Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

1983. augusztus 27. ^ÉPÜJSÁG 7 A kocsmásftás elmarad... Ki fújta meg a harci kürtöt ? Bátaszék kulturális élete méltán kedvelt helye nem­csak a dombóváriaknak, a környéken lakóknak, hanem azoknak is, akik a szomszé­dos, és a tőlünk távolabbi megyékből itt megfordultak. Mit nem ismertek el azok. akik azt fújták a harci kürt­be, hogy kocsmásítás előtt áll a Szász-söröző. Tulajdonképpen azt, hogy a vendéglátásnak nyugodtan lehet tiszte a közművelődés ügyének a szolgálata is. — Nézze, elég sokan nyug­táznák mámoros érzéssel azt, ha a Nagy Pista, a Szász ve­zetője. meg a művelődési ház belebukna az új út taposásá­ba — közölte velem indula­tok nélkül egy olyan régi is­merősöm, akit nem kaptam még rajta túlzásokon. Foly­tatta aztán azzal, hogy „már dönteni kellett volna a pá­lyázattal nyert pénz fölhasz­nálásáról és lám, sehol sem­mi...” Hm... csakugyan igaz ez a semmi, pedig arra illetékesek majd egy éve azt nyilatkoz­ták, hogy összeszedve apait, anyait pénzben, bővítik a sö­rözőt, gyermekfoglalkozta­Belépve a kiskapun, a hosszan elnyúló udvarra jut­va az épület köszönő arcához hasonló kép fogad. A ház zárva. A járda frissen se­pert, fei Ismerni vélem a va­lamikori ^irágos kertet is. Igaz, nem virágok, jól fejlett gyomnövények köszöntenek. Az udvari fészerben — me­lyet a lakodalmakhoz építet­tek valamikor — még ott ár­válkodik, szárad három ke­nyér. Az igazgatói iroda ajtaján kopogok. Bíró Margit művé­szeti előadó fogad és hellyel kínál a szabadságon lévő igazgató helyett. Hamar a „szolgáltatásokra” terelődik a szó, s a beszélgetésből ki­derül, hogy túl sok mirtdent nem tudnak nyújtani szűkös anyagi lehetőségeik miatt. Sakk-, báb-, díszítőművész, bélyeggyűjtő, barkácsszak- körök állnak az érdeklődők rendelkezésére. A több éves múlttal rendelkező nyugdí­jasklub a nyáron is élt. Iga- li, budapesti kiránduláson vettek részt a klubtagok. Az ifjúsági klub megszűnt, hisz a „mag” elkerült a nagyköz­ségből. Művészeti csoportjaik közül jelentős a német nem­zetiségi tánccsoport, de tá­mogatják az alsónyéki népi táncosokat és a nagyon jól éneklő pörbölyi hagyomány- őrző csoportot is. A helyi téesz székely kórusának fel­lépéseket szerveznek. — Színházi előadásokat nem szervezünk. Nincs öltö­ző, tisztálkodási lehetőség. Ilyen körülmények közé nem szívesen jönnek a színé­szek. Nóta- és kabaréesteket majdnem minden hónapban tartunk, pedig kicsi az ér­deklődés és sokszor ráfizeté­ses a rendezvény. Az úgynevezett pódiumimű- sorokialt a taihácsháza 'kultú­ráit nagytermében tartották. Oiszlfer Sándort, Julhász Já­cintot, Szintes Ádáimot, Gor­don Zsuzsáit láthatták, hall­hatták: a bátíaszlékiek. Na­gyobb közönséget érdemeltek volna ezék az előadóik. Nem biztos azonban, hogy laz ilgénytelleniSég miatt volt így. Ugyanis a bátászékíak közül nagyon soknlalk vtan Szek­szárdira szóló színlháizlbéiiiete. A bariáiti körök szemólyigép- kOdsiklkiaT, a gimnazisták autóbuszokkal járnák a me­gyeszékhelyen kulturált kö­rülmények között rendezett előadásokra. Mi miarad, mi jut az otthon maradóknak? A már említetteken kívül a tévézés, rádiÖhaUgatás és a könyvtár. Ez utóbbiról ké­sőbb szólunk. Hogy élég-e ez a kiíiniálllat; erre a kultúirott­A címkérdésre fölöttébb nehéz megadni a választ, így nem alaptalan az a gyanú, hogy a titkos „kürtművé­szek” célja „csak” az volt, hogy felborzolódjék kissé a közhangulat Dombóváron, ott is a még