott szerepük lesz. Ez viszont fel­tételezi az egész közigazgatás korszerűsítését. befogadták. Szentgotthárd ve­zetői körültekintően olyan művésznek adták a megbí­III. Béla király szobra — Ez a korszerűsítés egy­általán nem új, évek óta tart. Célja, hogy csökkenjenek a lakosság terhei, s hogy a jog sokkal kevésbé határolja be az emberek mindennapi éle­tét, mint korábban. Nem könnyű a köziigazgatást kor­szerűsíteni, hiszen a munka­módszerek nem is évtizedek, de évszázadok során alakul­ta ki, még ma is sok benne a régi vármegyék és a mo­narchia közigazgatásának maradványa. Csupán néhány példa: amikor az állami anyakönyvezést bevezették — s ennek 90 éve —, elrendel­ték, hogy az anyakönyvről másodpéldány készüljön, amelyet az eredetitől külön kell őrizni. Ennék akkor volt értelme, hiszen tűz, vagy más elemi kár megsemmisíthette az anyakönyvet, s még ma­radt akkor is hiteles máso­lat. A mai viszonyok közt viszont ennék nincs értelme, mivel több hasonló nyilván­tartás is van, például a né- pességnyi Iván tartás. Ezek he­lyezték hatályon ,kívül tavaly a múlt századi rendelkezést. Még ennél is régebben volt érvényben az állatigazolás — korábban járlatlevél, még az­előtt passzus — rendszere. Volt értelme a betyárvilág­ban, amikor ezzel igazolta a tulaidonos, hogy saját álla­tát hajtja vagy hajtatja em­beréivel. Most elvesztette lét- jogosultságát, hiszen ma már az állatok többsége állami szervek útján kerül forga­lomba. — Országszerte egyre több olyan ügyet intéznek a váro­si tanácsok, amelyek eddig a járási hivatalokhoz tartoztak. Mi a tendencia ezen a téren? — Sok városkörnyéki köz­ség hosszú idő óta együtt in­tézi ügyéit a központi szerep­kört betöltő várossal. Így például közösen oldják meg a vízellátást, a szemétszál­lítást. Még nagyobb annak a jelentősége, hogy a közsé­gekből pótolják a városok a munkaerőt. Ahhoz viszont, hogy a falun lakó és a vá­rosban dolgozó emberek be tudjanak járni munkahe­lyükre, a város teremti meg a közlekedési hálózatot, s ebből természetesen az egész községnek haszna van. A vá­rosi lakosok lakásigényeinek kielégítéséhez nemegyszer arra van szükség, hogy a közeli községben jelöljön ki telkeket a tanács. Ezeknek a községeknek a tanácsai mel­lérendelt helyzetben vannak a városi tanáccsal, fölötte- sük a megyei tanács. Mindez megfelel annak az elvnek, amelyet a KB-ha'tá- rozat kifejez, s szerves egy­séget alkot a választási rend­szer továbbfejlesztésével. VÁRKONYI ENDRE zatást, — Gömbös Lászlónak — aki ismeri az itt élőket, e vidéket. Az alkotó: Gömbös László m Uj szobor a városavatóra

Next

/
Thumbnails
Contents