javában épülő kertvárosban, ahol közel há­romezren élnek. Most csupán ennyien, de nem végérvé­nyes ez a szám, mivel most is folynak még a magáne­rős családiház-építések. Az építkezők zöme fiatal, ezen­kívül főként ezen a részen találhatók még a város tar­tós használatba adható telkei. Igaz, már korlátozott szám­ban, de ez nem változtat a tényen: a lakónegyed népes­sége növekedő. A városrész lakóinak kereskedelmi, ven­déglátóipari, égészségügyi, oktatási, közművelődési, alapellátása ezért gondja a várospolitikának. Az itt élők helyzetén ígért segíteni a Szász-söröző, mely az elmúlt évben klub­pályázatot nyert a falai kö­zötti közművelődéssel. Szá­mos alkalommal írtunk er­ről. mint rokonszenves és követésre ajánlható kezde­ményezésről. Tettük ezt lap­társainkkal együtt azért, mert hazánkban összesen százra sem tehető azoknak a vendéglátó egységeknek a száma, melyek alkalmasak a kulturált alaptevékenységen túl fiókkönyvtár működteté­sére, pódiumműsorok, vita­estek megrendezésére, vagy éppen a gasztronómiai isme­retterjesztés alkalmankénti szolgálatára. Az írott és a szóbeli publikációra sok irigye támadt a Szász-sörö­zőnek, mely ugyanakkor hí­veket is szerzett szép szám­mal és szövetségest a városi művelődési központban, mintegy ráadásként. Azért ráadásként, mert az áfészt. mint gazdát kellett először megnyerni a pionírmunka eszméjének. Legyen a gaz­da becsületére mondva, nem volt nehéz. Bár alkalman­ként igencsak heves viták tárgya lett a Szász. Elismerve, hogy nyugodtan tekinthető szakmai csúcsteljesítmény­nek, hogy 1975, a nyitás óta az egységben folyó munka színvonala nem változott. így tásra is alkalmas résszel. A bővülés szükséges a viszony­lagos rentabilitás megterem­téséhez is — mondották volt —. mert a Szász befogadóké­pessége kicsi, az előadói es­tek, fórumok megrendezése pedig sokba kerül.” — Utat nyitottunk az új­nak. de az nem elég az üd­vösséghez! — Bizony nem. kivált ha hozzátesszük, hogy a város­rész kultúrközpontjának a vezetőjéről az a hír járja, hogy menni készül... — Ez csak kósza hír, ne vegye készpénznek — közölte velem az a kertvárosi nagya­pa, aki a söröző szomszédsá­gában lakik és roppant há­lás. hogy „itt még egy hango­sabb szó se zavarta a lakó­környezetet.” Sok emberrel beszélgettem és nem is csak egy alkalom­mal. A kósza hír alanyát vi­szont nem tudtam szóra bír­ni. Az viszont, hogy novem­berre ígért választ, arra en­ged következtetni, amire egy szólásmondás utal. Az a szó­lásmondás, amelyik így hangzik: „Nem zörög a ha- raszt, ha nem fújja a szél.” Amíg Nagy István üzletve­zető — aki nem szolgálta ki a már ittas, vagy félmeztele­nül, szennyezett ruhában ér­kezőket — szembeszállt az áfész vezetőinek támogatását élvezve a főleg szakmai ber­kekben uralkodó közhangu­lattal, megszállottnak köny­velték el. Ha most az átme­neti nehézségek . időszakában meghátrálna, eddigi ellenfelei ítélnék el leghamarabb azért, hogy kiengedi a kezéből a gyeplőt. Most Nagy; István csak annyit .mond, hogy a szabad­időruhában érkezőket — mert megint följelentették — ki kell szolgálniok. Ideges? Igen. Kevesen vannak, sza­kácsnőjük beteg, most ő a szakács, .a beszerző, estén­ként beáll felszolgálni és ta­karít is a munkatársaival. Erre most az jut eszembe, hogy amíg a háttérben ha- ragvó arcok sötélettek, addig a közművelődési vállalkozás minden rendű és rangú részt­vevőjének szemében különös tűz égett, örültek, és méltán a kezdeti sikereknek, ha úgy tetszik, az alapnak. Annak, hogy a gyakorlat megcáfolta a vállalkozás életrevalósá­gát vitatok vélelmeit. Bátaszék nagyközség és ta­nácsi székhely. Az érdekel, milyen a település kulturális élete. A művelődési ház felé tart­va fiatalos tartású néni jön velem szemben. Megszólítom. — A kultúrház éppen ott van szemben, az a málló va- kolatú épület. Nézze, ott a felirat, azon a kis táblán. Az igazgatót is megtalálja, csak menjen be. Jó hátul van az irodája az udvarban. Maga a kulturális életről akar ír­ni?... Megírhatja, hogy nincs itt más, csak diszkó, de abban sincs köszönet. Az ifjúság messze van a kultu­rális élettől. Törnek, falhoz csapkodják a sörösüveget. Én itt lakom a környéken, de el­hiheti, hogy a hajunk sokszor az égnek áll. Aztán vannak tudja, a lakodalmak... Olyan erősen szól a nagydob, hogy egész éjjel nem tudunk alud­ni. Már elátkoztuk ezt a há­zat annyiszor, hogy nincs annyi fundamentumtéglája. Szólt aztán egyéb progra­mokról is, megjegyezve, hogy bizony vannak ráfizetéses műsorok. Panaszkodott, hogy olykor a kis-nyugdíjasoknak magas a belépődíj. Dicsérte a jelenlegi és a volt igazga­tókat, afféle „bennfentes­ként”, mert arról is beszélt, hogy „ismét változik az igaz­gató személye”. honiban dollgazlák iis azt .mond­ják, hagy „nem minidig”. Hagy nem jön be a közön­ség — az előzetes igényfel­mérés ellenére siem —, arrtál egy kicsit az ott dolgozóik is tehetnek. Jobb propaganda, közönségszervezés keltene. A környezet szerepe is jelentős. iAz ifjúsági klubban kopott asztalok, hátúikon ugyan­olyan székek, málló vialkollat, a mennyezeten a legutóbbi eső nyomai. Az úgynevezett kántyaterembert asizltaltákát, székeiket .tárolnák. A régi 'ha­jópadlók deszkái között ujj­nyi rések. A nagyteremben a legutóbbi lakodalmi dlekorá- dió. A többi helyiség is si­vár. Arra a kérdésemre, hogy nap közben mit tudnék itt csi- ná!M, azt a választ kapom, hegy „írtam soklat”. Legfel­jebb napilapot, Vagy egy-két könyvet Olvashatnék, esetleg zenét hálllgathlaftnék. Vörös Bállinítniak, a közmű­velődési bizottság elnökének véleménye szerint a társadal­mi vezetőség nem tudja meg­felelően ellátni feliadatát. Kö- zamlbösSóggel, a hiányos fel­szereltséggel, a rossz körül­ményekkel mlagyiará'zZa a lá­togatottság hiányát. Megle­pőivé halija, hogy a jefenle- gi igazgató iis elmegy, hogy négy év alatt ő a harma­dik emlber, aki tévézik a kul­túrotthon éléről. Dévai Nagy Kamilla a dobogón Oszter Sándor Étel, ital és kultúra kapható ... Nem volt pedig egyszerű, hiszen az első pódiumest csaknem elmaradt. Oszter Sándor színművész, amikor meglátta az ötven személyt befogadó sörözőt, igen föl- paprikázódott. Ö itt nem haj­landó csinálni semmit. Hogy képzelték?! Valahogy mégis kötélnek állt és később azt vallotta restellkedve, hogy ezt nem gondolta volna lázálmá­ban sem... A siker óriási volt és az előadók azzal távoztak, hogy máskor is szívesen jön­nek, ha meghívás tiszteli meg őket. Ez volt az első elő­adói est, amit több is köve­tett. Egyebek között sikeres külpolitikai fórum, amelynek a tv révén országszerte is­mert előadója szintén vi­szolygással vette tudomásul, hogy a dombóvári, kertváro­si lakóterületi klub „csak egy söröző”. Mindezek után pedig hadd lohasszuk le a visszalépege- tésben bizakodók közösségel­lenes reményeit. Bertus Ferenc, az áfész el­nöke közölte velünk, hogy a Szász-söröző tervezett bővi% tése, játszótér kialakítása A nagyközség központjá­ban található 36 600 köte­tes 'könyvtárban találkozom Mórocz Zöltániniall, aki Mohá­cson texfiílteclhniilkius, de min­dennap hazajár. Most éppen együk barátijával jött, hogy a Héti Világgazdaság egyik oiiklkét megnézzék. — Nem árit foglalkozni az itteni kul­turális élettel — mondja. — Egy időben sók program volt, de most, azt hiszem, eléggé elveszítették a közönséget. Okát a sZínvanalütjálian ren­dezvényiekben és aiz eühányá- gollt környezetben látom. Egyébként kiuiltunáülils igé­nyeimet Mohácson vaigy Székszárdon elégítem lka. Csák a könyvtárunk jó — állapítja meg befejezésiként. GSiki Bléliámé könyvtárveze­tő nem titkolt büszkeséggel sorolja, hogy tavaly egyimil- Jlió forintot fordították a bő­vítésre és a központi fűtés szeretedére. Az ildén 200 ezer forintért — melyélt a közmű- velődjési állapból kapták — zenesarkot allakiítanlák k)i. Ez éviben 76 ezer forint jut új beszerzésre, ebből ellátják a pöribölyi és az álisónyéki klulbkönyvtárakart i:s. A nógy- százhét 14 éven áliuüi és a 405 rendszeresen olvasó fel­nőtt megfelelő választékot talál. A könyvtár dolgozói sokát tesznek aZérit, hogy még több Olvasójuk legyen, író-olvasó találkozók, rend­hagyó irodalomórák, irodal­mi esték vonzzák az érdek­lődőket. A ma már majdnem kapcsán azért állt be a hosz- szú csend, mert az újdombó­vári városrészben két kis ABC-t építettek és ez a be­ruházás lekötötte az építőka­pacitást. Szeptember elején születik végleges döntés — egyetértésben a városi ta­náccsal — a klubpályázat díjának felhasználásáról. A korábbi tervekről nem mond­tak le és eszük ágában sincs kocsmásítani a Szász-sörözőt, sőt! „A jelenlegi színvonalat tartani akarjuk” — így az el­nök. Ennek ellenére, meddig él­nek még a kósza hírek? Amig a közérzetrontókat nyakon nem csípik, oda utasítva őket, ahova valók. Ami azt illeti, én még rá is dupláznék erre a büntetésre. Azzal, hogy a klubként is jól ismert Szász vendégkönyvét adnám köte­lező olvasmányként a kezük­be. Különös tekintettel azok­ra a bejegyzésekre, melyek Somogybán, Zalában, Bara­nyában szeretnék látni ezt a vendéglátóhelyünket... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Dombai (Archív fotók) kész zenesarok is ezt a célt szolgáljla mlajid. Egy házzal arrébb Bognár Jenő tanácselnök — akii föb- ruár óta áll a nagyközség ólén — jól isSneni a gondo­kat. — Nem jó a kulturális élet iltt. A népművelők mostoha klörüllményék között dolgoz­nak — mondjía. — Még nem renideziétt az épület tulajdon­viszonya sem, ugyanis a KHOSZ-é vaflit. Hiányzik egy olyan vezétő, aki összefogná a kulltunális életet, akiivel megvallósítlhatniánk az intéz­ményeik integrációját;. A je­lenlegi igazgató szeptember elsejével elimegy. Nem tudta öszefognii a dolgokat, nem tudoltt megszokni óbban a környezetben a nyírségi fia- talliamlber. — Nem tudta felvenni a mi fortíuHlaitszáimunkait — közli tömören Végh Józsefiné, a nagyközségi pártbizottság ,tit- kárlaj aki beszélgetésünk köbben érkezett. A gondok az üdéi nyáron szaporodtak Bátoszéken, de a megoldásra is vtan lehetőség. Várhatóan hamarosan .rende­ződik az épületi tulajdonjoga, ugyanis a tanács megvásárol­ja. A tellepülléSflejllleszttósii ver­senyben elért I. hellyel járó összegből bővítik, kívül-íbe- lül' korszerűsítik majd az épületet. Az igazgatói állás betöltése folyamatban van. Bátaszéken bíznak aíbiban, hogy ismét „sínre kerül” a kulturális élteit, ÉKES LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents